Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-26 / 30. szám
1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 26, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AMERIKA LELKIISMERETE Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelö West Side: Wlach Rudolf, lapkezelő | Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelö. ESZMÉNY-NYILATKOZAT PANAMÁBAN Gyönyörüszép ünnepélyt rendeztek az amerikai elnökök Panamában annak emlékére, hogy 130 évvel ezelőtt itt tartották az első kongresz- szust, amelyen a világhírű szabadságvezér, Simon Bolivar, elnökölt. Csakhogy akkor még volt egy igazi hős, Simon Bolivar, ma már azonban Bolivár — simon, azaz nincs. Az ünnepséget azzal kedték, amivel végezni kellett volna: egy dél- és északamerikai eszményekről szóló nyilatkozatot Írtak alá minden bevezetés nélkül és csak utána hangzottak el a beszédek. Micsoda egyetértés! Még mielőtt összeveszhettek volna, siettek okmánnyal biztosítani egyetértésüket. Megegyeztek eszményeikben s ezt tizenhat amerikai elnök és négy elnökjelölt alá is irta. Eszményeiken kivül megyegyeztek abban, hogy a beszédek fejenként nem tarthatnak tovább öt percnél, de mi lett a vége? A legtöbb elnök áthágta a rendelkezésére bocsátott idő határát. Eisenhower járt elől jó példával: ő tiz percig beszélt. Jósé Maria Velasco Ibarra. Ecuador elnöke, 43 percig szónokolt. Jósé Figue- res, Costa Rica elnöke, több mint félóráig ragaszkodott a szónoki emelvényhez. Nincs kizárva, hogy hasonló pontossággal tartják be a többiek is az aláírásukkal megszentelt eszménynyilatkozatot. Ezek az eszmények a két Amerikának a szabadsághoz való hűségéről, a parancsuralom elitéléséről, e kettős világrész politikai és gazdasági fejlődésének fontosságáról zengenek. Sziv- emelő dolgok! Irtó meleg volt. A történelmi Bolivar-teremből kimentek az épület udvarába, ott tartották meg az ünnepélyt.' Az emelvény felett fedémszék állott, hogy az elnököket árnyékával védje a tűző nap sugarai ellen. Az udvaron válogatott vendégek százai sültek-főttek a rekkenő hőségben, a gőzölgő melegben, hervadtan, kimerültén. A szónokok szónokoltak. Közben tropikus eső, kiadó^ felhőszakadás csapott le rájuk és bőrig ázva, csuromvizesen tapsikoltak a dobogóról pergő szónoklatoknak. Szívderítő látvány lehetett. A mennydörgő szónokokat véget nem érő mennydörgés tudta csak félbeszakítani. A legdicsőbb dolog természetesen a magasröptű eszményeket külön-külön toliakkal aláíró elnökök kiléte volt. Aláírták a sors különös szeszélyéből az összes délamerikai diktátorok, a szabadság és azoknak az eszményeknek véres kezű és véreslábu eltiprói. amely eszményeknek megvalósítását Ígérik. Ott volt az aláírók közt elsősorban Carlos Castillo Armas ezredes, Guatemala diktátora, a liberális Arbenz-kormány elleni puccs vezére, aki oly irgalmatlan kegyetlenséggel mészárolta le a szabadság híveit. Ott volt a San Domingo köztársaság diktátorának, Trujillónak fivére, Hector B. Trujillo Molina. Ott volt Aram- buru, az argentínai diktátor. Ott volt a kubai diktátor, Fulgencio Batista. Aztán Anastasio Somoza, Nicaragua diktátora. Aztán Hernan Sites Zuazo, aki mostanában zúzta össze Bolíviában az ellenzék vezéreit. Helyszűke miatt itt megállunk a felsorolással, mert ezt is elégnek véljük annak illusztrálására, hogy milyen jó kezekbe, mily dicső szivekbe helyezték az emberi méltóság-, szabadság és a haladás nagy eszményeit. Vajon mit gondolt, mit érzett Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, amikor a spanyol ábécé sorrendjében hatodiknak, nevével ellátta a nevezetes okiratot? Vajon biztosra vette-e, hogy aláíró elnöktársai, az Armasok, Somozák, Trujií- lók és Batisták megtartják fogadalmukat, vagy tudta-e, hogy a markukba nevetnek? A fényképekről Ítélve Eisenhower nagyon komoly volt, mintha csak tudatában tett volna, hogy megbízói OLVASÁS KÖZBEN Julius 29-én tesz 49-ik történelmi fordulója annak, hogy Amerika telkiismerete végre szétzúzta bilincseit annak a 12 tagból álló esküdtbiróság