Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-07-19 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

July 19, 1956

Hozzászólás a SZKP jelentéséhez

Igazak-e a Sztálin elleni vádak? Hogy milyen bűnöket követett el Sztálin a saját és a világ népével szemben, mennyire vezette félre azokat, csak akkor fogjuk megismerni, ha az eddig elzárt titkos iratok nyilvánosságra jutnak, de már azok alapján is, ami eddig nyilvánosságra került, a vád igazoltnak látszik. Nem lehetett nagy- bűnöket elhallgatni, vagy eltakarni nem szabad. Azzal, hogy az Orosz KP vezetősége, elszánt bátorsággal nyilvánosságra hozta a hibákat olyan példát nyújtott az összes, szocializmust valló és építő pártoknak, hogy ilyen nyílt bevallása és kritizálása a hibáknak, csakis a szocializmus hívei közt történhet meg. Semmilyen más politikai pártok nem mernek kijönni a saját hibájukkal, sőt minden lehetőt elkövetnek, hogy amennyire csak lehet a hibákat, amelyeket egyének vagy csoportok követnek el, takarják és elsimítsák.

Helyes-e Sztálint halála után ilyen vádakkal vádolni .amikor ő már nem él és nem tud védekezni? E kérdéshez hozzákapcsolom a következő kérdéseket. Hol volt a párt, a nép, azok a vezetők, akik most kritizálják Sztálint és önkény uralmát? Ezek a kérdések mindenütt felvetődnek a nénben. És jogosan. Azok a pártvezetők, akik Sztálinnal együtt vezették az ország ügyeit, miért nem emelték fel szavukat a Sztálin kultusz ellen? Ez a kérdés még válaszra vár. Mi történt volna ha előbb jöttek volna ki viselt dolgaival? Valószínűleg belső forradalom, avagy megsemmisítette volna a forradalom vívmányait s a bukás szélére rántotta volna a-többi demokratikus országokat is. Szerintem ezért nem jöhettek ki az üggyel Sztálin halála előtt.

Az orosz munkásság olyan leckét kap most ebben a zavart helyzetben, hogy vigyázni fog a demokratikus elvek végrehajtásában, nemcsak a felülről jövő kollektiv vezetőkre, hanem a saját munkájának kollektiv és önkritikái kifejlesztésére, amely ki hat az egészvilág népére. A hatalmas történelmi és fejlődési erő a nép tömegekben van. Ez az erő az, ami az emberrek sorsát irányítja, a jövőjét átformálja. Az elkövetett hibákat csak úgy küszöbölhetik ki, ahogy megkezdték, nyílt, becsületes önkritikával.

Amióta oz orosz nép kivívta saját felszabadulását a régi rendszer alól, mint minden társadalmi átalakulásban, a bukott rendszer sohasem nyugszik meg az uj alakulattal, mindenütt az ellenforradalommal akarják az uj korszakot meg- dönteni, ez áll az oroszforradalomra is. Megalakulása óta állandóan harcban volt a belső ellenség és az egész világkapitalizmussal szemben. Folytonos harcokban kellett a népet az uj társadalom építésében vezetni s ha tekintetbe vesz- szíik, hogy mennyire elmaradt nép volt az orosz nemzet, rendkívüli tehetség és nagytudás kellet ahhoz, hogy ilyen népet egy oly eszmének megnyerjen, hogy oly magas nívóra emelje a gazdasági, társadalmi és kulturális téren, hogy rövid pár évtized alatt, a világon a második helyet foglalja el. Mindezek olyan teljesitménvek, amit még elképzelni is nehéz. És ebben Sztálinnak nem kis érdemei vannak, amit úgy a párthívei, mint az ellenségei egyformán elismernek. Nemcsoda, ha rendkívüli nagy kavarodást, meg- rázkodást okozott most a párt hivei, barátai és általában véve a munkásság széles tömegeiben, az a hir, hogy (Sztálin élete végefelé annyira le- züllött és éppen olyan brutális erőszakkal nyomta, üldözte barátait, mint tette annak idején a forradalom ellenségeivel. A harcos Sztálinról ez teljesen hihetetlennek látszik. De minden jel arra vall, hogy mégis megtörtént.

Petrás Pá!

OíL_--------------------------------------------------Befolyásol ilk-e, az afciitirolsbasilási / kísérletek az időjárást?

A nvugat-németországi Lindauban a hét elején megkezdődött 22 különböző nemzetiségű No- bel-dijas fizikus tanácskozása az atom kérdéseiről. A tanácskozás alkalmából a DPA nyugatnémet hírügynökség kérdéseket intézett a tudósokhoz. A többi között felvetette, hogy vajon az atom- és hidrogénbomba-robbantások nem befo- lyásolják-e az időjárást?

