Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-14 / 7. szám
FeTJrűary 14, 1957 ^et/e/efca ftey/CeJttí'A<?£ Hozzászólás a msneküílek kérdéséhez | Tisztelt Szerkesztőség'! Itt Hammondon nincs semmiféle jármű a közönség részére, mert már vagy három hónapja az I autóbusz vezetők sztrájkolnak és a város nem gon doskodik az emberekről, hogyan is menjenek munkába, mert a taxi az nagyon költséges. Soknak nem jut autóra, de az újonnan érkezetteknek már a televízió nyakra-főre ajánlja hitelre és soknak már van is. Milyen dédelgetettek lettek itt ezek a kommunista-falók, akiket ha a jobb sors ért volna, s nem a bal, akkor ők lettpk volna az amerikai hecc által faltörő kosok és ők hajtották volna végre a magyar szövetség óhaját, ami igy hangzik: “Ha rohamra hazamegyünk, tüzes golyót szórunk nekik, a parasztnak torkát metszők, kölkeiket falhoz kenjük.” Ez volt a számításuk és két héttel a baj kitörése előtt itt már mindenki tudott arról, mi fog magyar földön történni. A konclesők már siettek is Ausztriába, számítva amerikai segítségre és azonnal beözönlöttek volna és kétszázezer paraszt torkát metszették volna el. De mivel nem sikerült a piszkos terv, aminek mi itt csak örülhetünk, igy hát nem be, hanem kiözönlés lett belőle. A lapokból tudomásom van arról, hogy Ausztriában az amerikai bizottság nagyon is megrostálta mindazokat, akiket idevalóknak gondol. így hát akinek a szive húzott hazájához, az ide be nem jöhetett, csakis azok, akik jól verik a munkások hazáját. Ezeket repülőgéppel ingyen hozták és itt ellátták minden jóval. Én bizony nagyon is messze jártam az ilyen kedvezményektől és amint lapunkból olvasom, hogy még a szerkesztőnk is arra buzdítja olvasóit, hogy azokat, akik megtagadták hazájukat és az itteni Ígért jólétért mindenféle mocskot szórnak a dolgozók hazájára, öleljük a keblünkre. Mrs. F. N (F. N. munkástársnő kissé túloz, amidőn azt állítja, hogy én a hazájukat megtagadó és a munkások hazájára mindenféle mocskót szóró menekültek keblére ölelését ajánlottam olvasóinknak. Január 17-iki cikkemben hangsúlyoztam: “e sorokat kizárólag becsületes dolgozó magyarokhoz és azok hozzátartozóihoz intézzük. Az ügynökökhöz, volt gyárosokhoz, földbirtokosokhoz és azok fullajtáraihoz semmi közünk.” Én nem értek egyet azokkal, akik az Amerikába érkezett több mint 21.000 magyar mind fasisztának, nyilasnak, szülőhazáját, a dolgozók hazáját rágalmazni, gyalázni kész személynek tekinti. Az amerikai magyarság és különösen a haladó szellemű amerikai magyarság súlyos, talán helyrehozhatatlan tévedést követne el, ha a nagy magyar tragédia következtében ideérkezett magyarokat egy kalap alá véve valamennyit fasisztának bélyegezné meg. Megértem a mi olvasótáborunk nagy részének e fájdalmát a magyarországi eseményekről és elkeseredését, bizalmatlanságát az idejöttekkel szemben. De meg kell értenünk azokat is, akik idekerültek. Senki sem tagadja, hogy vannak köztük kimondott fasiszták, nyilasok, igazi ellenforradalmárok, pogromlovagok is. Amerika népe egykor még nagy árat fizethet — adja a sors, hogy erre soha ne kerüljön sor — azért, hogy engedve a sajtó propaganda pergőtüzének, elfogadott minden hirt Magyarországról és elfogadta azt, hogy mindenki, aki a határon túljutott, “szabadságharcos”, akit itt tömjénezve fogadtak. De a menekültek között sokat, lehet áldozatának tekinteni a magyarországi eseményeknek. Oly hihetetlen az, hogy Magyarországban sok ezerre, az októberi események után pedig sok tiz, sőt százezerre emelkedett azok száma, akik feladva minden reményt, hogy a két világháborún. két ellenforradalmon keresztül ment szerencsétlen Magyarországon nyugodtan lesznek képesek életükek leélni és ezért hallgattak a nyugati rádiók szirénahangjára, megragadták az alkalmat az “ingyen” Amerikába