Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-02 / 31. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

August 2, 1956

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent.

Szerkesztőség és kiadóhivata*: 130 East \6th Street New York 3, N. Y.

Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudolf, lapkezelő

l Chicago, Hl.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelő.

HAJÓK A KÖDBEN

Az Atlanti-óceán hullámai összecsaptak az olasz hajózás és az emberi alkotóképesség egyik nagy büszkesége, az Andrea Doria fölött. Az embernek a természettel vívott küzdelmében egy újabb vesztett ütközetet jegyezhet fel a krónika. És ezzel egyidejűleg az emberi szolidaritás, testvériesség, a tengerek dolgozói hősiessége történetének egyik legragyogóbb fejezetét.

Miként ama másik, feledhetetlen nagy tengeri tragédia, a Titanic elsülyedésének okairól, úgy az Andrea Doriáéról is évekig, évtizedekig fognak vitatkozni az óceán mindkét oldalán.

Mindkét hajó fel volt szerelve a modern technológia vívmányaival. Mindkét hajón volt radarkészülék, amellyel, mellesleg, most az egész amerikai kontinensünket “védik” a hajóknál tizszer- te sebesebb repülőgépek és százszorta sebesebb irányítható rakétalövegek ellen.

De a modern technika — és hadászat — e csodája, a radar, amellyel ezúttal (remélhetőleg utoljára) nem párosult józan Ítélőképesség, csődöt mondott. A radar egyik hajón sem jelezte a 30— 35 mérföld sebességgel közeledő másik jármű közelségét. Az összeütközés megtörtént.

És az “eísülyedhetetlennek” épített Andrea Doria elsülyedt. Bár úgy volt meghirdetve, hogy 11 rekesze közül bármelyik kettő léket kaphat

HÉTVÉGI LEVÉL

írja: Rev. Gross A. László

B. D., Th. M.

. *

Nasserék tudják, mit csinálnak

Egyiptom számára a Felső-Nilusnak az aswani gátmüvek által való szabályozása: LÉTKÉRDÉS. Ezt a tényt már régen felismerte az egyiptomi nép, amelynek sovány kenyere a Nílusnak a kiszámíthatatlan viselkedésétől függ; felismerte az egyiptomi kormány, amelynek legfőbb törekvése az, hogy az éhező és nyomorgó felláhinok áldatlan sorsán legalább némileg enyhítsen; de felismerték az Egyesült Államok és Nagybritannia kormányai is, hiszen már évek óta mézesmadzagként lóbálgatják Kairó orra alatt azt a kecsegtető ígéretet, hogy a gátmüvek létesítéséhez szükséges összeget részben mint kölcsönt, részben pedig mint tudományt az egyiptomi kormány rendelkezésére bocsátják.

Értsük meg jól: Egyiptomnak múlhatatlanul szüksége van egybillió dollárt meghaladó tőkére, hogy ezt a nagyarányú konstrukciót létrehozhassa, tehát magától értetődik* hogy minden olyan feltételbe belemenne, amely nem sérti gazdasági önállóságát, politikai függetlenségét és nemzeti büszkeségét, csakhogy ezt a nemzetmentő aswani gátmüvet megvalósíthassa.

Tudvalevőleg Washington és London, amely éveken át incselkedett a kairói kormánnyal a kölcsön dolgában,*a minap kereken kijelentette, hogy Egyiptom az ő támogatásukra többé ne számítson, a kölcsönből nem lesz semmi. Ne keressük e pillanatban, miféle politikai elgondolások sugalmazták a két nyugati kormánynak ezt a szószegő elhatározását, de arra mérget vehetünk, hogy az ígéret visszavonásának a legfőbb oka az volt, hogy a kairói kormány gazdasági és politikai ön- gyilkosságnak találta a két kormány feltételeianélktil, hogy a.hajó veszélybe jutna, EGY REKESZ meglékelése elég volt e csodálatos szépségű

tengerjáró elpusztításához.

* * *

Néhány nappal a nagy tengeri tragédia megtörténte előtt New Yorkban “légvédelmi gyakorlatot” tartottak. Egy olyan “összeütközésre” akarták “előkésziteni” New York népét, melynek folyamán négymillió ember fogja néhány perc alatt életét veszteni és másfélmillió fog megsebesülni.

Nem tudjuk, hogy New York népét mily mértékben nyugtatta meg ez a gyakorlat, hogy mily mértékben nyugtatja meg őket annak tudata, hogy négymilliót közülük mily gyorsasággal fognak majd egy valóságos összeütközésben eltemetni és közülük másfélmillió mást mily gyorsan fognak tudni kórházban orvosi kezelés alá helyezni. Annyit mindenesetre megjegyezhetnek maguknak, hogy az Andrea Doria és a Stockholm összeütközése következtében megsebesült néhány tucat utas elhelyezésére több newyorki kórházat kellett mozgósítani.