Heisenberg, Hahn és Coekroft professzor egybehangzóan kijelentette, hogy “semmiféle összefüggés sem lehetséges”. A három tudós nem tartotta különösen jelentősnek a rádióaktiv esőket sem. Egyetértőén kijelentették, hogy a légkörben a rádióaktivitás még mindig olyan csekély, hogy sokkal kevesebb kárt okozhat a lakosság egészségében, mint például a gépkocsik és a

CIGÁNYOK

— Magjarországi jelentés —

NINCS költő, vagy legalábbis alig akad a világ irodalmában, akinek fantáziáját ne ragadta volna meg a cigányok élete, zeneszerző, aki ne merített volna abból a kincsből, amelyet a cigánynépdalok jelentenek. Arany János és Petőfi, Puskin és Lenau költészetében, vagy akár Bizet és Verdi muzsikájában az a megkapó szépség, szabadságvágj7 tükröződik, ami csak a romantikája ennek az életnek, de nem maga a valóságos élet. Öt évszázada annak, hogy a cigányság megjelent Európában. Ez az öt évszázad nagyjában és egészében nem sokat változtatott a cigányok életformáján, még akkor sem, ha szokásáik. bizonyos tekintetben átalakultak, módosultak is. A cigányok élete, lakásviszonyaik, életmódjuk ma is probléma. Az évszázados múlt úgy rányomta bélyegét erre a néptöredékre, hogy ma is bizalmatlan még, nem találja a helyét.

Találkozunk velük Baranyában, Borsodban, Fejérben, Szabolcs-Szatmárban, de mondhatni bátran, mindenütt az országban. A nagyvárosok peremén is túl ott áll rozzant sárfalu, szalmaföde- les viskóival a cigányváros. Mert a cigány ma is sárból, szalmából rakja a putrit, akár a fecske a fészkét, csak a fecske elköltözhet télire. . . •

A fehérvári Béke eszpresszó előtt nem állhat úgy meg az utas, hogy elébe ne toppanjon a kártyavető, a jövendőmondó, vagy a kéregető cigányasszony. Aztán vidékenkint megtaláljuk a vályogvetőket, a teknővájókat, az üstfoltozákat, a kosárfonókat és egyéb mesterembereket. Hazánkban kétszázezer körül járhat a cigányok száma.

A népi demokrácia sokat változtatott sorsukon. Akad már közöttük Szabolcsban éppúgy, mint Baranyában, vagy Fejérben, aki termelőszövetkezeti tag. Pomázon hosszabb ideje működik egy kovácsszövetkezet. De mit csinál a többség? Hogyan boldogul? Az országos bűnügyi statisztika szomorú képet mutat, mert azt mondja, a bűnözők öt százaléka a cigányok közül kerül ki. Van ol\7an heh7 az országban ma is, ahol a falu népe nem engedi be maga közé a cigányokat. Csak a falu szélén tűri meg a putrikat. ..

Iskola meg házhelj7 kellene . . .

Szabolcs-Szatmár meg>7ében legutóbb a megyei tanács külön értekezleten foglalkozott a cigány- problémával. Akkor javasolta Máté Mihály tanító, a tiszavasvári kultúrotthon igazgatója, hogy cigányiskolát kellene létesíteni.

— Bízzák rám a cigányiskola vezetését — mondotta.

Máté Mihály ismeri a cigányproblémát. Tanulmányozta a falujában, Tiszavasváriban, ahol ma is földbeásott gödrökben laknak a családok, 309 lélek. Ebből 157 úgynevezett sátoros cigány, aki ma is vándorol.

Szatmárökörifón dr. Kise Imre 26 esztendeje orvosa a községnek, azóta nézi, figyeli a cigányok életét.

—A felszabadulás óta — magyarázta — nem nagyobb a gyermekhalandóság a cigányoknál sem. mint másutt. A nők bejárnak a tanácsadásra, a kórházban vagy a szülőotthonban szülnek.

Igaz, de Szatmárököritón is megvan a ci- gánj7telep. Ott áll szemben az Arany János utcával. Ez az utca az egyik legszélső utcája a falunak. Néhány család már beköltözött a faluba. Banda Jenőnek, aki különben hires-nevezetes táncoktató és táncos, ott áll a háza az Arany János utcában. Szép, takaros porta, előtte virágos és zöldséges kert. Itt lakik Lakatos Géza is, aki háromszáz munkaegységet szerzett az elmúlt esztendőben a Haladó Termelőszövetkezetben. Tagja a tanácsnak is.

gyárak gáza. Még egyes röntgenfelvételek is károsabban hatnak az emberi szervezetre, mint a légköri rádióaktivitás kisebb vagy nagyobb tömege, pedig a röntgensugaraknál is aligha lehet veszélyről beszélni.

Gustav Hertz lipcsei professzor feltételezte az időjárás befolyásának bizonyos lehetőségét, s ezt a véleményét azzal indokolta, hogjr az atom-és hidrogénbomba-robbantás következtében támadó ionizálás a légkör kondenzációs folyamatait is befol.vásolja. Szerinte tehát minőségileg lehet összefüggés a kísérletek és az időjárás között, de — hangoztatta — ez az összefüggés mennyiségi alapon egyelőre valószínűtlen.

