Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-19 / 29. szám
12 AMERIKÁI MAGYAR SZÓ ......... - July-19, 1956 Magyarország Angol-magyar kereskedelmi szerződés Junius 27-én Londonban három évre szóló magyarangol árucsereforgalmi megállapodást írtak alá. A, megállapodással egyidejűleg a két ország közötti fügő pénzügyi kérdések rendezésére is megegyezést kötöttek. A tárgyalások barátságos légkörben folytak. A megállapodás alapján Magyarország texilárut, továbbá műszereket, rádiócsöveket, hengerelt árut, gépeket, vegyi cikkeket, mezőgazdasági termékeket és konzer- veket szállít Anglia részére. Angliábó gyapjút, fésüssza- lagot, egyéb texil-nversanya- gokat és fonalakat, továbbá vegyicikkeket, gumit, hengerelt árut, fémeket, rézhuzalt, gépeket és egyéb árufajtákat szállítanak Magyarországnak. Az egyezményeket magyar részről Szilágyi Béla, a Külkereskedelmi Minisztérium f ő o s z t ályayezetője, -angol részről a megállapodás pénzügyi részét Lord Reading külügyi államminiszter, a kereskedelmi részt a Kereskedelemügyi Minisztérium részéről R. B. Tippetts irta alá. Munkás védelem BUDAPEST, jun. 30 — A felmerült újabb munkásvédelmi és szociális igények arra késztették a Kohó és Gépgyári Minisztérium illetékeseit, hogy az 1956-os évre eredetileg tervezett 55 millió forint helyett 76 millió forintot fordítsanak munkásvédelmi és szociális célokra. Vizsgálat Wallenberg ügyében A szovjet kormány tanulmány tárgyává tette a svéd kormány jegyzékét Gróf Wa- lenberg eltűnésének ügyében. A svéd diplomata 1945 telén Budapest ostroma idején tűnt el, miközben a város zsidó lakosságának megmentésén munkálkodott. A magyar követ látogatása Dulles-nél Kós Péter, a Magyar Népköztársaság washingtoni követe és állandó UN megbizottja, megbízólevelének átadásával kapcsolatban látogatást tett J. F. Dulles külügyminiszternél. Az elnök e héten fogadja az uj magyar követet. BAJCSY - ZSILINSZKY ENIME AA TISZA-SZAMOSHÁT1 ősi honfoglaló magyarság földjéről származott, a kalásztermő nagy síkságról, amelyre sohasem esett rá az erdélyi nagy hegyek fenyegető árnyéka, a.hetyke és vérpezsdítő nóták szülőhelyéről, a függetlenségi küzdelmek meghivatatlan öv-várainak sűrűjéből. Ezen a földön teremnek a magyar történelem nagy romantikusai, a büszke és hajthatatlan kuruc jellemek, azok a férfiak, akiknek egyenessége és keménysége sohasem alkudhatott meg a nemzeti eszények aprópénzre váltásának kufár politikájával, s éppen ezért társtalanul bolyongtak a közélet ősbozótosában, de akiknek alakja a 'sorsdöntő órákban felmagasztosult, reményt és példát mutatott népének. Bajcsy- Zsilinszky Endre abból az osztályból jött, amelynek gazdasági létalapját az utolsó évszázad politikai szélrohamai elsodorták, amelyet a válságok egymástkövető hullámai végzetesen megtépázták, de melyben még élénken élt a régi társadalmi állás tudatalatti és tudatfeletti emléke, a közügyekben való jártasság ösztöne, az apáról fiúra mindig újra felserkent politikai ambíció élménye. Innen indult hetven esztendővel ezelőtt és a sopron-kőhidai fegyház kivégző négyszögéhez érkezett el, azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy csak a legszélesebb nemzeti összefogás, minden értékes és becsületes erő tömörítése emelheti majd fel az országot a romok kőül. Ez az ut szakadatlan küzdelem közepette telt el, harcban