Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-14 / 7. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 14, 1957 " 8 ! LAPUNK SZEREPÉRŐL Tisztelt Szerkesztőség! A legtöbb ember megkönnyebbül, ha panaszait kiöntheti mások előtt. De mi százszorta jobban megkönnyebülünk, mert a Magyar Szó hasábja­in, a saját magunk által megteremtett fegyve­rünkkel a Magyar Szóval vághatunk oda azok­nak, akik ilyen nagy bajt, szomorúságot és nyo­mort zúdítottak óhazai véreinkre. Sokan azt hiszik, hogy csak azok értik meg, csak azok hallgatják meg panaszainkat, akik ol­vassák a lapunkat. De mégis amikor megmond­juk az igazat, rámutatunk a reakció aljas mun­kájára, az olvasóinkon kívül nagyon sokan érez­nek és bizony cselekszenek is majd velünk. A TI. világháború vége felé, amikor a smviet hadsereg nagy áldozatok árán felszabadította Hitler járma alól Magyarországot, nagy szüksé­gét és hasznát éreztük a lapunknak. Ma, amikor szegénv szenvedő szülőhazánk bajban van és a nemzetközi reakciónak sikerült több ország né­pét félrevezetni, még százszorta nagyobb szüksé­günk van a Magyar Szóra. Szükség van bizonv. mert nagy magyar Amerikában csak egyedül (egv pár kisebb lapot kivéve) a Magyar Szó tudja és fogja csak visszaverni azokat az orcát- lan támadásokat, amelyeket még továbbra is fog­nak szórni Magvarországra és annak kormányá­ra. Lapunknak és nekünk, sokkal többet kell ten­nünk, sokkal nagvobb a kötelességünk, mint meg­írni a ténveket, Nekünk ostorozni kell a reakciót és be kell népeinknek bizonyítani, hogy ez a ha- zudozás, uszitás és hidegháború, a végeredmény­ben av egész világot egv világháborúhoz vezet­heti. Nekünk alkotmányos jogunk van a saiát kormányunkat figyelmeztetni a veszélyre. Ne­künk még kritizálni is szabad kormányunkat, ha az leneseivel veszélyezteti más népek szabadságát és boldogságát. Amerika "éne a szabadság jegyében vívta meg a felszabadító forradalmát, am elv népünket az angol önkényuralomból demokráciába vezette. Amikor a szövetséges hadsereg szoviet csapatai felszabadították Magyarországot a hitlerista .iá­rom alól, akkor is a szabadság jegyében folyt a harc. A szovietek ezt azzal is bizonyították, hogy a nácik által leigázott, letört, kirabolt Magyar- országot azonnal segélyezték élelemmel, ruhával, szerszámokkal és állatállománnyal. A fegyverszü­net legfőbb feltételei közt az állt, hogy Magyar- ország többé nem alakíthat fasiszta rendszert, vaw kormányt, amelyben nincsen meg a demok­rácia. Most már bebizonyosodott, hogv a mswar munkásság lelkes tüntetése a szocialista rendsze­rük demokratizálására irányult. Ahhoz sem fér kétség, hogy ezt a jelenséget a nemzetközi reak­ció magyar előcsahosai ki akarták használni, hogy visszaállítsák a régi rendszert. A puccsot ugyanazok az urak szervezték meg, akik nem is olyan régen Herr Hitler talpnyalói voltak. Ezeket a véreskezü labancokat meg ugyanazok a lelket­len hiénák pénzelték, akik hajdan a feketelelkü Hoovert pénzelték, aki csapdába csalta az Első Magyar Tanácsköztársaság éhező népét. Mit csinálna Magyar Amerika ma a Magyar Szó nélkül? Mit csinálna Kanada munkássága a Kanadai Magvar Munkás nélkül? Hogyan. vaw k; világosítaná fel a magyarságot azokról a ferdén beállított hazugságokról, amelyet az amerikai sai- tc és magyarnyelvű Polgári szennylapok terjesz­tenek? Szegény szülőhazánk népének nincsen más igazi, önzetlen külföldi barátja, mint ezek a la­pok, tehát ne hagyjuk elgyengülni, támogassuk, hogy továbbra is fennállhasson. Panaszkodnak többen, hogy a M. Sz. tartalma nem kielégítő. Hogy nem elég szókimondó. A Ma­gyar Szó a mi lapunk. Minekünk kell olyanná ten­nünk amilven nekünk megfelel. Nekem sem ir mindig szájam ize szerint. Hát én megírom ehbe- li vóLményemet. Tegye meg ezt más is.. . Per­sze illő szavakkal. Ne essünk kétségbe és ne hagyjuk cserben szü­lőhazánk népét azért, mert az első segítséget, amit az amerikai Vöröskereszten keresztül to­vábbítottunk, az