Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-26 / 44. szám
« é AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 26, 1956 i (Folytatás az első oldalról) ■»elven belül a lázadók, ha leteszik a fegyvert, ■»inden következmény nélkül szabadlábra helye- Mndök. A második határidő után a rádió bejelen- fette, hogy akit ezután elfognak, azokat kivég- ítk. A lázadás ettől az időponttól kezdve még elkeseredettebbé vált. A budapesti rádió többek között ezeket jelentette ki: “Ellenforradalmi bandák szégyenletes támadásai rendkívül súlyos helyzetet idéztek elő az éjszaka folyamán. A banditák megtámadták a gyárakat, középületeket, gyilkos merényletet követtek el polgárok, katonák, rendőrök ellen. “ A KORMÁNY NEM VOLT FELKÉSZÜLVE EGY ILYEN VÉRES ORVTÁMADÁSRA! A KORMÁNY ENNÉLFOGVA SEGÍTSÉGÜL HÍVTA A VARSÓI EGYEZMÉNY ÉRTELMÉBEN A MAGYARORSZÁGON ÁLLOMÁSOZÓ SZOVJET CSAPATOKAT. A SZOVJET CSAPATOK ELÉGET TÉVE A KORMÁNY KÉRÉSÉNEK AKCIÓRA LÉPTEK A REND HELYREÁLLÍTÁSÁRA.” _ . A rádió szerint a lázadásra már régóta felkészült egy jól felszerelt és jól felfegyverzett magyar földalatti anti-kommunista mozgalom. A szovjet csapatok segítségül hívása azt látszik bizonyítani, hogy a magyar hadsereg és egyéb államvédelmi szervek nem bizonyultak elég erősnek a lázadás leverésére. Szerda, október 24 Szovjet csapatok, tankok, hadirepülőgépek, valamint Nagy Imre felhívása, úgy látszik, véget vetett a véres, orosz-ellenes tüntetéseknek Budapest utcáin. Szórványos harcok még mindig folynak a város egyes részeiben. Kádár János, a Politikai Bizottság újonnan választott tagja, az est folyamán ezt üzente a lázadóknak : “Vagy megadják magukat, vagy megsemmisit- jük őket!” Kádár azzal vádolta a lázadókat, hogy vissza akarták állítani a kapitalizmust Magyarországon. Dicsérte a szovjet csapatokat, amelyek segítették a magyar rendőrséget, katonaságot és a volt partizánokat a rend helyreállításában. A budapesti rádió beismerte, hogy az elmúlt 24 órában sokan vesztették el életüket és sokan sebesültek meg, de nem közölt részletes adatokat. Budapestről Varsóba érkező utasok szerint a lázadásban 150—200 ember vesztette életét. Belgrádba érkező hírek szerint a vidéki városokban nyugalom honol (más jelentések szerint Debrecenben, Szolnokon és Szegeden is voltak utcai harcok.) Budapesten az utolsó fellángolás az angyalföldi munkásnegyedben volt. [A kalocsai érsek felhívása Ft. Grősz József kalocsai érsek maga is felhívással fordult a lázadókhoz, hogy vessenek véget ■ vérontásnak. “A katolikus egyház álláspontja világos — mondta az érsek. Mi élesen elitélünk mindenféle gyilkosságot és ennélfogva reméljük, hogy egyetlen hithü katolikus nem vesz részt a tüntetésekben.” Este 8 órakor a budapesti rádió a következő bnílentiní adta ki: “A párt és a kormány uralja a hely zetet, de ez lsem jelenti azt, hogy a tüntetéseknek már vége van. A párt és a kormány felszólítja a tüntetőket. hogy adják fel a reménytelen harcot. A párt és a kormány mindent el fog követni, hogy a béke helyreálljon, de ez nagy' feladat és mindenki támogatására szükség van.” (Az országhoz intézett beszédében Nagy Imre kijelentette, hogy nem tartja felelősnek azokat a fiatalokat és jóhiszemű munkásokat, akik a tüntetésekben resztvettek. Ezeket az elemeket, mondta, félrevezették a nép ellenségei, akik a lengyel