Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-11-08 / 46. szám

November ó, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 HOGYAN HANGZOTT A MAGYAR NYELV 900 ÉV ELŐTT Azon dolgok közül, amelyeket az ember hozott létre, a társadalom teremtett meg és fejlesztett ki, okkal kelti föl érdeklődésünket a nyelv. Et­től függ emberi létünk, minden irányú fejlődé­sünk lehetősége. Ennek köszönhetjük, hogy el­múlt, esetleg évezredekkel ezelőtt élt nemzedékek tapasztalatai, vívmányai nem enyésztek el, ha­nem fejleszhetok voltak és átszármaztak ránk. Innét adódik, hogy a természet ellenséges erői­vel való küzdelmet nem kell minden egyes nemze­déknek elölről kezdenie, minden egyes embernek külön, elszigetelve megvívnia. A nyelv története más szempontból is izgató tanulmány, hiszen a nyelv a legnagyszerűbb, iegszövevényesebb emberi létesítmény. E bonyo­lult szerkezethez képest a technika sok köröm- font csodája is messze elmarad. Így hát minden gondolkodó emberben fölbuk­kan a kérdés: hogyan fejlődött ki a nyelv? Per­sze elsősorban anyanyelvűnkre gondolunk, min­dennapjaink legszükségesebb, legnélkülözhetet- lenebb eszközére, nemzeti létünk alapjára. Hi­szen magyar nyelvünk a magyart magyarhoz fűző legerősebb kapocs, egyszersmind — az iro-. dalom nemes anyagaként — lelki üdülésünk forrása. Nyelvünk múltjának földerítésére a nyelvtu­domány számos fogódzót fölhasznál. E fogódzók közül a legfontosabbak, a legmegbízhatóbbak kö­zé tartoznak a régi nyelv Írásos emlékei, az úgy­nevezett nyelvemlékek. Nyelvemléken nemcsak régi szövegeket értünk. Kétségtelenül ezek a legbecsesebbek, de — saj­nos — legrégibb szövegemlékünk, a Halotti Be­széd csak 1200'tájékáról való, és a XIV. század vége előtt ilyen rövidébb magyar szövegünk is kevés van csupán. Ezért fontosak az úgynevezett szórványemlékek, azaz idegen nyelvű szövegekbe (krónikákba s még inkább oklevelekbe) ágyazott egyes magyar szavak, tulajdonnevek és köznevek. Ezeknek köszönhetjük, hogy nyelvünk múltjának kutatásában a Halotti Beszédet megelőző 250 évben is közvetlen adatokra támaszkodhatunk, s a .írvér szövegemlékeinktől hagyott hézagokat is több ponton ki tudjuk tölteni. Az egyik legnevezetesebb magyar nyelvemlék a tihanyi apátságnak — különben latin nyelvű — alapítólevele 1055-ből. Nem a legrégibb magyar nyelvemlék ez, hiszen néhány arab-perzsa kútfő gyér adatai után Biborban-született Konsztanti- nosz császár egy munkájában sok magyar sze­mélynevet, a magyar törzsek neveit, földrajzi neveket sorol föl. És Géza fejedelem idejéből is van egy görög nyelvű oklevelünk, amelyben ér­tékes magyar szórványok fordulnak elő. De a XI. századból a Tihanyi Alapítólevelet megközelítő gazdagságú és megbízhatóságú forrásunk nincs. Ennek szórványai az előbbiekéinél jóval számo­sabbak, és nemcsak szoros értelemben vett tu­lajdonneveket őriztek meg számunkra, hanem sok magyar közszót is. Az I. Endre (András) király uralkodásának nyolcadik övében kelt és korának magas színvo­nalán álló oklevélből értesülünk a Szűz Mária és . Szent Ányos tiszteletére szentelt tihanyi bencés apátság alapításáról és az alapítást kisérő kirá­lyi adományokról: egész sereg elszórt birtokról, közöttük a nagyobbaknak határairól is. E hatá­rok egyes pontjainak megjelölésére az oklevél magyar szavakat is használ. Bizonyára nem az­ért, mintha a szerző nem tudta volna e fogalma­kat latinul kifejezni. Inkább csak azért, hogy elejét vegye esetleges későbbi birtokperekben minden ügyvédi okvetetlenkedésnek. A tulajdonnevekkel együtt mintegy 100 ma­gyar szó fordul elő e forrásban, ilyenek mint bálvány, bokor, köves kút, fekete homok, három hegy, lovász halma, ó ut kútja, Fehérvárra me­nő had-ut és sok más. E szavak jó része ősi, finnugor szó: had, fok, három, szil, köves, fa, fő, mogyoró stb.' stb.De vannak közöttük a hon­foglalás előtt nyelvünkbe került török jövevé­nyek, mint kút. kőris árok, ölyv. Sőt előfordul­nak már szlávok is: széna, berkenye, halom bál­vány, megye stb., továbbá latin meg német ere­detű tulajdonnevek. Akadnak soraikban ma már kihalt szavak is: it “ivás”, ás vágy “ásott árok“, ség “domb”, sőt? olyan is, amelyet egyelőre még nem tudunk biztosan megfejteni. Persze, ezek a szavak nem mai helyesírással vannak írva. Nem is egészen úgy hangzottak, mint ma. így hát helyes olvasásuk sem könnyű dolog, és magából az oklevélből sokszor meg sem volna fejthető. Sok más tény figyelembevételére van szükség: ismerni kell a szavak eredetét, a rokon nyelvek és a magyarral érintkezett ide­gen nyelvek tanulságait, más közelkoru nyelv­emlékeink adatait, a latin nyelv középkori ejtés- vákozarait (nagyrészt ezeken alapszik az egyes hetük hangértéke), idegen nyelvek egykorú he- 1 yes kását stb., hogy e szórványokat helyesen < kashassuk. Igv tudjuk, hogy a cues olvasása kiies “köves”, a luazu-é luászu “lovász”, a fueg- mes-é fiienyes “fövenyes” stb. A Tihanyi Alapító- levél egyszersmind latin betűs helyesírásunknak legrégibb, eredetiben fönnmaradt emléke. Ez ősi helyesírás egyes vonásainak nyomát mai helyes­írásunkban is megtaláljuk, igy a gy hangot g betűvel jelöli az Alapítólevél, s e hangot ma is g-t tartalmazó gv-vel írjuk, holott a hang termé­szetének inkább dy-féle Írás felene meg (gondol­junk a tv Írására). A helyesírási hagyomány az cg. -z magyar történeten át a g-vel vagy a g va­lamely változatával, kapcsolatával való írást kö­vette é< mind máig fenntartotta. Az ilyen voná­suk rendkívül fontosak, mert azt bizonyítják, V-.gv a Tihanyi ‘Alapítólevéltől máig a magyar Írásbeliség sohasem szakadt meg; hézagtalan he­lyezi rá: i hagyomány köti hozzá inai helyesírá­sunkat a XI. századi forráshoz; 1055-től napja­it a magyar írás ismerete nemzedékről nem­zedékre szállt: mindig Írtak magyarul. sző az egész magyar XI. századi szókincs­hez képest bizony elenyésző csekélység. De ön- r '-ál'au mégis jelentős, és sok mindent elárul a vizsgáló szemnek. Egyebek közt részben e szór­ványok segítségévéi állapíthatjuk meg, hogyan hangzott a magyar nyelv ebben a korban. Mert bizony másképpen csengett, mint ma. Számos ma közkeletű hangunk hiányzott ekkor még a magyar nyélből, igy nem volt ö, ő, ó, dz, u, .-. nagyon ritka, kivételes volt a mai (ajakke­rti'; Késes) a s a csak egy-két idegen szóban je­lentkező c és zs; ellenben hangrendszerünknek számos olyan eleme volt, amely mai köznyelvünk- b 3 hiányzik, igy az ajakkerekités nélkül ejtett a (olyan, mint a palóc vagy az idegen nyelvi a), a kelt őshangzók, mint au. eü (például gyisznau “disznó” munvorau “mogyoró”, feü “fő”, ferteü “fertő”), valószínűleg az oroszhoz hasonló i-féle hang, továbbá a német eh-féle hang, igy: char- mu “három”, eh untuk “homok”, menegh “menő”, ogh “ó” stb. De ezeken kivül is nagy különbséget okoz az a tény, hogy a XI. századi magyar nyelv­ben más volt az egyes hangok gyakorisága, elő­fordulási aránya, mint ma. Következésképp nemcsak a nyelv általános hangzása, zenéje különbözött a mai magyar nyelvtől (ha egy ősünk íöltámadna, ugyancsak kellene figyelnünk, hogy beszédét nagyjában megértsük), de az egyes szavak alakja is más volt. ír nem terjeszkedhetünk ki mindazoknak a szabályos változásoknak a tárgyalására, ame­lyeknek következtében mondjuk a chodu-ból had, a higy-ből hegy, a chumuk-ból homok, a kürtvel- hő] körívély, a Fidemsi-böl Födémes stb. lett. Más hasonló kérdésekre sem. Példaképpen csak egyet említünk. Valamikor úgyszólván minden ír agyar szó magánhangzóra végződött, és a ma- v'-? vagy meny (és sok más) szó finn meg­felelőiben e magánhangzó ma is megvan: kala, mánia- De a mi nyelvünkben is megmaradt e r- ’u-án^engzó, valahányszor nem a szó végén veit. Ezért van például tárgyesetben, többes v-^'an (hala-t, hala-k, menye-t, menye-k) a tulaidonképpeni rag, jel (-1, -k) előtt egy ma­gánhangzó is, amelyet egyes nyelvtanok ugyan kötőhangzónak neveznek. Csakhogy ez az elne­■ és ellenkezik a történeti tényekkel, mert e hang magának a szónak a tövébe tartozik. A Tihanyi Alapítólevél idejében a tővéghangzó nyoma még gyakran a szó végén is megvan -u, -ii vagy -i alakban, amely ekkor már kétségtele­nül elnagyoltan, mintegy mormolva ejtett hang volt, tehát sziíu (írva: zilu) “szil (fa)”; charmu (írva: harmu) “három”; kerekű (Írva: kerekű) “kerek erdő”; éri “ér” stb. Ezek a magánhang­zók, amelyek már oklevelünkben is sokszor hiá­nyoznak — például az ut szó hol utu, hol ut alakban mutatkozik — később, még a tatárjárás előtt, végleg eltűntek a szó végén nyelvünkből, és csak ősi ragok, képzők előtt maradtak meg. E szórványok nemcsak a magyar nyelv hang­zásáról tájékoztatnák, de elárulnak egyet-mást a nyelv szerkezetének a malijából is. Előfordulnak közöttük a szóösszetételnek kü­lönféle típusai. minő Fehérvár (feheruuaru), Háromhegy (harmuhig), leánysir (lean syher), Sárfő (sár feu) stb. A szavak jelentékeny része képzett szó: mintegy .”»0 egyszerű és összetett képzőre találunk bennük példát, igy -ász: lovász (luazu), -s: ölyves (uluues), -t: szakadát (zaka- dat)stb. Találunk egy-két ragot vagy névutót is, igy a -ra. -re rag ősét, a reá-t, vagy a harmadik személy ii birtokos személyragot: szénája (zena- nia), mezeje (mezee). Olykor a szavak hosszabb szerkezetekbe is kapcsolódnak; ily módon: Mar­tos vásárja kútjáig (mortis uusara kuta reá), Fehérvárra menő had-utig (feheruuaru re; me- neh hodu utu reá) és több más. Ezek a szakem­bernek több mindenfélét elárulnak a magyar mondattan fejlődéséből. Igaz. a régi magyar nyelv hatalmas szókincsé­ből, bonyolult nyelvtani rendszeréből aránylag csak töredékeket tudunk meg e szórványemlé- kekböl, de e töredékek is rendkívül becsesek, összevetve ezeket más nyelvemlékeink adataival, egyéb források (rokon nyelvek, jövevényszavak, nyelvjárások stb.) tanulságaival, szűkszavúságuk ellenére is megkönnyítik, hogy nyelvünk bonyo­lult fejlődésvonalának számos fontos szálát ki tudjuk bontani. Bárczi Géza akadémikus ( RÖVIDEN ] A HITELRE vásárlók száma 1948 óta 65 szá­zalékkal szaporodott. Adósságaik összege 14.4 billióról 34 billióra emelkedett. Az autók, televí­ziók és hasonló cikkekért az adósság 2.5 billió volt 1945-ben. Ez most elérte a 39 billiót, amely­re a kamat 4 billiót tesz ki évente. Nem csoda, .hogy a General Motors Co. autóvételekre köl­csönző irodája egyedül 32.4% profitot ért el a múlt évben az adók kifizetése után. Érdekes tud­ni azt is, hogy a GM autógyárában minden mun­kás után §4,470 profitot csinált. De ugyanennek a társaságnak a pénzkölcsönző osztálya §8,550 profitot óit el minden* alkalmazottja után. A fenti adatok a “Fortune” magazinból valók, amely Hozzáfűzi még hogy a legtöbb hitelbe vá­sárló nem is tudja mennyi kamatot fizet. Hát még ha valahol elakad, hogy nem tud tovább fi­zetni ! Akkor az autót is elveszik és a pénz is mind el vesz, amit addig befizetett. És még egy. A vásárló soha sem annak tartozik, akitől vette az árut, hanem a banknak vagy kölcsönzőnek, aki előlegezte a hitel összegét. ★ PALERMO, Siciliában Pietro Corso a válasz­táskor jelöltette magát városi tanácsosnak. Corso feleségével együtt annak rendje és módja sze­rint leszavazott. A szavazatok számlálásánál úgy találták, hogy valahol hiba történhetett. Pietro Corso, összesen csak egy szavazatot kapott!... ★ A SZAKSZERVEZETEK által kiküzdött ma­gasabb munkabérek, állandóan javuló munkavi­szonyok a szervezett műhelyekben, óriási mér­tékben emelték a nép vásárló erejét és soha sem képzelt mértékben szélesítették a piacot az Ame­rikai áruk részére, Írja a Washington Post-Times Herald, a főváros legnagyobb napilapja. Irodalom Művészet}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents