Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 1. szám

• #» m Amerikai Magyar Szó Befizetési árak: New York városában, az Egyesült államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Kinden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Sxerbesztőség és kiadóhivata*: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. 1957 ELEJÉN A Magyar Szó 1957-iki első számával kopogta­tunk be kedves olvasóink otthonaiba. Két érzés tölti be szivünket ez alkalommal minden más ér­zelmen felül: az egyik a hála érzete hűséges ol­vasótáborunk iránt, akik az elmúlt év minden vá­ratlan és megrendítő megrázkódtatása közepette is kitartottak lapunk mellett s lehetővé tették an­nak zavartalan megjelenését­A másik érzést ama eltökéltségünk jellemzi, hogy az uj esztendőben, az előttünk álló, s törté­nelmi négy e eseményekben minden valósziníüség szerint továbbra is gazdag s fordulatos időszak­ban méltók maradjunk olvasótáborunk bizalmá­ra, hűen tükrözzük vissza az események jelentő­ségét, kijavítva hiányosságainkat s az eddiginél tartalmasabb, érdekesebb lapot adjunk olvasóink­nak. A mi olvasótáborunk sohasem mérte, most sem méri társadalmi, munkásmozgalmi kötelességeit évei számával. Lapunk legjobb hivei, építői, ba­rátai erejük tehetségük legteljesebb mértékét %dták mindenkor lapunk építése érdekében. 1957-ben úgy érezzük olyan uj lehetőségek adódnak lapunk építésére, aminők már évek óta nem voltak. Lapunk továbbra is az egyedüli ma­gyarnyelvű országos szócsöve maradt a szerve­zett amerikai munkásság érdekeinek. És ha a magvar népnek az utóbbi hónapok folyamán ren­geteg uj “barát”-ja támadt —még azok közül is, akiknek jelentékeny része azelőtt atombombás háborúval, vagy százezer paraszt torkának átvá­gásává! s esecsemőszopóknak sem kegyelmezve ígért “felszabadulást” a magyar népnek, az ame­rikai magyarság nagy része ma is meg van győ- r*ödve arról, hogy igazibb, önzetlenebb szószólója ernes az óhaza népének lapunknál. Biztosíthat­juk őket, hogy a magyar nép s a magyar állam sorsáról, az óhazai fejleményekről, azok jelentő­ségéről lapunkban fogják olvasni legrészletesebb legmélyrehatóbb elemzéseket. A haladó szellemű magyarság és annak sajtó­ja pz ír esztendőben komoly hozzájárulást eszkö­zölhet rz amerikai munkásság az amerikai de­mokrácia védelméhez ép úgy mint az amerikai raarrarság összefogásának az igazság s haladás gzellemebeii való előmozditásához. Célunk lapunkat az uj esztendőben erőteljesen és következetesen terjeszteni. Ha olvasóink is ezt akarják, és tudjuk, hogy ezt akarják, akkor se- fiite'güikke] nagy eredményét érhetünk el Első lénésként kérjük őket járjanak hozzá a most induló “Sl-ért három hónapra” előfizetési kampányunk sikerre viteléhez. Adjuk lapunkat minH több magyar testvérünk kezébe... Nőjjön sz igazság szava, erősödjön a dolgozó nép ma- gyariiangu szócsöve. Hozzon az uj esztendő erőt, egészséget s bol­dogságot lapunk minden olvasójának, minden jó- erzésü magyar testvéreinknek, nyugalmat, pros­peritást az amerikai népnek, megbékélést, sebeik kegedését a magyar népet és — mindenekfölött, a h'ke megszilárdulását, biztosítását az egész emberi ségnek. kétszínűség f A 7 alanti két levél eredetileg a New York Post szerkesztőségi levélrovatában jelent meg. 5;]*>"-.-!)»• vonatkozására való tekintettel közöljük). “Rolder-nek nincs igaza. Ha a déli államokban fi" "égerek felkelnének miként a magyarok fel­kel’A*. szintén vér folyna és a menekültek özön- Jencnek kifelé. De ennél a pontnál a további ha- sorMosság megszűnik. “Az északi államokba menekülő négerek alig­ha kapnának olyan fogadtatást, mint a magya­rok kaptak. Gettóból gettóba terelnék őket. Pe­dig az ilyen néger amerikai polgár és mint ilyen joggal követelhetné azokat az előnyöket, amelye­ket olyan nagylelkűen ajándékozunk a magya­roknak. «ahtv «I nis * ­Magyarország agóniája (Folytatás) Ezenkívül minden évben még külön összege­ket adtak hozzá. Az ilyen dolgokat a rajtó az utóbbi időbben nagyon is .elhallgatta, fezonban