Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-01 / 45. szám
November 1, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 I r dalom Mü vész e t Pusztuló Petőí’i-emlékek “így hal meg másodszor, akit elfelejtenek” Visz- szatértem a temetőből, aholméteres gazban, süppedten, törött kőoszlopok között találtam meg Zsuzsikának, a költő szerelmének sírját. Az idén a sirt rendbehozták, példásan gondozzák: ennyi eddigi munkám eredménye, nem több. S hogy ennyi, ez a kudarc. Nekem se Íróasztalom, se telefonom nincs, nem is vágyom ezekre. Egv válltáskával, távcsővel, fényképezőgéppel, vázlattömbbel járom az országot, mindig, mindenüti Petőfi nyomában. Most elmondom, mit láttam.- Szenvedélyes vagyok má ezzel a púppal születtem -----mit tehetek? — de most szenvedély nélkül akarok erről beszélni. Van itt, ami szép, ilyen a kiskőrösi, szülőház és- maga Kiskőrös, ahol kultusz övezi még a költő dajkájának a sírját is és még a lerombolt emlékhelyet — a Petrovics-mészárszék helyét — is virágágy veszi körűi. Mert ez a kultusz: a virág, amelyet meglocsol valaki, a 'ház, amelyet gondoznak — s nem az emléktábla, nem a hideg márvány amely repedtem á:l a falon, körülötte porlik a vakolat, a szél süvít a tetőn, törött gerendák között. Most ezekről a dolgokról kell beszélnem, a pusztulókról, hogy el ne pusztuljanak Legyen ez az írás száraz és pontos, legyen veszteségi kimutatás, hogy lásd: ez már meghalt, fel nem támaszthatod többé, ez még él, súlyos sebesült, mentsd meg — ez pedig eltűnt, meg kell keresned. AMI MÁR ELPUSZTULT, amn hiába jajveszé- kelsz. Félegyháza mindig a fiának vallotta Petőfit, de házát lebontotta; Dunavecsén a hő Vvk emlékszobrán ez a felirat áll: “E s*ovor hoVén állott egykoron a kis lak a nagy Duna mentében, melyben Petőfi szülei laktak. . .” Én pr'en a bolyén a tébei Pindaroszt idézem, a köböt, aki'»’-'.! talán a kis lakot lebontó vécééi dédapák is ♦«viták, hogy házát még az" eTÍ“'nsőiTTs'’megkimvite. Szalkszentmártonban Monoki Mihály, egv parasztember beszélte el nekem, hogv harcolt a falu Tóth Józseffel, az egykori Vigvázó-féle akadémiai hirtok erdőmérnökével. aki az utolsó tégláig elhordatta a dunaparti k.wsmát, ahol a hagyomány szerint sokszor hornyot* Petőfi, árterületen van a kocsma. u,r»,;s elviszi a Duna, mondta a mérnök. Inkább a Duna vigye e], nv’-'t magunk bontjuk le. a falu: nem használt semmi, gvőzeft a hatalom, eltűnt a há*. nyoma sincs. Székesfehérvárott modem mozi ál! a régi kis há* helvén. ahol a v-íudnrszioész Petőfi lakott. Jtt legal"bb emlákt«vje, de Ocán még emléktábla sem jelzi a kocs’szin helvét, ahol a sovány ádám.o«ntkás kóbor.szí "ész játszott. Az egész falu emlékezik má*r a kocsiállásra, hogy milyen volt: “tíz lábon állt, nádból volt a teteje, mindig gólvafészek volt a h.egvin.” — Matol- cson jeltelen k°rt van a kurtakocsma helvén, melv valaha oda rúgott k! a Somosra. Hogv valóban erről a csárdáról irta-e a költő a feledhetetlen verset, va^v nem, nem fontos, egész Szatmár igy tudta, igv élt az emlé'-’ézefben; barbár dolog volt ]Qbon+.ani. 1'T;nt- Me^őbonérvben Petőfi utolsó lakhelvét, a Petncs-nortát. ahonnan Erdély felé szekeredet t. a halálba. Most egv szörnvü méretű, sdáradforőnV's ^özségháda «11 a helvén, raita a felirat: “Ttt állt. . .” Mezőbe- rény legalább ezt tudia. dn S"rs7eotlőrino mit- sem tud arról, hogy Petőfi k'sdiák korában hosz- szabb ideig lakott Németh Ferenc néot«nUó"-:k meg Hittig jegyzőnél: a jegvTŐlak megm«'*adt — emléktábla disz.iti —- tanitóház eltűnt, lebontották, másikat építettek a helvére: hogv ez Petőfi-lakhely volt, kiesett az emlékezetből. Hallottam egyszer, hogy Mezőberényen túl, a lapo- si kerteknél, a kereki ut közelében áll még a kunyhó, Petries Sámuelék egykori gyümölcsösében, ahol Petőfi gyakran tartózkodott és egv régi gyümölcsszedő