Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-09 / 32. szám

August 9, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3_' [ VÁLASZTÁSI ARÉNA ' Kefauver visszalépett A demokrata elnöki nominálás versenyfutásá­ban az a nevezetes esemény történt a múlt hé­ten. hogy Estes Kefauver szenátor, akinek úgyis csökkent esélyei voltak Adlai Stevenson nominá- lásával szemben, végre elhatározta magát, hogy visszalép. Egyben bejelentette, hogy Adlai Steven- sont fogja támogatni. Ez annyit jelent, hogy úgyszólván már az első szavazásnál Stevenson nyerheti el az elnökjelölti nominálást. Kefauver az előválasztási küzdelmekben vagy 200 elektori szavazatot szerzett, Stevenson pe­dig 530-at. Ha Kefauver szavazatai átvándorolnak Stevensonra, akkor ez utóbbi több szavazattal rendelkezne, mint az a 686 ^ szavazat, amely megkivántatik a jelölt nomináláshoz/Igy Steven­son diszhintajára még sokan igyekeznének fel­kapaszkodni. Kefauver kijelentette, hogy meggyő­ződése szerint a párt Stevensont akarja s leg­több valószínűség van amellett, hogy Stevenson juttatja a demokrata pártot győzelemre. Kefauver elektori szavazatainak egy része azon­ban Harriman kezére jut s ezzel a newyorki kor­mányzó esélyei számszerint megjavultak. Har­riman azonnal megtámadta Stevensont és azzal vádolta, hogy eltér a “liberális” vonaltól s helyet­te a “mérsékelt” vonalra megy. Kijelentette, hogy Kefauver 200 szavazatából 100 őreá fog es­ni s igy részt fog venni a jelölési versenyben “mindaddig, amig az utolsó szavazatot is meg nem olvassák.” Kefauver jóslata szerint azonban szavazatainak legnagyobb része Stevensonhoz pártol. Harriman viszont ’saját győzelmére es- küdözik s azt hangoztatja, hogy ő progresszi- vebb, mint Stevenson, mert ő “Franklin D. Roose­velt és Harry S. Truman”- vonalát követi. Kef­auver arra buzdítja támogatóit, hogy Stevenson­ra szavazzanak. Jake Arvey ezredes, illinoisi or­szágos vezetőségi tag, Stevenson főembere, Ígé­retet tett Kefauvernek, hogy személyesen fog Kefauver érdekében dolgozni, hogy ő legyen az alelnökj elölt. Kefauver visszalépése minden esetre megerő­sítette a demokrata párt egységét. Ezzel szem­ben a republikánus pártegységet bizonyos mér­tékben megbolygatja Stassen Nixon ellenes kampánya. Nixon mögött főleg a republikánus párt jobbszélső elemei tömörülnek, amelyeknek számos kapcsolatai vannak McCarthyval, vagy legalább is áthatja őket a mccarthyzmus szelle­me. Ennélfogva sok szakszervezeti munkás és li- barális újra meghányja-veti magában a válasz­tások kérdését, amely Eisenhowert voltaképpen eddigelé “megverhetetlennek” mutatta. Kefauver előválasztási kampányának az volt főérdeme, hogy a polgárjogok és a lefegyverkezés kérdését belevitte a választók figyelmének központjába. Kiélezett állásfoglalása kényszeritette Steven­sont is, hogy nyíltabban álljon ki a polgárjogok mellett. Ebben a kérdésben Stevenson előzőleg ugyanis arra a lehetetlen feladatra vállalkozott, hogy kibékítse egymással az északi liberálisokat és a déli dixiekratákat. Most azonban elnyerheti a nominálást a dixiekraták támogatása nélkül is, ennélfogva nem kell engedményeket tenni ke­gyeik elnyerése végett. Persze, minden azon mú­lik, lesz-e kedve olyan programot kidolgozni, amelynek segítségével maga mögé sorakoztat­hatja a néger népet, a szakszervezeti munkáso­kat, a mccarthyzmus ellenzőit és a békés együtt­élés politikájának híveit, akik valamennyien megelégelték, hogy a Wall Street négy év óta bent ül a Fehér Házban. STASSEN — NIXON ELLEN Múlt csütörtökön Harold E. Stassen már meg is nyitotta Washingtonban az Eisenhower-Her- ter-kampány főhadiszállását. Stassen azt jlpsolta, hogy a republikánus párt országos konvenciója Christian A. Herter mas- sachusettsi kormányzót fogja alelnöknek nomi- nálni Richard Nixon alelnök helyett az 1956-os jelöltlistán, bár Arthur Langlie washingtoni kor­mányzónak, aki a republikánus konvenció hang­adó beszédét fogja mondani, szintén vannak esélyei. Közben a szenátus és képviselőház republi­kánus kongresszusi kampányának elnökei azt jó­solják, hogy “Nixont fogják közfelkiálltással je­lölni Harold E. Stassen felelőtlen ténykedései el­lenére.