Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-05 / 26. szám
g .________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ__________________________________Thursday, July 5, 1956 tosságu kérdéseknek mutatkoztak s felettük a harc is olyan komoly és komor volt. Teljesen meddő vitára vezetne az, hogy vajon mi történt volna, ha annak idején nem Sztálin, hanem Trotzkij, vagy Sztálin más ellenfele győz és vette volna át a vezetést? Az ily okoskodás nélkülözne minden logikát, minden tudományos alapot. Sztálin győzött, a kérdés tehát az, hogy miként vált be a módszere? Miként használta fel a győzelmét? Az érdem Amikor a Hughes-bizottság, — ugv hiszem 1923-ban — meglátogatta a Szovjetuniót, azzal a jelentéssel tért vissza, hogy ott csak egy üres burkot (empty shell) találtak, amellyel nem érdemes foglalkozni, igy Oroszország hosszu-hosszu időre megszűnt bármilyen számottevő ország szerepére. Sztálin módszere ebből az “üres burokból'’ rövid három évtized alatt oly országot épített, amelyet gazdaságilag, katonailag és a kultúra tekintetében is az egész világon csak az Egyesült Államok múl felül. Ez a tény, ezt Krus- csovék is elismerik. De azonkívül ne feledjük el, — habár Kruscso- vék úgy tesznek, mintha elfelejtették volna, — hogy a jelenlegi KOEGZISZTENCIA (együttélés) eszméjét is Sztálin hozta forgalomba, amikor azt egy amerikai újságírónak mondotta, ugyhiszem másfél évvel a haldiát megelőzőleg. (A “békés együttélés” (coexistence) kifejezést Sztálin a Wallace nyílt levelére küldött válaszában használta először 1948 május 17-én: “A USISR kormánya azon a véleményen van — irta Sztálin e levélben —, hogy tekintet nélkül a gazdasági rendszereik és eszmeviláguk között fennálló különbségekre, a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttélése nemcsak lehetséges, hanem feltétlenül szükséges az egyetemes béke érdekében.” — Szerk.) Semmi kétségem sincs arra, hogy idővel, midőn a történelem megállapítja Sztálin szerepét, ezeket a tényeket éppenugy fontolóra veszik, mint azt. hogy erőszakosan tört le minden ellenállást, ami tervei vagy személyi hiúságának útjába akadt. Most még hátra marad annak a kérdésnek a tárgyalása, hogy milyen következményekkel járhat Sztálin átértékelése és mit csinálhatunk arra, hogy senki többet ilyen önkényuralmat ne szerezhessen. Ezt azonban már a következő cikkben fogom tárgyalni. LONDONBAN a St. Bartholumew-kórházban, ammóniagázzal kísérleteznek, amely megfogja szüntetni a ködgáz káros hatását. — A los-ange- lesiak bizonyára könnyebben lélegzenek föl, még ha egyelőre sok “smog”-ot nyelnek is be. ★ PORTUGÁLIÁBAN a 'halkonzerv-ipar nagy fellendülésnek örvend, mert példátlan mennyiségben fogják a szardíniát. Hozzászólás a Szlálin-vitához félelmet. Kinövi, illetőleg megszabadítja magát a félelemtől olyan mértékben, amilyenben a tudása gyarapszik. Akinél azonban ez a szellemi fejlődés (a tudás gyarapítása) lelassul, vagy megszűnik, a félelmek nagy tömege megmarad. Ezek félnek a szellemektől, kísértetektől s mindenféle nemlétező természetfeletti erőktől. De ugyanakkor az ilyen emberek képesek azt is elhinni, hogy egyes emberek ilyen természetfeletti erőkkel rendelkezhetnek, akiket aztán mint félisteneket tisztelnek, vagy imádnak. Sztálin esetét vizsgálva be kell ismernünk, hogy Oroszországban nem kellett kitalálni a nagy veszedelmet, ott ténylegesen jelentkezett az, hiszen jól tudjuk, hogy az 1917-es forradalom után a tőkés világ összefogott a szocializmus útjára tért állam elpusztítására. Kül- és belföldi ellenségek egyforma erővel támadták az uj államot, ami ellen csak határtalan, önfeláldozó lelkesedéssel lehetett védekezni. Sztálin módszere Minden ilyen esetben a védekezésnek több módja is van. Sztálin a gyors és, erőszakos iparosítást, a tervgazdálkodást (ami abban az esetben a szocializmusnak EGY