Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-01 / 45. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 1, 1956 4 kidobott ezer dollár Bizalmas kérdés Meany és Reuther munkásvezérekhez Irta: GERÉB JÓZSEF A választási kampány alatt a republikánus adminisztráció nagyon sokszor emlegette az 1954-es ‘‘guatemalai győzelmet”, mint egyikét azon akcióinak, amivel kiérdemelte az amerikai nép háláját és egyben az újbóli megválasztását. Erre a guatemalai győzelemre vet most némi Világot az egyesitett szakszervezetek központi közlönye, az AFL—CIO News, amelyet alább ismertetünk abban a reményben, hogy az amerikai munkásság okulni fog belőle. De mielőtt idéznénk ezt a fontos cikket, helyénvalónak tartjuk, bogy nagy vonásokban megismételjük a Guatemala “felszabadításával” kapcsolatos eseményeket. Bizonyára még igen sokan emlékszenek rá, — hiszen csak két évvel ezelőtt történt —, hogy az amerikai sajtót megtömték borús színezetű hírekkel, hogy Guatemala állam kommunista kézre került s ezzel az Egyesült Államok szabadságát nagy veszély fenyegeti. Különösen láthatóvá lett ev a nagy veszély, amikor észrevették, hogy a “kommunista kormány” elnöke, Arbenz Guzman, a esetiektől akart fegyvereket vásárolni. Ugylátszik, hogy az amerikai nép bedült az ilyen írásoknak és elhitte, hogy' ez a picinyke kis ország, —— mindössze 45,452 négyzetmérföld területű, — alig 3 milliónyi, többnyire koldus-szegény lakosságával meg akarja támadni a világ leghatalmasabb államát, avagy annak a szabadságát bármiképpen is veszélyezteti. Vagy ha nem is hitte el, de legalább is szabadkezet engedett kormányának arra, hogy Guatemalában az amerikai érdekeltségeknek megfelelő “rendet” csináljon. Az előzmények A középamerikai államok sorában Guatemala 1839-ben lett függetlenné, ami azt jelenti, hogy nagyobbára indián meg indián-spanyol keverék népe néhány nagy földbirtokos uralma alá került. Ezeknek hatalmát valamennyire korlátozta az 1871-ben uralomra került, akkor még liberálisnak mondott kormány. Ettől a kormánytól angol tőkések koncessziót kaptak 6000 négyzetmérföld terület kihasználására. Ebből a területből később Honduras angol gyarmat, majd Honduras állam lett, amelyet éppen a napokban kerítettek hatalmukba a militaristák. A “liberális” korszak elején, tehát 1871 körül egy amerikai hajó kapitánya, bizonyos Loren zó Baker, azzal a hírrel jött vissza Guatemalából, hogy ott nagyszerű banán terem. Erre az amerikai Keith testvérek megalakították a “Tropical Trading Company” vállalatot, amelv Dél- és Ko- zép-Amerikából banán és egyéb déli gyümölcsöket szállított Angliába és Amerikába. Valamivel később a Keith testvérek vállalatából kialakult a Boston Fruit Co., majd egvesülve hasonló kisebb cégekkel 1898-ban felvette a UNITED FRUIT COMPANY nevet. Ettől az időtől kezdve ez a cég kizárólag iogot nyert Guatemala, Nicaragua és Costa Rica államokban a kávé, a gyümölcsök és minden egyéb agrár ter- melvények szállítására. Ellenszolgálatul a cég vasutak és kikötők építését Ígérte. Guatemala államban ugyan már előzőleg az állam kezdett építeni vasutakat, de miután nem volt elég pénzük, óriási területű földekkel egyetemben koncesszióba adták ezt a United Fruit Companynak és bizonyos idő múltán ennek a cégnek a tulajdonába kerültek nemcsak a legjobb termőföldek, hanem az összes vasutak, a hajóvonalak, a villamos áramfejlesztés, a telefon, táviró és még a rádió is. Természetes, hogy az ilyen gazdasági uralom eredménye a nép kiszipolyozása lett. A uforradalom* Most még csak azt kell megjegyeznünk, hogy a United Fruit Co. a bostoni pénzintézetek legnagyobb iparvállalata. A Commerce Dpt. kimutatása szerint 1953-ban 44,556,264 dollár tiszta hasznot keresett, amiből a részvényesek 5.07 percent osztalékot kaptak. Ennek a pénzérdekeltségnek a jogi képviselője a Sullivan and Crom- wpjl ügyvédi iroda, amelynek jóidéig John Foster Dulles volt az irányitó tagja. És ehhez a pénzér- ■dekeltséghez tartozik Sherman Adams, az elnök első tanácsadója is. De minél nagyobb lett a United Fruit részvényesek osztaléka, annál kevesebb jutott Guatemala népének, akik végre is megunva a túlságos kizsákmányolást, a második világháború után kezdtek észhez térni és amíg egyrészről a munkások szervezkedni kezdtek, másrészről a polgárok egyre liberálisabb kormányokat választottak, mig végre 1952-ben a szocialista gondolkodású Arbenz Guzmant ültették az elnöki székbe, aki hamarosan megkezdte a földreform és egyéb szociális intézkedések foganatosítását. Az első dolguk az volt, hogy a United Fruit Co.-tól visszavetettek a még művelés alá nem fogott földeket, beszüntettek számos koncessziót és ugyanakkor támogatták a munkások szervezkedését. Ezt természetesen a United Fruit Co. urai azonnal kommunizmusnak bélyegezték, különösen amikor a profit esését látták, mert 1954- ben már csak (?) 31,459,780 dollár tiszta haszonnal kellett megelégedniük, amiből csak 3.58 percent osztalék jutott. Nagy volt az öröm Kiadták tehát a rendeletet, hogy a guatemalai “kommunista” kormánynak útilaput kell kötni a lába alá, amit John E. Peurifov amerikai követ gyorsan végre is hajtott. Felfogadott néhány “elégedetlen” ezredest, ellátta őket fegyverekkel, pár repülőgéppel és miután ugyanakkor feltartóztatták az Arbenz-kormány által vásárolt cseh fegyvereket, a szociális reform-kormánynak menekülnie kellett, helyét elfoglalta a jelenleg is uralmon lévő Carlos Castillo Armas ezredes elnöklete alatt működő “demokrata” kormány. Nagy is volt az öröm itt, az Egyesült Államokban. Az akkor még nem egyesült két nagy szak- szervezet. — az AFh és a CIO mindegyike ezerezer dollárt küldött a “kommunizmus ellen küzdő” Armas egyik munkásvezérének, aki addig a sztrájktörők toborzásából élt. Col. Armas és ez a segédje aztán azóta alaposan felvirágoztatták a szegény kis országot, ahol a munkások szabadsága annyira kihívó, hogy7 arról a múlt hetekben az “AFL—CIO News” igy számolt be: AZ AFL—CIO NEWS CIKKE Két éve múlt már, hogy a magát “felszabadító” kormánynak nevező Carlos Castillo Armas elnök kormánya hatalomra került, de azért a munkásszervezetek még eddig semmi elismeréshez sem jutottak. Erre a konklúzióra jutottunk abból a jelentésből, amit Andrew MeLellan, az Inter-American Regional Organization of Workers (ŐRIT) képviselője küldött hozzánk. “A munkásszervezetekre vonatkozó korlátozó törvényeket, amiket arra hoztak, hogy a demokratikus munkásmozgalmat megtisztítsák a kommunista elemektől, most a munkás- mozgalom fejlődésének teljes meggátlására használják”, — jelenti MeLellan Guatemalából. “Ma. két évvel a keserű harcok után, a kor- mánvt munkáseüenes elemek uralják, akik elfogultak a munkássággal szemben s akinek fogalmuk sincs a demokratikus munkásmozgalomról. Ezért eddig csak 37 uniont sikerült újjászervezni, amelyek tagsága körülbelül 25 ezret tesz ki.” “Ezzel szemben” — jelenti MeLellan, — “a kommunisták által kontrollált Arbenz adminisztrációjának idején 533 szakszervezet működött. Noha ezek között volt számos ‘papir- szervezet’ is, mégis a munkásság jelentékeny része valamely unionhoz tartozott. KOLLEKTIV SZERZŐDÉSEK “A jelen adminisztráció alatt még csak hat kollektiv szerződést kötöttek, — azokat mind idegen (foreign) munkáltatókkal, (öt amerikai AMERIKAI MAGYAR