-’ iStöSsen váltig.. hang^tátja. az njs'g-' Munkásmozgalom Megvilágító adatok az acéliparról Egy levéltárat is megtöltenének azok az ada­tok, amelyek az acélgyártás közgazdaságára vo­natkoznak.. Az acélmunkások szakszervezete a nemrég lefolyt sztrájk alatt ontotta a bizonyító kimutatásokat és grafikonokat. Kell, hogy a nagyközönségnek pontos tudomása legyen ezek­ről most, amikor az acélgyárak a vásárlók nyaká­ba sózzák felemelt, uj áraikat. Egynéhányra ez alkalommal megkíséreljük felhívni a figyelmüket. Az amerikai acélgyárak termelőképessége 1947 óta 89 millió tonnáról 127.49 millió tonnára szö­kött fel. Ez körülbelül 50 százalék. Az alkalma­zott munkások száma azonban 517,600-ról mind­össze 566,900-re. vagyis csak 9.5 százalékkal emelkedett. Ez az adat megvilágítja, hogy az acélipar nö­vekedésénél vóltaképperí mi is történik. 19Ő1 óta úgyszólván alig változott az alkalmazottak száma, pedig az acélipar teljesítőképessége 22 millió ton­nával nagyobb lett. Az acélüzemek gyártmányai­nak árai 1947 és 1956 között 77.7 százalékkal mentek fel (nem véve tekintetbe az uj árakat). Az összes acélvállalat adólevonások utáni tiszta nyeresége az 1947-es 394 millió dollárról idén 1 billió 153 millió 400 ezer dollárra szökött fel, ez pedig 182 százalékkal ér fel. Az acélgyárosok azt hangoztatják, hogy né­mely ágazatban nagyobb profitokat vágnak zseb­re, de az eladásoknál kapott dollárok után kisebb a hasznuk. Ezzel szemben az igazság az, hogy az acélipar eladása is, a dollár utáni nyereség is nagyobb, mely utóbbi 6.2 centről 7.9 centre emel­kedett adólevonások után számítva, és 10.9 centr ről 16.2 centre az adólevonások előtt. Az osztalékok, amelyeket acélvállalatok fizet­nek részvényeseiknek, még ennél is látványosabb emelkedésről tesznek bizonyságot: az osztalékok ugyanis 1947 óta 223 százalékkal növekedtek. Ami az egyes acélmunkások jövedelmét illeti, az valóban 47 százalékkal emelkedett 1939 óta. Ezt a szakszervezet is elismeri. Ámde minden el­adási dollárban való bér- és fizetésrészesedésük 1939 óta csökkent, a termelékenységben beállt óriási emelkedés és az állások csökkentése követ­keztében. 1939-ben minden eladási dollárból 40.5 cent jutott bérekre és fizetésekre, 1955-ben már csak 35.5 cent. 1956-ban az acélgyártás termelékenysége az 1939-eshez képest 68.8 százalékkal növekedett. A szakszervezet ezt a munkaórákban egységenként évről-évre történő változások alapján elemzi ki. A kimutatások között van egy rendkívül vilá­gosan magyarázó táblázat, amelyet az acélipar saját adataiból állítottak össze: ez évről-évre mu­tatja a kész acél termelését, mennyi a tonnán­kénti átlagos ár évenként, mennyivel emelkedett ez az ár, mennyi az áremelkedésből származó jö­vedelmi nyereség, mennyi béremelés felel meg ezeknek a nyereségeknek, (ha egyáltalán volt béremelés,) hány órát dolgozott a munkásság, mennyibe került minden évben a munkabér a vál­lalatoknak, mennyivel emelkedett a felemelt bé­rek után felsrófolt árakból származó jövedelem. A végkövetkezetetés e ragyogóan összeállított adatok megvizsgálása után az, hogy 1946-tól 1955=ig a munkabérek minden egyes extra dol­lárköltsége után az acélipar 3.19 dollár további jövedelmet húzott. Ezt a jelentést Otis Brubaker, az acélszakszer­vezet kutatási vezetője, és Robert Nathan készí­tették, ez utóbbi gyakran állít össze gazdasági jelentéseket szakszervezetek számára. Ez a kimutatás minden eddiginél kiválóbban mutatja meg, milyen szerepet játszanak a mono­póliumok közgazdaságunkban, különösen abban a tekintetben, hogy hogyan okozzák az inflációt. írók előtt, hogy a konvenció Hertert fogja nomi- nálni. S-ez igy fog talán menni az utolsó szusz­ig. Herter viszont kijelentette, hogy őt az ő be­leegyezésével ugyan senki sem fogja nominá- lásra ajánlani, ő meg Nixont támogatja. A képviselőház és szenátus GOP kampány- bizottságainak főkolomposai: Andrew F. Schoep- pel kansasi szenátor és Richard M. Simpson Pa.