Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-16 / 33. szám
Tegyük 1956-ot a lapépités esztendejévé! Vol. V. No. 33. Thursday, August 16, 1956 Single Copy 15 centa Entered as Second Class Matter-B er 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of New York, N. Y. AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÉS A DEMOKRATA PROGRAM Az elnökjelölő konvenciójuk megnyitása előtti héten a demokrata párt vezetősége a választási programjuk szerkesztésével volt elfoglalva. Az ilyen programokról köztudomású — a két nagy polgári párt esetében — hogy azok csak a választás napjáig jók, azontúl gyorsan a lomtárba kerülnek. Hallgatag megegyezés révén a demokrata párt vezetői soha sem hánytorgatják fel a republikánusoknak programjuk be nem váltott Ígéreteit, viszont a republikánusok is diszkréten hallgatnak politikai ellenfeleik hasonszőrű ígéreteiről. Mindamellett nem szabad alábecsülni a két nagy párt politikai programjának jelentőségét. Akarva, nem akarva mégis csak a nép érdekeit tükröztetik bennük vissza, legalább szavakban. És ha a hivatásos politikusok igyekeznek is a választás napja után elfelejteni a programban kifejezésre jutott elveket és megszegni az ígéreteket, mindig akadnak olyanok, akik időnkint eszükbe juttatják azokat és igv, legalább egy részük, beváltásra kerül. A programok összeállításában, legalább elvben, meghallgatják a nép legkülönbözőbb rétegeinek képviselőit. Ezek a “képviselők*’ legtöbb esetben, hogy, hogy- nrm, hivatásos politikusok formájában jelentkeznek a programbizottság előtt. A múlt héten egy ilyen kiskaliberű politikus, Mr. Rozmarek, a “Lengyel-Amerikai Szövetség” elnöke, megjelent a demokrata párt programkészítő bizottsága előtt és az amerikai bevándoroltak nevében beszélve, f i jelentette, hogy' a demokraták vegyék fel programok’a a keleteurópar államok “felszabadítását”, más- ' Mimben a 13 millió bevándorolt amerikai polgár egy- íci-egyig a republikánusokra fog szavazni. Körülbelül • z volt nvilatkozatának értelme, ahogy ezt egy rádió- jelentésből kivettük. A Magyar Szó nem beszél és nem óhajt beszélni az amemkai bevándoroltak, sőt még az amerikai rtiasrvarc?sze«é"o nevében sem. De. ugv érezzük, heszéthe* legalább 20,000 riiunkásérzelmü amerikai magyar férfi és nő, szavazópolgár nevében. • Ezek nevében elsősorban azt állítjuk, hogy a mi unkben nem beszélhet s ne beszéljen Mr. Rozmarek. Hogy kikre fog e 20.000 amerikai magyar szavaz- r'\ arra mi nem vagyunk hajlandók kijelentéseket és ígéreteket tenni. Köztudomású azonban, hogy az átlagos amerikai munkás, és a mi olvasóink legtöbbje az, nem hízik a republikánus pártban, mert a nagvtőke pártjának tekinti azt. Azt is tudják, hogy a demokrata r irtot is ugyanonnan irányítják, de az a párt mégis csak kifejezésre juttatta, legalább is időnkint, érdekeit. Főként azonban a felszabadítás) programhoz volna ooy-kéí megjegyzésünk. Elvből mi is a felszabadulás melleit vagyunk. A népeket fel keli szabadítani az atomháborútól való rettegés alól. A keleti tömbbe tartozó országokat éppúgy mint a nyugatiakat. Ázsia és Afrika százmillióit fel kell szabadítani a f'I-ryarmati elnyomatás jelenlegi vagy múltbéli átkos öröksége alól. Itt Amerikában is a nép túlnyomó többsége örülne ,-mnak, ha felszabadulna a gazdasági válság még mindig kísértő lehetőségének lidércnyomása alól. A néger és más nemzetiségi kisebbségek küzdenek felszabadulásukért a másodosztályú polgárság és emberség meg- bélyegzettsége alóL Nos, tudjuk, Mr. Rozmarek nem ilyen felszabadu- lásra te<t javaslatot a demokrata politikusok előtt. Azt : - tu-Fűk, hogy a demokrata párt több főembere, köztük Harriman, Truman, Symington, nem csekély heves lé-sei fogad ilyen kardcsörtető javaslatokat. De azt is tudjuk, hogy'ilyen programmal nemcsak p'rt;uk választási esélyeit csökkentik, hanem az ame- r.Vnj néu becsületét, tekintélyét és végső fokon életét is veszélyeztetik. Munkában a demokrata konvenció Hétfőn megnyitották Chicagóban a demokrata választási konvenciót és valószínű, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, addigra —csütörtökre — talán már el is dőlt, kit nominálnak a demokrata delegátusok elnökjelöltnek. Az a tény, hogy Truman a szombati sajtókonferenciáján Averell Harriman new- vorki kormányzó nominálása mellett emelt lándzsát, az első benyomások alatt úgy tüntette fel a dolgok állását, hogy Truman ezzel a lépéssel eldöntötte a nominálás kérdését, és Stevenson, aki a demokrata delegátusok favo- ri íjaként szerepelt, sokat