Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-19 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 19, 1956 R relmességet elengedhetetlen ahhoz, hogy az igazságot meg lehessen találni. Hogy az Ítélet és a jellem teljes önállóságára neveljék át a tömegeket, mégpedig sok százezer férfiből és nőből álló pártkáderek tömegét, s rajtuk keresztül az egész pártot, és a párton keresztül az egész végtelen nagy országot. Ez olyan óriási súlyú feladat, amelyet nem lehet elvégezni sem háromévi munkával, sem egy kongresszussal. • — Remélem, nincs már senki — legalább is Olaszországban—, aki hitelt adjon még annak az ostoba legendának, hogy a kommunist pártok Moszkvából kapnak irányvonalat, utasításokat, rendeleteket mindenegyes lépésükhöz. Ha még akad ilyen ember, felesleges azért Írni, hogy őt meggyőzzük, minthogy nyilvánvalóan túlságosan kemény a feje, s teljesen képtelen még csak közeledni is ahhoz, hogy a mai munkásmozgalom problémáit megértse. Az ilyen részére tehát nem; mások részére Írunk. A bürokratikus elfalujás veszélye A Sztálinnal szemben a Xx. kongresszuson elhangzott bírálat, amely legnagyobb részében váratlanul jött, kétségkívül nagy hatással volt s bizonyos megütközést váltott ki a nemzetközi kommunista tömegekben is. Az a mohóság, mellyel ellenségeink erre a bírálatra vetették magukat, hogy harci eszközt kovácsoljanak belőle ellenünk, megszilárdította a párt aktivistáinak a párthoz való ragaszkodását. A SZOVJET KP NYILATKOZATA i. A Szovjetunió huszadik pártkongresszusának a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséről, a jelenlegi korszakban a háborúk elhárításának lehetőségéről, az egyes országokban a szocializmusba való átmenet formáinak különbözéségéről szóló fontos elvi, elméleti tételei jótékony hatással vannak a nemzetközi helyzetre, előmozdítják a feszültség enyhítését, erősitik mindazon erők akcióegvsé- gét, amelyek a békéért és a demokráciáért küzdenek, előmozdítják a szocializmus világrendszere állásainak további megszilárdulását. Mig a szovjet emberek között, a népi demokratikus országok és az egész világ dolgozói között nagy lelkesedést, az alkotó, kezdeményező készség és a forradalmi energia újabb felbuzdulását váltották ki az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, addig a munkásosztály ellenségeinek táborában riadalmat és ingerültséget okoztak. Miért öszpontositják füzüket a kommunizmus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékosságokra, amelyekről pártunk központi bizottsága az SZKP XX. kongresszusán beszélt ? Azért teszik ezt, hogy elvonják a munkásosztály és pártjainak figyelmét azokról a fő kérdésekről, amelyeket a XX. pártkongresszuson vetettek fel és amelyek megtisztítják az utat a béke, a szocializmus, a munkásosztály egysége ügyének újabb sikerei előtt. A Szovjetunió bátor és következetes külpolitikáját, mely a béke és az államok közötti egviitt- miiködés biztosítására irányul — függetlenül ez államok társadalmi rendszerétől — támogatják valamennyi ország igen széles néotömegei. E külpolitika kiszélesíti a békeszerető államok frontját és mély válságba dönti a ‘hidegháború” politikáját a katonai tömbök összegyúrásának és a fegyverkezési hajszának a politikáját. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz ellen a Szovjetunióban folyó harc körül a legnagyobb lármát éppen az Egyesült Államok imperialista körei csapták. Nekik kapóra jöttek a személyi kultusz- szal összefüggő negativ jelenségek, hogy felhasználhassák ezeket a szocializmus elleni harcra. Az utóbbi időben a burzsoá sajtóban nagyszabású szovjetellenes rágalomhadjárat indult. A reakciós körök erre a célra néhány olyan tényt próbálnak felhasználni, amely összefügg azzal, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elitélte J V Sztálin személyi kultuszát. E hadjárat szervezői minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, bogy “zavarossá tegyék a vizet”, elködösit- sék azt a tényt, hogy a szovjet ország életének túlhaladott szakaszáról van szó; azt is el akarják torzítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a Sztálin halála óta eltelt években páratlan állhatatosággal és határozottsággal szünteti