Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-01 / 45. szám
November 1, 1956 AMERIKA/ MAGYAR SZÓ A ROMÁNIAI MAGYARSÁG HELYZETÉRŐL AKI JÁRT a királyi Romániában, jól emlékszik még arra, milyen keserves súlyos akadályokba ütközött Erdélyben is a magyar nyelv használata, mennyire feszélyezte az általánosan uralkodó bojar-burzsoá szellem a magyar nyelv szabad használatát. Tanuk százezrei mondhatnának példát arra, hogy milyen következménnyel járt annakidején, ha valaki magyar nyelven beszélt a hivatalokban — de nemcsak hivatali, utcai és iskolai incidensek ezrei vallanak a királyi uralom sovén bűnei ellen. Mindezt ma már múlttá győzte a szocializmus; a magyar nyelv használata fesztelenül szabad a Román Népköztársaságban, s nemcsak a Magyar Autonóm Tartomány területén, hanem bárhol az országban, ahol magyarok élnek. A magyar nyelvűségnek ez a gátlástalansága a népi Románia jelentős vívmánya. A mindkét nemzetbeli körök által szitott román, illetve magyar nacionalizmus együttesen szolgálta a múltban a tényleges osztályellentétek elmosását, a legégetőbb osztályproblémák eltakarását a nemzetiségi ellentéttel. Talán nem kell külön fejtegetni, hogy a nacionalista szenvedélyek nem maradtak meg a burzsoázia kebelén belül, hanem jelentős népi rétegek gondolkodásába is beleszivárogtak. Ma már törvény biztosítja a különféle nemzetiségűek számára a románokéval egyenlő hivatalos funkcióviselés jogát, ami elvileg azt jelenti, hogy az állami hivatalokban, üzemekben, intézetekben, fegyveres erőknél sem numerus nullus, sem numerus clausus nem érvényesülhet a magyarokkal szemben. Virágzó magyar kultúra Az utóbbi hetekben, hónapokban sokat olvashattunk a romániai magyarság gazdag kulturális életéről. Tudjuk, hogy magyar színháza van a Magyar Autonóm Tartomány központjának, Marosvásárhelynek. Magyar színház és opera működik az erdélyi magyar kultúra hagyományos fellegvárában, Kolozsvárott. De más városokban is játszik magyar színház — például Nagybányán, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Te- mesvárott. A Bukarestben megjelenő Előre cimü napilap mellett olvastam a kolozsvári Igazságot, a marosvásárhelyi Vörös Lobogót, az aradi Vörös Zászlót, a temesvári Szabad Szót — valamennyi napilap. Magyar újság jelenik meg Nagyváradon is. A szépirodalmat a kolozsvári Utunk és a vásárhelyi Igaz Szó képviseli. Most indult széleskörű mozgalom, amely az annak idején Gaál Gábor által szerkesztett Korunkat kívánja életre hívni. Ez lenne a legszebb emlékmű Gaál Gábor friss sírjára. Marosvárhelyt és Kolozsvárott magyar nyelvű könyvkiadó működik; az írószövetségnek minden nagyobb magyarlakta városban működik magyar szekciója. Falvakban és városokban egyaránt működnek magyar művészeti csoportok, színjátszók, táncosok és dalosok A magyar irók eleven alkotói munkát folytatnak, ereje teljében dolgozik Asztalos István, Nagy István, Kós Károly, Franyó Zoltán, Horváth Imre, tehetséges fiatalok nevén ismeri meg az ország: Papp Ferencét, Bajor Andorét, Kánvá di Sándorét, Sütő Andrásét, Szabó Gyuláét, Földes Lászlóét, Majténvi Erikét, Gálfalvi Zsoltét— hogy csak néhány nevet említsünk. A KÉP igy szép, itt véget is érhetne a cikk. Évvekkel ezelőtt talán véget is ért volna, talán magam is megelégedtem volna fények felvillantásával. s az árnyakat — legjobb akkori megyő- ződésem szerint — elnyelte volna hallgatásom. De nem kisebb erő, mint a valóság törvényszerűsége tanít, hogy az árnyak elhallgatást legalább olyan vétek, mint a fények iránti érzéketlenség. A romániai magyarság ügye éveken át a kényes kérdések sorába tartozott. Egy kérdés kényességének kritériuma — a róla való hallgatás volt. Minél makacsabbul hallgattunk egy-egy kérdésről — annál kényesebb volt az. S minél kényesebb volt egy kérdés: annál mélyebben és súlyosabban érintett embereket, embercsoportokat, osztályokat és népeket. Célszerű tehát megfordítani a rossendet: minél kényesebb egy kérdés, annál nyíltabban kell róla beszélni, hogy minél hatékonyabb segítséget, felvilágosítást nyújthassunk az emberek tömegeinek. A magyarság sérelmei