Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-09 / 32. szám
August 9, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3_' [ VÁLASZTÁSI ARÉNA ' Kefauver visszalépett A demokrata elnöki nominálás versenyfutásában az a nevezetes esemény történt a múlt héten. hogy Estes Kefauver szenátor, akinek úgyis csökkent esélyei voltak Adlai Stevenson nominá- lásával szemben, végre elhatározta magát, hogy visszalép. Egyben bejelentette, hogy Adlai Steven- sont fogja támogatni. Ez annyit jelent, hogy úgyszólván már az első szavazásnál Stevenson nyerheti el az elnökjelölti nominálást. Kefauver az előválasztási küzdelmekben vagy 200 elektori szavazatot szerzett, Stevenson pedig 530-at. Ha Kefauver szavazatai átvándorolnak Stevensonra, akkor ez utóbbi több szavazattal rendelkezne, mint az a 686 ^ szavazat, amely megkivántatik a jelölt nomináláshoz/Igy Stevenson diszhintajára még sokan igyekeznének felkapaszkodni. Kefauver kijelentette, hogy meggyőződése szerint a párt Stevensont akarja s legtöbb valószínűség van amellett, hogy Stevenson juttatja a demokrata pártot győzelemre. Kefauver elektori szavazatainak egy része azonban Harriman kezére jut s ezzel a newyorki kormányzó esélyei számszerint megjavultak. Harriman azonnal megtámadta Stevensont és azzal vádolta, hogy eltér a “liberális” vonaltól s helyette a “mérsékelt” vonalra megy. Kijelentette, hogy Kefauver 200 szavazatából 100 őreá fog esni s igy részt fog venni a jelölési versenyben “mindaddig, amig az utolsó szavazatot is meg nem olvassák.” Kefauver jóslata szerint azonban szavazatainak legnagyobb része Stevensonhoz pártol. Harriman viszont ’saját győzelmére es- küdözik s azt hangoztatja, hogy ő progresszi- vebb, mint Stevenson, mert ő “Franklin D. Roosevelt és Harry S. Truman”- vonalát követi. Kefauver arra buzdítja támogatóit, hogy Stevensonra szavazzanak. Jake Arvey ezredes, illinoisi országos vezetőségi tag, Stevenson főembere, Ígéretet tett Kefauvernek, hogy személyesen fog Kefauver érdekében dolgozni, hogy ő legyen az alelnökj elölt. Kefauver visszalépése minden esetre megerősítette a demokrata párt egységét. Ezzel szemben a republikánus pártegységet bizonyos mértékben megbolygatja Stassen Nixon ellenes kampánya. Nixon mögött főleg a republikánus párt jobbszélső elemei tömörülnek, amelyeknek számos kapcsolatai vannak McCarthyval, vagy legalább is áthatja őket a mccarthyzmus szelleme. Ennélfogva sok szakszervezeti munkás és li- barális újra meghányja-veti magában a választások kérdését, amely Eisenhowert voltaképpen eddigelé “megverhetetlennek” mutatta. Kefauver előválasztási kampányának az volt főérdeme, hogy a polgárjogok és a lefegyverkezés kérdését belevitte a választók figyelmének központjába. Kiélezett állásfoglalása kényszeritette Stevensont is, hogy nyíltabban álljon ki a polgárjogok mellett. Ebben a kérdésben Stevenson előzőleg ugyanis arra a lehetetlen feladatra vállalkozott, hogy kibékítse egymással az északi liberálisokat és a déli dixiekratákat. Most azonban elnyerheti a nominálást a dixiekraták támogatása nélkül is, ennélfogva nem kell engedményeket tenni kegyeik elnyerése végett. Persze, minden azon múlik, lesz-e kedve olyan programot kidolgozni, amelynek segítségével maga mögé sorakoztathatja a néger népet, a szakszervezeti munkásokat, a mccarthyzmus ellenzőit és a békés együttélés politikájának híveit, akik valamennyien megelégelték, hogy a Wall Street négy év óta bent ül a Fehér Házban. STASSEN — NIXON ELLEN Múlt csütörtökön Harold E. Stassen már meg is nyitotta Washingtonban az Eisenhower-Her- ter-kampány főhadiszállását. Stassen azt jlpsolta, hogy a republikánus párt országos konvenciója Christian A. Herter mas- sachusettsi kormányzót fogja alelnöknek nomi- nálni Richard Nixon alelnök helyett az 1956-os jelöltlistán, bár Arthur Langlie washingtoni kormányzónak, aki a republikánus konvenció hangadó beszédét fogja mondani, szintén vannak esélyei. Közben a szenátus és képviselőház republikánus kongresszusi kampányának elnökei azt jósolják, hogy “Nixont fogják közfelkiálltással jelölni Harold E. Stassen felelőtlen ténykedései ellenére.