ítéletén keresztül, melynek tagjai e napon szivük sugallatára hallgatva, becsületes és pártatlan igazságszolgáltatás mellett törtek pálcát és a rájuk nehezedő irtó nyomás dacára, felmentették a már több mint egy éve fogva tartott Billy Haywoodot, a bányászok szeretett vezérét, az ellene koholt gyilkosságra való felbujtás alapján emelt vád alól. A történetírók általában megegyeznek abban, hogy Billy Haywood egyike volt ama munkás apostoloknak, aki életét dedikálta a napi 8 órai munkaidő és a dolgozók számára tisztességes megélhetést biztositó ipari unió megteremtéséért, ő maga is nehezen dolgozó munkás volt, éles- eszii, bátor, önzetlen ember, kitűnő szónok és igazának tudatától lelkesítve óriási sikerrel szervezte az iparokban éhbérért dolgoztatott munkásokat. Wall Street urai, a bányabárók, iparmágnások, vasutkirályok rettegtek tőle és ezért mindent elkövettek, hogy az amerikai munkásság tehetséges és félelmet nem ismerő jóbarátját lehetetlenné tegyék. Az ötven év előtti idők legbecs- telenebb eszközeit mozgósították ellene, a karaktergyilkosok és besúgók egész hadserege mászkált nyomában, akikkel szemben szinte ember- feletti módon állta a harcot. Majd a hirhedt Pinkerton detektív iroda egyik legravaszabb, szívtelenül kegyetlen, bosszuszomjas, a munkások árulásából meggazdagodott McParlan nevezetű ügynökének adták át Haywoodot és két társát, Mov- ert és Pettibonet, hogy valamilyen vádat kerítsen ellenük, hogy örökre elzárhassák, vagy felakaszthassák őket. McParlan, a Pinkerton-ügynökség rókája, jó pénzért és ígéretekért hamarosan talált is hamis tanút, egy Harry Orchard nevezetű minden aljasságra kész alak személyében. Ez a szörnyeteg csak hetekkel ezelőtt gyilkolta meg Steunenberg Idaho volt kormányzóját azzal a céllal, hogy a dinamittal felrobbantott kormányzó esetét valamilyen formában pénzre váltsa. Orchard fel is ajánlotta segítségét McParlannak. aki megegyezett vele, hogy a bíróság előtt vallja, hogy Haywood biztatta föl a merényletre, amelynek elkövetéséért 250 dollárt kapott tőle. Ezért a vallomásért nemcsak nagyobb összeget Ígértek neki, hanem még azt is, hogy büntetés nélkül szabadon engedik. És Orchard úgy vallott, ahogy a vádlók akarták. Ezután Haywoodot és társait Colorado államban letartóztatták és valósággal átszöktették őket Idahoba, ahol bosszúra éhesen várta őket a bányaérdekeltség által fenntartott és tepénzelt hatóság. Majd egy év múltán a Boise nevű városban megkezdődött a már hónapok óta élentartott hisztéria mesterséges légkörében a tárgyalás. A bányatársaság zsoldjában tevő, a keresztkérdések labirintusának nagy mestere, Borah szenátor képviselte a vádat. Clarence Darrow, brilliáns, emberségességéről hires ügyvéd vállalta Haywood és mindazoknak az elveknek védelmét, amelyek ezzel az őszinte munkásvezérrel elveszhettek volna. A hosszúra myuló tárgyalás alatt Haywood igazának és ártatlanságának tudatában csodálat- raméltóan harcolt a keresztkérdések tüzében és állandóan arra késztette_ Borah vádügyészt, hogy ha beszél, akkor úgy álljon, hogy szemébe nézhessen. Borah később megjegyezte egy barátjának, hogy Haywood kérelme olyan hatással volt rá, hogy majdnem kizökkentette telki egyensúlyából. Harry Orchard három napig vallotta elkövetett rémtetteit Isten nevének állandó emlegetésével, a nagy pénzérdekeltségek, csak egy bohózathoz segédkezni küldték te. Eisenhowernek, aki megérkezésekor a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy jól érzi magát, de “nincs ereje”, eredetileg Nehruval, India miniszterelnökével, a világ színes népeinek legtekintélyesebb képviselőjével keltett volna találkoznia Washingtonban s emiatt a panamai gyűlés miatt nem. adtak időt neki fogadni a látogatóba készülő indiai miniszterelnököt. Kiknek lehetett fontosabb, hogy erre a megerőltető útra beszéljék rá elnökünket? Ennek a bohózatnak fele sem tréfa, s azok, akik a jóhiszemű elnököt tették ki a trópusi nap tüzének, megégethetik az ujjúkat. amellyel bizonyítani akarta a vallássossághoz való