Dőreség volna tagadni, hogy romániai magyar körökben élnek még nacionalista nézetek. Bár a romániai magyarság arculata is jelentősen megváltozott az utóbbi tiz, tizenkét esztendő alatt, E itt is bekövetkezett az osztály-erőviszonyoknak az az egészséges alakulása, amely uralkodó erővé tette a munkásosztályt, s a rendszer alapjává a munkás-paraszt szövetséget — hazugság volna azt állítani, hogy ma már csak volt arisztokraták és burzsoák szájából hangzanak nacionalista szólamok. Nem kisemberek körében is fellelhetők még a nacionalizmus nyomai. Mi táplálja ezt az egyszerű emberek körében jelentkező, nem any- nyira elvi ere jü, mint inkább “hétköznapi”, gyakorlati nacionalizmust? Észak-Erédlyben a Hor- thy-uralom konjunkturális éveinek emlékei is táplálják, de az életszínvonallal való elégedetlenség, s a többségi nacionalizmus megnyilatkozásaira való ellenhatás is élesztgeti, szítja a nacionalista érzelmeket. Meggyőződésünk, hogy ezt az egyszerű emberek körében jelentkező nacionalizmust fok lói fokra halványítja és halványnitani södése, az életszínvonal emelkedése, és az a tény, hogy ma már minden nehézség nélkül lehet utazni Magyarorszából Romániába, Romániából Magyarországba. Az a körülmény, hogy tiz esztendőben át valójában “felszedtük a síneket” a magánforgalom elől Magyarország és Románia között, nem csillapította, hanem fokozta mind a magyar, mind a román nacionalizmust. A magyar és a román nép közös hagyományai DE NÉZZÜK most, milyen egyéb gondok foglalkoztatják a romániai magyarságot, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, dolgozó embereket? A problémák jelentős része a Magyar Autonóm Tartomány státusával kapcsolatos. Ez ideig- még nem jelent meg az autonóm terület alkotmánya, érezhetően nem alakult ki még ennek a politikai egységnek végleges profilja. Az autonóm területen — mintegy 700,000 magyar otthonában — kettős nyelvhasználat érvényesül a hivatalokban, a különböző intézményekben, a feliratok, hirdetések stb. magyar és román nyelven tájékoztatják a lakosságot. Marosvásárhelyre számos jelentős magyar kulturális intzéményt koncentráltak. Helyenként azonban nehézkesség mutatkozik a párthatározatok szellemének érvényesítésében. Egy helyen például arról panaszkodtak, hogy a szabad nyelvhasználat szempontjából egyik legfontosabb helyen, a bíróságon, több felelős beosztású hivatalnok nem ért magyarul, ami erősen akadályozza a tárgyalások zavartalan menetét. Ilyen nehézségek kisebb falvakban is mutatkoznak. Az egyik székely vidéken például, ahol a vezetékes rádiók működnek, a budapesti adónak egyes miisorszámait szerették volna hallgatni a lakosok, de a körzeti rádióközpont ezt a kérést nem teljesítette. Látszólag “kis dolgok” ezek, de csak messziről nézve tűnhetnek apróságnak. Közelről: mélyen és érzékenyen érintik a lakosságot. A Magyar Népi Szövetség annak idején feloszlott, de a Magyar Autonóm Tartomány nem vette, nem vehette át a szövetség minden funkcióját, hiszen az autonóm területen kívül élő, mintegy milliónyi magyar ügyei nem tartoznak az autonóm terület intézkedési körébe. Az autonóm területen kívül élő magyarság helyzete tehát némileg különbözik, s népi előnyösen, az autó.’ nóm területen élő magyarság helyzetétől. A romániai magyarság sokat köszönhet a Román Munkáspártnak; nincs olyan becsületesen gondolkozó magyar ember Erdélyben, aki ne emlékeznék arra, hogy milyen sokat tett érdekükben 1944—45-ben a párt a Maniu-bandák vandalizmusával szemben, hogy a párt volt az egyetlen következetes orvoslója a magyar nemzetiségi sérelmeknek. Az ma is. Ez is magyarázza, hogy a magyarlakta vidékeken igen erős a párt bázisa. Ennek a bizalomnak a légkörében hallottam beszélgetni román és magyar elvtársakat arról, hogy méltányos lenne a feliratok, hirdetmények, cégtáblák kétnyelvűségét biztosítani Kolozsvárott, s mindenütt, ahol jelentős tömbben élnek magyarok. Itt tárták fel a kolozsvári Bolyai-egye- tem különféle nehézségeit, hogy falvakban és kisvárosokban gyakran mutatkozik aggodalom a magyar szülőkben, hogy vajon gyerekeiket magyar iskolába