-’ iStöSsen váltig.. hang^tátja. az njs'g-' Munkásmozgalom Megvilágító adatok az acéliparról Egy levéltárat is megtöltenének azok az adatok, amelyek az acélgyártás közgazdaságára vonatkoznak.. Az acélmunkások szakszervezete a nemrég lefolyt sztrájk alatt ontotta a bizonyító kimutatásokat és grafikonokat. Kell, hogy a nagyközönségnek pontos tudomása legyen ezekről most, amikor az acélgyárak a vásárlók nyakába sózzák felemelt, uj áraikat. Egynéhányra ez alkalommal megkíséreljük felhívni a figyelmüket. Az amerikai acélgyárak termelőképessége 1947 óta 89 millió tonnáról 127.49 millió tonnára szökött fel. Ez körülbelül 50 százalék. Az alkalmazott munkások száma azonban 517,600-ról mindössze 566,900-re. vagyis csak 9.5 százalékkal emelkedett. Ez az adat megvilágítja, hogy az acélipar növekedésénél vóltaképperí mi is történik. 19Ő1 óta úgyszólván alig változott az alkalmazottak száma, pedig az acélipar teljesítőképessége 22 millió tonnával nagyobb lett. Az acélüzemek gyártmányainak árai 1947 és 1956 között 77.7 százalékkal mentek fel (nem véve tekintetbe az uj árakat). Az összes acélvállalat adólevonások utáni tiszta nyeresége az 1947-es 394 millió dollárról idén 1 billió 153 millió 400 ezer dollárra szökött fel, ez pedig 182 százalékkal ér fel. Az acélgyárosok azt hangoztatják, hogy némely ágazatban nagyobb profitokat vágnak zsebre, de az eladásoknál kapott dollárok után kisebb a hasznuk. Ezzel szemben az igazság az, hogy az acélipar eladása is, a dollár utáni nyereség is nagyobb, mely utóbbi 6.2 centről 7.9 centre emelkedett adólevonások után számítva, és 10.9 centr ről 16.2 centre az adólevonások előtt. Az osztalékok, amelyeket acélvállalatok fizetnek részvényeseiknek, még ennél is látványosabb emelkedésről tesznek bizonyságot: az osztalékok ugyanis 1947 óta 223 százalékkal növekedtek. Ami az egyes acélmunkások jövedelmét illeti, az valóban 47 százalékkal emelkedett 1939 óta. Ezt a szakszervezet is elismeri. Ámde minden eladási dollárban való bér- és fizetésrészesedésük 1939 óta csökkent, a termelékenységben beállt óriási emelkedés és az állások csökkentése következtében. 1939-ben minden eladási dollárból 40.5 cent jutott bérekre és fizetésekre, 1955-ben már csak 35.5 cent. 1956-ban az acélgyártás termelékenysége az 1939-eshez képest 68.8 százalékkal növekedett. A szakszervezet ezt a munkaórákban egységenként évről-évre történő változások alapján elemzi ki. A kimutatások között van egy rendkívül világosan magyarázó táblázat, amelyet az acélipar saját adataiból állítottak össze: ez évről-évre mutatja a kész acél termelését, mennyi a tonnánkénti átlagos ár évenként, mennyivel emelkedett ez az ár, mennyi az áremelkedésből származó jövedelmi nyereség, mennyi béremelés felel meg ezeknek a nyereségeknek, (ha egyáltalán volt béremelés,) hány órát dolgozott a munkásság, mennyibe került minden évben a munkabér a vállalatoknak, mennyivel emelkedett a felemelt bérek után felsrófolt árakból származó jövedelem. A végkövetkezetetés e ragyogóan összeállított adatok megvizsgálása után az, hogy 1946-tól 1955=ig a munkabérek minden egyes extra dollárköltsége után az acélipar 3.19 dollár további jövedelmet húzott. Ezt a jelentést Otis Brubaker, az acélszakszervezet kutatási vezetője, és Robert Nathan készítették, ez utóbbi gyakran állít össze gazdasági jelentéseket szakszervezetek számára. Ez a kimutatás minden eddiginél kiválóbban mutatja meg, milyen szerepet játszanak a monopóliumok közgazdaságunkban, különösen abban a tekintetben, hogy hogyan okozzák az inflációt. írók előtt, hogy a konvenció Hertert fogja nomi- nálni. S-ez igy fog talán menni az utolsó szuszig. Herter viszont kijelentette, hogy őt az ő beleegyezésével ugyan senki sem fogja nominá- lásra ajánlani, ő meg Nixont támogatja. A képviselőház és szenátus GOP kampány- bizottságainak főkolomposai: Andrew F. Schoep- pel kansasi szenátor és Richard M. Simpson Pa.-i képviselő ütik-verik Stassent. “Felfoghatatlan — mondották — hogy republikánus delegátusok megfontolás tárgyává tehessenek egy győző..je- V: " és NiAz alumínium-sztrájk Azok a remények, hogy az acélegyezményt simán elfogadják a többi rokonvállalatok ,nem valósultak meg, amennyiben harmincnyolcezer alumínium-munkásnak, miután munkaszerződésük múlt hét kedden éjfélkor lejárt, tovább kellett sztrájkolnia. Az Aluminium Co. of America tisztviselői ugyanis nem jelentek meg az acélmunkások szakszervezetével kitűzött tárgyalásokra a Roosevelt-szállodában és csak azt telefonálták meg, hogy visszatérnek Pittsburghba. A sztrájkoló munkások közt van 18,000 Alcoa- gyári és 10,000 Reynolds Aluminium-gyári munkás, akiket az acélszakszervezet képvisel. Van azonkívül 10,000 olyan Alcoa-munkás, akiket az alumínium-munkások országos szakszervezete (azelőtt AFL) képvisel. A Reynolds-gvárak 7 ezer munkása is ebbe az utóbbi szervezetbe tartozik. Ezek még tárgyalnak és napi alapon dolgoznak, de három napi felmondással lecsatlakozhatnak a sztrájkhoz. Ezek még egy 1947-ben megkötött munkaszerződés értelmében dolgoznak s nyilatkozatuk szerint a vállalat ezt “nem hajlandó hozzáalkalmazni a jelenlegi helyzethez”, aminek következtében az alumínium-munkásoknak még újabb három, összesen tehát 12 évig Jkellene betartani az elavult munkaszerződést. Az Alcoa által indítványozott háromévi szerződés áz acélegyezményhez hasonlítva gazdasági kérdésekben rosszabb, a nem-gazdasági kérdésekben pedig még rosszabb. Például a munkanélküli segélyre vonatkozó tervezete csak 36 hétre érvényes, mig az acélmunkásoké 52 hétre. A szakszervezet kijelentette, hogy megbízottai, Nicholas Zonarich-el az élén, már egy hónappal ezelőtt megállapodásra igyekeztek jutni a vállalattal és még mindig “készen állnak a tárgyalásokra.” Majd rámutatott, hogy az Alcoa profitszinvonala magasabb, mint az acélüzemeké, mert az alumínium-munkások évente 1,000 dollárral keresnek kevesebbet, mint az acélmunkások. Az Alcoa évközépi profitkimutatása 48 millió 615 ezer 304 dollárról tesz jelentést a multévi 44 millió 310 ezer 167 dollárhoz képest. Mig a volt AFL-szakszervezet tagjai ott maradtak az Alcoa-üzemekben, órákkal az éjféli határidő után, hogy lehúzzák s lehűtsék az óriási olvasztókatlanokat, az acélszakszervezet tagjai gyorsan kivonultak a határidő elteltével, sokan már órákkal korábban. Az acélszakszervezetbe szervezett Alcoa-íizemek, amelyeket a sztrájk miatt bezártak, New Kensington, Pa.-ban, Edge- water, N. J.-ben, Badin, N. C.-ban és Bridgeport, Conn.-ben vannak. A LAP ÉRDEKÉBEN!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján az Ön neve felett levő dátumot. Ha 56—6-nál, tehát ez év júniusánál korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelének leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt, ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátrékát, vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street I New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök .................. dollárt. (Ha még nem küldte a Remekírókért vagy a Tavasz a Dunánért az összeget, jelölje itt mennyit küld e könyvekre: $ ............„.....) , Píév: ...................................................................... . <%»: ............................................................................y'V. .... .l...■ r*■' ■■■!■ »■■V« ■V.jár ÍFp