létrába állítólag a nevét is belevéste. Rohantam Mezőberénybe: megtaláltam a laposi kunyhó ajtaját, egv sertésólba volt beépítve, a kunyhó falastul, létrástul, mindenestül eltűnt, lebontották. Lebontották — útjaimon ez a szó kisér végig, mindent lebontottunk, nincs még a világnak egy népe, mely igy herdálná az emlékeit. Láttam Erdélyben, hogy csóválták fejüket a pestiek, mikor hallották, hogy az erdődi várból, a Julia-emlékekből már csak romok vannak. És Pesten? Petőfi itt, a magyar fővárosban irta a legtöbb versét, itt élt, lakott itt csinálta a forradalmat. Hol a Pilvax? Pesten nem lehet Petőfi-lakás-muzeumot berendezni, bútor és emléktárgy még volna, de lakás nincs: itt minden- minden le van bontva. TMI PUSZTULÓRAN VAN, arról beszéljünk. Amit eddig mondtam, nem a mi vétkünk, a nagyapák, dédapák bűne. Akkor szidhatod őket, ha különb vagy náluk. Itt van Aszód, pár kilométernyire P>udapesttől, itt a “kisgimnázium”, ahol a költő tanult. Tanúit? — Aszódon ebben az épületben valami más történt: it hangzott el az első verse. Zarándokhelynek kellene ennek lennie, ahová tanítóik kalauzolják el ifjúságunkat — de eszetekbe ne jusson ez, tanítók: itt csak szégyenkezni lehet. Talajvíz rombolja az épületet, a vakolat a csupasz téglákig lehullott a falakról, a ház sarkán törötten fityeg az esőcsatorna, ha belépsz az épületbe vissza tántorodsz a penészszagtól, az orrfacsaró bűztől. A há* előtt hatalma« szemétdomb, jobbra dorongfából tákolt disznóól, köztük — a romlott falon — márványtábla, raita büszke szavak: . . .szellemed, böPsőiM itt hü anva őrzi!” Aszód, hü anya, igy őrződ a bölcsőt? Vagy Szalkszentmárton. Miután egy nagyközség uborkát csak egyetlen helyiségben tudott gyűjteni, kizárólag Petőfi Sándor szobájában, ahol a Szemere Pálhoz intézett levél született, és a felháborodás végül is kinyomta az uborka- gyűjtőket a szent falak közül: most ott áll a szalkszentmártoni ház olyan gondozatlanul, olyan szánalmas állapotban, mint egyetlen épület sem ebben a hatalmas faluban. Piszkos, sáros udvar, a gyönyörű széles tornácon egy méteres lyukak. Mi ez? — a háború? Szó sincs róla: miért kellene a kukoricát kosarazva hordani le a padlásról? — ugyebár, sokkal egyszerűbb, ha csákánnyal feltépjük a mennyezetet és lelapátoljuk. Még életemben embert nem ütöttem meg, de úgy érzem, ha jelen lettem volna ennél a műveletnél, felkaptam volna a lapátot... Dömsöd. A szép dunamenti faluban egy másik költői levél született, a Várady Antalhoz szól): “... legyünk rabokból ismét emberek”. A Bajcsy- Zsilinszky utca 6. szám alatti házban irta a verset a költő, nem tévesztendő össze a dömsödi “PetŐfi”-házzal, ahol sohasem lakott, az emléktábla tévesen hirdeti ezt. Az a másik ház, az volt a szállása, egy parasztaszonv, Kukucskáné volt a háziasszonya, ötven tanulmány állapította meg. hogy itt gyötörte át magát a válságán, Dömsöd a szellemi szülőhely, a Váradéhoz irt levél a fordulat verse —, de Petőfi-lakhelyet tökéletesebben még el nem felejtettünk ennél. A dömsödi ház rozoga viskó, a költő szobája üres, ha benézel a poros ablakon, sötétség és az elhanyagoltságnak olvan kér>e fogad, hogy elpirulsz: a tetőn a szél cibál.ia. a gerenda ugv mered ki. mint foszló testből a csontváz. Nem “beruházást” kérek erre a 'házra, harem első segélyt, mert különben vége: egy szekérderék "ádat, egy vödör mesz^t, p^v Va-mnóssz.eget a falra. fímgiön azon a dömsödi Faiós-«zjget virágaiból font koszom és írjuk a fal«’« eVá7* szénnel : “legyünk rabokból ismét emberek 1” — Értsétek meg, nem emléktáblát —, nyilvántartást kérek; mi olyan nép vagyunk, amelynek Petőfi Sándora van: nem szégyelljük a szellemi szülőhelyet ilyen állapotban hagyni? Borjád is ilyen állapotban van, a méhesház, a költő tanyájja. Hogy futottam egyszer ide, át az udvaron, belököm a kertajtót, megállók. Egy nagy fenyő mögött, repkénnyel az oromzatán, burjánban, dudvában áll a méhes. Tört a fedele, hijas a nádasa, csorba a fala, olyan, mintha megtaposták volna. — Lom és szemét, csünge- nek a pókhálók, mint a denevérek. — Vártam, hogv csak történik valami. Semmi sem történt. Mi mindenről tudnék még beszelni? A hámori völgyről, ahol járt, amelyről irt; áll még a koc:-.