adják-e. Többen kifejtették előttem, hogy nagyban segítené a helyes nemzetiségi politika érvényesülését a gyakorlatban, ha a magyarlakta vidékeken magyarok és románok kölcsönösen tanulnák egymás nyelvét. A nemzeti sovinizmus nyomai még fellelhetők Egy hónapig voltam a Román Népköztársaság vendége. Azzal a bizottsággal utaztam Segesvárra, amely román tudósokkal karöltve állapító meg egykori feljegyzések alapján, Petőfi Sí dór halálhelyét. Bárki hivatalos vagy nemi hu talos emberrel beszéltem: melegen érdeklődi a bizottság munkája iránt; sehol, semmiféle : vén elfogultsággal nem találkoztam, amely i hezményezte volna a Petőfi-kutatásokat. A F mán Népköztársaságban megvan a lehetőség •< ra, hogy a magyar lakosság ápolja a magy nemzet haladó hagyományait — ez az elv a pá és az állam politikájának sarkalatos pontja. Szí te egyszerre, egybehangzóan vetődött fel a t szélgetések során magyar és román részről az gondolat, hogy méltó lenne felállítani a segesv ri csatatéren a nagy forradalmár költő szobn és évről évre megrendezni a szobornál a népi találkozóját. Annak sem találtam sehol elvi ak dályát, hogy Aradon ismét felállítsák a tizenh rom vértanú szobrát, s a Kossuth-szobrot, am lyet annak idején a soviniszta királyi Román illetékesei döntettek le. A szobrok ma egy pi cében várják, hogy újra elfoglalhassák az ők' megillető helyet Arad közterein. A tizenhárom aradi vértanú és Kossuth Laji emléke nem volt közös hagyománya az úri M gyarországnak és a királyi Romániának. De k zös hagyománya a magyar és a román népne- közös hagyománya a két népi államnak. Aki ei nek bizonyítékát keresi, látogasson el a kitűnik dokumentált aradi 48-as múzeumba, ahol n<g győző, szemléltető anyagot láthat a 48-as magja és román haladó, forradalmi erők találkozásért Úgy irok ezekről a kérdésekről, ahogy elbeszé gettünk róluk, magyarok és románok, Bukares ben és Kolozsvárott, Aradon és Marosvásárhely Nyugodtan és nyíltan szólhattunk mindezekre mert sem a románok, sem mi nem vagyunk ha, landók átvenni a múlt soviniszta örökségét, nei vagyunk hajlandók, nem is tudunk már a rét alapon beszélni a mindkettőnket érintő probk mákról. Biztosak Vagyunk abban, hogy még a fennáll problémák is hamarosan megoldódnak a magva és a román nép között érdekei szerint KÉSZÜL A NAPTÁR Igen, készül az 1957-iki naptárunk! Mi töbt jelentékeny része már ki is van szedve. Csak még egy igen fontos dolog hiányzik be lőle! Igen, olvasóink üdvözletei! Az üdvözletek, amelyek a szívét-lelkét alkotjál minden naptárunknak és amelyek — lehetőv1 teszik kiadását évről évre. Tudjuk, minden olvasónk megérti, hogy a nap tár szerény áráért, egy dollárért, egy ilyen vi szonylag kis csoportnak, mint nekünk, teljes le hetelenség volna egy olyan gyönyörű, gazdag tartalmas naptárt kiállítani, mint mi az ÉVEN TE MEGJELENŐ KALENDÁRIUMUNK. Csáki, olvasóink jószivii adományai, üdvözletei teszi! ezt lehetővé. Minden olvasónk tudja, hogy az elmúlt évekbei egyre szebb, jobb naptárt adtunk ki. Nem aka runk jóslásokba bocsátkozni, nem állítjuk, hogj az 1957-iki felül fogja múlni a tavalyit vagy az előtti szenzációs naptárainkat. DE ANNYI! MONDHATUNK, HOGY SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN EREJÉT MEGFESZÍTI, HOGY E2 MEGTÖRTÉNJEN! Hogy ez sikerülni fog-e vágj nem, azt a mi kedves olvasóink fogják megállapítani 1—2 hónap múlva, amikor a naptárunk megjelenik. Töltse ki az alanti szelvényt: Magyar Szó, Kalendárium 1.30 East 16th Street New York 3, N. Y. T. Szerkesztőség! Én is hozzá akarok járulni 1957-iki kalendáriumunk előállításának költségeihez. Csatolok $..........................t üdvözletre. □ Üdvözlöm magyar szülőhazám népét, további sikereket kívánok nekik! □ Üdvözlöm a világ dolgozóit, akik minden országban egy célért, békés, boldog életért dolgoznak! □ Üdvözlöm a szabadság és demokrácia amerikai harcosait^ fehért, négert, magyart és minden más nemzetiségű polgártár- , samat! í Név: .....................................................................| Cim: ............................................................ _____
