Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-05 / 26. szám
-9°fiT ‘c ^rnp ‘.^nsjmri _________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ ' * ■ ■- - ■ ----- - U I 11111111111111II1111111111111111111111 ■ 1111 • I I I I I ■ ■■ I ■ ■ ■■ ■ I ________________ vMunkásmozgalom tői 1955 szeptemberéig 25 fonoda és 123 szövődé szüntette meg a termelést, s hivatalos jelentéi* közli, hogy a legközelebbi években újabb 100,000 dolgozó elbocsátására kerül majd a sör. Az Egyesült Államokban a textiliparban dolgozó nők száma 1954-ben 281,,000-rel kevesebb volt. mint 1951-ben ___________* A SZOVJET IPARI EREJE Az alábbi fejtegetéseket tartalmazó cikket egy magyarszármazásu közgazdász, T. Balogh irta, az angliai Oxford Balliol Co'uege-ének tudós tagja. A cikk — Írója és a cikk tartalma miatt olva sóink kétszeres érdeklődésére tarthat számot. A cikk a “The Nation’’ folyóirat egyik júniusi számában jelent meg, mi azonban csak egyik részletét közöljük: A háboruutáni korszakot a nyugat a gazdasági erő túlnyomó fölényével kezdte. Az amerikai gyáripari termelőképesség legalább 60 százale’- kát tette az egész világ gyári termelőképessegének, talán még annál is többet, amint tőkebefektető képessége az egész világénak 75—80 száza^ lékát érte el. Az Egyesült Államok, Anglia, ai angol világbirodalom és Nyugat-Európa a világ befektetőképességének 80 százalékát tette ki, vagy még ennél is többet. A feldúlt Szovjetunió elvesztette a háboruelőtti képességének a felé':. Mégis tiz év alatt a nyugat annyira leszorult, hogy csaknem tehetetlenül nézte, miképpen éri el a szovjet a hatalmi egyenlőséget, ha ez nem. áll is az erőforrásokra. Ma már azonban a szo\ jet termelés elérte vagy túlszárnyalta Nyugat Európáét. Kezdődnek a meglepetések A Közel-Keletre szállított fegyvereket is ma* gábanfoglaló szovjet árucsereüzletek mutatták meg a nyugat kudarcának első jelét. A szovjet kereskedelem növekvő mennyisége és vonzóereje, valamint gazdasági segélyajánlatai árulták el a második jelet. Ahogy nemrég Kruscsov lefegyverező őszinteséggel beszélt a szokványos fegyverek hiábavalóságáról s ahogy ajánlta azok kor ■ látozását, a szovjetnek a hidrogén atomenergia- megnvergelésére vonatkozó ismertetésekkel egyetemben, amelyeket Kurcsatov végzett, — ez talán a harmadik és utolsó figyelmeztetés volt, Érthetővé kellene, hog^r tegyék ezek a tények, hogy a nyugat egy óriási méretű szovjet technológiával találja szemközt magát. Ez pedig nem utánzata és pazarló mása az elócskult nyugati gépkulturának. Ez a technológia kezdeményezés-! sei és vezető képességgel fenyeget mind gazdasági, mind katonai téren. (Folytatjuk) • A Magyar Szó jó újság, • Nincs benne, csak igazság! egv bennszülött főnök hívta fel a figyelmét — egyáltalán nem ellenkezett. Beszélgetésük során, ez a törzsfőnök ekként panaszolta el a bajokat a primitiv lélek őszinte és reménytelen lemondásával : “Swaziland tartományban egyedül töb > mint 700 különböző szekta működik és ezek vezetői. mindegyik a maga módja szerint, akarják megtéríteni az istenség fogalmával túlságosan összekuszált bennszülötteket. Aztán egy nagyot sóhajtva, szomorúan megjegyezte: “Az európai fehér ember eljött hozzánk a Bibliával, s övék volt a Biblia, — de a miénk volt a föld. Most övék lett a föld és miénk a Biblia.” És erre Stevenson sem tudott mit válaszolni, pedig olyan okos embernak tartjuk őt, hogy rá akarjuk bízni a következő négy esztendőre ennek a hatalmas országnak legfőbb posztját: az ország elnöki tisztségét. Annyit azonban határozottan leszegezett, hogy “ébredezik az óriás”. Tenni kell valamit. Bizony tenni kell valamit emberségből és őszinj te jóakarattal. Mert Bibliát nem lehet tovább úgy osztogatni, hogy ezért cserébe elvegyük a nép földjét és szabadságát. A Biblia megköveteli, hogy parancsolatai szerint éljünk: Isten malmai lassan, de biztosan, őrölnek Afrikában