Ausztriában és Németországban lézengő levente és nyilas urak lefölözték. Most már küldhetünk direkt Magyarországba csomago­kat és pénzt is. Rövidesen megtudjuk azt is, hogy milyen módon küldhetünk maid navvohb ^rokat. U. S. és a nemzetközi bank megtagadtak minden támogatást Magyarország számára, de rém a szocialista államok. Már egy november 26-iki budapesti jelentés szerint november 24-ig .2,290 vagon élelem ment a szocialista államokból S», Magyar Népköztársaságnak, teljesen ingyen. A többi szomszédállamokon kívül naponta 550— 600 vagon különböző segítség érkezik a záhonyi vasútállomásra a Szovjetunióból, Kínából, Mon­góliából és Koreából. Ez a nemzetközi munkás­szolidaritás legtisztább megnyilvánulása. Az a terv, hogy a nemzetközi reakció ki fogja éheztet- ni a Magyar Népköztársaságot, csúfos kudarcba fog fulladni. Nem kell annyi idő az ország hely­reállításához, mint amennyi kellett Hitlerék ki­vonulásától a mai napig. A félrevezetett magyar nép, valamint a világ népe is, majd rá fog esz­mélni, hogy jó volt hogy a szovjeteket vissza­hívták, mert hamarabb véget ért a vérengzés. A Magyar Szó pajzsa szerencsétlen szülőha­zánknak. Ha ezt a védő pajzsot nem erősítjük, vagy eldobjuk magunktól, akkor cserben hagytuk szülőhazánk népét is, akkor egyenlők leszünk azokkal, akik elbújtak a harcoktól vagy külföld­re menekültek. Fel tehát a kampányra... a lapunk építésére! Minarik fi naptárrá! és a “iti3iísküStek”-ről Tisztelt Szerkesztőség! Kalendáriumunk az idén az eddig kiadott ka­lendáriumok kalendáriuma! ,Igy gondoltam el egy évkönyvet. Már a tartalomjegyzékből ítélve is magában foglalja a világ minden érdekességét, melyből egy magamfajta 73 éves ember is szokat tanulhat még. Még eddig nem sokat olvastunk be­lőle, mert úgy vagyunk vele, mint a gyermek a lollypoppal, melyet huzgál a nyelvén, hogy sokáig tartson. Egy szóval remek évkönyvet szerkesz­tettek 1957-re, melyet még a régi céhbeli atya­mester is elfogadna remeknek és felszabadult se­gédnek nyilvánítaná az egész szerkesztőséget. Nekem is van néhány megjegyzésem a magyar menekülteknek titulázott gyászmágvar szökevé­nyekről, mivel a Magyar Szó azt tanácsolja, ne­kik, hogy rendezkedjenek be uj hazájukban. Az én véleményem az, hogy kár minden helyért la­punkban, melyet reájuk pocsékolunk tanácsadás­sal. Eerrefelé is betelepítettek több szökevényt, köztük azon címeres Szabó színészt és van köz­tük két mészáros, akik azzal dicsekedtek a hely­beli nagy lapban, hogy mikor Budapesten a szö­vetkezetben dolgoztak, mint mészárosok, milyen íorfangosan lopták a szövetkezetei és osztozkod­tak meg, A zsidó segélyző vállalat kerített mun­kát nekik egy kisebb vágóhídon 20 dollár heti fizetésért és akkor a vállalat menesztett több munkást $2—2.50 órabérrel, de a munkaügyi hi­vatal közbelépett és két napi munka után kény­szerítette a vállalatot, hogy vagy fizessen többet, vagy nem tarthatja őket. Nem is tartották őket. Ha érdemes volna velük foglalkozni, én volnék az első, aki felkeresné őket, de árgus szemekkel vigyáz rájuk a szövetségi és helybéli kopt, had. A szökevények többsége beszél angolul, mintha már régen készültek volna árulásra. Vigyázzon a munkásosztály reájuk! Mert ezeket fogják a munkaadók besúgóknak, sztrájktörőknek felhasz­nálni. Miért másért dédelgetnék őket? Bennünket, régieket a sivár mostoha hazai vi­szonyok üldöztek világgá, őket hamis Ígéretekkel csalogatták, de sok meg fogja bánni és minél ha­marabb észretér, követelni fogja visszaállítását. Én kívánom is igaz munkáshittel, hogy annyi­szor bánják meg hűtlenségüket, ahányszor a nap felkel és leszáll a fejük felett. Ne leljék nyugtu­kat, akárcsak a legendás bolygó zsidó. Ezt őszin­tén kívánom. F. J. ★ fi csapatok kivonásáról Tisztelt Szerkesztőség! » Szeretnék hozzászólni ahhoz a nagylelkűség­hez, amit az egyletek és egyházfők tesznek. Úgy kürtölik, hogy bátor harcosok voltak, még a láng­szóró tankoknak is üres