vesztett esélyeiből. Kiderült ’-ónban, hogy jellehet Hardman esélvei felmentek, Stevenson továbbra is erős maradt, Eleanor Roosevelt. FDR özvegye, az utolsó percig harcolt Stevenson, mini a néhai elnök politikájának folytatója érdekében. De természetesen nem lehet tudni, nem volt-e cselfo gás elrejtve Truman döntése* mögött. Amily mértékben növekedtek ugyanis Harriman esélyei, oly mértékben megtörténhet, hogv a delegátusok maid az első szavazásoknál eldöntetlen eredményre iútnak a két favorit között, ezzel nedig megnyitják a lehetőséget, hogy valamelyik “sötét ló” fusson be győztesnek. A dixiekraták és a konzervatívok olvmódon élhetnek az eldöntetlen helyzettel hogy mint a hatalmi mérlev irányítói a maguk' jelöltjét' legvalósz-inübben S vmingto n f. jutatják győzelemre. Sv- mington. akárcsak Truman, missouri politikus, akinek politikai múltja és összeköttetései. jó megjelenése, “liberális” hire és hidegháborús hajlandóságai a 1 kralmasak, hogy feloldják az ellentéteket, amelyek a hét elején még szenvedélyesen kavarogtak Chicagóban. Személvével aztán a reakció remé- nvei is megvalósulnának, hogv megszüntethető az egész ország által gyakorolt nyomás egy haladószellemü pártprogram és egy erélyes jelölt érdekében. Symington z k i j e lentette ugyan, hogy “nem aktiv jelölt”, de azt is, hogy “persze nagy megtiszteltetés lenne számára a jelölés és el is fogadná.” Ugyanakkor a másik sötét ló, a- texasi Johnson szenátor, beleegyezett, hogy több szavazási menetig ben- nemarad a versenyben. Ezt annyival is inkább megteheti, mert a déli tömb köréje tömörülhet más fontos delegátusokkal egyetemben, akit eleinte Stevenson felé hajol tak. Mi történt a múlt héten? Máskülönben a múlt héter lgész idő alatt, hétfőtől a h végéig, kavargóit Chicagóbaa demokrata konvenció és pártprogram e 1 ő készítésén dolgozó bizottság. A nyilatkozatok és álláspontok olyan tömege jelent meg a sajtóban, hogy azoknak rövid összefoglalása a lehetetlenséggel határos. Annyi azonban feltétlen világossággá’ kidomborodott a politikusok, szervezeti vezetők, delegátu sok és megbízottak kijelentéseiből, hogy a központi kér dós a polgárjogok kérdése Ez volt a helyzet kulcsa. A déli államok ellene vannak a polgárjogok megerősi tésének. Ennek a pártmv gram megszövegezésénél dö1 tő szerepe volt. Az a formula amely körül a legtöbb bar folyt, az, vajon mii ven ha tározottsággal és eréllvel fejezik ki a legfelső törvényszék elkülönítést tiltó rendeletének elismerését és tárnoStiui-rt Symington állni a legfelső törve íyszék végzése mellé, mert ez a progresszív állásfoglalás, továbbá a néger nép, a munkásság és mások nyomására ő is erélyesebben kiállt a legfelsőbb törvényszék határozata mellé, nehogy diszhintajából sokan leugráljanak. Csakhogy a déli demokratáknak erre megnyúlt az orruk s azt hangoztatták, hogy akkor nem szavaznak Stevenson nominá- lására. Stevenson, akinek esélyei a Kefauver visszalépése folytán olyan jól álltak, hogy sokan biztosra vették győzelmét a demokrata konvención már az első szavazási turnusnál már-már arra gondolt, hogy a déli demokraták támogatása nélkül is befuthat. Ha azonban nem győz már az első szavazási turnuson, esélyei elhalványodhatnak a további szavazási turnusokon. Ennélfogva ismét megpróbálta határozott kiállását elvi- zesiteni. Harriman ezen a ponton lépkedett Stevenson tyúkszemére, nem mintha a délieknek Stevensotól való elpártolása feltétlenül azt jelentette volna, hogy akkor Harr imán rá fognak szavazni, mert hiszen a déliek akkor saját “helyi kedvenceikre”, a texasi Lyndon Johnsonra vagy a missouri Symington- ra szavaznának. Ennek folytán Harriman szereplése a pártban olyan szakadást idézhetne elő, amely kockáztatná a demokrata győzelmet a republikánusok javára még akkor is, ha Stassen Nixon-el- lenes agitációja viszont a republikánus pártban okozhat némi szakadást. Stassen 50—- 50 százalékra becsüli a Nixon- ellenes republikánus szavazást. gatását. A politikai játék arra ment ki, hogyan lehet ezt megígérni és nem betartani. Stevenson a forgatagban Stevenson egy ideig kön- törfalazött, de amikor Harriman, az elnökjelölti nomii.á- pályázó vetélytárs, ki- j^rtölte, hogy igenis ki kell Ilyenkor derül ki legláthatóbban, micsoda átok a demokrata pártban az a noliti- kai ámítás, hogy a déli demokraták, akik reakciós voltukban vetekedhetnek a republikánus reakcióval, “demokratáknak” számítanak. A hét végén Harry S. Truman is megjelent a bottság (Folytatás a 8-ik oldalon) EGYES SZÁM ÁRA 15 cent