éppen eleget hallottunk a U. S, központi Kémhá­lózati szervezetről (C. I. A.) és a Project X-ről, amely szabotálásoklt és lázitásokat szervezett a megnevezett országokban. Köztudomású, hogy külügyminisztériumunk . segitséget ad a disszi­dált és kiszökött csoportoknak Németországban és Európa többi részében is. Azonkívül a Cru­sade for Freedom” és más privát szervezeteknek is, melyek nagy összegeket gyűjtenek össze a szociálista országok kormányainak felforgatásá­ra, rádió és léggömbökön küldött propagandák­ra stb. Mi volt a lázadás mögött? Megpróbálkoztunk a komplikált szálak felsoro­lásával, melyek Magyarország mostani agóniája mögött szövődtek. Sokan azt állítják, hogy azért történt a kirobbanás, — ellentétben Lengyelor­szággal —, mert az utóbbi gyorsabban felszá­molta a Sztálin idők gonoszságait és gyorsabban enyhítették a belső helyzetet. Úgy érezzük, hogy a helyzet sokkal komplikáltabb. Amit Magyaror­szág fasiszta múltjáról elmondtunk, szintén ha­tással volt a helyzetre. Aztán lehet az is, hogy sok hibát elismertek ugyan Lengyelországban, talán nem volt olyan erős ott a sztálinista elnyo­más. Gomulkát csupán bebörtönözték és nem vé­gezték ki árulóként mint Rajkot Magyarorszá­gon. Lengyelországban úgy látszik erősebb és okosabb vezetőség volt. Hruscsov Sztálin leleplezése megrázkódtatta a Szovjetunió népét is, őket azonban némileg elő­készítették erre a Sztálin halála után eltelt há­rom év folyamán és mindent megtettek a hely­zet felszámolására. Magyarországon ugyan szin­tén volt egy kevés ujitás már ez irányban, de senki sem volt elkészülve a leleplezésekre, me­lyek bombaként zuhantak a magyar népre. A szovjet KP 20-ik kongresszusának építő határo­zatai viszont, mely szerint szabad utat engednek minden országnak saját belátása szerint építeni a szocializmust, nem éreztették hatásukat teljes mértékben Magyarországon. Februárban rehabilitálták Kun Bélát, akit mint árulót megöltek a Szovjetunióban a 30-as évek folyamán. Márciusban jött Rajk rehabilitá­lása, akinek bűnösségéről biztosan már előbb is felmerülhettek kérdések, mikor 1955-ben a Szov­jetunió és Jugoszlávia kibékültek. A vezetőség bűnös túlkapásainak leleplezése, a rendőrség, mely részt vett a “frame-up”-ba:i, a “Az a levél, melyről Mr. Holder azt irta, hogy féltékenységből fakadó ömlengés, valójában nem más, mint különvélemény azok kétszínűségéről, akik most mindennel elhalmozzák a menekülte­ket, de akik nem egy esetben megvonják a leg­elemibb jogokat is az amerikai négerektől. “Vajon mit gondolhat a 13 millió amerikai néger, amidőn Szent Karácsony napja utáni reg­gelen azt olvassa az újságban, hogy Camp Kil- merbe öt teherautóval hozták az ajándékokat a magyar menekülteknek, sőt még a long islandi gyermekrabló és gyermekgyilkos családját is el­halmozzák érző szivü amerikaiak adományokkal és ugyanakkor bombával robbantják fel a bir­minghami néger lelkész otthonát, megsebesítve családja több tagját? “Az amerikai néger nem irigységből és nera féltékenységből kel ki az ilyesmi ellen, hanem felháborodva a kétszínűség fölött, jogos méltat­lankodással. Marvin W. ★ És egy másik levél ugyanerről a kérdésről: “Mr. Holder elitéli a négereket azért, mert nem fogtak fegyvert déli elnyomóik ellen, de ugyanakkor dicséri a magyarokat, akik elmene­kültek hazájukból és nem harcolnak tovább el­nyomóik ellen. “Én is amellett vagyok, hogy a négerek ma­radjanak délen és harcoljanak jogaikért. De ugyanezt tegyék a magyarok is. Én azt mondom, hogy az igazi hősök azok, akik otthon maradnak. Azoknak adjon a szabad világ segítséget és nem azoknak, akik elmenekülnek.” " Gwen Tindall kikényszeritett vallomások és kivégzések mély nyomást gyakorolhattak a népre. A kedélyeket mégjobban felizgatták Rajk és társai tetemeinek exhumálása és eltemetése. A jelentések szerint 200.000-en vettek részt a temetésen, mikor a ve­zetőség hivatalosan is megadta nekik a tisztele­tet október 6-án. A nép haragja Rákosi ellen for­dult, akit julius óta Gerő Ernő