Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-16 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 16, 1956 Olvadóiul? írjál? . . . j \_________________________________r Hozzászólás a lapkonferenciához Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó a béke, a haladás, jólét és demokrácia szócsöve Magyar-Amerikában és ezért mindannyiunk erkölcsi kötelessége épitő-anyagot vinni az országos lapkonferencia elé, amelyből a delegátusok a terveket összekovácsolják s amelyek majd biztosítják a lap akadálytalan megjelenését 1956—57-ben. Elsősorban ajánlom, hogy a konferencia bízza meg az újonnan választott központi végrehajtó lapbizottságot, hogy a helyi viszonyokhoz ^glkal- mazkodva mindenütt alakítson helyi lapbizottságot, válasszanak mindenütt felelős lapkezelőt, s ahol erre nincs lehetőség, ott kerületi lapbizottságot és kerületi lapkezelőt kell választani. Másodsorban a fenti bizottságoknak kell felelősségteljesen levezetni az előfizetési és lapfenntartási kampányokat, ők gondoskodjanak arról, hogy a Magyar Szóban az egyletek, egyházak mulatságai cikkek keretében legyenek hirdetve (nincs kizárva fizetett hirdetés) és minden ilyen lapszámból a bizottság rendeljen több példányt, melyeket osszanak szét a mulatságokon. Ezáltal lehetséges lesz uj előfizetőket szerezni és az egységfrontot szorgalmazni. Harmadszor a központi bizottság a helyi, vagy kerületi lapbizottságokkal karöltve behatóan foglalkozzon a helyi munkásotthonok helyzetével. A Magyar Szó nézetem szerint minden tekintetben nagyszerű, s az átlagolvasónak megfelel. A kulturális és nevelő szellemben megirt cikkek elolvasása után az az érzésem, hogy minden lapszám megérdemelné, hogy könyvbe kössék és az év végével újra lehetne kezdeni azok átolvasását. Aki ezzel nincs megelégedve, az nem akarja elhinni, hogy az igazi kultúráért küzdeni kell 1) az álkultúra leleplezésével; 2) a muhkásság építő kultúrájának kidomboritásával és terjesztésével.. A naptárra és könyvekre vonatkozóan #nnyit, hogy okos-elgondolás azoknak kiadása, de amint észrevettem, csak az olvasók negyedrésze fizette meg azokat. Ennek pedig szervezeti gyengeségünk az oka. Ami a munkásleveleket illeti, tanulságos, élvezetes olvasmányok, nem hiszem, hogy jobbat lehetne szerkeszteni. Végül a nyugdíjasok otthonával kapcsolatban annyit, hogy a fiatalok és egészségesek, ha kell önkéntes munkával járuljanak e nemes gondolat megoldásához. N.N., épitőfa-munkás ★ Zsebre a kezeket Tisztelt Szerkesztőség! Valamikor sok magyarlakta amerikai várost bejártam, sokfelé voltak ismerőseim és talán többek közt ezért is érdekelnek még mindig a vidéki magyar lapok. Ha olykor-olykor kezembe akad egyik-másik, átböngészem, pedig nagyjából úgyis tudom, hogy csak piszkolódás és rágalom van benne a mostani magyarországi népi kormányzat ellen. Bezzeg nem ez volt a helyzet a második világháború előtt! Akkoriban nagyon kedves volt ezeknek a munkásokon élősködő kuvaszoknak a magyar rendszer. Hangosan döngették hazafias mellüket az osztrák császár, majd később Horthy,végül Szálasi mellett, mert hazafias lelkükhöz ezek álltak a legközelebb. Most legutóbb a pittsburghi “Magyarság” került a kezembe. Nagybetűs híreimé ezt kiáltotta: “Vissza a földre!” Eleinte a cim után indulva azt -hjttem, hogy a cikkben valami újszerű földosztásról vagy telepítésről lesz szó, tekintettel a ■munkanélküliség veszélyére. Azt gondoltam, hogy (mivel az alapvető iparokban sok munkás dolgozik, akit a szegény földművelők közül a nyomor kergetett a gyárakba, most vissza akarják csábítani ismét a földekre. Ámde amikor elolvastam Szebedinszky Jenó főszerkesztő háromhasábos cikkét, akkor kide- ' rűlt, hogy a reakciósok által többnyire bodiknak nevezett honfitársaink újabb megvágására készítenek terveket. A cikk tulajdonképpen népámi- tásnak látszik, csalétek, hogy minél gyorsabb elolvasásra bírja az olvasókat. Egy napilap kiadásának a terve foglaltatik ugyanis benne. A terv azonban valahogyan nem