állt a nemzet ellenségeivel és harcban önmagával is. S ki tudja, mihez kellett nagyobb bátorság, fegyveresen szembeszállni a Gestapo embereivel, vagy férfiasán és őszintén, véglegesen és illuziótlanul leszámolni saját előítéletével, sőt többévtizedes közéleti tevékenységének nem kevés tévedésével? Belső küzdelmével utat mutatott az értelmiségnek, emberfeletti hősiességével pedig egész népének példaképévé vált. Az ősz hajkorona, a napbarnított arcbőr, a széltől cserzett, kemény arcvonások megjelenésében is kifejezték érdes, markáns, hajlithatat- lan egyéniségét, folyvást hullámzó temperamentumát. Életeleme volt a harc, a küzdelem. Tarjai kurucainak élén rohamozta az egymást követő kormányokat, szóban és Írásban önkinzó szerelemmel korholta népét, nem szűnt meg soha figyelmeztetni az idők teljességének közeledtére s arra, hogy a népnek meg kell keményítenie magát az elkövetkező megpróbáltatásokra. A nagy reformátorok tüze lobogott lelkében, nem hizel- gett nemzetének, hanem kíméletlenül szemébe tárta hibáit és igy igyekzett magáéhoz hasonlóan gyémántkeménnyé edzeni jellemét. Sem külső nyomás, sem belső megfélemlítés nem téríthette le útjáról, magasra emelt fővel, éles és tisztánlátó tekintettel haladt előre, nem torpant meg, még pillanatra sem, pedig mindinkább éreznie kellett, hogy a sunyi lapitás és a gyávaságkorszakában gyérülnek a követők sorai s éppen azok, akikhez elsősorban akart szólni, sompolyognak el mellőle a veszedelem közeledtével, ő azonban a görög sorstragédiák hőseinek derűs nyugalmával haladt előre mind magasabb, mind tisztább levegőjű csúcsok felé. Bátor volt akkor, mikor a gyávaság és meghu- nyászkodás jelentette az életet, tántorithatatla- lanul ragaszkodott elveihez, amikor rendszerré vált az elvek és a meggyőződések áruba bocsátása. A horogkereszt fenyegető árnyékában népe és nemzete iránti hűsége egyetlen alkalommal sem engedte hallgatni, a nyilasoktól és' jobboldaliaktól zsúfolt parlament padsoraiból mennydörögte: “Nem hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erőkkel szemben...” A végzeten való felülkerekedés elszántságát hirdette akkor, amikor csaknem mindenki hajlandó volt fejet hajtani az erőszak előtt, beletörődni az elkerülhetetlenbe. Mindig távol állt tőle és idegen volt számára a napi politika silány ekvilibrizmusa, amely a pillanatnyi helyzethez szabta a maga meggyőződésének hőfokát és mennyiségét. Sohasem fogadta el a hintapolítikusok csalóka bűvészmutatványait, amelyben éppen a harcból való távolmaradás kísérletét látta, ehelyett ösztönösen tudta, hogy vannak korszakok, amikor csak a harcosok kiállása és a veszedelem vállalása fordíthatja el a veszedelmet. Megvetette Kállayék szánalmas ugrándozását és malomalatti külpolitizálását, ehelyett a hősi helytállást tartotta az egyetlen lehetséges politikának, amely megválthatja a nemzet becsületét és jövőjét. Nem tartozott ama politikusok közé, akik fjnom érzékkel tudják kihasználni az alkalmat, hanem inkább olyan államférfi volt, aki rendelkezett az alkalmak megteremtéséhez szükséges erővel. • Magányos fa volt a pártok erdejében s ereje, de egyben gyengesége is elszigeteltségében volt.. Kevesen tudták és még kevesebben merték követni. De talán éppen saját osztályának bomlása világosította fel, hogy a nemzetmentő roppant erőt és energiát máshol