Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-11-08 / 46. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 8, 1956 A nemzeti katasztrófa mélységéből a békés, boldog jövé “Az nem lehet, hogy ész erő És oly szent akarat, Hiába roskadozzanak Egy átoksuly alatt.” Szózat A magyar kálvária e tragikus óráiban a vérző, «zeiiYeuu magyar nép iránt érzett együttérzé­sünk mellett valamennyiünk szivében minden más túlszárnyal a reményteljes óhaj, hogy a ma­gyar tragédia ne váljon világtragédiává, hogy a háború, tüzet lokalizálják az államfők, a nepek vezetői, képviselői, békeszerető emberek milliói szerte a világon. ítmeruineietlen következménye volt-e a ma- jgyorszagi — és ami azt illeti a közüteleti ki­robbanás — all éves hidegháborúnak, az ‘elszi- getoieai poiitmanaK az "Operation -ekinek ési: íven. a. magvaíországi szocialista rendszer vezetői tévedéseinek és bűneinek? Mindezekre meg fogja aum a történelem a maga válaszát amikor a vi­lágrengető esemenyek minden reszlete nyilvános- . a jUí, es leiietségessé válik alapos, tárgyila­gos, tudományos elemzésük. De nekünk, haladó szellemű magyaroknak nem lebet addig várnunk. Kifejezésre kell juttatnunk és véleményünkét még akkor is, ha nem ismer­jük a tragédia minden részletét, körülményét. Több mint 53 esztendeje kiseri sajtóim figye­lemmel az ohazai magyarság eleiét. Ez alatt az Ló esztendő alatt mindenkor az volt vezérelvünk, hegy támogassuk az ottnonmaradt magyar mun­kásság, parasztság minden jogos igényét, törek­vései nenéz sorsa javítására. Hogy ez a sors a Habsburgok, Horthyak alatt nehéz volt, az iránt nincs és nem lehetett egyetlen gondolkozó ameri­kai magyarnak sem kétségé, hiszen két millió amerikai magyar túlnyomó többségét pontosan ez a nyomor, nélkülözés űzte ki szeretett szülő­földjéről ide Amerikába. Lapunk, mondanunk sem kell mindenkor és ki­zárólag a toll fegyverével küzdött óhazai véreink­ért. A század elején a magyar nép választójogért folytatott harcát támogattuk. Az első világhá­ború előtt igyekeztünk visszatartani népünket attól, hogy a német császár és az osztrák császár érdekében belekeveredjenek a második világhá­borúba. Örömmel üdvözöltük az első magyar köz- t ársasáig megalakulását majd annak elnyomása «tán sajtónk a Horthy és fasiszta-ellenes küzde­lem fő szócsöve lett Magyar-Amerikában. A má­sodik világháború és a Szálassy terror borzalmai után örömmel üdvözöltük az uj magyar köztár­saságot. Elsők között fő szócsöve letteltitőborut saságot. Elsők között támogattuk, szerveztük a félig elpusztult óhaza népe támogatására indított segélyakciót. Támogattuk Dálnoky Miklós Béla tábornok első fügetlen magyar kormányát, mint- ahogy támogattuk azt a Nagy Ferencéik idejében is. Támogattuk azóta is, mivel tagadhatatlanok voltak a szocialista éptkezés óriási eredményei. Tagadhatatlan volt a csecsemőhalandóság csök­kenése, a magyar nép életvárandóságának emel­kedése, a kultúra felvirágoztatása. Az olimpiai győzelmek drámai bizonyítékainak tűntek fel ne­künk meg az egész világnak az egész magyar népet -átható lelkesedésnek, győzni-akarásnak. Sajnos a hideg háború okozta “vasfüggöny” az utlevéltilalmak, nos és anyagi helyzetünk is le­hetetlenné tette, hogy személyes látogatásokkal -ellenőrizzük a Magyarországról jövő híreket, kü­lönösen a szép és a jó híreket. Ha voltak kéte- lyek, ha voltak rossz hírek, azt nem vettük ko­molyan, mert olyankor mindig eszünkbe jutott a ferencjozsefi, a horthy-i és a Szálassi Magyaror­szág és ha az akkori viszonyokat összehasonlitot- kuk, a mai Magyarországgal azt mondtuk, hogy -azért az egy-két hibáért, visszásságért nem fo­jtunk egy követ fújni a reakcióval. Sajnos ez az •álláspont súlyos tévedésekre, mulasztásokra ve­hetett. Ezt még azzal sem enyhitetjük, hogy még az Egyesült Nemzetek kimutatásai is következe­tesen statisztikai adatokkal bizonyították a ma­gyar életszínvonal emelkedését. Ismételjük, nem ismerjük a tragédia okainak minden részletét. De azokról, amelyek ma már .kétségbevonhatatlanok, lelkiismeretbeli és becsü- Jetbe’Ii kötelességünknek tartjuk véleményünk ki­flié je.- 'sót. Hibáztatjuk a népi demokrácia vezetőit, hogy a magyarországi állapotokról, csak azokat enged­te a külvilágra eljutni, amelyek az eredmények­ről számoltak be és, hogy a hibák feltárását csak késő és akkor is csak hiányosan kezdte meg. Elitéljük és végzetes bűnnek tekintjük a szov­jet csapatok behívását a budapesti diákság és más tüntetők megmozdulásának elnyomására. Ez annak bevallása volt, hogy nem biztak sem a munkásság erejében, sem hadseregükben. Ez esetben pedig a nép önrendelkezési jogának kel­lett érvényesülni, bármilyen keserves árat kelljen a népnek fizetni ha rosszul választja jövője út­ját! A magyarországi események legújabb fejlemé­nyei. párosulva a nemzetközi helyzet további le­romlásával az egész emberiséget olyan helyzetbe juttatta, amelyben az általunk és a béke s hala­dás minden igaz hívétől évek óta sürgetett békés együttélés intézményesítése az emberiség meg­menekülésének nélkülözhetetlen feltételévé vált. Mert akárhogy is alakul Magyarország jövője — s magyar szivünk minden reménységével kíván­juk. hogy szülőhazánk népe végre a nyugalom s béke, jólét haladás révébe juthasson — mit használna a magyar népnek, ha egy hónap vagy Ä TMRLSAÍ Tizenegy" évvel ezelőtt a világ népei — köz­tük Amerika népe is — a történelem legnagyobb háborúját vívta a fasizmus ellen. A tőkés Ame­rika együtt harcolt a náci barbarizmus ellen a szocialista Szovjetunióval. A mai napig is minden becsületes ember a vi­lágon — tekintet nélkül politikai vagy gazdasá­gi -nézeteire — visszaborzad attól a gondolattól, hogv a fasizmus valahova visszatérjen, legke­vésbé Keleteurópába. Hiszen éppen Keleteuró- pában — Magyarországon, Lengyelországban — mentek végbe a fasizmus legszörnyiibb bűntet­téi, emberek millióinak gázkamrákban való el­égetése, népek, fajok megsemmisitése. A náci fasizmus megsemmisítésében e területeken a szovjet hadsereg nagy, történelmi szerepet töl­tött be. Az elmúlt hetek tragikus fejleményei folya­mán kétségkívül megnövekedett a magyar fa­sizmus visszatérésének veszélye. A magyar hatá­ron kétségkívül számos volt horthysta és nyilas jutott el ismét Magyarországra. Magyarorszá­gon feltámadt egy uj klerikális-reakciós párt. A Horthy-féle fehér terror legborzalmasabb kilen­géseire emlékeztető gyilkosságok történtek. Er­ről ma már az egész világsajtó beszámol — ha nem is az első odalakon. Mindamellett progressziveknek nem szabad oly tévedésbe esniök, hogy csak a szovjet hadsereg­ben lássák a fasizmus visszatérése egyetlen meg- akadálvozóját Keleteurópában. A szovjet had­seregnek, mint fentebb említettük nagy s elis- merés rém éltó szerepe volt a hitleri fasizmus le­verésében. De attól kezdve, 'hogy a régi rendszer vezetői elmenekültek ezekből az országokból, hogy a dolgozó nép,. a munkásság és parasztság elfoglalta helyét az ország politikai és gazdasá­gi életének irányításában, a fasizmus visszatér­te elleni védekezés a dolgozó osztálynak és csak­is a dolgozó nép kezébe lett, vagy KELLETT VOLNA hogy helyezve legyen. Finnországból a háború után kiment a szovjet hadsereg és annak ellenére a fasizmus visszaté­résének semmi lehetősége sincs. Még Nyugatné­metországban, ahol Wall Street erői ugyancsak támogatták a nemzet legreakciósabb elemeit, a nagytőkéseket, ott sem jutott hatalomra a fa­sizmus. Ezzel szemben a szociáldemokraták ma az ország legerősebb politikai pártjának tekint­hetők. Megközelítőleg ugyanez a helyzet Japán­ban is, ahol szintén erős a baloldali mozgalom. Sokan azon a véleményen vannak, hogy az amerikai reakció felforgató tevékenységei, a hi­res Operation X, a kongresszus által a néni de­mokráciák belső felforgatására megszavazott 100 milliók, stb. képezték a fasizmus veszélyét Magyarországon. De ha dollárral és centekkel fasizmust lehet csinálni, mért nem csináltak fa­sizmust Finnországban, Nyugatnémetországban, egy- év múlva Keletnémetország, Lengyelország vagy Kina körül robbanna ki az uj világháború veszélye. Egy uj világégésben mi .sokat szenve­dett szülőhazánk, de fogadott hazánk Amerika is ép akkora veszélyben volna mint a világ min­den más országa. A hidegháborút, miként múlt heti számunk­ban külön hangsúlyoztuk, fel kell számolni. Az emberiségnek meg van a technikája, meg van a tudományos felkészültsége ahhoz, hogy minden népnek, minden dolgos embernek jólétet szabad­ságot. nyugalmat biztosítson, egy oly korszakot, melyben gyorsan behegedhet az elmúlt napok­ban, hetekben — s évtizedekben — elszenvedett súlyos sebei. Éppenséggel csak az “ész, erő és szent akarat” hiányozna? Ezt nem tudjuk elhin­ni! Ezért bízunk rendületlen meggyőződéssel, hogy a magyar nemzeti katasztrófa mélységeiből, nem­zetközi feszültség vésztjoslóan kavargó vulkánja közeléből az emberiség meg fog indulni, meg kell hogy induljon, a békés, boldog jövő felé, melyben e tragikus hetek emlékei csak lidércnyomásként de feledhetetlen tanulságként fognak élni mil­liók lelkében. Deák Zoltán Japánban — (vagy ami azt illeti itt Ameriká­ban, hiszen itt aztán nem csak 100 millióval, de akár 100 billióval is dolgozhattak volna?) A történelmi események ilyen analizise nyil­vánvalóan zsákutcába viheti a progressziveket. Magyarországon nem a rendszer belső és kül­ső ellenségei idézték fel a fasizmus visszatérte borzalmas lehetőségét, hanem az, hogy a szoci­alista rendszer 10—11 év alatt képtelen volt ma­gának igazi bázist létesíteni a nép legszélesebb rétegeiben. A szocializmus veszélybe jutott, mert az. egész politikája arra lett alapozva, hogy szo­cializmust exportálni lehet- egyik országból a másikba. Maga a szovjet kormány is belátta ezzel kap­csolatos hibáit az okt. 30-án kiadott nyilatkoza­tában. Senkisem állíthatja, hogy a Rákosiék-Gerőék programja, (a földreform, az iparosítás, stb.) nem szolgálta, illetve nem szolgálhatta volna a magvar néo érdekét. De az egész programot fe­lülről diktálták. És még a nép üdvét legjobban szolgáló programot is csak a nép beleegyezésé­vel. részvételével lehet megvalósítani. Ez a mai tragikus korszak legnagyobb leckéje. fííiowland szenéfer - Nixon barátja ­(A magyarországi tragédia okairól figyelem­reméltó cikk jelent meg a newyorki Dailv Work­er nov. 7-iki számában. Alant közöljük némi összevonással annak egves részleteit.) WASHINGTON. — “Dobják ki a Szovjet Uniót az Egyesült Nemzetekből” — javasolta Knowland szenátor, —- és szervezzenek meg egy önkéntesekből álló “Szabadságért való keresz­teshadjáratot”, ha a Szovjet Unió nem hajlandó Mavvarországból kivonulni. William F. Knowland a republikánusok veze­tője, ugyanakkor tagja az Egyesült Államok Egvesült Nemzetekhez küldött delegációiának. Nyilatkozatában azt mondta Knowland szenátor: “a szabadság szeretetét és az érte való harci­készséget nem olthatja el a szovjet vétó”. Ha a Szovjetunió nem hajlandó kivonulni Ma­gyarországról “a kijelölt, meghatározott időn belül” a következő lépéseket ajánlja: 1. “ítéljék el a Szovjetuniót, mint támadót, aki fegyverrel akarja a kommunista zsarnoksá­got másra erőszakolni. 2. “ Nyújtsanak a U. N-be egv határozati ja­vaslatot, amelynek értelmében zárják ki a Szov­jetuniót az Egyesült Nemzetekből. 3. “ Gazdasági megtorlást óhajt a .Szovjetunió és szövetségesei ellen, akik Magyarország ellen támogatják. 4. “ Vonják vissza a szabad nemzetek elismeré­süket a Szovjetuniótól. 5. “Nemzetközi önkénteseket szervezzenek a “szabadság kereszteshadjáratára”, mely nem hi­vatalosan működne, hanem a “Repülő Tigrisek" módjára, akik annak idején Kínát a japánok el­len segítették.

Next

/
Thumbnails
Contents