Az Andrea Doria utasait — ha valakinek az ilyesmi eszébe jutott volna — nem az nyugtatta volna meg, hogy egy tengeri katasztrófa után milyen newyorki kórházba helyezik el, vagy hogy a holtakat miként fogják eltemetni. Az Andrea Doria utasait ütjük biztonságos befejezése érdekelte. Meg voltak győződve, hogy azok, akik irányítják hajójukat, tudják hova mennek, kerülni fogják a sziklákat, a MEREDEK sziklákat, és ha ködbe jutnak, modern felszerelésük, tapasztalatuk felhasználásával tudják hogyan lehet abból kijutni.

A KELET és a NYUGAT jelképesen.e két gőzöshöz hasonlítható, amely veszedelmes ködben hajózik ugyanazon a tengeren. A köd ez esetben nem a természet alkotta veszély, hanem a gyanakvás, félelem, gyűlölet és ezernyi más emberi és társadalmi indulat és haszonlesés alkotta homály. Ezt a homályt, ezt a ködöt kell eloszlatni, e homálytól megfeküdt vizekről kell Kelet és Nyugat n^gy hajóit eltávolítani, hogy az összeütközést elkerülhessük.

Mert a radar, a technológia, a modern védelmi eszközök éppúgy csődöt mondhatnak, akárcsak a Stockholm és az Andrea Doria esetében.

És ha egyszer ez a két óriásgőzös összeütközik, akkor nem lesz mentőhajó, amely a sülyedő haHammarskjold beszéde a moszkvai rádióban és televízióban

Dag Hammarskjöld, a UN főtitkára beszédet mondott a moszkvai rádióban és televízióban.

Hammarskjöld beszélt az Egyesült Nemzetek fői és arról, mi a jelentősége a szervezetnek a világ életében.

— Az Egyesült Nemzetek — mondotta — megtestesíti a tagállamok kormányainak azt az óhaját, hogy együtt dolgozzanak, főként a béke biztosításáért.

— Az Egyesült Nemzeteket gyakran bírálják amiatt, hogy nem dolgozik elég jól. Egyesek felteszik azt a kérdést is, van-e egyáltalán értelme egy ilyen szervezetnek. Ámde azok, akik igy beszélnek, megfeledkeznek arról, hogy az Egyesült Nemzetek csupán eszköz a képviselt kormányok kezében; igy tehát az annyira jó, amennyire e kormányok akarják, hogy jó legyen. Ennélfogva az Egyesült Nemzetek ellen irányuló birálat csak olyan birálat lehet, amely egész nemzedékünk ellen irányul. Én nem kételkedem abban, hogy nemzedékünk képes megoldani az előtte álló problémákat. Ennélfogva bízom az Egyesült Nemzetekben is.

— A szovjet népnek igen nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek sikeresen és hatékonyan működjék. A szovjet nép igen sokat tehet a UN munkájának eredményességéért. Tudom és meggyőződésem, hogy a Szovjetunió és a szovjet nép továbbra is támogatja az Egyesült Nemzeteket és elősegíti sikeres munkáját.

— Ezen a meggyőződésemen alapult moszkvai látogatásom és ez a meggyőződésem az itt folytatott megbeszélések eredményeként még jobban megerősödött.

— Befejezésül fel szeretném használni az alkalmat, hogy megköszönjem azt a vendégszeretetet, amellyel a Szovjetunióban tett igen hasznos látogatásunk során találkoztunk — mondotta Hammarskjöld.

jók segítségére siessen és nem lesznek többé távoli partok, ahol a túlélők partraszállhassanak.

Deák Zoltán

nek a teljesítését, amelyek között kétségtelenül olyan kikötések is voltak, hogy azokat bármely önérzetes és független nemzet felháborodással utasította volna vissza. Mikor aztán Washington és London ráeszmélt, hogy Nasserék még szorult gazdasági helyzetükben sem hajlandók politikai és gazdasági uzsorakamatra elkötelezni magukat, sőt elkezdtek kölcsön és technikai támogatás irányában a szovjet felé orientálódni (ahol nem szabnak teljesíthetetlen feltételeket), a két nyugati kormány gyorsan visszavonta a korábbi Ígéreteket — egy penny nem sok, annyit sem hajlandók‘adni.. . Ilyenfajta támogatásra csak azok a “jó fiuk” számíthatnak, akik feltétlenül alávetik magukat Washington “atyai” akaratának.