-i képviselő ütik-verik Stassent. “Felfoghatatlan — mondották — hogy republikánus delegátusok megfontolás tárgyává tehessenek egy győző..je- V: " és Ni­Az alumínium-sztrájk Azok a remények, hogy az acélegyezményt si­mán elfogadják a többi rokonvállalatok ,nem va­lósultak meg, amennyiben harmincnyolcezer alu­mínium-munkásnak, miután munkaszerződésük múlt hét kedden éjfélkor lejárt, tovább kellett sztrájkolnia. Az Aluminium Co. of America tiszt­viselői ugyanis nem jelentek meg az acélmunká­sok szakszervezetével kitűzött tárgyalásokra a Roosevelt-szállodában és csak azt telefonálták meg, hogy visszatérnek Pittsburghba. A sztrájkoló munkások közt van 18,000 Alcoa- gyári és 10,000 Reynolds Aluminium-gyári mun­kás, akiket az acélszakszervezet képvisel. Van azonkívül 10,000 olyan Alcoa-munkás, akiket az alumínium-munkások országos szakszervezete (azelőtt AFL) képvisel. A Reynolds-gvárak 7 ezer munkása is ebbe az utóbbi szervezetbe tar­tozik. Ezek még tárgyalnak és napi alapon dol­goznak, de három napi felmondással lecsatlakoz­hatnak a sztrájkhoz. Ezek még egy 1947-ben megkötött munkaszerződés értelmében dolgoz­nak s nyilatkozatuk szerint a vállalat ezt “nem hajlandó hozzáalkalmazni a jelenlegi helyzet­hez”, aminek következtében az alumínium-mun­kásoknak még újabb három, összesen tehát 12 évig Jkellene betartani az elavult munkaszerző­dést. Az Alcoa által indítványozott háromévi szerző­dés áz acélegyezményhez hasonlítva gazdasági kérdésekben rosszabb, a nem-gazdasági kérdések­ben pedig még rosszabb. Például a munkanélküli segélyre vonatkozó tervezete csak 36 hétre érvé­nyes, mig az acélmunkásoké 52 hétre. A szakszervezet kijelentette, hogy megbízot­tai, Nicholas Zonarich-el az élén, már egy hónap­pal ezelőtt megállapodásra igyekeztek jutni a vállalattal és még mindig “készen állnak a tár­gyalásokra.” Majd rámutatott, hogy az Alcoa profitszinvonala magasabb, mint az acélüzemeké, mert az alumínium-munkások évente 1,000 dollár­ral keresnek kevesebbet, mint az acélmunkások. Az Alcoa évközépi profitkimutatása 48 millió 615 ezer 304 dollárról tesz jelentést a multévi 44 millió 310 ezer 167 dollárhoz képest. Mig a volt AFL-szakszervezet tagjai ott ma­radtak az Alcoa-üzemekben, órákkal az éjféli ha­táridő után, hogy lehúzzák s lehűtsék az óriási olvasztókatlanokat, az acélszakszervezet tagjai gyorsan kivonultak a határidő elteltével, sokan már órákkal korábban. Az acélszakszervezetbe szervezett Alcoa-íizemek, amelyeket a sztrájk miatt bezártak, New Kensington, Pa.-ban, Edge- water, N. J.-ben, Badin, N. C.-ban és Bridgeport, Conn.-ben vannak. A LAP ÉRDEKÉBEN!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján az Ön neve felett levő dátumot. Ha 56—6-nál, tehát ez év júniusánál korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha na­gyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelének leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt, ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátrékát, vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street I New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök .................. dollárt. (Ha még nem küldte a Remekírókért vagy a Ta­vasz a Dunánért az összeget, jelölje itt mennyit küld e könyvekre: $ ............„.....) , Píév: ...................................................................... . <%»: ............................................................................y'V. .... .l...■ r*■' ■■■!■ »■■V« ■V.jár ÍFp

Next

/
Thumbnails
Contents