— Házhely kellene — mondja — meg építőanyag, akkor egy-két év alatt meg lehetne szüntetni a cigánytelepet.

Szatmárököritónak ma ököritófülpös a hivatalos neve. A két község egyesüléséből született ez az uj falu. Az Arany János utcával szemben levő cigánytelepen kívül a fülpösi részen is van egy cigánytelepülés. A holt Szamos partján állnak a süppedtvállu, roskadozó viskók. Mindössze nj7olc putri. A júniusi napsütésben hevenyészett tűzhely mellett egy tizenhárom esztendős lány éppen nagymosást rendez. Mind a nyolc putrinak van lakója, de egyetlenegy se ebbe a faluba való. Ki Cégénvdányádról jött, a Szamos túlsó partjáról, ki Szatmárcsekéröl, ki a jó ég tudja, honnan. Bizalmatlanok, tartózkodók az idegennel szemben. Félnek, nem tudják mondják-e, vagy ne mondják, ami a szivüket nyomja.

A vándoroktató

Lukács János harminöbat esztendős. A felesége meghalt, most uj asszony állt a házhoz, azé az a tizenhárom esztendős kislány, aki ruhát mas a putrik előtt. .

Arra a kérdésre, hogy miért jött most ököritó- ftilpösre, igy felel Lukács János:

— Szégyelnék a községemben vályogot vetni, azért.

— Ez a legutolsó munka. Csupa sár lesz az embernek a szeme is tőle — teszi hozzá a felesége.

Lukács János két esztendőn át vándoroktató volt. Tud irni-olvasni, elvégzett Pesten, a Várban egy kilenchetes tanfolyamot, s járta a cigánytanyákat, Írni és olvasni tanította társait. 1200— 1400 forintot keresett egy hónapban. Szatmár- cselcén decemberben levitte a táblát a cigánysorra, hogy tanítani tudjon, mert nem volt lábbeli, nem jöhettek az iskolába, akik tanulni akartak. Aztán megszüntették a tanításnak ezt a formáját. Vajon helyes volt-e?

Mert sok ám közöttük az analfabéta. A negyven-ötvenéves férfiak, asszonyok éppen úgy nem tudnak irni-olvasni, mint ahogy nem tanulnak a nyolc és tizenhat esztendősök sem. Farkas Irén húsz esztendős. Iskolát egyet se járt. A pénzt meg tudja számolni.

— Sajnálnak bennünket — magyarázza —, nem csapnak be sehol se„

A telepen tudnak arról, hogj7 Lakatos Géza a termelőszövetkezetnek a tagja. Tudják, hogy milyen házban él Banda Jenő, azután mégis, amikor megtudakoljuk, hogy nem próbálkoznék-e meg Lukács János is a termelőszövetkezettel, csak elkomorodik ennek a férfinak az arca és legyint. Úgy mondja, kicsit szégyenlősen, kicsit szánom-bánom módon, de azért nem megalázkodva, mellet verve:

— Nem tudok kaszálni, nem tudok aratni.

Marad hát a vályogvetés. Nehéz munka, derékfájditc, izomsuvasztó. Előbb lepartolja az ember a földet és 'csomóra hányja. Aztán meglocsolja jól vízzel, meg a verejtékével is, teleszórja törek- kel, háromszor is jól összevágja kapával, aztán elhordja taligával odébb valamivel a gödörtől, ahol az asszonyok és a lányok a formázóba rakják.

— Mit fizetnek ezért?

— Száznvolcéan forintot kérünk ezer darabjá- é» t, meg fél kenyeret (nem bolti kenyér, tehát háromkilós), egy negyedkiló szalonnát, húsz kiló krumnlit, délben meleg ételt.

— Igen, ennyit kérünk, de nem kapunk ám. . .

★

. . .Ennek a kis Írásnak nem az és nem is lehet az a feladata, hogy teljes egészében feltárja ezt a problémát és megmutassa mind a bajokat, a panaszokat. Lehetne itt sorolni a történeteket, a tragédiákat, az elcsúszott, vagy jó útra talált életek rajzát vég nélkül.

—- Van itt az isten méhesében ember elég, majd segítenek rajtunk.

így mondta ezt nekem Teréza néni, az öreg cigányasszony, aki aznap jött vissza a piacról, hogy egyetlen árva nadályt sem tudott eladni. Mit eszik majd a család?

A cigányok többségükben ügyesek, életrevalók. Szeretik a munkát, ha azt végezhetik, amit szeretnek. Kétszázezer lélekről van itt .szó, olyan kétszázezerről, aki a maga erejéből nemigen képes még arra se, hogy éljen azokkal a lehetőségekkel, amelyeket mindannyiunk számára biztosit hazánk. Ide iskola kell, házhely kell. Szövetkezet kell és mérhetetlen sok türelem. Hogy ne az isten méheséből, hanem a maga erejéből és munkájából tudjon fölemelkedni a cigány és hogy eltűnjenek végre-valahára a falu és város széléről a cigányputrik. Joós F. Imre