is, és elöbb-utóbb kövei közé kerülnek a kalmárlelkií üzérkedők. * A dolgozó nők helyzete a tőkés országokban Budapesten a múlt héten fejeződött be a dolgozó nők első világkonferenciája. A konferencián 50 ország dolgozó női képviseletében több mint 500 nőküldött vett részt. A fő jelentést Germain Guile, a Francia Szak- szervezeti Szövetség titkára, az előkészítő bizottság elnöke tette. Jelentésében a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal statisztikai évkönyvéből vett adatokkal bizonyította,, hogy a fejlett kapitalista országokban is jóval alacsonyabb a nők bére, mint a férfiaké. Olaszországban 81. az Egyesült Államokban 71, Nvugat-Németországban 63, Nagy- Britanniában 59—61, Hollandiában 58—59, Belgiumban 55—61 százaléka a nők bére annak az összegnek, amit a férfiak kapnak. Ez a néhány statisztikai adat csak nagvon kevéssé ad teljes képet a nők béréről. Sok országban sok millió asszony bére még ennél is alacsonyabb. Iránban például az uszonyok gyakran csak feleannyi bért kapnak, mint a férfiak. Egyiptomban az asszonyok bére a férfiakénak csak egy harmada; Ausztráliában, Libanonban a nők az élelmiszeriparban 70 százalékos bért,, a vegyiparban pedig 25 százalékos bért kapnak. Japánban a férfiak bérének csak 33 százalékát kapják a nők. Az Egyesült Államokban 48 állam közül 41-ben a nők^ bérei átlag 30 százalékkal alacsonyabbak, mint "az egyenlő munkát végző férfiak bérei, s ezt a törvény is rögzíti. Még rosszabbak a mezőgazdasági munkásnők körülményei; különösen a gyarmati és a gyámság alatti országokban nyomorúságos bért kapnak. Marokkóban például a mezőgazdasági munkások napi bére 200—250 frank között váltakozik, az asszonyok ezzel szemben csak 100—150 frankot kapnak. Tanganyikában a szakképzett munkások 50—90 shillingért (kelet-afrikai shilling), ezzel szemben a. nők 20 shillingért dolgoznak. Brit-Guyanában a cukornádültetvényeken az átlagos heti bér 5,21 dollár a nőknek és 11,51 a férfiaknak. Az asszonyok élete vízben, sárban és tíiző napon telik el, munkanapjaik végeláthatatlanok, s a legelemibb higiéniai és egészségvédelmi rendszabályokat sem biztosítják számukra. A fegverkezési politika a polgári célokra szolgáló termelés csökkenésével jár, s igy igen fontos tényezője az elsősorban a nőket sújtó munka- nélküliségnek. Franciaországban például 1954gedélvezik neki az alvás jogát munkatáborokhoz hasonló helyeken és ott nevelheti családját a legprimitívebb egészségügyi védelem hiányában. Huddeston tisztelendő ur könyve megjelenhetett az amerikai könyvpiacon. Bizonyára sokan el is fogják olvasni és okulni fognak leírásainak igazságaiból, ő maga azonban nem érhette meg könyvének Johannesburgban való érkezését. Az Angliában székelő misszió főnöke “hazahívta a délafrikai születésű papot, egy ottani iskola igazgatására.” Ehhez nem kell több kommentár. Az elnökválasztás évében vagyunk, igy tehát a demokrata párt jelöltje, Adlai Stevenson is meglátogatta Afrikát, hogy saját szemével győződjön meg az eléedetlenség orvoslást kívánó mozzanatairól. Elbeszélgetett útjába akadó, minden számottevő hivatalos és nem hivatalos egyénnel és a sok beszélgetés egy megoldhatatlan határozatot eredményezett, amely szerint szinte lehetetlen megállapítani, hogy jól cselekedett-e a fehér ember, amikor “civilizációját” tüzzel-vas- sal erőszakolja Afrika bennszülöttjeire? Lehet, nem jól. De mindenesetre, ha már ott van, ugv néz ki a dolog, hogy legalább is “reformjainak” egy része ott is marad. Szerinte csiklandós az egész ügy és igen tapintatosan kell kezelni a problémákat. Egy nagy igazsággal, — amelyre OLVASÁSKÖZBEN írja: Márky István lllllllll!lll!lllllllllllllll!llllllllllilllliilllllll|j|[|||||l||lli!!lll|||ii Afrika, egy világrész, segítségért kiált! Ébredezik az alvó óriás! Ilyen és hasonló jelszavak ürügyek mögé bújva siirögnek-forognak napjainkban a diplomaták, irók, politikai és pénzügyi hatalmasságok a “fekete kontinensen” keresve, kutatva a legelőnyösebb lehetőségek után, hogy ezt a minden tekintetben legértékesebb világrészt megmentsék a gyarmati politika további fenntartására. Az átlag olvasó vajmi keveset tud mondani erről a “fekete kontinensről”, amely területileg majdnem mégegyszer akkora, mint az Egyesült Államok és ahol az ébredő fekete óriás nemzeti és faji méltósága tudatában magának követeli ennek a földrésznek minden értékét és kincsét. 