ORSZÁGBANI ÉPÍTÉSÉT jelentette) ajánlotta és hajtotta végre. Amit terhére lehet Írni az, hogy ebben a folyamatban a tényleges belső ellenség teljes felszámolása után a vele egyet nem értő saját elvtársait nevezte ki belső ellenségnek, akiket hihetetlen kegyetlenséggel börtönöztetett be, vagy végeztetett ki a Kruscsovék állítása szerint^ Ezt megtehette azért, mert mint a Kommunista Párt központi főtitkára minden fontosabb pozícióba a saját embereit ültette, akiknek hatalma nemcsak tőle függött, hanem akik csak addig lehetnek VALAKIK, amig Sztálin teljhatalmú diktátor marad. Ezeknek tehát létérdeke volt az, hogy ez a zsarnoki hatalom'korlátlanul fennmaradjon. De még igy sem keríthetett volna olyan brutális nagy hatalmat, ha előzőleg a nagy néptömegeknél ki nem fejlődött volna a határtalan hősimádás. Nemcsak Oroszországban, hanem szerte a világon millió és millió ember tekintett reá ugv, mint félistenre, akinek minden szava törvény, aki éppenugy, mint a római pápa, nem tévedhet és igy akitől csak az emberiség javát szolgáló rendeletek és intézkedések eredhetnek. Az ilyen emberek, — és bizony elég nagy a számuk, — nem tanulmányozták, nem értették a szocialista (kommunista) eszméket, azokat nem az eszükkel, hanem csak a szivükkel követték. Ezeknél a szocializmus (kommunizmus) valóságos vallássá lett, amelybe nem az értelmi képességük, hanem a tőkés termelésben saját bőrükön tapasztalt szenvedések és igazságtalanságok hajtották. Az ilyen emberek, tartozzanak bár a szélső bal, vagy a szélső jobb politikai irányzathoz, annyira tisztelik vezéreiket, hogy vakon végrehajtják rendeleteiket és készek azok megtámadására, meglincselésére, akik az ily félisteneket kritizálni merik. Akik azt kérdezik, hogy hol voltak Hruscsov és társai akkor, midőn Sztálin a most felsorolt gazságait elkövette, gondoljanak arra, hogy mit csinált volna velük a Sztálint imádó tömeg, ha egyszer csak hirtelen kijöttek volna leleplezéssel? És aki most legerősebben hangoztatja ezt a kérdést, gondoljon arra, nem-e volt ő is egyike azoknak. akik Sztálint mindenféle kritikán felülinek tartották? A mérleg Ártatlan embereknek ily nagymérvű bebörtönzése és elpusztítása olyan súlyos bűn, hogy felette egyszerű sajnálkozással nem térhetünk napirendre. Reméljük, hogy ahol és amennyiben még lehet jóváteszik a károkat. A mi szerepünk a gonoszságok teljes tudomásulvétele mellett is az, hogy midőn Sztálin történelmi mérlegének elkészítésénél azokat a terhére Írjuk, ha igazságosak, ha tárgyilagosak akarunk maradni, akkor a másik oldalra fel kell jegyeznünk az érdemeit is. Mert Sztálinnak még akkor is vannak érdemei, ha mind igaz az, amit most Kruscsovék róla mondanak. Én azonban kétlem, hogy az mind igaz lenne. Hiszen maga a Kruscsov beszéde is any- nyira tele van általánosításokkal, hogy az valójában a Sztálin dicséretének és ócsárlásának a keveréke. És gondoljunk arra, hogy az elvi és taktikai különbségek, amik ma jelentéktelen semmiségeknek látszanak, annakidején élet-halál fonrEGYEN EGY SZÍVESSÉGET NEKÜNK! Legyen szives nézze meg a lap borítékján az ön neve felett levő dátumot. Ha 56—6-nál, tehát ez év júniusánál korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt, ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátrékát, vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..................... dollárt. (Ha még nem küldte a Remekírókért vagy a Tavasz a Dunánért az összeget, jelölje itt mennyit küld e könyvekre: S ..................) Név: ................................................................................. Cim: ................................................................................... Irta: Geréb József A Sztálin átértékelésével kapcsolatos vita hullámai egyre magasabbra törnek s igy nem csoda, hogy a legnagyobb határozottsággal szólnak hozzá úgy az arra