néppel való rokon- szenvi tüntetést a szocialista társadalmi rend elleni támadásra igyekeztek átváltoztatni. “Maradjatok nyugodtan, álljatok ellen a provokációknak — mondta Nagy Imre. Segítsetek a béke helyreállításában, támogassátok a hatóságokat a vérontás megakadályozásában. Ne engedjétek, hogy szent nemzeti programunkat vérrel szennyezzék be.” “Munkások, védjétek meg gyáraitokat és gépeiteket. Ezek a ti vagy önötök. Azokat, akik ezeket el akarják rabolni vagy meg akarják semmisi- feni, meg fogjuk büntetni.”) Bizakodó a kormány hangulata A Petőfi Klub nyilatkozatot bocsátott közzé a nap folyamán, amelyben hangoztatják, hogy nem felelősek azért, hogy felvonulásuk véres harccá fajult el. Hangsúlyozzák, hogy a klub csak azért lépett a politikai küzdelem arénájába, hogy egy kimondottan magyar szocializmust létesítsenek és kérik a közönséget támogassák a kormányt a rend helyreállításában. Bécsbe érkező hírek szerint a lázadás gerincét már megtörték, de a XIII. kerületben még súlyos harcok folynak a párt helyiségeiért. Itt a párt vezetői irányítják a tankokat a lázadók ellen. A kormány bizakodó hangulatára jellemző, hogy szerda este felszólítást intéztek a postáNAGY IMRE sokhoz, villanyosvezetőkhöz, kórházi alkalmazottakhoz, hogy térjenek vissza munkahelyükre. A szülőket felszólították, hogy gyermekeiket küldjék iskolába. Egy másik felszólításban véradományozásra szólították fel a közönséget. Ugyanakkor önkénteseket kértek a sebesültek kórházba szállítására. A lázadás főfészke a Duna balpartján, tehát Pesten volt a Nemzeti Muzeum és a Nyugati pályaudvar között, valamint a Lánchíd környékén. New York Times, október 25 “Azok a hős vértanuk, akik tegnap meghaltak Budapesten, saját hazájuk fővárosában orosz tankok és orosz golyók áldozatai voltak. Meghaltak ugyan, de felkiáltásuk: “Oroszok, menjetek haza” szüntelenül visszhangzik a világon a legnagyobb visszhangot keltve Berlintől Taskentig, ahol orosz csapatok nem-orosz népeket tartanak jobbágyságban. “Nagy Imre nyilván tudta, hogy magyar csapatok nem fogják ölni saját népüket. Ebben a helyzetben, amidőn a magyarországi kommunista uralom további fennmaradása volt mérlegen, tudta, hogy nincs más kiútja, mint az orosz tankok behívása... Azok, akik az uralmon vannak Moszkvában és keleteurópai gauleiterjeik, bizonyára rettegnek a lengyelországi és magyarországi fejleményektől. Nem lehetnek többé kétségben afelől, hogy milyen Kelet-Európa hangulata...” New York Daily News, október 25 “Tény az, hogy mostanáig csupán az történt, hogy Lengyelország és Magyarország felcserélte a Kremlin által vezetett vörös uralkodókat a nemzeti-vörös uralkodókkal. Még mindig kommunisták uralják mindkét országot... Minek siessünk hát gazdasági segítséggel Lengyelország vagy Magyarország támogatására? Ha az ilyen segítség növelné a magyarok vagy lengyelek ellenállását a kommunizmussal szemben, nagyszerű. De nekünk úgy tűnik fel, mintha az ily segítség inkább segítené az uj vörös klikkeket ..” Daily Worker, október 25 “Mi történt Magyarországon? Ellenforradalmárok és a Horthy-diktatura támogatói felhasználták a nagyarányú tüntetéseket a demokratizálásért. Eme antiszocialista erők ténykedései a mi State Depart mentünk helyeslésével találkozik, amelyik együttműködik a magyarországi szocializmus megdöntésére törekvő emigráns csoportokkal .. A külvárosokban a lázadók megtámadták a gyárakat és néhányat el is foglaltak. Ezek közül a két legnagyobbat, a Ganz gyárat és a Csepeli vasgyárat a kormány csapatok három órai harc után visszafoglalták. ^ Moszkvai beszámoló az eseményekről LONDON, október. 