198 millió ember lakja földünknek ezt a részét, amelyből csupán öt millió lelket számlál az európai fehér ember. A Dél-Afrikai Uniót tartják a legfehérebbnek és még itt is az arányszám egy a négyhez a szinesbőrüek javára. Nigériában pedig egy a kétezerötszázhoz! Nyomós bizonyíték ez arra, hogy az uralkodó fehér kisebbség nem fogja tudni örökké megtartani hatalmát a sokmilliós néger többséggel szemben. És ezért az a nagy lótás-futás, mert a kisebbségi egyeduralom napjai meg vannak számlálva. Minden egyes tartományban forrong a nép, a rettenetes elnyomás ellen tiltakozik és emberségesebb bánásmódot követel magának. A körülbelül több mint harminc országban egy és ugyanazon bajokra keresnek orvoslást, ahol minden bajukat a gyarmati uralomban látják és a helyzet enyhítésére tett ígéretek csupán ideig-óriág enyhítik a szabadságra vágyók fájdalmait. Afrika stratégiailag és gazdaságilag is igen fontos terület. Itt található a világ gyémántjának 98, az arany 55, és a rézérc 22 százaléka s jelentősen gazdag urániumércben is. A világ minden veteménye megterem földjében és öntözéses gazdálkodással valóságos paradicsomi állapotokat lehetne teremteni a lakosság számára.* Azonban e lehetőségek ellenére a gyarmati uralom mindent elvisz az országból, amire kezét ráteheti, és a legalacsonyabb életnívón tartja a bennszülött lakosokat, akiket valósággal megtizedel a nyomorúságos életmód okozta betegségek különböző változata. Francia- és Spanyolország, Anglia, Belgium és Portugália kormányainak nagy gondot okoz a rendfenntartás, mivel az erőszakra erőszakkal felelnek a bennszülöttek Mau Mau bandákba verődött tagjai, akik kegyetlenül szintén legyilkolják fehér gazdáikat, ha erre alkalom adódik. így azután vannak helvek, ahol a család minden tagja éjjel-nappal fegyvert hord magával biztonságának védelmére. A fehér kolónia tagjai közül csak nagy ritkán akadnak befolyásos embereit, akik a bennszülöttek érdekében szót emelnének. Csak elvétve akad egV-egy Huddeston páterhez hasonló, aki nemrég megjelent könyvében foglalta össze 12 éves tapasztalatait. Huddeston tisztelendő ur Johannesburg, az “aranyváros” missziós iskolájának volt a vezetője és kitűnő ismerője a város nyomortanyáinak. A kriminális embertelenség olyan jeleneteiről emlékezik meg, hogy olvasás közben ökölbe szorul az ember keze. Ennek a jóakaratu papnak határozott meggyőződése, hogy az afrikai bennszülöttekkel való kegyetlenkedések az emberi jóindulat elvei ellen elkövetett merényletek és sürgeti, hogy ezek megszüntetésére tiltakozzon a keresztény világ. Johannesburgban, a fény és pompa városában, 40 ezer otthon nélküli család tengeti nyomorult életét, — meséli — akik szemétdombokon összeszedett deszka-, bádog- és keménypapír-darabokból összetákolt kunyhókban laknak. Én, mint hivő keresztény, ezek mellé álltam, — kiáltja büszkén — mert a kereszténység emberséges elveket hirdet és nem engedheti meg, hogy ennyi sérelem essen az ember mivoltának büszkeségén. A nyomor leirása mellett megemliti, mint elrettentő példát, hogy egy bennszülött lakásába a nap minden órájában betörhet a fehér ember, s elhurcolhatja. S ezeknek a szerencsétleneknek számára a törvény soha nem szolgáltat igazságot. Minden tekintetben ki vannak szolgáltatva munkaadóiknak és még lakóhelyüket sem tekinthetik jogos tulajdonnak. A bennszülött nem kaphat tulajdonjogot. A legtöbb esetben csupán en-
