Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-08 / 46. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 8, 1956 Háború a Szuezi-csatornáért A nagy nyugati gyarmatosító hatalmak, Angliának, Franciaországnak — s egyidőben Németországnak, s Olaszországnak is — bevett politikai módszere volt az, hogy amidőn valamely “elmarad, civilizálatlan” ázsiai vagy afrikai gyarmati nép a legcsekélyebb elégedetlenkedésének adott kifejezést a tűrhetetlen elnyomás, kizsákmányolás miatt, vagy éppen nyíltan fellázadt, elküldték egy-két hadihajójukat, hogy azok néhány jól irányzott ágyulövéssel “tiszteletre tanítsák” a szemtelen bennszülötteket. ily és ehhez hasonló módszerekkel fojtottak vérbe számtalan megmozdulást az évtizedek folyamán gyarmataikon. Ez biztosította az angol, francia, német, stb. nagytőke hallatlan gazdagodását, növekedését a 19-ik «zázad nagy része folyamán és a 20-ik század első felében. Az utóbbi 30—40 év folyamán, de különösen a második világháború befejezése óta azonban korszakalkotó változások következtek be egyrészt a nyugati gyarmatosítók és gyarmataik egymáshoz való viszonya, másrészt a gyarmati és félgyarmati népek belső életében, társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésében, nemzeti öntudatuk ébredésében. Ázsiában, amely valamikor csaknem teljes egészében a gyarmatosítók korlátlan vadászterülete volt és ahol az .emberiségnek jóval több mint a fele él, India,'Burma, Indonézia, melyek 600 milliónyi népet foglalnak magukban, demokratikus eszközökkel kivívta függetlenségét. Kint 600 milliós népe fegyverrel a kezében űzte ki a gyarmatosító hatalmak ügynökét, Csank Kaj-seket. E példákon felbuzdulva a Közép-Keleten és Afrika északi részén élő arab nőnek is mo"mozdultak a teljes nemzeti függetlenség irányába. A nyugati hatalmak az arab nemzetek egy részében úgy biztosították kereskedelmi érdekeiket, hogy kiegyezitek az uralkodó körökkel az illető országok mérhetetlen értékei és a nyugati ipari államok számára életfontosságú ásványi kincse, a kőolajból fakadó hasznon való osztozkodásban. Hy megállapodást kötöttek többek között Iránnal. Irakkal, Szaudi Arabiával és néhány más, kisebb állammal. Egyiptom esetében azonban a megegyezés, illetve osztozkodás már sokkal körülményesebb volt és miként a múlt heti események mutatják, lehetetlenné vált. Egyiptomnak ugyanis nincsenek olyan gazdag olajforrásai, mint a többi arab államnak. Nem volt hát min osztozkodni. Egyiptom természeti kincsei egyelőre még kiaknázásra várnak. Egyiptomnak ’egértékesebb birtoka — a Szuezi-csatorna volt és azt Nasszer, az or- száv diktátora, a nép nemzeti érzelmeire való tekintettel múlt júliusban államosította, miként ahhoz a nemzetközi törvények értelmében joga is volt, E lépést sietette az a durva módszer, amellyel Dulles visszavonta az egyszer már megígért amerikai segítséget az aszuáni vízierőművek' epitésére. Még inkább komplikálta a helyzetet Egyiptom és a többi arab állam viszonya az 1948-ban függetlenített Izraelhez. Az arab népek soha nem borsaitották meg a zsidó állam vezetőségének 900.000 arab eltávolítását ősi lakhelyükről. Ez a 900,000 arab a mai napig menekültekként él Izrael határa szomszédságában, ideiglenes lakhelyeken, sátrakban. Ez a helyzel azóta is szüntelen határvillongások okozóivá vált. A múlt hét elején ez a sokrétű ejlentét, a nyugati hatalmak és Egyiptom, valamint az arab államok és Izráel között nyílt háborúban robbant ki, melynek első roppant kihatásaként hasadás támadt a nyugati, “szabad” világ vezető államai, Anglia és Franciaország, valamint az Egyesült Államok között. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis, különböző megfontolásoktól vezéreltetve — s ezért valóban dicséret jár neki — ellenezte a szuezi- ngv erőszakkal való föpártnerjüket, Uncle Sam- et, a legnagyobb titoktartás mellett előkészítették haditervüket és aztán megindították a támadást. Időrendi sorrendben az események a következőképpen követték egymást: Vasárnap (okt. 28): Izráel általános mozgósítást rendelt el. Eisenhower elnök a hir vétele után figyelmeztette Ben Gurion izráeli miniszterelnököt az erőszak alkalmazásának veszélyeire. Féffn: Gépesített páncélos izráeli katonai evrvséfzek. valamint izráeli ejtőernyősök mélyen behatoltak egyitomi területre a Sinai félszigeten. A Földközi-tengeri angol hadiflotta megindult a Ciprusz szigetén levő angol katonai bázisok felé. Eisenhower úgy dönt, hogy Amerika az Egyesült Nemzetek elé viszi a támadás ügyét. Kedd: Az angol és a francia kormány ultimátumot intéz Izraelhez és Egyiptomhoz, hogy azonnal szüntess k be a harcot. Ugyanakkor követelik magukr k a jogot a Szuezi-csatorna egyes pontja iák fegyveres megszállására. Egyiptom vissláutasitja -az ultimátumot és általános mozgósítást rendel el. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában Anglia és Franciaország megvétózza Amerika fegyverszüneti javaslatát. Szerda: Angol hadirepülőgépek bombázzák az egyiptomi repülőtereket. Eisenhower elnök rádióbeszédet intéz az országhoz és “hibá”-nak minősiti az angol és francia kormány tettét. Csütörtök: Angol-francia inváziós hadsereg indul el Egyiptom felé. A Szuezi-csatornát eltorlaszolja egy elsülyesztett egyiptomi hajó. Véntek: Az Egyesült Nemzetek nagygyűlése fegyverszünetet követel. Iráki és sziriai csapatok vonulnak be Jordánba, hogy “védjék” izráeli támadástól. Szombat : Anglia és Franciaország visszautasítja a UN fegyverszüneti követelését. Izrael elfogadja, ha Egyiptom is megszünteti a harcot. KEDD: Miután inváziós csapataik a szuezi csatorna felét elfoglalták, az anboL és a francia kormány bejelentette, hogy hajlandó az Egyesült Nemzetek ‘tüzet szüntess’ parancsának eleget tenni és kedd estére fegyver szünetet rendelt el. Egyiptom azzal a feltétellel fogadta el a fegyverszünetet, hogy minden , külföldi csapat elhagyja Egyiptom területét. Szerte a világon mély megdöbbenést váltott ki az angol-francia-izráeli leplezetlen támadás. Hogy Izráel kormánya ez esetben kimondottan a bábu (strohman) szerepét vállalta el, hogy alkalmat adjon a két nyugati nagyhatalomnak a katonai beavatkozásra a Szuezi-csatorna “védel- mé”-re, azt még a nemzetközi politikai ügyekben legjáratlanabb emberek is azonnal megértették. Amit sokkal kevesebben értettek meg az az, hogy mi késztette az angol és francia kormányt az Amerikával való politikai szakítás, az egész nyugati szövetség, az Atlanti Paktum, a NATO fel- robbantásának számukra beláthatatlan következményű kockázatának vállalására? Lehetséges, hogy úgy az angol, mint a francia kormány kezdte már unni azt a viszonylag alárendelt szerepet, amelyet Dullesék és az amerikai State Department osztott ki nekik a nemzetközi ügyekben. Gyanakodtak is egy kicsit, hogy Dulles, akárcsak Iránban és Indokínában, arra fogja a két “fiatal” partnerének, Angliának és Franciaországnak bajait kihasználni, hogy kitolja őket ottani gazdasági pozícióikból is. Arra számítottak talán, hogy az amerikai kormány, . a választási kampány tetőpontján nem fogja tulerélvesen megdorgálni őket “egy kis katonai kaland” miatt? Különben is a nyugati “szabad világ” épp el volt foglalva és fel volt háborodva a Szovjetunió magyarországi katonái beavatkozásának elítélésével. Az “addig üsd a vasat, mig meleg” ríve felhasználásával támadásba mentek át. Egész stratégiájuk arra volt építve, hogy Egyiptomot néhány nap alatt térdre kényszerítik, a Szuezi-csatornát uiból elrabolhatják Egyiptomtól, és közben egy kis “leckét” OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A Magyarországon végbemenő eseményekről elsősorban a budapesti rádió leadásai, az ott és Becsben tartózkodó amerikai újságírók, valamint a Magyarországról Becsbe érkezett nyugati diplomaták, üzletemberek jelentései alapján értesült a külvilág. Mint minden más hasonló nagy társadalmi megrázkódtatások idején, az első híradásokat ajánlatos nagy adag fenntartásssal fogadni. Egy részük teljesen igaz lehet, más részük csak részben vagy talán egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Amint a normális kapcsolatok helyreáll- nak Magyarországgal, igyekezni fogunk a történtekről a tényekkel legteljesebb összhangban levő tudósítást hozni olvasóink számára. Mai számunk híranyagának túlnyomó részét az amerikai sajtóban megjelent cikkek, riportok alapján állítottuk össze. is adnak majd az arab és a többi félgyarmati népnek, hogy “lassan az agarakkal”: azoknak a nyugati hadihajóknak az ágyúi még mindig elég hangosan tudnak szólni. Tervük egy része valóban sikeresnek is bizonyult. Egyiptom hadseregét váratlanul érte a támadás és a szovjettől kapott repülőgépeik nagyrészét a repülőtereiken semmisítette meg az angol és francia légitámadás. Izrael seregei is győztek az egyiptomiak fölött a Sinai félszigeten s Gazánál. De egyéb tekintetben Eden és Mollet katonai kalandja még nagyon drága mulatságnak bizonyulhat. Mindenekelőtt leleplezték önmagukat saját népeik, az angol és francia nép előtt. Csak a .legnagyobb elismeréssel mutathatunk rá ezzel kapcsolatban -az angol Labor Party bátor, meggyőződéses kiállására saját kormányuk bűnös politikája ellen. Az angol alsóházban a Labor Party minden egyes tagja, élükön Gait- skell pártvezérrel a legélesebb kritikában részesítette Edent és tori kormányát. Sőt a kormányon belül is hasadás keletkezett, Nutting külügyminiszterhelyettes lemondott, mivel nem tudta lenyelni ezt a brutális erőszakalkalmazást. Gaitskel] ezt mondta parlamenti beszédében: “A kormány vészes botorságot követett el, amelynek tragikus következményest éveken át fogjuk sajnálni. A legborzasztóbb a dologban az, hogy példát mutatott a világ valamennyi támadó-jelöltjeinek.” Londonban vasárnap óriási tüntetés volt a kormány ellen. Százezres tömeg hallgatta a Labor Party szónokainak tiltakozó beszédeit, majd megindultak a miniszterelnöki palota felé. Lovas- rendőrök támadtak a tömegre. Nyolc rendőr és 27 tüntető megsebesült. Nehru indiai miniszterelnök az Egyesült Nemzetek alapokmánya kiáltó megsértésének nevezte Edenék agresszióját, A Kínai Népköztársaság rádiója figyelmeztette az angol és francia kormányt, hogy “mérhetetlenül súlyos következményeknek” tekintenek elébe, ha nem vonják ki csapataikat Egyiptomból. Robeson nem kaphat útlevele! A Legfelsőbb Törvényszék nem adott helyet Paul Robeson, a hires néger énekművész fellebbezésének utlevélkérelme ügyében. Mroni haladószellemü magyarok 100 dollárt adtak a Vörös Keresztnek a magyarországi véres harcok támogatására. A francia parlament napirendre tűzte a magyarországi forradalom tárgyalását. A VILÁG LEGHÍRESEBB MAGYAR SZAKÁCSKÖNYVE Amerikába érkezett és most már kapható a Magyar Könyvesboltban az “Inyesmester Nagy Szakácskönyve” a magyar konyhaművészet receptjeinek legnagyszerűbb gyűjteménye. Több mint félezer recept, útmutatás van benne a mindennapi magyar ételek elkészítésétől a legfinomabb különlegességekig. A gazdagon illusztrált 522 oldalas könyvben nemcsak a receptek óriási választékát találja az olvasó, hanem rengeteg hasznos tudnivalót a diétáról, a terítésről, a befőzésről, “ami gyorsan készül”, tápanyagok értéke, stb. E nagyszerű könyvből csak korlátolt mennyiség érkezett és nem tudjuk mikor érkezhet uj szállítmány, ezért ajánljuk az azonnali rendelést. Ára szép vászonkötésben csak 4 dollár. Posta- és csomagolási költségre 25 centet kérünk. Rendelésre használja az alanti szelvényt: MAGYAR KÖNYVESBOLT 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre az Inyesmester Nagy Szakácskönyvét. Csatolva küldök 4 dollárt érte és 25 centet csomagolási és postaköltségekre. Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................