kézzel mentek neki. Sajnos ezt nem lehet bátorságnak nevezni, még a legbutább állat is elmenekül ilyen esetben. Ezeket csak sajnálni lehet. Ezek és hasonlók ri­kácsolják, hogy a szovjet hadsereg takarodjon ki Magyarországból. Mit szólna a mi kormányunk ha azt kürtölnék neki, hogy takarodjon ki Nyu- gat-Németországból és Japánból. Nekünk annyi jogunk van, mint a Szovjetnek, egy cseppel sem több. Egyik fél sem adhat parancsot a másiknak a kivonulásra. Ha majd egy igazságos béke lesz, mind a két fél ki fog vonulni és ha nem, akkor a világ építő munkásai jogosan követelhetik a kivonulást. Clevelandi öreg munkás ★ Tisztelt Szerkesztőség! Ami a magyar menekülteket illeti, már ide Al­bertéba is érkeztek, de még a bányában itt egy sem jelentkezett munkára. Igaz, a rádió is azt hirdette, hogy ezek mind magasképzettségü em­berek, mind gyáraknál lesznek alkalmazva. De mi tudjuk, hogy mind a régi rendszernek az előkelőségei és igy ezek nem igen igyekeznek munkára. Esetleg akad közöttük egy pár eltévedt, majd az dolgozni megy. Kanadai bányász T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet! Magyarország agóniába (Befejező közlemény) “Nem Magyarország az egyetlen ország, amit tekintetbe kell vennünk. A reakció győzelme Magyarországon fasiszta államot hozott volna létre Európa szivében, ami gócpontja lett volna a nemzetközi reakciós erőknek a fasizmus feltá­masztására. így az ellenforradalmárok győzelme Magyarországon a legveszedelmesebb háborús provokációknak lett volna központja. “Meg kellene Amerikának is értenie, hogy a mi biztonságunkat is fenyegetné a reakciós puccs győzelme. Walter Lippman megértette ezt és több cikkében kihangsúlyozta, hogy a nyugatnak nem érdeke, hogy szovjetellenes kormány le­gyen Kelet-Európábán. Azt irta: “Ha a magyar lázadás sikerült volna és ra­gályként elterjedt volna példája, a csatlós kör­zet biztosan nem titóista vagy semleges lenne, hanem kommunista-ellenes és orosz-ellenes.” (Herald Tribune Nov. 9.) Lippman erős védelmet akart a propaganda ellen a vasfüggöny hozzánk eső oldaláról, amit a szovjetek provokációként vehetnének... Eisenhower elnök tagadta november 14-iki sajtókonferenciáján, hogy USA politikája fegy­veres lázadásra való izgatás lenne. Kénytelenek vagyunk azonban újból kihangsúlyozni, hogy az “Amerika Hangja” s a többi amerikai propa­gandaszervek (Szabad Európa) folyton a “fel- ,sz.abadulás”-ról szónokolt s ennek nem lehetett más hatása, mint lázitás. Az ilyen cselekedetek nem adhatnak alapot a békés együttélésre. Jobb volna alapul venni el­lökünk kijelentését ugyanazon a sajtókonferen­cián, mely szerint, “a világ vágya és reménye, hogy találunk valami utat és nézeteltéréseinket a tárgyaló asztal mellett fogjuk megoldani.” Ha- t onló próbálkozás kellene ahhoz, hogy Genfben elért eredményeinket biztosítsuk, ahelyett, hogy egy újabb szovjet-ellenes hajszával a hideg há­borút uf.ból felszítsuk. Mit érhetünk el, ha az Egyesült Államok és a Szovjetunió együtt dolgozik, semmi sem mu­tatta jobban, mint az Egyesült Nemzetekben az a határozati javaslat, mellyel elérték az egyiptomi harc megszüntetését és ugyancsak együttműkö­déssel érték el az idegen csapatok kivonulását Egyiptom, területéről. Újabb erőfeszítéseket kell tennünk a béke ér­dekében, abba kell hagyni a fegyverkezést és az atom-fegyverekkel való kísérletezést is, fel­keli számolni mielőbb a katonai csoportosuláso­kat. A fegyveres katonai bázisokat más orszá­gok területén beszüntetni. Ezek hozzák meg a békét Magyarországnak, a közép-keletnek és megóvnak az erőszak és vérengzések megújulá­sától, hogy igy békésen oldjuk meg a világ, vagy egyes nemzet problémáit. Két főút vezet a béke felé. Fáradságot nem kímélve kell dolgoznunk, hogy vessünk véget az lefegyverzésre vezető első lépésnek. Másik ut, hogy dolgozzunk együtt az Egyesült Nemzete­ken keresztül, valamint az öt hatalom csúcs­konferenciáján.

Next

/
Thumbnails
Contents