keresse: a parasztságban és a munkásságban. így jutott el a Történelmi emlékbizottsághoz, majd a Magyar Fronthoz, végül pedig a Nemzeti Felszabadító Mozgalomhoz. Sokáig idegenkedett attól, hogy kezet nyújtson a kommunistáknak. Ez szembenállt hagyományos nevelésével és a közéletben elfoglalt helyzetével. De fokról fokra, lépésről lépésre haladt előre azon az utón amely előbb lehetségessé, majd szükségessé tette számára az együttműködést a baloldallal. Felismerte a szélső nemzeti egység nem valósítható meg a munkásság legharcosabb erői nélkül és amikor ezt felismerte, attól kezdve szilárdan kitartott az együttműködés gondolata és gyakorlata mellett. Tiz éves a magyarországi kisdiákok úttörő cai Általános Leányiskola kis úttörőit mutatja mozgalma. Képünk a budapesti Rökk Szilárd ut- be. Születésének hetvenedik évfordulóján mit tanulhat a ma Magyarországa Bajcsy-Zsilinszky Endre hősi áldozatából, ragyogó példájából? Mindenekelőtt a jellem és meggyőződés szilárdságát, a hivatásérzet magasrendü tudatát, a léleknek és a testnek férfias bátorságát. Az emberi és a nemzeti becsületet többre tartotta az életnél is s az ő jelmondata is az volt: “Hadd vesszen el az élet, ha a becsület, marad”. Az 1956-os Magyar- ország már nem ismeri az élet vagy a becsület ilyen tragikus alternatíváját. Népünk békés, építő korszakban szorgoskodik, az élet és a becsület nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. De éppen Bajcsy-Zsilinszky Endre példája figyelmeztet arra, hogy milyen tragikus áldozatokhoz vezetett, ha egy nép letért a belső szabadság helytállás és a becsület útjáról. Az ö életútja és politikai magatartása figyelmeztet arra is, hogy a legszélesebb nemzeti egység az előrelhaladás és felemelkedés feltétele. Most, amikor a Hazafias Népfront uj lendülettel kezd hozzá a népi-nemzeti egység megteremtéséhez és kiszélesítéséhez, nem nélkülözheti a magyar front vértanúinak példájából afkadó hatalmas erkölcsi erőt. Bajcsy-Zsilinszky Endre tántoríthatatlan harcosa volt emellett a dunai népek barátságának és együttműködésének. Mindig hirdette, hogy a dunai népek békéje és biztonsága elválaszthatatlan a szilárd és, széles alapokon nyugvó 'barátságtól, ő volt az, aki mindvégig követelte a kapcsolatok felvételét a jugoszláv szabadságharcosokkal és a leghatározottabban foglalt állast az újvidéki vérengzés bűnöseinek felelősségrevonása mellett. A sopron-kőhidai fegyházban ezt mondotta bi- ráinak: “Egész életemben jó magyar ember voltam, azt szeretném, ha mindenki gerinces, kemény magyar lenne. Amit tettem, hazám és népem érdekében tettem, mert tudom, hogy a magyarság igazolni fog engem.” Az egész magyar nép igazolta Bajcsy-Zsilinszky Endrét, s amint alakja az időben és térben távolodik, egyre tisztább fényben áll népünk előtt hatalmas egyénisége. Nemcsak a történelemben, de népünk szivében is különleges helye van, emlékét ama hősök emlékével együtt őrizzük, akik életüket áldozták a magyar szabadság és függetlenség el nem múló gondolatának védelmében. Kedves verse, amit gyermekkorától kezdve számtalanszor olvasgatott és idézgetett, Toldi estéje volt. “Vidd hírül az öreg cimboráknak, Hogy a vén bajnokot sir fenekén láttad. l)e a lelke ott lesz a viadaltéren!“ Az ő nagy lelke kisér bennünket is az ország felemeléséért vívott küzdelmünkben. Pethő Tibor, Budapest.
