Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-01 / 45. szám
November 1, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 A SZABAD NÉP VALASZA A PRAVDA-NAK A londoni Reuter-ügynökség továbbítja a Szabad Nép október 29-iki számában megjelent ve- sércikket, melynek szövege a következő: r A Pravda legutóbbi számában közölte tudósítója beszámolóját a Magyarországban történt eseményekről. A beszámoló cime ez volt: “Meghiúsult a népellenes kaland Magyarországon!” Ez tévedés. Budapesten nem “kaland” volt és nem hiúsult meg. a öt napon át bombák robbantak, gépfegyverek ajze ontott halált. Öt napon át «zenvedett ez a g.erencsétlen város és ezernyi halott vére ömlött. Az igazi hazafiasság és demokrácia eszméi és nem az ellenforradalom jutottak túlsúlyra. Pest és Buda forradalmi népe szabadságot óhajt. Szabadságot a nép számára gőgös zsarnokság és terror nélkül, több kenyeret és nemzeti függetlenséget akarnak. Lehet ezt népellenes kalandnak nevezni? Az ami valóban meghiúsult, megbukott és amit valóban népellenesnek lehet nevezni, az a Rákosi- i?rő klikk volt. Lejebb a cikkben a Pravda azt állítja, hogy a felkelést, ahogy Budapest népének megmozdulását nevezi, az amerikai-angol imperialisták földalatti aknamunkája robbantotta ki. '■ V Munkásdemokrácia ZÁGRÁB, október 19. — A jugoszláv üzemek felelős vezetője a munkástanács. A munkástanácsokat két évre választják — titkosan. A szak- szervezet jelölő listát állít össze —, ha 10 tagot kell választani, 15—20 dolgozót is jelölnek. A szakszervezeti lista mellett ellenlistát is állithat- nak a különböző munkáscsoportok. Igen sokszor ádáz választási harc előzi meg a szavazást. A munkástanács elég nagy létszámú (10,500 zenicai dolgozó például 86 tagot választott). A tanács ezután igazgatóbizottságot választ, az albizottság tagja hivatalból az igazgató, de nem lehet a bizottság elnöke. Az igazgatót a munkástanács nevezi ki és válthatja le. Az igazgató és az igazgatóbizottság a munkástanács végrehajtó szerve, a munkástanács dönt a tervezési, bérezési és más fontos kérdésekben. A zágrábi Prvomajka (Május Elseje) szárszámg.vár munkásai elmondják, hogy nemrégiben a munkások lemondatták az igazgatóbizottságot, s visszahívták a munkás- tanács több tagját, mert nem voltak megelégedve munkájukkal! A munkás-önkormányzat elve más területen is érvényesül. Megvizsgáljuk most azt, hogy mennyire észszerű a túlságosan bonyolultnak látszó lakásgazdálkodási rendszer. Tényleges érdekeltség A jugoszláv üzemekben sehol sem látni versenyre biztató feliratokat, jelszavakat. Dekorációt csak egyfélét láttunk: a prvomajkai modell- asztalosok fiatal munkásainak szekrényei többé- kevésbé felöltözött hires színésznők képével vannak teleaggatva. . . Ebben az óriási kombinátban legfeljebb egy-két függetlenített pártfunkcionárius van. Mindezek ellenére a munka halad, az ipar fejlődik — legalábbis, ha hihetünk a szemünknek. Az állami törvények ugyanis a különböző munkáskategóriáknak csak 80 százalékos bért bizto- sitanak. Ezt meg kell kapniok akkor is, ha a - gyár nem teljesiti saját munkástanácsa által alkotott tervét. Ezen túl a munkások fizetése aszerint alakul, hogyan dolgozik a gyár. A zenicaiak 1953-ban például a terv nem teljesítése miatt a tervezett munkabérnek is csak 93 százalékát kapták, a prvomajkaiak viszona állandóan több bért kapnak a tervezettnél. A gyár egész munkájában érdekeltté válik minden dolgozó, hiszen saját fizetési borítékja azonnal megsínyli a gyengébb munkát. És fordítva: a gyár munkájának tényleges javulása százalékszerüen növeli a munkásjólétet. A versenydekorációkat nemcsak feleslegesnek tartják itt, hanem károsnak is, mert a festék, papír, stb-re szánt pénz növeli az önköltséget, emeli az árat, nehezíti a gyár piaci manővereit, vagyis csökkenti minden egyes munkás fintését, még ha csak fillérekkel is. Mi nyugodtan kijelentjük, hogy a Pravda ebbéli kijelentése Budapest másfélmilliónyi népének megsértése. Budapest lakosságának nagyrésze támogatta tettekben és erkölcsileg a múlt szerdai tüntetést és vagy helyeselte, vagy rokonszenvezett ama nagy népmozgalom hazafias és demokratikus célkitűzéseivel. Az ötnapi véres, tragikus és mégis nagyszerű harcot senki más, mint, sajnos, saját hibáink és bűneink robbantották ki, melyek között első helyen azt kell megemlítenünk, hngv nem engedtük fennen lobogtatni a nemzeti függetlenség szent lángját, őseink dicső hagyományát. Mit kíván a magyar nép? Ez volt 1848 forradalmi fiatalságának első kérdése. Az ifjúság a nemzet függetlenségét kívánja, ez volt Petőfi 12 pontja közül a legelső. Beszéljünk már végre nyíltan. Ma is, az első válasz, a nemzet első követelése az, hogy Magyarország szabad és független ország legyen, hogy békében és barátságban éljen ezen az alapon szomszédjával a Szovjetunióval. Ezért harcoltunk és az amit a tüntető iró, újságíró, mérnök, munkás, paraszt és diák, amit az összes felkelő és maga az ország miniszterelnöke akar. Bürokrácia nélkül A fentiekből automatikusan következik, hogy a jugoszláv üzemekben nincs létalapja a bürokráciának. A munkásdemokráciára és az anyagi érdekeltségre épített gazdaság egyrészt feleslegessé teszi a hatalmas, nemtermelő apparátust, másrészt egyszerűen nem tűri meg. Minden egyes munkás tényleges életszínvonala függ attól, hogy minél kevesebb legyen a nem termelők száma az üzemekben. Íme, mindennek arz eredménye: 10,500 zenicai dolgozó közül 800 az alkalmazott, kevesebb mint 8 százalék. Prvomajka 1.800 dolgozója közül 290 áz alkalmazott, idészáníitják a mérnököket, tervezőket, piaci szakembereket, könyvelőket stb. A magasabb arányszám egyebek között összefügg azzal, hogy Prvomajka több mint egy tucat országgal van exportkapcsolatban, önálló tervező irodával rendelkezik stb. Mindenesetre mind a. két arányszámot össze lehet hasonlítani a hasonló magyar üzemek statisztikájával. Az üzem gazdái Mindez persze a gyakorlatban nem ilyen egyszerű dolog. Nem látjuk egyelőre elég világosan például, hogy a helyi önkormányzati demokrácia elvét, hogyan egyeztetik össze az állam nélkülözhetetlen centrális céljaival, a helyi érdekek az országossal. A kétségtelen problematikus elemek ellenére egy világos: a jugoszláv gazdasági rendszer mélységesen demokratikus és az anyagi érdekeltség következetes biztosítása a szüntelen gazdasági fejlődés fontos emeltyűje. A munkások a legteljesebb gazdának érzik magukat üzemeikben. A legnagyobb élmény számomra a prvomajkai megbeszélésen éppen ez volt. A munkásöntudat, a gazda felelősségéreztének imponáló megnyilvánulása. A munkásigazgató, a munkástanács elnöke megalapozott szakértelemmel beszélt az üzem dolgairól, a részvevő munkástanács-tagok felszabadultan, gátlástalanul vitatkoztak a magyar és jugoszláv vezetők előtt a világpiaci árakról, a modern technikai ródszerek- röl, a bonyolult hitelügyleti eljárásokról, stb. Noha még csak néhány éve alakult ki ez a rendszer, oly magától értetődőnek tartják, hogy sokan a kérdéseinket sem értik, ugv beszélnek, mintha 100 éve gyakorolnák a munkástanácsok rendszerét. Az ilyen beszélgetések két dologról feltétlenül meggyőznek: 1 A munkások szeretik ezt a rendszert és nem is tudják másként elképzelni üzemeikben; 2. Ez a rendszer rendkívüli mértékben növeli az egész munkásosztály gazdasági vezetési képességét és készségét. Fekete Sándor Nagy súlytól szabadultunk meg abbau a pillanatban, amidőn a kormány és a párt uj vezetősége ezt a követelést magáévá tette. Ekként a sötét felhők mögül ismét kibújhatott a szabadság és béke napja. És itt még néhán3' megjegyzés a Pravda sajnálatos cikkéhez. A testvérharc tényleg napokon át dúlt és reméljük, hogy végre meg fog szűnni. Akkor jön majd el az ideje annak, hogy megbüntessük azokat, akik féltve hatalmukat és életüket kirobbantották a harcot és kiadták a parancsot arra rálőjjenek a Parlament előtt a védtelen tömegre. De meg fogjuk büntetni azokat a gonosztevőket is, akik kiszabadulva a börtönökből beszivárogtak a felkelők soraiba. De ez a büntetés lényegesen különbözni fog a Pravda által említett likvidálástól. Senki sem volt képes, senki sem kívánja likvidálni a magyar nép forradalmi harcát. Mérhetetlen áldozat árán a harc meghozta gyümölcsét. Kivívta a győzelmet a szabadság igazi eszméi számára s eként, de csakis eként fog! végre békét teremteni. Igv fogja meghirdetni a mi uj, fegvernélküli és vértelen küzdelmünk, a mi uj építő munkánk hajnalát véráztatta földünkön. Anglia és a magyar helyzet London. Az angol kormány — és lehetséges, hogy a többi nyugati hatalmak is — úgy érzik, hogy beavatkozásuk a magyar ügyekbe a Szovjet Unió támadását vonná maga után, mert szerintük a Szovjet Unió szeretné megtartani befolyását kelet Európában. A nyugati hatalmak beavatkozása a magyar- országi ügyekbe egészen biztosan arra kényszerítené a Szovjet Uniót, hogy erős kézzel lépjen, fel az ellenforradalmárok ellen. A szakértők véleménye szerint ugyanez vonatkozik a többi népi demokráciákra is. A Szovjet Unió figyelmeztetése, hogy ne merjenek beavatkozni azt jelentheti, hogy esetleg háborúra vezethetne. Az angol miniszterelnök nem késett részvétét és csodálatának kifejezését nyilvánítani az ellen- forradalmárok iránt, akik szerinte “jogaikért és szabadságukért harcolnak”. Az angol kormány 70 ezer dollárt adott a. nemzetközi Vörös Keresztnek, hogy orvosi és egyéb szükséges segélyt nyújthassanak a magyar népnek. Angol vezető körök sejtik azt is, hogy mindenféle beavatkozás az Egyesült Nemzetek megkerülésével, még nagyobb ellenakciót vonna maga után a Szovjet Unió részéről. Nehmt is próbálják bex'onni Az angol kormánykörök örömmel veszik tudomásul, hogy a “Congress for Cultural Freedom” Nehru, india miniszterelnökéhez fordult segítségért. Felkérték, hogy Nehru mint Mohandas K. Gandhi követője, erkölcsi nyomást gyakoroljon a szovjetre. Az angol kormány igen rossz néven vette Nehrutól, hogy vak minden más imperialista elnyomást illetően, kivéve az angolok indiai elnyomását, melyre élénken emlékszik, miután neki is része volt benne. Biráljon bátrabban a sajtó A Magyar újságírók gazdasági szakosztályának tagjai többórás ülésen vitatták meg az ipari újságírás különböző kérdéseit és a magyar Sajtó további fejlődésének feltételeit. Egyöntetűen megállapitották, hogy a mai gazdasági életben mutatkozó aggasztó jelenségek megkövetelik: a sajtó sokoldalúbban vitassa meg a gazdasági élet problémáit és tekintet nélkül személyekj e és szervekre bátrabban biráljon, mint eddig. Szükséges, hogy az újságírók az eddiginél nagyobb működési szabadságot kapjanak, de előfeltétele az is, hogy a szerkesztőségek vezetői és munkatársai mindannyian valóban újságírók -legyenek. HOGYAN MŰKÖDNEK A JUGOSZLÁVIAI IPARI ÜZEMEK