egészen sikeresnek Ígérkezik, mert nagyra nőtt a falka, kisebb lett az erdő, a makk is elfogyott, sok az éhenkórász. Másfelől a magyar munkások sokat átéltek és tapasztaltak már Amerikában, sokat okultak az “úri” politikából, igy hát nem dőlnek be olyan könnyen, mint a “régi jó időkben.” Az urak viszont nem azért tanulták ki a régi rendszer politikáját, hogy egykönnyen visszariadjanak a nehézségektől. Ha nem sikerülne a napilap ócska terve, akkor hát legyen belőle “Ft. Galambos József Emlékalap.” Ez vonzónak látszik és a “bodik” talán könnyebben belekapnak a horogba. Lappal már többen póruljártak, de bizonyos amerikai magyar papoknak még mindig elég befolyásuk van a hivőkre és hiszékenyekre, amint ezt a Pócsi Mária-eset is mutatja: még azt is beszedették az amerikai hiszékenyekkel, hogy a magyarországi pócsi Máriát át lehet helyezni (vizűm nélkül) Amerikába és akkor két pócsi Mária-gvülekezet is lesz. Ezeknek az uraknak nem fáj a fejük amiatt, hogy milyen az ittélő magyar munkások élete és küzdelme, mily nehéz soknak a megélhetése, Nekik csak egy a céljuk: hogy lehetne őket valami újszerű mesterkedéssel lépre csalni és megfejni. Ha vannak olyan élelmes magyarszármazásu “urakok”, akik megtollasodtak Amerikában, akkor adjanak nekik uj napilapot vagy körözzenek közöttük uj gyűjtési terveket és szellőztessék azok kapcsán dicső neveiket, de a magyar dolgozóktól el a kezekkel! Vegyék, húzzák ki kezüket a magyar dolgozók zsebeiből! P. P. * Milyen legyen az A. Magyar Szó a jövőben? (Üzenet a Lapkonferenciának) Ezt a kérdést egy rövid mondattal intézem el és nem vonom kétségbe, hogy sok olvasó osztja meggyőződésszülte véleményemet: A szerkesztőség folytassa működését azon mederben, ahogyan eddig tette. A szerkesztőség önálló, nyílt-és becsületes munkát végzett a múltban, npm állott be sehová borravaló jellemtelen politikusnak; az A. Magyar Szó nem népbolonditó, népet izgató lap, amely eljárás már sok újság halálát okozta és fogja okozni a jövőben is, mert — ezt tapasztalásból tudom — népünk megunta már a régi kortesvilág sokat Ígérő és semmit be nem váltó borgőzös hangját. Egyébként szükségesnek tartom a munkáslevelek közlését, mert ezek által informálódhatunk a különböző felfogásokról, a téves nézetekről munkástársaink köréből. Ezekre választ adni, helyes irányba terelni a tévedést, esetleg kis vitát rendezni emberséges hangon, hozzátartozik a lap felvilágosító, oktató feladatához. Szükségesnek tartom továbbá, hogy a Magyar Szó térjen ki más lapokban megjelenő népámitó cikkek bírálatára, hogy lássák azon lap olvasói, mi van a suba alatt, melyet azon lap magára vett, hogy ne lássák olvasói, milyen az igazi öltönye. (Ezt irta le igen találóan a Magyar Szó szerkesztősége a lap junius 21-i számának 8-ik oldalán “Népszava-féle újságírás” cimii cikkében.) Egyik olvasó azon óhajának adott kifejezést, hogy legyen-a lapban valami “tanulni való”. Erre nézve a véleményem az, hogy Írjon a lapba az, aki valamit tanulni akar és Írja meg, hogy mily tárgyú kérdéssel akar foglalkozni: történelem, fizika, vegytan stb. és feleljen rá, aki tud. Legyen á lap szellemi találkozóhelye munkástestvéreimnek. Harcias hangra ezen lapban nincs szükség. Legyen a lap egy olyan terület, melyen elvek szállnak síkra s a becsület zászlaját viszik győzelemre az igazság fegyverével s az igaz emberszeretet nevében. Harwich bácsi ★ Talán ez is lehetne konvenciós anyag? Tisztelt Szerkesztőség! A kicsinyes érdekeltség minden oly korszerű javaslatot eleve ignorál, amely Amerika, itt a nagyközönség, érdekeit hivatott szolgálni. Ezek közé tartozik az általános beteg- és kórházbizto- sitás, melyet már évek óta dugdosnak fiókról fiókra. Pedig mennyi tragédia fűződik ehhez a kérdéshez! Gencsy Margit testvérünk felvetett egy égető kérdést a nyugdíjasok otthona ügyében. Ez az, amit a konvenció felvehetne a tárgysorozatába. A munkából kikerülve, az élet utolsó állomásán adódna idő az addig örömtelen napokat élő embereknek