Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-16 / 33. szám
August 16, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5_ Hunyadi János Immár ötszáz év múlt el azóta, hogy Hunyadit, a török harcok hősét, legfényesebb győzelme, a nándorfejérvári (belgrádi) diadal (1456 julius 22.) után alattomosan megölte a járvány (aug. 17.). Más hősök neve az idők növekvő távlatában gyakran megfakul, nem úgy a Hunyadi-név: az mind tisztább fényben ragyog. Mint igazi hős, hirét-nevét maga szerezte. Noha magas méltóságokig jutott el és maga is nagybirtokos báró lett, lelkében, szándékaiban megmaradt végvári katonának és törökverő .hadvezérnek. De sohasem volt csak katona: a harcot nem önmagáért, a verekedés kedvéért szerette. Mindig megvetette a rabló martalócot és a tör- vénytipró hatalmaskodó!; az ellenség országában azonban kíméletlenül harcolt, a zsákmányt aztán megosztotta embereivel, akik ezért akár zsold nélkül is, szívesen követték. A harcmezőn szerzett gyakorlati tapasztalatait olvasmányai révén komoly tudománnyá mélyítette, mint később követője és nagy tisztelője, Zrínyi Miklós. E korban a hadtudományban az olaszok vezettek. Az olasz zsoldos hadvezetés legfőbb képviselője Zsigmond király idején a firenzei származású Pilippo Scolari (magyar nevén Ozorai Pipo) volt. ő látta el és szervezte újjá a Délvidék védelmét. A nagyszerű hadvezér örömmel segítette a Hunyadiakat — előbb az apát, aztán a fiukat — az érvényesülés utján: értékelte katonai eredményeiket. S nyilván ő volt az, aki megismertette az ifjú Jánossal az olasz hadvezetés elemeit. Olasz veretű műveltsége tovább finomult, amikor Zsigmond király 1430-ban felvette udvari vitézei közé, miként hajdan apját. Zsigmond udvarában egész Európa találkozott; a Firenzéből kiinduló uj szellemi áramlatok is készséges befogadásra találtak nála. A következő évben Hunyadi Itáliába kisérte Zsigmondot a császárkoronázásra. De még mielőtt Rómát láthatta volna, ura parancsára egy magyar csapattal Milánóba keyiilt, hol két éven át Visconti Fülöp herceg udvarában, annak zsoldján élt. Lelke minden nemessége mellett is Hunyadi a valóságban és a valóságnak élt. Gyűjtötte a pén-" zét, a birtokot, a méltóságot. Az olasz ut e tekintetben is élete nagy fordulópontja. A milánói udvarban úgy meggazdagszik, hogy Zsigmond király szeme megakadt pénzeszsákján. Olaszországból Baselbe érve 1200 aranyat kölcsönöz a királynak, melyet később megtold 300, majd 1437-ben még 1250 forinttal. A király — a korszak más fejedelmeihez hasonlóan — állandóan pénzgondokkal küzdött s örült annak, hogy vitéze ily sokoldalú ember, viszont Jánosunk sem járt rosz- szul, mert zálogként szép birtokot kapott, melyet rövidesen adományok követtek. Zsigmond utódja, Albert se tett másképp. Ezek a zálogbirtokok alapozták meg a Hunyadi-vagyont. Mikor 1439- ben Csehországból, hová ugyancsak Zsigmond vitte, visszatér a Délvidékre, már gazdag, befolyásos ember, részt vesz a királyi tanács ülésein is. Sorozatos török győzelmei nemcsak babért, hanem adománybirtokot is hoznak. Vétellel és cserével is" növelte vagyonát, úgyhogy kisebb- nagyobb megszakítással az övé az ország keleti karéja. Terjedelme már a negyevenes évek ele-' jén félmilliónál, halálakor négymilliónál is több hold. Aki ilyen jól értett a birtokszerzéshez, az egyúttal kitűnő gazdának is bizonyult. Felismerte a bánya jövedelem nagy fontosságát. A birtokán és a kincstár kezén levő erdélyi bányák jövedelmét tetemesen felfokozta a sóvágók bérét emelte. Pártjának megyei nemes tömegeivel szemben is kiállt az akkor fejlődő polgárság érdekében. Küzdött a felesleges vámok ellen, védte a kereskedelmet, pártfogolta a jobbágyok beköltözését a városokba. Különös gondja volt a hadifontosságu iparra (ágyuöntés, fegyvergyártás stb.). A jobbágyok szabad költözését bizonyára nemcsak a városfejlesztés szempontjából, hanem a zsoldostoborzás és egy szabadabb bérletrendszer elterjesztése érdekében is támogatta. Az általános mezőgazdasági árpangás idején az állattenyésztést fejlesztette és talán hasznosítani