visszatérését. Ez az álszenteskedés annyira kihozta sodrából Clarence Darrowt, hogy a tiltakozások dacára, kénytelen volt a hallgatósághoz kiáltani: “Ha Harry Orchard visszatérhetett a valláshoz, — akkor én ilyen vallásból nem kérek. Mert hitetlenségében ez az alak rettenetes volt és most megtérésében még rosszabb. A vallás szere tetet, jóságot és könyörületességet jelent. Ha valaki azt hiszi, hogy ebben az emberben ezekből az elvekből egy parányi is található, — akkor az illető nem tehet biztos saját hitében sem.” Majd megkezdte a 11 óra hosszáig tartó védőbeszédét, amelyet igy fejezett be: “Esküdt Uraim! Mr. Haywood, mint ember, mint személy, nem a legfontosabbat jelenti számomra. ö előtte más emberek is meghaltak már, büszkén felfelé és előre tekintő emberek, akik a szegények és elnyomottak érdekében munkálkodtak. Feládoztattak. Meghaltak és ő is meghalhat. Azonban önök, a rövidlátó vádlók, a bányatulajdonosok társasága nem csupán egy életet akar, hanem gyűlöletet gyűlölettel kíván orvosolni, az ember természetes előretörését és reménységét akarja összetörni azáltal, hogy hurkot akasztanak ennek az embernek a nyakára.. . önök megakarják gyilkolni őt, nem azért, mert Haywood- nak hívják, hanem azért, mert a munkások osztályát képviseli és ezek érdekeiért harcol! Ne legyenek vakok, ne legyenek ostobák abban a hitükben, hogy ezt a bányász szakszervezetet rajta keresztül meg tudják fojtani. És ha a felkorbácsolt tömeghisztéria nyomására Bili Haywoodot mégis megölik, — ezt megtehetik, mert mint ember, ő is halandó... De egyre figyelmeztetem önöket: millió munkáskéz fogja felemelni azt a zászlót, amelyet Haywood saját nyitott sírjánál leejtett! Mert a börtön, a tűz, az akasztófa, a vádlók, a bíróság és az esküdtek Ítéletének dacára is ezek a munkások magasra tartva ezt a zászlót, — győzelemre viszik ügyüket. Én a szegények. a gyengék, a fáradt dolgozók nevében beszélek, annak a végeláthatatlan vonalban álló munkások és munkásnők nevében, akjk sötét kétségbeesésükben is dolgoznak az emberi társadalomnak. És ezeknek a szeme rajta függ az esküdtszék tizenkét tagján. Ha megölik Haywoodot, ez a gyilkosság sokaknál ovációban zug fel. A vasutkirályok, Wall Street urai tapsolni fognak örömükben. A nemzetközi bankárokkal együtt ezek valamennyien dicsérni fogják önöket esküdt uraim. . . De ha a hisztéria dacára mégsem találják bűnösnek Haywoodot, akkor érezni fogják a dolgozó milliók háláját, akik mind egy szálig lehajtott fejjel mondanak köszönetét az életért és jóhirnevükért, amit Ítéletükkel megmentettek. Ebben a pillanatban, a beláthatatlan termőföldjeinken szorgoskodó parasztjaink, az óceánok hullámain ringó hajók munkásai, a malmokon. bányák mélyén, gyárakban dolgozó sokezer férfi, asszony, gyermek — emberek, akik dolgoznak, szenvednek, munkától és gyermekneveléstől fáradtak, valamennyien tetérdepelve könyörögnek Istenünkhöz, hogy láthatatlan kezével irányítsa szivüket és agyukat igazságos Ítélethozatalra.” Másnap reggel 7.45 perckor bevonult az es- kiidszék, s a bírósági terem halálos csendjében elhangzott az ítélet: “Nem találtuk bűnösnek William H. Haywood urat.” És minden jóakaratu ember ugv érezte, Amerika telkiismerete szólt fennhangon ebben az ítéletben. Most először szenvedett komoly vereséget a pénz hatalma, az embertelenség, a mindenre kapható besúgók és árulók megvetett és lenézett bandája. Szabad tett Big Bill Haywood és két társa, s Amerika dolgozói kegyelettel és hálával emlékeznek rájuk, mert álmaik és harcaik keresztutján kezet fogott a CIO és AFL, a két hatalmas szakszervezet, hogy az egyesülés elsejének révén biztosítsák a munkához, élethez és boldoguláshoz szükséges jogokat. Márky István DETROITBAN a 66 éves Center Adams huszonkilencszer tett letartóztatva koldulásért. Mikor nikelt kért egy detektivtől. Bankkönyvet találtak zsebében $5702 dollárról, 500 dollárral több volt, mint mikor utoljára letartóztatták, ugyancsak koldulásért. * 242,000 D. P. vándorolt Keletpakisztánból Indiába.