meg a személyi kultusz Azokban az országokban, amelyekben a kommunista párt a vezető erő, a szocializmus építésének frontja annyira kiszélesedett (az emberi nem egyharmad részét foglalja magában!) hogy ezek számára nem kell, hogy kötelező legyen a szovjet minta. A kommunisták által kormányzott minden országban más és más módon hatnak az objektiv és szubjektív körülmények, a hagyományok, a mozgalom szervezési formái. A világ több részén vannak olyan országok, amelyekben a szocializmusra akarnak áttérni anélkül, hogy kommunista volna a vezető párt. Ismét más országokban a szocializmus felé való haladás még csak célkitűzés amely fel különböző mozgalmak törekednek, olyan mozgalmak, amelyek még sem megegyezésre, sem kölcsönös megértésre nem jutottak egymás között. A Sztálinnal szemben alkalmazott bírálatból általános és az egész mozgalom számára közös probléma adódik: a bürokratikus elfajulásnak, a demokratikus élet elnyomásának veszélye, az a veszély, hogy zavar támad, s a konstruktiv forradalmi törvényesség szétrombolásának útjára téved, az a veszély, hogy a gazdasági és politikai vezetés elszakad az élétől, a kezdeményezéstől, a tömegek bírálatától és alkotó tevékenységétől. Üdvözölni fogjuk azt a tényt, ha a hatalmon lévő kommunista pártok között verseny folyik majd annak érdekében, hogy megtalálják e veszély egyszer s mindenkorra való elkerülésének legjobb módját. következményeit, sikei'esen oldja meg az uj feladatokat, a béke megszilárdítása, a kommunizmus építése érdekében, a nagy néptömegek érdekében. Helytelen értelmezések Helytelen lenne szemet hunyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg teljesen a személyi kultusz és következményeinek kérdését és időnként helytelenül értelmeznek a személyi kultusszal összefüggő egyes tételeket. A párt a személyi kultusz bírálatában a marxism us—ieninizmus elveiből indul ki. Pártunk immár három éve folytat következetes harcot J. V. Sztálin személyi kultusza ellen, fáradhatatlanul küzdi le káros következményeit. Természetes, hogy ez a kérdés fontos helyet foglalt el az SZKP XX. kongresszusának munkájában és határozataiban. A kongresszus rámutatott arra, hogy a központi bizottság teljesen helyesen és időben lépett fel a személyi kultusz ellen, amelynek elterjedése lecsökkentette a párt és a nép tömegek szerepét, lealacsonyította a kollektiv vezetés szerepét a pártban és nem ritkán komoly munkabeli mulasztásokhoz, a szocialista törvényesség durva megsértéseihez vezetett. Amikor az SZKP Központi Bizottsága felvetette a J. V. Sztálin személyi kultusza elleni harc kérdését abból indult ki, hogy a személyi kultusz ellentétben áll a szocialista rend természetével és fékké vált a szovjet demokrácia fejlődésének és a szovjet társadalom kommunizmus felé tartó előrehaladásának utján. A XX. pártkongresszus a központi bizottság kezdeményezésére szükségesnek tartotta, hogy bátran és nyíltan beszéljen a személyi kultusz súlyos következményeiről, azokról a komoly hibákról, amelyek Sztálin életének utolsó időszakában fordultak elő, szükségesnek tartotta, hogy felhívja az egész pártot: közös erőfeszítésekkel számoljon le mindazzal, amit a személyi kultusz eredményezett. A központi bizottság egyúttal számolt azzal, hogy az elkövetet hibák nyílt beismerése bizonyos mínuszokkal és hátrányokkal fog járni, amelyeket az ellenség felhasználhat. A bátor és kíméletlen önbirálat a személyi kultusz kérdésében újabb ékesszóló bizonyítéka volt pártunk és a szovjet szocialista rendszer erejének és szilárdságának. Bizonyossággal állítható, hogy a kapitalista országok egyetlen uralkodó pártja sem kockáztatott volna meg soha ehhez hasonló lépést. Ellenkezőleg, igyekeztek volna agyonhalgatni takargatni a nép előtt az ilyen kellemetlen tényeket. De a Szovjetunió Kommunista Pártja, amelv a marxismus—leni- nizmus forradalmi elvein nevelkedett, kimondta a teljes igazságot, bármilyen keserű is volt az. ’A párt kizárólag saját kezdeményezésére, elvi megondolásoktól vezettetve tette meg ezt a lépést. Abból indult ki, hogy ha a Sztálin-kultusz elleni fellépés elő is idéz egyes átmeneti nehézségeket, távlatában azonban a munkásosztály alapvető érdekei (és végső céljai szempontjából óriási pozitiv eredménnyel jár. Ezzel biztos garanciát teremt arra, hogy pártunkban és az országban soha többé ne bukkanhassanak fel a személyi kultuszhoz hasonló jelenségek, hogy a párt és az állam vezetése a jövőben kollektiv módon, a marxista-leninista politika megvalósítása alapján, a széleskörű, párton belüli demokrácia feltételei közöt, a dolgozó milliók cselekvő, teremtő részvételével, a szovjet demokrácia sokoldalú fejlődésével történjék. II. Hogyan történhetett, hogy a szovjet szocialista rendszer viszonyai között megszületett és elterjedt Sztálin személyi kultusza összes negativ következményeivel együtt? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom úgy került be a történelembe, mint a kapitalista társadalomnak a munkásosztály vezetésével végrehajtott forradalmi átalakításának klasszikus példája. Ez volt a történelemben az első kísérlet szocialista társadalom felépítésére. Ez a társadalom szüntelen útkeresés közepeit, sok olyan igazság gyakorlatban való ellenőrzése közben alakult ki, amelyet a szocialisták azelőtt csak általános vonásokban, az elméletben ismertek. Több mint negyedévszázadon át a szovjetország volt az egyetlen ország, amely az emberiség számára a szocializmushoz vezető utat építette. Hasonló volt egy kapitalista gyűrűben levő ostromlott erődhöz. A szovjetország nyugati és keleti ellenségei a 14 állam 1918—1920-as összeomlott intervenciója után folytatták a Szovjetunió elleni újabb kereszteshadjáratok előkészítését. Az ellenség nagy számban küldőt a Szovjetunióba kémeket és kártevőket, megpróbálta minden eszközzel aláaknázni a világ első szocialista államát. A Szovjetunió elleni újabb imperialista agresszió veszélye különösen megnőtt a fasizmus 1933-as németországi hatalomraj utása után. A fasizmus a Szovjetuniónak, a dolgozók első államának megsemmisítését hirdette céljaként. Mindenki emlékszik az úgynevezett “Antikomintern paktum”, a “Berlin—Róma—Tokió-tengely“ létrejöttére, amelyeket az egész nemzetközi reakció erői aktivan támogattak. A szovjetország, az uj háború megérlelődött veszélyének légkörében, amikor a nyugati hatalmak elutasították a Szovjetuniónak a fasizmustól való biztonság megszervezésére javasolt intézkedéseit, kénytelen volt minden erejét megfeszíteni a védelem erősítésére, az ellenséges kapitalista környezet merényletei elleni harcra. Külső veszély párosult a belsővel A nemzetközi reakció mesterkedései annál veszélyesebbek voltak, mivel az országban hosszú időn át elkeseredett osztályharc folyt, ekkor dőlt el a “ki kit győz le” kérdése. Lenin halála után a pártban aktivizálódtak az ellenséges áramlatok — trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták, akik elvetették azt a lenini elméletet, amely szerint lehetséges a szocializmus győzelme egy országban. Ez az álláspont a kapitalizmus visszaállításához vezetteti volna a Szovjetunióban. A párt kíméletlen harcot folytatott a Ieninizmus ezen ellenségei ellen. A szocialista társadalomnak egy, egvediilálló országban folyó építésekor e hatalmas feladatok megoldásának utján a szovjet népnek és a kommunista pártnak hihetetlen nehézségeket és akadályokat kellet lekiizdenie. Országunknak történelmileg igen rövid időszak alatt, mindennemű külföldi gazdasági segítség nélkül meg kellett szüntetnie évszázados elmaradottságát, uj, szocialista alapon kellett átépíteni egész népgazdaságát. Mért kellet a demokráciát korlátozni Ez a bonyolult nemzetközi és belső helyzet megkövetelte a vasfegyelmet, az éberség szakadatlan fokozását, a vezetés legszigorúbb centralizálását, ami szükségképpen negativ hatással volt egyes demokratikus formák fejlődésére. Országunknak az imperializmus egész világával folytatott kíméletlen harc közben bizonyos mértékig korlátoznia kellett a demokráciát. Ezt igazolta népünk szocializmusért a kapitalista környezetben vívott harcának logikája. De a párt s a nép ezeket a korlátozásokat már akkor ideigleneseknek tekintette, amelyeket ki kell majd küszöbölni, amint erősödik a szovjet állam, fejlődnek a demokrácia és a szocializmus erői világszerte. A nép tudatosan vállalta ezeket az ideiglenes áldozatokat, mivel napról napra látta a