napsugaras életre. Ez a kérdés becsületes és minden kockázat nélküli, mert a nyugdíjasok anyagiakkal rendelkeznek és emiatt megvan a kérdés megoldásának az anyagi föltétele. Amerika egycsapásra meg tudná oldani ezt a kérdést. Az egyesült Rákóczi-Verhovay hatalmas vagyonával igen fájó sebet tudna magyar téren begyógyítani. Az egyéni érdek ráült a pénzes- zsákra, a fej bólintó jánosok nem* *merik szavukat hallatni. A munkások betegsegélyzője volt hivatva ezt megoldani, de a farizeusság megölte ezt a szépmultu intézményt. Természetesen nem akarnánk szegényház-rendszerű hideg börtönt, hanem hatalmas kertvárost, amely kielégítene minden kulturigényt. Ezen az utón haladva gyönyörű perspektívák nyílnak előttünk, akiknek lelke telve van egy szebb világ reményével. Munkásságunk folyamán résztvettünk hasonló munkákban. Bár ezen kérdés végső konklúziója más helyre tartozik, annyit megjegyezhetünk, hogy csakis olyan helyen célszerű otthont építeni, mint Florida, vagy ehhez hasonló előnyös időjárással rendelkező vidék. Például Miami mellett van a mindenképpen megfelelő Grendon Park, ahol hatalmas árnyas fák, kellemes tengervíz és szórakozás található. Mindezeket tisztelettel kérem figyelembe venni. Ezenkívül a konvenció tűzze napirendre a hazautazási kérdést, s ezzel kapcsolatban Amerika és az óhaza közötti viszony megjavításának kérdését. Minden legális utat megkeresni a bűnös hazugság megállítására. Szoros kapcsolatot építsenek ki a magyarsággal és a Magyar Szót vigyék be a magyarság széles rétegei közé. Okos gondolat volt az a program, amely a város nevezetességeinek megtekintését tűzte ki célul a delegátusok részére. Szólítsák fel a magyarság széles rétegeit, hogy vegyenek részt tömegesen ezen az érdekes kiránduláson és baráti találkozáson. Vass Károly Nehru beszámolója külföldi útjáról Uj Delhiből jelenti az Uj Kina: Nehru indiai miniszterelnök julius 31-én az indiai parlamentben beszámolt az európai országokban és Kairóban tett legutóbbi látogatásairól. A miniszterelnök bevezetőben a Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek értekezletéről szólt, amelyen ő maga is részt vett. A Londonban kiadott közleménnyel kapcsolatban kiemelte r felismerték, hogy a Szovjetunió és á többi hatalmak közötti kapcsolatok megjavítása elősegítené a háborús veszély megszüntetését és előmozdítaná a békét. Nehru rámutatott arra, hogy az egyiptomi elnökkel és az egyiptomi miniszterekkel folytatott megbeszélései ‘nem érintették a Szuezi-csatornát és semmiféle vohatkozásban sem érintették az angol—egyiptomi kapcsolatokat. Az egyiptomi kormánynak a Szuezi-csatornával kapcsolatos legutóbbi döntése csak Uj Delhibe történt hazaérkezésem után, a sajtó jelentésekből jutott tudomásomra.” A Brioniban folytatott tárgyalásokról és az ott kiadott közleményről Nehru azt mondotta, hogy “ismét megerősítették a bandungi értekezlet tiz alapelvét.” Hangsúlyozta: “Kinyilvánítottuk azt a közös meggyőződésünket, hogy a távolkeleti problémák rendezéséhez elkerülhetetlenül szükség van a Kínai Népköztársasággal való együttműködésre.” Nehru befejezésül hangsúlyozta: “A történelem fejlődése közel hozta egymáshoz a kontinenseket, de a harcok és a konfliktusok megosztják azokat. A pusztító fegyverek túlsúlya, s az atomveszély miatt a közeljövőben a békés együttélés lehet a fennmaradás egyedüli járható útja. Ez az elv vezetett az utazásom során folytatott tárgyalásaimon és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez ma parancsoló szükségessé. Ennek elérése érdekében jószándékra és tiirelmességre van szükség. Éhhez saját példánkkal járulhatunk hozzá leginkább és azzal, hogy állhatatosan törekszünk a béke előmozdítására és az együttműködésre.” AZ ÁTLAG képzetlen munkás azok közt, akik munkanélküli segélyre jogosultak, kissé idősebb mint 44 év. Nős és családja van, a Dept, of Labor kimutatása szerint. , • • • OROSZORSZÁGBAN minden 3 munkás közül 1 farmer. A US-ben minden 17 munkás közül 1 a farmer.