hivatott, mint a nem hivatott mindenféle felfogású egyének, akik legtöbbször annyira leegyeszerüsitik ezt a dolgot, hogy a konklúzióktól, amiket kimondanak, egyáltalán nem leszünk okosabbak. Nyilvánvaló, hogy legtöbb esetben konklúzióikat nem a tények gondos elbírálására alapítják, hanem azok inkább csak az illetők politikai nézeteinek a szülöttei. Minden félreértés- elkerülésére nyomatékosan kihangsúlyozom, hogy amiket itt, valamint minden más cikkemben is elmondok, csak a saját véleményemet fejezik ki. Nem tartozom semmiféle szervezethez, semmiféle “vonalat” sem követek, tehát az, hogy a Magyar Szó leközli írásaimat még nem jelenti azt, hogy az azokban foglaltakkal a lap szerkesztősége vagy lapbizottsága azonosítják magukat, — de persze azt sem, hogy azzal ellentétben állnak. Negyvenöt éve gyakorlom magam a folyó-események gondos megfigyelésében és elemzésében. Évtizedes gyakorlatomra hivatkozva kérem az olvasókat, hogy vegyék figyelembe mondanivalóimat. Már a multheti cikkemben jeleztem, hogy nem tartozom sem a Sztálin-imádók, sem a Sztálin- gyülölők közé és ennélfogva éppen olyan kritikus szemmel nézem a Sztálinra szórt jelenlegi ócsár- lásokat, mint vettem annak idején az émelygésig határtalan dicsérgetést. Ez tesz képessé arra, hogy Sztálin átértékelését tárgyilagosan tudom analizálni. Diktátorok A történelem tele van diktátorokkal, Sztálin esete nem egyedülálló. Minden korszakban akadtak olyanok, akik az állami hatalmat magukhoz ragadták és azt jellemük és az őt hatalmon tartó csoport jellegének megfelelően használták fel. Voltak olyanok, mint például Hitler, akiket minden előkészület nélkül csak a válságos idők vetettek felszínre, akik tehát a hozzájuk hasonló bestiákkal egyetemben csak saját anyagi érdeküket szolgálták, vagy szadista érzelmeikre kerestek kielégítést. Velük szemben voltak olyanok is, mint pl. a magyar Mátyás király, — aki korának legnagyobb hatalmú kénvura volt, — akik a kivételes hatalmat népeik javára igyekeztek felhasználni. A két véglet között aztán megtaláljuk a diktátorok mindenféle válfaját. Maga a diktátorság olyan gyakori, hogy nem nyújt különösebb szenzációt. Számos kisebb országot ma is teljhatalmú diktátorok sanyargatják. Hogy Sztálin diktátorsága, illetőleg annak leleplezése mégis olyan nagy világszenzációvá lett, annak oka az, hogy számos nagy ellentétet találunk benne. Az első ilyen ellentét az, hogy Sztálin szocialista államban, szocialista (vagy kommunista) szer vezetek keretein belül is képes volt magához ragadni az összes állami hatalmat, holott ez alapjában véve ellenkezik a szocializmus eszméjével. A másik ellentét az, hogy Sztálin, aki kora ifjúságától kezdve a szocialista tanok gondos tanulmányozója, majd tanitója és követője volt, — akit tehát nem a véletlen vetett felszinre, — akit a szocialista eszmék annyira áthattak, hogy azért börtönbe és száműzetésbe is ment, képes volt nemcsak a diktátori hatalom megragadására, hanem elkövetni olyan szörnyű embertelenségeket is, amikkel most Kruscsovék vádolják. A félelem Multheti cikkemben rámutattam, hogy a dik- tátorsághoz az alapot a hősi-kultusz szolgáltatja. A nagy “hős” felépítéséhez viszont elengedhetetlen, hogy a népet valami tényleges vagy csak képzeletbeli veszedelemmel rémitgessék s aztán elhitetik velük, hogy attól a bizonyos nagy veszélytől csak a “hős” tudja megmenteni őket, ha arra teljhatalmat kap. Ezt a folyamatot láthatjuk mi most itt, az Egyesült Államokban is, ahol egy évtized óta azzal rémitgetik a népet, högy a Szovjetunió az ország megtámadására készül, noha azt semmiféle tény sem igazolja. A félelem az emberrel született érzés. A csecsemő fél, mihelyt magára hagyják. A gyermek fél a sötétségtől, az idegenektől s általában véve mindentől, amivel életében először találkozik. Azonban amint tudása gyarapszik “kinövi” ezt a