SZÓ Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5, — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivata* * 130 East 16th Street New York 3 N. Y. és egy angol). Még eddig egyetlen guatemala. kompánia sem irt alá kollektiv szerződést. “Szakszervezeti gyűléseket csaknem teljese« lehetetlen tartani a statáriális törvények miau. Este 9 után tilos minden olyan gyülekezet, amelyen 4 egyénnél többen jönnek össze. Az utóbbi időben ezt a törvényt ugyan módosították úgy, hogy engedéllyel lehet gyűlést tartani, de a jelenlévők mindegyikének nevét és címét be kell jelenteni a hatóságnál. Elképzelhető, — mondja MeLellan, — hogy ily körülmények között lehetetlen szervezkedő gyűlést tartani. “Ezen két év alatt csak a villamos erőmüvek alkalmazottai, a United Fruit Company raktárnokai és a Texaco olajkompani munkásai kaptak béremelést, noha Castillo Armas elnök nagyon gyakran hangoztatja, hogy ő a demokratikus munkásmozgalom hive, de a munkások ezt már annyiszor hallották, hogy nem hisznek neki (unimpressed). A bizalmas kérdés Eddig szól az AFL—CIO News cikke. Ehhez igazán nem kell semmi kommentár, beszél a Mc Lellan jelentése minden kommentár nélkül is. Nem kommentár gyanánt, hanem tisztán csak kíváncsiságból szeretnék egy kérdést intézni George Meany és Walter P. Reutíher munkásvezérekhez, akik két évvel ezelőtt olyan nagy le!k^" sedéssel küldték szervezeteik ezer-ezer dollárjai, Col. Armas segítségére. Igaz, azt is tudom, hogy manapság csak a kommunisták engedhetik meg maguknak, hogy hibáikat és tévedéseiket beismerik, igy Meanytöl meg Reuthertől nem várok el ilyesmit. Azért csak azt szereném tőlük megkérdezni, — nem is valami nagyon hangosan, csak úgy lassan, suttogva: “Vajon a MeLellan jelentése után elismerik-e, hogy két évvel ezelőtt azt az ezer-ezer dollárt nagyon meggondatlanul KIDOBTÁK?!” A fédslmi Bizottság konferenciája Az “American Committee for Protection of Foreign Born” előkészületeket tesz a 24-ik országos konferenciájára, amelyet december 8- és 9-én tartanak Los Angelesben az Alexandria Hotelben. A felhívást Kenneth Ripley Forbes tiszte-’ letes, Arthur W. Moulton lelkész és Louise Pet- tibone Smith professzor írták alá. Felhívásukban kifejtették a Walter-McCarran-törvény igazságtalanságait és az országos hisztéria egyéb követi kezményeit. Egyben arról is nyilatkoztak, hogy az utolsó időkben javulást észlelnek, de még nagyon messze van az ország a valódi demokráciától. Ahhoz, hogy valóban a demokrácia útjára térjen az ország, elsősorban szükség van a következőkre : 1. A Walter-MöCarran-tőrvény eltörlésére, 2. A bevándorlási törvényekben meg kell szün- . tetni a faji megkülönböztetéseket. 3. Véget kell vetni a deportálás! hajszának azok ellen, akik itt élték le életük nagyrészét. 4. Abba kell hagyni a támadást a külföldön született amerikai polgárok ellen, hogy valóban egyenlők legyenek a bennszülött polgárokkal törvény előtt. Az Egyesült Államok népe büszke hagyom nyaira, melyeknek mindig a népek szabadság, volt fő jellemvonásuk. Hazánk függetlensége óta elismeri, hogy mindenki egyformán született, mindenkinek egyforma elbírálás jár a törvény előtt. Sajnos azonban, hogy valahányszor gazdasági, vagy politikai válság előtt állt az ország hosszabb, vagy rövidebb időre, de mindig megszegték ezeket a jogokat. A konferencia hivatása harcolni a szabadságjogok újra érvényre hozása mellett. OLVASSA MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 1112S Buckeye Road. Nagy József városi lankezelő West Side: Ádám István lapkezelő Chicago. 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Ohulay István, lapkezelö.