E sakhuzással Washington és London két célt véltek elérni: 1. A mézesmadzag visszarán- tásával belső zavarokat okoznak Egyiptomban, ahol majd az elkeseredett nép annak láttára, hogy egyetlen reménysége: az aswani gát füstbement, erőszakkal el fogja kergetni a Nasser- kormányt és helyét olyan kormánnyal tölti be, amely kész lesz Washington és London diktátumát kézcsókoló szolgásággal elfogadni. 2. E lépés révén sarokba szorítják a szovjetet, amely szintén tett bizonyos ajánlatot az aswani terv megvalósítására nézve — vajon a szovjet komolyan tette az Ígéretet vagy csupán politikai hazárdjátékot folytatottt Nasserékkal, amikor segítséget kinált? Persze, a nyugati urak azt remélték, hogy az ő ígéretük visszavonását követőleg a szovjet is ijedten meghátrál valamilyen ürügy alatt és akkor a kairói kormány (lehetőleg egy uj kormány) alázatosan és bűnbánóan kopogtat Washington ajtaján — üres iszákjával...

De nem igy történt... (Nem furcsa, hogy csaknem minden MÁSKÉP történik, mint ahogy a mi Dullesünk azt elgondolja?!) Mindenekfölött kitudódott, hogy a szovjet nem politikai csaléteknek szánta az ígéretet és annak betartására komolyan hajlandó. De Nasserék találtak olyan megoldást, amely talán a szovjet pénzbeli segítségét fölöslegessé teszi és legföljebb technikai tekintetben szorul orosz támogatásra: A világ legegyszerűbb logikájával törvénybe iktatták a

Szuez-csatorna nacionalizálását, vagyis az Egyiptom szuverén területén fekvő idegen — s most már rosszindulatú idegen — magántulajdont nemzeti tulajdonnak nyilvánították. Ehhez Egyip tómnak a nemzetközi jog és az Egyesült Nemzetek elvi nyilatkozata értelmében vitathatatlan joguk volt. A Szuez-csatorna részvényeseinek pedig teljes kártérítést kínálnak a birtokbavétel napján érvényes tőzsdei árfolyam alapján — itt. tehát nem kisajátításról van szó (noha ehhez is joguk volna), hanem a teljes érték megváltásáról, ez pedig nemcsak jogi, hanem erkölcsi szempontból is kifogástalan lépés.

A Szuez-csatorna Társaság, amelynek egy hatalmas részvénymennyisége vagy nyolcvan évvel ezelőtt — potom áron — Anglia birtokába került, már százszorosán visszakapta eredeti befektetését, tehát aligha lehet oka panaszra, amikor ennyi idő elmúlása és ennyi profit zsebrevágása után az egyiptomi nép végre visszaköveteli magának azt, ami amúgy is a'sajátja volt és csa'k egy khedive szeszélye és pillanatnyi pénzzavara miatt került idegen kézbe.

Ennek a most már egyiptomi kézben lévő Szuez-csatornának a jövedelme elégséges lesz ahhoz, hogy Egyiptom a saját erejéből hozzáfoghasson az aswani gátmüvek munkálataihoz. Washington és London, valamint a hozzájuk szegődött Páris természetesen felhördültek ennek a szerintem nagyon logikus lépésnek a láttára. Erre ezek az urak valóban nem voltak elkészülve. Kiderült, hogy Nasserék nem estek a fejük lágyára; ellenkezőleg: egy jó mérfölddel túljártak a nyugati urak kollektiv eszén. ..

Éktelen nemzetközi lárma az lesz bőven; nagyhangú és sértő fenyegetőzések röpködni fognak a levegőben egy pár hétig vagy pár hónapig, de azon túl nem lesz semmiféle komolyabb, a békét veszélyeztető következménye Nasserék zseniális lépésének. A nyugati kormányoknak ezt a keserű pirulái is le kell nyelniük és örülni fognak, ha Nasserék példája nyomán félgyarmati országok nem tesznek hasonló lépéseket a közeljövőben. A példa igen ragadós és nincs mód a járvány megakadályozására ...

i

<

i

i

<

j

1

1

i

i

1

I

t

s

3

i

I

k.

1

a

■2

i

t

j

i

g

I c

k.

|

%

r

e

ő

II s

V 8 Á a

Z;

V

n

k

d

L

k

kn

i:

k

u

r

»

e

d<

m

V'

zi

rr

lé

s.

Vl

a

tf

if

v

kr

é

z i

i