24. — A moszkvai rádió szerint a rendet helyreállították Budapesten. A szovjet rádióállomás a következő leírását adja a magyarországi eseményeknek: “Október 23-án késő este reakciós földalatti szervezetek ellenforradalmi lázadást akartak kezdeni a népi rendszer ellen Budapesten. ‘Tíz az ellenséges kaland nyilván már régóta készülőben volt, A külföldi reakció erői rendszeresen lazították a demokráciaellenes elemeket a törvényes hatóságok ellen. “Ezek az ellenséges elemek felhasználták az október 23-iki diáktüntetéseket arra, hogy az általuk előzőleg kiképzett elemeket kivezényelhessék az utcákra. Ezek alkották a lázadás magvát. Munkábaállitották agitátoraikat, akik igyekeztek aztán tömeges rendzavarást előidézni. “Több állami és középületet megtámadtak. Fasiszta banditák megkezdték az üzletek kirablását, házak, intézmények ablakainak betörését, ipari felszerelések pusztítását. “.A lázadók egy csoportja fegyverre tett szert és több helyen vérontást okozott. Forradalmi erők megkezdték a lázadók visszaverését. Az újra miniszterelnöknek kinevezett Nagy Imre rendeletére ostromállapotot hirdettek ki az országban. “A magyar kormány a szovjet kormányt segítségre szólította fel. “E kérelem alapján azok a szovjet katonai egységek, amelyek a varsói egyezmények értelmében Magyarországon vannak, segítettek a magyar népköztársaság csapatainak a rend helyreállításában Budapesten. “Több gyárban a munkások fegyveres ellenállást fejtettek ki. Okt. 24-én a nap befejeztével az ellenséges kalandot felszámolták.” “Ne essünk tévedésbe:- bár az ellen forradalmárok kihasználják a helyzetet... a magyar nép nagy többsége nem akarja vissza a háboruelőíti Horthy-rendszert, nem akarják vissza a földes- urakat, a kapitalistákat, De nagy változásokat akarnak országuk demokratikus berendezésében, javítani akarják életszínvonalukat és eltökélt szándékuk, hogy ezt el is érik...” N. Y. Herald Tribune, okt. 24 “Lényeges különbség van a magyarországi és lengyelországi helyzet köZött. A lengyelek számára a ‘liberalizálás’ elsősorban a közvetlen orosz uralom megszüntetését jelenti, mig a magyaroknál belpolitikai kérdésekre vonatkozik: nagyobb szólásszabadság, demokratikus módszerek bevezetése a szovjet hatalom kihívása nélkül.” Csütörtök, október 25 • A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA POLITIKAI BIZOTTSÁGA FELMENTETTE GERő ERNŐT ELSŐ TITKÁRI TISZTSÉGE ALÓL ÉS HELYÉBE KÁDÁR JÁNOST VÁLASZTOTTA MEG ELSŐ TITKÁRNAK. NAGY IMRE MINISZTERELNÖK FELHÍVÁST INTÉZETT A MÉG MINDIG ELLENÁLLÓ LÁZADÓKNAK, HOGY TEGYÉK LE A FEGYVERT. EZ ESETBEN A MAGYAR KORMÁNY TÁRGYALÁSOKAT KEZD A SZOVJET KORMÁNNYAL A SZOVJET CSAPATOKNAK MAGYARORSZÁGRÓL VALÓ KIVONÁSA ÜGYÉBEN. A NATIONAL Canners Association adatai szerint 1955-ben az Egyesült Államokban 625 millió “case” kanázott étel került forgalomba. Egy “case” (láda, vagy papir-doboz) a lOouncos kannából 2 tucatot, a nagyobb, félgallonos kannákból pedig hat darabot tartalmaz. AZ AMERIKAI SAJTÓ SZERKESZTŐSÉGI MEGJEGYZÉSEI A MAGYARORSZÁGI ESEMÉATEKRÓL