- maépület — jeltelenül, senki sem tud róla —, ahol Vadnayékkal együtt mulatott, az Anna - barlangról, amelyet a bölcsek éppen most kereszteltek el Forrás-barlangnak, mitsem tudva arról, hogy Petőfi járt ott és szép szavakat irt it róla, Sátoraljaújhelyben a Kazinczy Gábor-fé e házról, ahol lakott, de amelyet senki nem isme" már. Nagy arról, a Luby-kuriáról, a legismer jt- lenebb Petőfi-otthonról: ma magtár. A Holt- Tur mentén a gyönyörű Petőfi-cölgyről, mely pusztul, valami betegség emészti: a csabonyi erdő közelében a Petőfi-nyárfáról, mely ugyanerre a sorsra fog jutni, senki nem gondozza; Szatmárcsekéről, ahol 10 napig lakott, talán abban a féligrombolt Kölcsey Gábor-féle házba , amelyet megtaláltam. Talán. De Pápán egésze i bizonyosan a VVittmann-házban lakott, a rí i Fazekas utcában, amelynek háromnapi keres í után jöttünk a nyomára. Itt a ház, Orlay lakú- , itt az ajtó, amely azon a koratavaszi délután., i fölnvilt “s azon egész valójában ő lépett o:, csakhogy a szokottnál soványabban, bakanc - ba fűzött kékszinü szűk nadrág, katonafrakk .. i lapos fehér posztókucsmában, amilyenben az o - sitos katonákat szokták elbocsátani. Egy görcsös bot és a válláról lefüggő durva vászonba' ő volt minden magával hozott holmija”. így tért haza idegenből, ide tért haza. És ezt a házai Pápa, elfelejtetted! Gondolj az angol költőotthonokra, ahol esete a halott gazda hiányzik, minden a helyén, vagy a német Schíller-kultúszra, nem maradt küszlí> meg.jelöletlenüi, amelyet valaha átlépett, vágy Szpászkoje-Lutivinovóra ahol az ösvényeket -a számontartják. amelyet valaha Turgenyev taposott. Mi a házainkat is elfelejtjük, olyan igenigen gazdagok vagyunk. Szemrehányást tettem eleget, elsősorban a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Ma belátom — be kellett látnom —, hogy a muzeum, messze szerény hatáskörén és anyagi lehetőségein túl megtesz mindent, amit csak tenni tud. Csak foltozgatásra telik, mint szegény házban: a pusztuló emlékhelyek teljes rendezésére nincs és nincs fedezet. Mire volna szükség? Egy egyszakaszos törvényre, amely az irodalmi emlékhelyek kataszterezését rendeli el, ezeket éppen olyan védelemben részesítve, mint a. műemlékeket. Aki csákányt emel a költő lakhelyére, fejszét az emlékfájára, az büncselekmén,. fe követ el! Azután pénzre, költségvetési fedezetre — ne* i sokra —, de valami rovatra, vagy alrovatr., amelyből gondos gazdálkodással megállítjuk ezt a pusztulást. Hadd tegyek egy javaslatot is. Azoknak az Íróknak a honors numát, akik jor- utód nélkül haltak el. az Irocalmi Alap kapja meg —, de nem használhatja fel, ez a pénz az; állami bevételi számlára folyik be. Ezeket az összegeket kellene felhasználni az irodalmi emlékhelyek gondozására. Kezelje és ossza szét e; fc az Irodalmi Muzeum. Például a rokontalan Vajda János honoráriuma valamifele bevételi számlára kerül, de kerepesi sir|át i gaz veri fel —• költségvetési fedezet hiányába í. Harc a bürokrácia ellen? Nem, harc az ostobaság ellen! De akárhogy, de akármiképpen: ez igy továK’> r.e maradjon, nem maradhat. Tagyományain’^ t tisztelő nép vagyunk, a költségvetési nehézség- gyenge érv lesz, hogy félment sen bennünket «5 utókor ítélete alól. Dienes András ijjöO«WiPU-trtmrx w-sonr 'ifVinr: Tr* « k’ku >: >: - í \ CENSUS Bureau adatai szerint az Fedésűit Államok lakossága ez év szeptember elsn' a 168.698,000 volt, ami 1.7 százalékos emelkedést» mutat az elmúlt 12 hónap alatt.