tudta olasz kapcsolatait a marha- és lókivitel javára. Birtokának jövedelme és a kincstár bevétele, amelyet szintúgy ő kezelt, számottevő volt. De ne feledjük, ebből kellett eltartani, felszerelni, ágyukkal, huszita szekerekkel ellátni zsoldos seregét, amellyel 1441 óta győzelmes csatáit vívta a török ellen. Az ország nagvurainak, a báróknak voltak ugyan “bandériumai”, de ezeket hatalmuk fenntartása végett nem kívánták kockára tenni s különben is szembehelyezkedtek Hunyadi politikájával. így történt, hogy mikor II. Mohamed szultán, Bizánc leigázója, százezres hadseregével Magyar- ország, sőt egész Európa meghódítására indult, Hunyadi egymaga állta útját Nándorfejérvárnál. Jól képzett serege a törökének mindössze egy tizede, de jó hasznát látja a népből, a városi és a falusi szegénylegényekből hozzásereglett felkelőknek, a “kereszteseknek”. A nemesség és a bárók közül még azok sem jelentek meg hivó szavára, kik pártján álltak, csupán a közvetlenül veszélyeztetett macsói bán csatlakozott hozzá csapatával. Pedig a pénzforrások, melyekből eddig seregének zsoldját fedezte, kimerültek. Hitelezőkhöz kénytelen fordulni, és az adósságot birtokkal törleszti. E nehézségek ellenére hivatásos zsoldos katonákból több mint tízezret gyűjtött össze, melyhez még hozzá kell számitanunk az ostrom alá fogott Nándorfejérvár őrségét. De mi volt ez a török jól képzett, puskákkal és nehéz ágyukkal is felszerelt haderejéhez képest? Hunyadi már régebben is számított az egyszerű, katonáskodáshoz nem szokott nép támogatására, mind otthon, mind a külországban. Most, a végveszély órájában, erre a segítségre még inkább rá volt utalva. A keresztes háborút a pápa meghirdette. Főleg német, osztrák és lengyel földről gyűltek is felkelők; ugyan nem fejedelmek és lovagok, hanem fegyvertelen parasztok, kézművesek, tanulók, kiket “isten lelkesített nagy tettekre hitükért”. De a felkelők nagy része a magyar falvakból és városokból érkezett a táborba, ők is a népből valók voltak: parasztok, szegénylegények, kézművesek, falusi papok, deákok. Hunyadi e rendezetlen, bár engedelmes tömeget csapatokra osztotta s ameddig lehetett, gyakorlatoztatta, vezetőkkel, kürtösökkel ellátta. Mégis a látvány inkább lehangoló: korának legnagyobb hadvezére a korszak legnagyobb csatáját nem harcra termett katonákkal, hanem rongyos, rosszul felfegyverzett, képzetlen tömeggel kénytelen megvívni. Mialatt a keresztes nép tovább özönlött, a török haderő a szárazon és a vizen egyaránt körülzárta Nándorfejérvárt, s hozzálátott az ostromhoz. Az ágyuk megszólaltak. A falak s a bástyák egymás után leomlottak. A kéngőz és a lőporfüst elhomályosította az eget, a pestis előlopakodott és az éhség gyötrő volt. Az általános elcsügge- désben a védők már halálra készülődtek. De Hunyadi nem hagyta el őket. A túlsó parton állva nem várt tovább a király és a bárók rendes hadának érkeztére, hanem hajóhadával áttörte a vizen az ostromgyürüt, és friss csapatokat, élelmet hozva, átvette a vár védelmét. A török hajóhad megsemmisítése lehetővé tette, hogy összeköttetésben maradjon a Duna túlsó partján hagyott keresztesekkel, kik Zimonynál táboroztak a harcos barát, Kapisztrán János vezetésével. Az első magyar győzelem azonban nem szegte a szultán kedvét, sőt még hevesebben folytatta az ostromot. A védők visszalőttek, s “amit. a törökök ostromgépei nappal rombadöntöttek, éjjel kijavították”. De végül is a vár — Hunyadi tulajdon szavai szerint — mindinkább “mezővé” vált. A védők a ledőlt falak helyett “maguk lettek a vár falai, tornyai, bástyái”. Julius 2I-én három roha-* mot kellett kiállni, de mikor pirkadt a hajnal, a keresztesek újabb segítsége és a kénbe mártott rőzsék tüze megfutamodásra bírta a törököket. Ezzel még korántsem dőlt el a harc. Másnap, julius 22-én, a fellelkesült védők egyes csapatai, Hunyadi tilalma ellenére, váratlan rohamukkal, melyet* a túloldalról a keresztesek is támogattak, megingatták a törökök balszárnyát. A szultán ennek láttán a középről hátbatámadta a merész támadókat és elvágta visszavonulásuk útját. Amint Hunyadi észrevette, hogy a szultán fedezetlenül hagyta ágyúit, lovasaival kitört a várból, elfoglalta az állásokat, és a szultánt saját ágyúival hátba kezdte lőni. A török kénytelen volt visszhuzódni anélkül, hogy visszaszerezhette volna elvesztett ágyúit. Csak az éj beállta szüntette meg a küzdelmet. Amikor megvirradt, hült helye volt a töröknek. A világraszóló győzelem örömére megkongatták a harangokat, s azóta a harangzúgás minden délben a győzelem emlékét hirdeti. Hunyadi nem érte el a szent célt, amiért életét áldozta, a török kiűzését Európából. S bárhogy védte is életében, halála után Mohácsnál hazája is nagyrészt a török prédája lett. Érdeme mégis halhatatlan. A török pusztító árját egymaga oly hosszú időn át tartóztatta fel, hogy az erejét vesztve aztán már csak Magyarország egy részét tudta elönteni. Magyarországot védte, Európát azonban megmentette. ^ / Váczy Péter, egyetemi tanar X X X X X X X XX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XXXX X ,K|H ACZÉL TAMÁS: AZ EMLÉKEZÉS Emlékeim, — kis sebek, nagy sebek. beh iszonyúan fájtok, kedvesek, beh rettentő, hogy azt hirdetitek, mire gondolni is alig merek, . mit még magam előtt is titkolok, - > > ? mint a vereséget a harcosok, — hogy bár vala szerelem, hir elég, a kezdetnél közelebb van a vég, s — hiába! — miként a kő földrehull, — törvény szerint — sokasodik a múlt. s a magasban, ahogy a levegő — ritkul előttem lassan a jövő. Szivem köré rakodó rétegek, beh súlyosak vagytok, beh könnyűek, ti őrzitek, aki csak én vagyok a tengermélynél mélyebb tegnapot, melyben — őssejtként — ott él, akinek már én is csak emléke lehetek, s hiába kínzóm, faggatom magam — én is felejtek, mint mindannyian, s amiből lettem ma már annyi csak, mit magában hord vágy, gond, indulat amely a tettek forrásán kitör a soha-többé-nem-lesz régiből. Emlékeim, — kis sebek, nagy sebek, ! örökre igy vagyok egy veletek, és akarva sem szabadulhatok ölelésetekből rettentő karok, mert a lélek vad örvényeiben — bennetek s általatok létezem. Hazugságok, csalások, kételyek guzsba-kötő, szikkadt elméletek, megcsontosodott, gyötrő rigolyák katlanában zubog, forr a világ, és benne én — akként, ahogy vagyok, megszilárdulok felolvadok, sebezhetőn, de mégsem védtelen, mert gondolkodom és emlékezem, s még akkor is, ha majd a tág erek meszesek lesznek és törékenyek, nem szünök meg törni előbbre, mig a szív dobog burkát lefejtve két kézzel ragadjam meg a lényegét és ha menni kell, hát ugv menjek el — az élet forró emlékeivel. s: í: x::::::::::x::x::x g:: süsü ::xx:: X ::x:: x x x x x x íj Jugoszláv-magyar filmtárgyalások A Pillában rendezett III. filmfesztiválon részt vett öttagú magyar küldöttség Belgrádba érkezett. Tagjai nyilatkoztak tapasztalataikról és a jugoszláv filmszakemberekkel folytatott tárgyalásaikról. Megállapodtak abban, hogy október végén vagy november elején jugoszláv filmhetet rendeznek Magyarországon és magyar filmhetet Belgrádban. Tárgyalásokat folytatnak jugoszláv- magyar közös filmek készítéséről is. TÖRVÉNYHOZÓINK politikai rövidlátását semmi sem bizonyítja jobban, mint az a szégyenletes mesterkedés, amivel megbuktatták az 1,- 600,000,000 dollár iskolai költségekre szánt törvényjavaslatot. A közelmúltban megszavaztak 25,650,000,000 dollárt országutakra. Ilyen képzeleten felüli ösz- szegeket áldoznak az utakra, amelyek az iskolákhoz vezetnek és akkor megtagadják annak 27-ed részét az iskolák fölépitésére. Persze az utak nagy profitot is jelentenek a vállalkozóknak és bankároknak, az iskolák pedig nem javulnak. ★ BIRMINGHAM, Ala.-ban nagy meglepetést keltett Benjamin R. Miller az American Trucking Association igazgatójának beszéde. Miller kijelentette, hogy a déli munkások legnagyobb része rosszul van fizetve és ami szerinte még rosszabb, a munkások tudják is azt. Keresetlen szavakban adta tudtára a déli iparügyi konferenciának, hogy a déli munkások látják, hogy a nagyvállalatok óriási profitot harácsolnak össze, amelyből még csak1 közelről sem juttatják munkásaiknak az őket megillető részt.