való utazásra. Hiszen, amióta világ a világ, valóban nem fordult még elő. hogy Amerika ingyen szállíttatta a bevándorlókat s ideérkezve ingyen elszállásolta, felruházta, készpénzzel ellátta, sőt munkába helyezte el , . _ Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Avagy meg lehet e bélyegezni a zsidószárma- zásu újonnan érkezetteket, akikben az akasztások kezdete felelevenítette a horthysta fehér terror és a Szálasi-féle tömeggyilkosságok szörnyű emlékeit ? Az újonnan érkezették persze nem tudják — vagy ha tudják nem törődnek vele, hogy a hidegháború amerikai vezérkara, melynek oly nagy szerepe volt az óhazai tragédia kirobbantásában és az ő idehozatalukban — ezt a cirkuszt két okból rendezte: Először, hogy világgá kürtölhessék, hogy ime egy nép, amely 12 évig élt szocializmusban, nem kívánja azt és helyette a tőkés rendszer áldásait választotta. Ugyanakkor pedig volt gondjuk, hogy jól kiválogassák a “menekültek” közti számukra leghasznosabb fiatalokat, a szakmunkásokat, különösen a mérnököket, akikben jelenleg hiány van Amerikában. A többit pedig otthagyták, tegyenek velük az osztrákok amit akarnak. Nekünk amerikai magyaroknak tudomásul kell venniü k, hogy ezer és ezer uj amerikai magyar jön .ibünk. Ismétlem a gonoszokkal, a börtön- tőit» ekhez, a fasisztákhoz semmi közünk. De a fé vezetetteket ne taszítsuk ki eleve közi- bünkt 11. Még ha most fennhéjázóan viselkednek is. Ha a reakció karjába taszitjuk, örökre elveszthetjük őket a haladás, a demokrácia számára. Ne felejtsük el, mégsem múlhatott el nyomtalanul lelkűkben az a 12 év, amelyet a szocializmusban éltek le, még ha sok hiba is volt abban a szocializmusban. Az élet előbb-utóbb meg fogja tanítani őket arra, amire bennünket is megtanított. És akkor, nemcsak nekünk, hanem az amerikai népnek számára is fontos lesz, hogy a haladás vagy reakció oldalára fognak-e állni.—Deák Z.) • • • Mértékűitek vagy szökevények? Tisztelt Szerkesztőség! Nehezményezem, hogy az olimpiászról, ami novemberben volt Melbourne, Ausztráliában, a Magyar Szó nem emlékezett meg. Mi az, annyira jutottunk az orosz-gyűlölettel, hogy a szép sporteredményeket, amiket ők kivívtak ott, meg sem emlitik? Még azt is nehezményezem, hogy azt Írták, miszerint az orosz katonák mennének haza, hogy nyugodnának meg, stb. Gondolják a Magyar Szó szerkesztői, hogy megnyugodnának a magyar lelkek? Talán csak nem szeretnék ismét látni a földbeásott emberfejeket, ahogy úri höl- gyikék lóhátról korbáccsal a kezükben azzal szórakoznak, hogy ki tudja jobban eltalálni az emberfejeket? Ha az orosz katonák hazamentek volna, ezek és mások megismételték volna ezt, az bizonyos. Nézetem szerint csak legyenek az orosz katonák ott, ahol vannak. Még egyet. Miért nevezik a szökött magyarokat menekülteknek? Ki elől menekültek? Ki üldözi, vagy üldözte őket? Miért szépítik őket? Szökött magyarok ők kérem, szököttek, nem pedig menekültek. Ugyan, ugyan kérem szépen, nevezzék a gyermeket a nevéről. Cs. A. (Nem hisszük, hogy a levélíró .munkástárs komolyan emeli az “oroszgvülölet” vádját ellenünk. A melbournei olimpiászról azért nem irtunk, mert az éppen a magyarországi tragédia csúcspontján történt és a magyar csapatról csupa szívfacsaró jelentések érkeztek s igy, őszintén megvallva, nem volt kedvünk az olimpiásszal foglalkozni. — Szerk.) Hamis hírverés*a Vöröskereszt segélyakciójáról Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a lap január 10-iki számában a Vöröskereszt munkájáról Magyarországon. Ha férfi olvasta el, s kalap van a fején, leveszi kalapját e cikk előtt és magában ezeket remegi: Az Isten segítsem benneteket, áldott legyen a ti munkátok. Én is ezeket gondoltam és feltételeztem, hogy minden jó amerikai magyar ezt teszi. De most belátom, hogy tévedtem, mert amikor megvettem a St. Louis Post Dispatch jan. 18-iki számát, a harmadik oldalon ezt a fejeimet olvastam: “Reds Sell Red Cross Supplies, Hungarian Bishop’s letter says...” Majd kisebb betűkkel ez állt: “Gifts embezzled 9 times out of 10 by the Soviets, Prelate write to St. Louis Priest”. Vagy is magyarul: a szovjet által támogatott magyar vörös kormány eladja pénzért a magyar népnek a nemzetközi Vöröskereszt által juttatott segélyt és ezt a főtisztelendő Gyarmathy Jánosnak egyik püspök jóbarátja irta Magyarországról egy Ausztrián keresztül idecsempészett levélben. Gyarmathy János főtisztelendő a st.-louisi római kát. St. István templom lelkésze és a cikket a St. Louis Post Dispatch tőle kapta. A levél január 8-án keltezett, a levélíró püspök nevét nem közük félve a megtorlástól. Tisztelt szerkesztőség, hogyan is olvastam én a “Vöröskereszt munkája Magyarországon” c. cikkből? Ez az első eset, hogy a Vöröskereszt szolgálatot teljesíthet a szocialista országokban. Ez a nemzetközi bizottság segítséget hoz külföldről, terveket dolgoz ki az elosztásra vonatkozóan és felülvizsgálja a segítség kiosztását. A kiosztást a Magyar Vöröskereszt végzi. Hát lehet ott a magyar kormánynak beleavatkozni, hogy majd ő osztja pénzért és akinek nincs pénze, az nem kaphat? Józan eszü ember ilyet is elgondolhat, vagy talán a minden nemzet fiaiból odaküldött bizottság addig szemet huny, mig a kormány el- ' adja a nemzetek által küldött adományokat? Nem főtilsztelendő uram, azok nagyon is nyitva tartják a szemüket és nagyon vigyáznak arra, hogy a jótékony adományokat csak olyanoknak adják, akik arra tényleg rászorulnak. Sajnálom, hogy a liberális Post Dispatch szerkesztője nem gondolta ezt igy és azt nem mondta Gyarmathy János fötisztelendő urnák, hogy leközölni leközölhetjük, de ezt nem fogja elhinni egyetlen ép gondolkozásu ember sem. T. J. • • • Miért nem engedték haza a rminkásérzelmü amerikai magyarokat? Tisztelt Szerkesztőség! Szerettem volna megkérni önöket, hogy a lapon keresztül kérjük meg a magyar kormányt, hogy most ezzel a változással, ami van Magyarországon, engedjék meg nekünk, akik öntudatosnak valljuk magukat és aki haza vágyik, hogy hazamehessünk, hiszen a nyilasoknak kaput nyitottak és azokat is hivták hazafelé, akik most kimenekültek. Előttem érthetetlen, hogy miért olyan szigorúak velünk szemben, pedig ugye megértjük, hogy miért nincs bőség Magyarországon. Hiszen előbb fel kell építeni a nehézipart és a könnyűipart, azután jön a népek jóléte. A népekkel is ilyen hangon beszélnénk. Én már ötször folyamodtam a magyar kormányhoz, négyszer visszautasítottak, az utolsó folyamodványomat egy éve, hogy bekiildtem, de még választ eddig nem kaptam. Kérem, hogy tegyenek valamit érdekünkben, hogy engedjék haza azokat, akik hazavágynak. Ohioi olvasó • • • “Ki fognak ábrándulni” Tisztelt Szerkesztőség! A lappal meg vagyok elégedve. Csak mártogas- sák be tollúkat jó mélyen, hogy a szivükbe csepegjen az uj jövevényeknek. Egy kis Ízelítőt kaptak, amikor a televízión mutogatták nekik, hogy a gárbics-kannát hogyan kell fölkötni. Amikor 1913-ban kijöttem Amerikába, az előbb kijöttek között említettem, hogy nagyon szeretném érteni a nyelvet. Az egyik megjegyezte, hogy adjak hálát az Istennek, hogy nem értem ! Minden szavuk gúny a bevándoroltakkal szemben! Annak a munkástársnak 100 százalékban igaza volt. Én meg vagyok győződve, hogy az uj jövevények ki fognak ábrándulni. Ha munkát kértünk, mindig azt kérdezték, hogy mennyi a képesítésünk, de most, öregségünkre csak azt kérdik, hogy mit akarsz? Túl öreg vagy, nincs rád szükségünk! Köszönet a szervezett munkásságnak és volt elnökünknek, Rooseveltnek, hogy ma kapunk egy pár dollár öregségi segélyt. L. H., California AMERIKAI MAGYAR SZÓ ______Z_