váltott fel a ve­zetésben, illetőleg a párttitkárságában. Azok közül, akik felelősek voltak az elnyomás­ért és ártatlanok behálózásáért, egyesek börtön­be kerültek, mások megmaradtak helyeiken. Közben a politikai és más foglyok ezreit en­gedték ki a börtönökből. Amig a Szovjetunióban ez lassú folyamatban történt meg és minden egyes ügy et felülvizsgáltak, hogy valóban hely­rehozzák az igazságtalanságokat, Magyarorszá­gon ezt sebtiben csinálták) és igy az ártatlanokkal együtt elitéit fasisztákat is szabadlábra helyez­tek közönséges bűnözők és gonosz elemekkel együtt. Ezeknek beszivárgása az elégedetlen nép közzé újabb problémákat jelentett. Ehhez még hozzájárul* az, hogv 1955 óta egy­re hivták haza a külföldre szökött magyarokat azzal, hogy nem kérdeznek tőlük semmit a múlt­jukra vonatkozólag. Ez könnyen lehetővé tette a fasiszták tömeges visszaszökését. A tavasszal pe­dig kinyitották az osztrák határt. A fasiszta és ellenforradalmi elemek ezrei jöttek a Horthy tisztekkel együtt, akik természetesen felhasznál­ták a könnyen kínálkozó alkalmat. Ha nem is volt olyan gyorsiramú’ a liberálizá- lódás mint Lengyelországban, mégis megindult a folyamat. A hivatalos sajtóban még nem ke­rült nyilvánosságra ugyan, az irodalmi újságok már nyíltan kritizáltak. Gyűléseket is tartottak, melyeken nyíltan kritizálták a kormányt, külö­nösen az ifjúság és az értelmiségiek köreiben. Az irók már egy éve kritizáltak. A. Petőfi Körben júniusban 8000-ren vettek részt egv gyűlésen, ahol az irók élesen támadták a párt és kormány- vezetőket. A Magyar Dolgozók Pártja és központi bizott­sága a kormány vezetőkkel júliusban terveket dolgozott ki, hogy eleget tegyen ITnep panaszai­nak, emelje életszínvonalukat és több demokrá­cia jöjjön létre. Ezek az ígéretek azonban már elégtelennek bizonyultak, későn jöttek és túlsá­gosan lassan léptek életbe. Mielőtt kitört a vihar. John MacCormac Bu­dapestről irta a New York Timesnek október 19-én, hogy “az olvadás ami Rákosi elmozdításá­val megkezdődött, csökkenés nélkül folytatódik”. Október 21-én azt irta, hogy a változás túlságo­san gyors tempóban megy. Kormánv-nyilatkoza- tokat idézett az ötéves terv megváltoztatására, hogy több közszükségleti cikket, használati tár­gyakat készítsenek az életszínvonal fokozására, fizetésjavitásokat Ígértek és az erőszakos szö­vetkezeti gazdálkodásba való beállást eltörölték. Az sem jelentéktelen, hogy a lázadás éppen a parlament gyűlésének előestéjén történt. Mint Lengyelországban, már újítást hoztak be a par­lament üléseibe olyanképpen, hogy szabad vitát engedtek és megengedték, hogy a kormány mi­nisztereit felelőségre vonják a küldöttek, illetve a népi képviselők. E parlament, amit a felkelés megakadályozott, lett volna hivatva az újítások létrehozására. A lázadást kirobbantó tüntetés, előtti napon a diákok gyűlést tartottak és követeléseiket elké­szítették, hogy átadják a kormánynak. E gyűlé­sek a diákok tüntetésére vezettek, akikhez aztán 23-án mások is csatlakoztak, estére már ezrek vonultak a budapesti rádióállomás elé, ahol Ge­ro párttitkár beszélt. A nép Nagy Imrét követel­te miniszterelnöknek. Már munkásokat is lehe­tett látni a tüntetők között. Hogy kezdődött a felkelés? Nem egészen tiszta még, hogy az első lövés hogy kezdődött. A legtöbb jelentés azt mondja, hogy mikor a tömeg a rádió állomás elé vonult és várták, hogy beküldött követeik visszajöjje­nek, egészen az ajtóig nyomultak, a rendőrség könnygázbombát dobott a nép közé és tüzet nyi­tott, amely megöM, egy tüntetőt és egy másikat megsebesített. Mások azt állítják, hogy a tömeg­ből jöttek az első lövések, és a rádió állomás al­kalmazottjai voltak az első sebesültek. Abban úgyszólván mindegyik megegyezik, hogy az ok­tóberi események békés tüntetéssel kezdődtek, amelyen követelésekkel léptek fel. (Folytatjuk) _ . A • X. I »«SÍT " --------------'------I«J I. AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 3, 1957

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents