Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-11-08 / 46. szám

ft a* Uj, öthatalmi konferenciát a béke megmentéséért! ¥: Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 3952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. V. No. 46 Thursday, November 8, 1956 NEW YORK, N. Y. 15* Eisenhower győzelme Amerika népe óriási szavazattöbbséggel ismét Dwighl E. Eisenhowert választotta meg elnök­nek. Ideális szép időjárás uralkodott a választás napján az ország legnagyobb részében, ami két­ségkívül hozájárult ahhoz, hogy a szavazók szá­ma minden eddigit felülmúlt és valószínűleg meg fogja közelíteni a 62 milliót. E sorok Írásakor, szerda délelőtt, még nem készült el a végleges számvetés — ez még napo­kig is eltarthat. Eddig az időpontig az Eisenho­werre leadott sza­vazatok száma 30 019.000 és Steven­son szavazatoké: 21.900.000 A győzelem Ei­senhower személyi győzelme volt. Az ország népe nyil­ván eltekintett Ei­senhower egészségi állapotától és a fennálló s u 1 y o s nemzetközi helyzet­re való tekintettel nem akart változást az elnöki hivatal­ban. Annál kevésbé, mert sem Steven­son, sem a demokrata párt hangadó vezetői nem jöttek elő olyan programmal, mely a nép többsé­ge bizalmát megnyerte volna. Stevenson II-hom- ba kiállása túl bizonytalan, túl sok feltételektől függő és — túl késő volt. Amerika népe mostantól kezdve négy éven keresztül minden nap azzal a reményteljes fo­hásszal foghat munkához, hogy Eisenhower egészsége és ereje kitartson legalább négy évig. Amerika népe nyilvánvalóan még mindig nem felejtette ei azt, hogy a kort i háborúnak Eisenhower vetett véget és nem 'elejtette el Eisenhower szerepét a genfi négy!, lalmai kon­ferencián a háborús feszültség sajnos túl rövid ideig tartó enyhülésében. Akárcsak 1952-ben, az idén is a választási győzelem Eisenhoweré, nem pedig a republiká­nus párté volt. Első ízben történt 1900 óta, hogy Amerika népe egy republikánus elnököt kétszer megválasztott, De első Ízben történt az is, hogy az elnökkel egyidőben a MÁSIK pártot juttatták a kongresszusban többségre. E sorok írásakor ugyanis minden iel arra mu­tat, hogy a szenátusnak 50 DEMOKRATA és 46 REPUBLIKÁNUS tagia lesz az eddigi 49 demokrata és 47 republikánus helyett. A képviselőház összetétele pedig valószinü- leg 230 demokrata és 205 republikánus lesz. New Yorkban Javíts republikánus jelölt győ­zött a demokrata Wagner fölött a szenátusi versenyben. Figyelelmreméltó, hogy Javíts a vá­lasztások előtt McCarthy szennyes, vörösfaló tá­madásának volt a célpontja. Republikánus szenátusi választási győzelmek voltak ezenfelül Marylandijén (Butler) Indiáné­ban (Capehart) Wisconsinban (Wiley) Connec­ticutban (Bush.) Kiemelkedő jelentőségű Lausche ohioi demok­rata kormányzó győzelme a szenátusi verseny­ben a republikánus Bender fölött. Pennsylvaniá­ban is esélyesnek látszik a demokrata Clark a republikánus Duff, Illinoisban pedig a demokra­ta Stengel, az ősreakciós republikánus Dirksen lölött. Idahoban szintén kezet cserélt a szenátusi ülés, amidőn a demokrata Church győzött a re­publikánusok Langley-je fölött. A kormányzósági választási versenyben jelen­tőségteljes a demokrata Williams győzelme a re­publikánus Cobo, Massachussettsben a demokra­ta Furcoló győzelme. A képviselőházi választási eredmények rész­letei közül fontosnak tartjuk megemlíteni u de­mokrata-----liberális Santangelo gőzelmét Mar­cantonh) egykori kerületében, a newyorki i,S-ik- han a reakciós republikánus Donovan flott. A 20-ikhan Akers, demokrata vizsgálatot köve­telt Coudert győzelmével kapcsolatban. New York államban 4,315,988 szavazatot ka­pott Eisenhower, az összes szavazatok csaknem 60 százalékát, mig Stevenson 2.692.228. Wagner 550,000-el többet kapott mint a párt elnökjelölt­je, de ez nem volt elég ahhoz, hogy megakadá­lyozza Javíts győzelmét — Eisenhower frakkján. A KIROBBANÁS OKA! MAGYARORSZÁGON A newyorki progresszív hetilap, a National Guardian cikke a magyarországi tragédiáról A liberalizáló erők, melyeket a Szovjet Unió­ban lefolyó XX.-ik pártkongresszus megindított, olyan erővel robbantak ki Magyarországon, mely­hez képest a lengyelországi események eltörpül­nek. A rossz gazdasági helyzet, a szellemi szabad­ság elfolytása régen izgatta a kedélyeket, a magyar kommunista pártban is versengés- tá­madt a hatalomért, egyrészt a hajlithatatlan Rákosi Mátyás, másrészt Nagy Imre között, aki kevesebb súlyt helyezett az iparosításra és na­gyobb súlyt fektetett a nép szükségleteinek kérdésére. 1955-ben Rákosi kitúrta Nagyot, a múlt nyáron ő maga is kibukott és Gerő Ernő vette át helyét. Gerő viszont Rákosi jobbkeze volt és az uj irány elfogadása, sőt Titóhoz való látogatásában sem láttak elég garanciát arra, hogy megnyug­tassa a kedélyeket, és visszaadja a nép bizalmát benne. Lemondását követelték és Nagy Imrét akarták helyébe. Ez a követelés csúcspontját érte el a lengyelországi események drámai for­dulatával. Október 23-án a rendőrség a tüntető tömeg közé lőtt Budapesten, ami teljesen meg- vaditotta a tüntetőket. A szovjet megszálló kato­naság megkísérelte a rend helyreállítását, ez viszont lángba borította az egész ország lakos­ságát. A világsajtó a szovjet elnyomásról A nyugati sajtó napokon keresztül mást se hozott, mint a magyar tüntetők brutális elnyo­mását a szovjet csapatok által. Budapesttel min­den összeköttetés megszakadt és a híreket erő­sen cenzúrázták. Amint a rádió összeköttetés helyreállt a nyugati újságírók kábeljei végre valamennyire érzékelhető képet nyújtottak a helyzetről. Ovtób“’- °3-án "Budapest uccáin a diákok és munkások ezrei kiabálták, hogy “le Gerővel, Na orv Tűmét akaróik”, a pesti rádióállomás elé v< !<ba Kov<y.R«pt. kiflinek a rádióállomásra és azt követelték, hogy adja le követelésüket. A politikai rendőrség letartóztatta a követeket, amire a tömeg meg akarta ostromolni a rádió­állomás épületét. A rendőrségi sortüz megölt egy tüntetőt és többet megsebesített. Gerő megrémülve a vad zavargástól, a szov­jet katonák segítségét kérte a rend helyi'eállitá- sára. A KP központi bizottsága Nagy Imrét mi­niszterelnöknek nevezte ki, de Gerőt megtartot­ta továbbra is mint a párt első titkárát. Másnap délre úgy nézett ki a dolog, hogy 10 ezer szov­jet katona helyreállította a rendet és véget ve­tett a zavargásoknak. Aznap délután többszáz diák és munkás vonult az országház térre és Gerő eltávolítását követel­ték. Semmi ellenségeskedés nem látszott a tö­meg és a szovjet katonaság között. Szovjet tan­kisták barátkoztak a felvonulókkal; John Mac Cormack, a New York Times reportere szerint. MacCormack részletesen leírta, hogy három szovjet' tank katonái, kiabáltak a tüntetőknek, hogy “ők nem lőnek a fegyvertelen magyar munkásokra”, sőt a tankjukon vittek egész sereg tüntetőt az Astoria Hoteltől az Országház térre. McCormack saját szemével látta a szovjet ka­tonák nevető arcát, amint integettek a többszá­zat számláló tömeg felé. Mac Cormack magyarázata arra ami történt a következő: Egy csoport politikai rendőr előre­nyomult a téren és sortüzet adott le a tüntetők­re. Az oroszok azt hitték, hogy “rájuk lőnek”, amire ők is tűzzel feleltek. Mire vége lett a tü­zelésnek, az Országház tér telve volt halottakkal és sebesültekkel. Mikor hire szaladt a dolognak, Budapest népén leírhatatlan izgalom vett erőt. Kezdetét vette a harc, melyet fokozott az, hogy a katonák közül egyesek átadták fegyve­reiket a civileknek. Lázadás tört ki egész Nyu- gat-Magyarországon. A rtép követelése Gyorsan egymásután következtek az esemé­nyek. Nagy Imre kormánya nyilatkozatot adott ki. melyben jelentette, hogy Gerő helyett Ká­dár János, a volt belügyminiszter lett a párttit­kár. Kádárt 1949-ben börtönbe vetették Ráko- siék, mint Titóistát és mindössze hat hónapja* hogy szabadlábra helyezték. Okt. 25-én magyar munkások és diákok röpiratokban nyújtották be követeléseiket. Vádolták a KP és a kormány ve­zetőit, hogy ‘csupán saját hatalmuk megtartása érdeklik őket”. A röpiratok aláírói azt állítot­ták, hogy csupán a “tömegek követelésének, il­letve nyomásának engedve tettek néhány této­vázó lépést.” 1 M A röpirat rendkívüli nemzeti kormány megala­kulását követelte, melyben a lázadó ifjúság ve­zetőit is felveszik. Követelték a statárium meg­szüntetését, a varsói paktum megszüntetését és a szovjet csapatok békés kivonulását Magyaror­szág területéről. Követelték a politikai foglyok szabadpnbocsátását és azok megbüntetését, akik a vérfürdő rendezéséért felelősek voltak. Magyar szociálista államot követeltek, amely valóban demokratikus alapokon nyugszik, továbbá köve­telték a politikai rendőrség lefegyverzését. A röpirat aláírói “az uj rendkívüli forradalmi magyar kormány és nemzeti védelmi bizottság” voltak. Zavarólag hatott a röpiratban az, hogy Nagy és Kádár nevei is szerepeltek benne, mint a “forradalmi magyar kormány tagjai”. A szem­lélők közül azt hiszik némelyek, hogy “Nagy és Kádár felhasználván a lázadóknak a hadsereg iránt érzett tiszteletét, ultimátumot küldtek sa­ját maguknak”, (Írja a N. Y. Times okt. 27-én). “Megnyertétek a harcot” Másnap Nagy miniszterelnök kinyilakoztatta az uj népfronti kormány megalakulását, melyben az 1947-beni miniszterelnök, Tildy Zoltán és a kommunistaellenes Kovács Béla, a kisgazdák pártjának vezetője is szerepelt. E kormány rend­kívüli gyűlésén Nagy amnesztiát ajánlott min­den lázadónak, a szovjet katonaság kivonulását ajánlotta, amint megszervezik az uj magyar rendőrséget. Korai megegyezést ajánlott a Szov­jet Unióval, melynek értelmében teljes egyenlő­ség alapján tárgyalnának, az uj független Ma­gyarországgal. (Folytatás a 4-ik oldalon) 1 1 " 1 »" ■ Egyes szám ára 15 cent

Next

/
Thumbnails
Contents