Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-02 / 31. szám
August 2, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Századunk elején, mikor könyv és folyóirat-kiadók még merészek voltak és ki mertek adni olyan Írásokat is, melyek Rockefeller és Carnegie és az azóta szentté avatott más nagy kapitalisták rablóhadjáratait Írták le, összegyűlt egy értékes irodalom gazdaságunk történetéről. Sajnos könyvkiadóink azóta igen félénkké váltak és ha ma lenne is ilyen mű, nem kerülne a nagyközönség kezébe, mert a nagy lapok könyvkritikusai agyonhallgatnák. így hát még nincs megírva a II. világháború alatti őrjöngő kapzsiság, mellyel a “Nagy üzlet” hazafias kötelességét — a háborús termelést — végezte. Ahelyett kihasználta a Roosevelt-éra elleni gyűlöletet és zsarolta a kormányzatot tőkében és haszonban, hogy felszerelje a hadsereget. A kormány hiába jött azzal az érvvel, hogy: az állam a legfőbb megrendelőd, nincsenek eladási költségeid, nem kell reklámra költeni — légy hazafi; — fiaid talán a 'harctéren véreznek — elégedj meg kis haszonnal, hisz munkásaitok nem kaptak béremelést, háztulajdonosok maga- . sabb béreket. Nem! A hadseregszállitók óriási haszonnal dolgoztak. A Roosevelt-kormánv azt remélte, hogy a háború után a haszonkulcsot revideálni fogják és a többlet hasznot visszakövetelik. Roosevelt halála után a Truman-kormány nemcsak hogy azonnal becsukta a haszonellenőrző hivatalt, hanem a gépek és felszerelések gyors leszámítolásának engedélyével a háborús hasznot jóformán adómentessé tette. Mindennek megírása a jövő generáció gazdaság-történelmi Íróinak teendője lesz, amikor a Billiomosok Klubjának belső történetét Írják meg. Ne gondoljuk azonban, hogy háborús kapzsiság csak a nagyüzlet vezetőinek “erénye” maradt. Korrupt volt az egész ország. Mindenkit meg lehetett vesztegetni. A hotel clerk-ot pakli cigarettával —, hogy szobát adjon — a házi urat (key money), hogy kiadja lakását, a benzin-állomás kiszolgálóját és elsősorban a mészárost, hogy az OPA engedélyezte mennyiségnél többet adjon. Csak a munkás és a tanító —, akik heti 70 órát dolgoztak, sokszor hetekig nem láttak napvilágot, a zöld füvet, családjukat, moziba csak éjjel egy óra után mehettek, akiknek még alvásra sem igen jutott idejük —, igen gyakran csak pár óra nappal — ezeknek fizetése alig emelkedett, csak a túlóra díjazás tette lehetővé, hogy a fekete piac árait megfizethesse. A háború igazi élvezői az uj gazdagok voltak. Emberek, akik azelőtt alig tudtak megélni, luxus autókban kocsikáztak és szórták a pénzt. A nagy- vállalkozóknak nem volt elég terük mindent gyártani — kiadták alvállalkozóknak és ezek részt kaptak a koncból. A fekete piac mikrobája elárasztotta a lelkeket és megmérgezte a levegőt. Azonban nem a fekete piac volt a gazdasági fekély legfőbb tényezője —, nem, a nagy üzlet volt az igazi fertő — de igen jellemző volt az egész közéletre. Akik sohasem szereztek vagyont törvénytelen utón, nehezen fogják megérteni, milyen nehéz ilyen pénznek megtartása. Miért nem tehette pénzét a fekete üzér a bankba vagy postatakarékba, vagy vásárolhatott rajta állami kötvényeket, General Motors részvényeket? A számlákon nem volt jel, a pénz nem biizlött, legálisan övé volt. De nem fizetett utána jövedelmi adót és nem is szándékozott fizetni. így hát ennek a pénznek nem volt szabad semilyen kimutatásban szerepelnie, ami mutatta volna, hogy birtokában van. Kénytelen volt tehát készpénzben tartogatni és azt a legbizalmasabb helyen rejtegetni. A második világháború idején húsz billió dollár ilyen pénzt szereztek Amerikában. Ezek voltak a fekete piaci dollárok; a ládafiában bujkáló dollárok; ezzel vásárolták a 300 dolláros nyakkendőket Miami-ban; a dollárok amiket a nagy farmer zsebébe sülyesztett és elfelejtett bejelenteni — az egyenesen a fogyasztónak eladott termények ára; a dollárok, melyeket a doktor bezsebelt, ha a páciens k. p. fizetett — és elfelejtett bejelenteni; a dollárok, melyek növelték az inflációs nyomást; — a dollárok, amelyék minden más dollár értékét rombolták; a dollárok, melyeknek folytán ezer dolláros számlákat nyolcszáz dollárért adtak el a lóversenytéren; a dollá-Jc,CíU cl ,/■ 1 Mégis mozog a föld ... A múlt héten, amikor New Yorkban hidro- génbombás légi gyakorlatot rendezett a polgári védelem s közel ötmilió ember “esett áldozatul” a feltételezett bombatámadásnak, húsz embert letartóztattak, amiért nem hederitettek a felszólításra, hogy menjenek óvóhelyre. A húsz között volt a 35 éves David Caplan, a Lalayette, Ind.-i Purdue egyetem fizikatanára is. A “légitámadás” idején ott ült a Washington Square parkjában egy pádon és nyugodtan olvasott egy könyvet, mintha mi sem történne. Amikor a háborús szükséghelyzet törvényszékének bírája, Sámuel J. Ohringer elé állították, azzal indokolta meg magatartását, hogy nem keresett menedéket, mert New York városában nincs biztos fedezék a hidrogénbomba ellen. Mint fizikatanár, ért a dologhoz és tudja, hogy “kint a sza" hadban éppen- olyan biztonságban van, mint akármilyen épületben.” Kijenentette, hogy mivel tudományos ismeretei szerint bármely igazi hidrogénbomba New York városában három mérlöldes küllője körzetben teljesen elpusztít mindent, semmi értelmét nem látta a parancsnak. A többi letartóztatott, akik közöt oft volt a “Catholic Worker* szerkesztőnője, a fehérhaju Dorothy 'Day, és a folyóirat három munkatársa, és mások, arravaló hivatkozással, hogy ennek a törvényszéknek hatáskörén kívül fekszik büntetések' kiszabása, ügyüknek illetékes bíróság elé való áthelyezését kérték. Azokat, akik beismerték bűnösségüket és azokat is, akik nem, át is tették, de a fizikatanár, David Caplan, ragaszkodott az azonnali Ítélethez. Ohringer biró ezt ki is szabta; ötnapi börtön vagy 25 dollár. A tanár azonnal lefizette a pénzbírságot anélkül, hogy kijelentette volna, hogy fellebbezni fog. Véleményünk szerint a tanár következetesen járt el, ha azt akarta bebizonyítani, hogy bírói Ítélettel nem lehet eltántorítani tudományos meggyőződésétől. És ezzel a tudomány vértanúinak, — még ha csak 25 dollár erejéig is — újabb hőse támadt. Ezzel azonban még nincs befejezve az ügy. Val Peterson, a polgári védelem főnöke, két nappal később alátámasztotta a fizikatanár érvelését, ha nem is erre a célra szánta kijelentését. Yal Peterson ugyanis azt mondta, hogy a légigyakorlatok bebizonyították azt az egyszerű, keserű tényt, hogy sem ez a nemzet, sem más nemzet sohasem lesz teljesen készen arra, hogy védekezni tudjon egy nukleáris támadás pusztító csapása és vad következményei ellen. Az anphmunkáspári röpirata Az angol munkáspárt röpiratot hozott nyilvánosságra a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség megszüntetésének tervéről. A röpirat cime: “Az egyenlőség felé”. Kiinduló pontként a munkáspárt ebben megállapítja, hogy Anglia nemzeti vagyonának több mint a fele az összlakosság 1 százalékának tulajdonában van. Viszont a népnek több mint a fele alig mondhat egyebet magáénak, mint háztartási és közszükségleti cikkeit. A röpirat hangoztatja, nem az a cél, hogy mindenkit egyazon színvonalra hozzanak, mert a tisztességes munkabér-minimum biztosítása esetén sem lehet kifogásolni különleges jutalmakat, ha az a munka nehézségéhez, a felelősségnek és a különleges képességnek mértékéhez igazodik. Az egyenlőtlenség egyik következményéről Írva, a röpirat rámutat, hogy sokan magasabb életszínvonalat élveznek például adómentes foke- nyereség segítségével, vállalatok által vezetőknek adott adómentes juttatásokkal, mint ingyenlakás, autótartás stb. Az egyenlőtlen vagyonelosztás ellen a röpirat a köztulajdon kiterjesztését ajánlja a két fő forrásra, a földbirtokra és az iparra. Ennek egyik módja az volna, hogy az államkincstár az örökösödési adót ne csak pénzben, hanem földbirtokban és ipari részvényekben is behajtsa. A röpirat szerint az angol társadalomban uralrok, melyek a bankok és szállodák safe-jeiben húzódtak meg titokban; a dollárok, melyek hordozóikat megbélyegezték, mint az ország kizsákmá- nyolóit, akik saját zsebükre dolgoztak, mig a többiek meghaltak hazájukért. kodó egyenlőtlenség másik fő oka a közoktat; rendszer. Támadja a kiváltságos ugynevezt “public school”-ok rendszerét, majd azt a g\ korlatot is, hogy a gyerekeknél tizenegy éves ke ban döntik el polgári, illetve középiskolába kéri nek-e majd. A londoni Daily Worker szerint a röpirat h lyesen állapítja meg, hogy az angol társadalo osztálytársadalom, de nem vonja le ennek gy korlati következményeit. Nyugtalan Okinava Okinava, ez a japán sziget messze van, de a h rek arról beszélnek, nagyon “izlandi módra” á ott is a bál. A 800,000 lakosú szigetet már régebben örökö: legfontosabb atomtámaszpontnak szemelték ki wall-streeti vezérek. S ma már 40,000 acre földö nem terem kenyér; gyakorlótér van ott, “katom objektum”. Most a harmadik amerikai tengerés? gyalogos-hadosztály is itt akar őrködni, gyakor latozni, s ezért újabb 12,000 acre földet rekvirál nak el az okinavai parasztoktól. A lakosság egy kori termőföldjein robotol, támaszpontokat épit amerikai munkások bérének tizedrészéért. A má: felépített támaszpontok, a szigeten megbúj tatot atomfegyverek — őket riogatják. Ilyen és ekko ra “védelem” — amely a hajlékot is lerombolta a fejük fölül, de “megvédelmezni” őket lázálmokban született “támadás” ellen — érthetően veszedelmes az okinavaiaknak. . Junius 20-án kb. 400,000 okinavai (tehát az összlakosság fele) nagy tüntetést rendezett a wajl-streeti uralom ellen. A törvényhozó gyűlés elhatározta: a UN elé terjeszti a kérdést. A World Telegram and Sun cikkírója becsukja a szgmét, nehogy a valóság hatással legyen kiagyalt állításaira, mert csak igv állapíthatja meg: “A kommunistáknak az a szándékuk, hogy Okinavából újabb Izlandot vagy Cipruszt csináljanak.” Kommunista “beszivárgókról” beszél —■ pedig ha valaki “beszivárgott”, azok az amerikai katonák, akik a szigetlakokat szeretnék most kitessékelni. Befejezésül a lap ezt írja: “...ne hagyjuk magunkat félrevezetni az arról szóló ál- hirektől, hogy a sziget vissza akar térni Japám hoz — mert nem ezt akarja”. Nyilvánvaló, hogy kik “nem akarják ezt.” Nagyon gyanús dolog az, hogy nem a japánok hanem a Wall Street követeli alkotmányunk felülvizsgálását — jellemezte a helyzetet a Japán Szocialista Párt elnöke. Valóban gyanús. Az amerikai hadügyminisztérium tisztviselői a minap egy kongresszusi bizottság előtt kijelentették, hogy'Amerika a Japánnal kötött biztonsági egyez mény alapján akár száz évig is igénybe veheti a japán katonai támaszpontokat. Az alkotmány változtatási manőver arra vall: ezt is keveslik. Az örökkévalóságig szeretnék kiterjeszteni. A japánoknak pedig máris elegük van belőlük. Szeretnék, ha nem “védelmeznék”, nem fegyvereznék, nem tűzdelnék tele támaszpontokkal az országot, hanem hagynák, hogy ipara közszükségleti cikkeket gyártson. Egyszóval: szeretnék, ha élni hagynák Japánt. AZ Kv00-as években 60 millió ember halt meg himlőben Európában. Sokan nem haltak bele, de olyan csúnya apró foltok maradtak a betegség után, hogy szégyelték, ha más meglátta. Nagyrészük elbújva élt, már amennyire ez lehetséges volt. Mások önként vetettek véget életüknek. ★ MA olyan világban élünk, ahol gonosz emberek önző érdekekből testvért, testvér ellen, nemzeteket nemzetek ellen fordítanak. A levegő tele van rémes ideákkal. Nagy tudósok tudását a világ, teljes elpusztítására akarják fölhasználni, ahelyett, hogy azokat az emberiség boldogulására, betegségek gyógyítására vagy még inkább azok megelőzésére fordítanák. És mindaddig fennáll ez a veszedelmes helyzet, amíg a haladó gondolkodó, tisztességes emberek nem lesznek képesek testvériesen összefogni minden országban és oly, helyzetet teremteni, ahol mindaz a sok jó dolog, ami rendelkezésünkre áll, nem pusztításra, ha-1 nem békében levő jólétre legyen használva minden emberi lény részére. SZÁMOK BESZÉLNEK' írja: Eörsi Béla C " 1 ii A vér-dij
