Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-10-26 / 44. szám

October 26, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 3 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Ezerkesztőség és kiadóhivataL 130 East 16tb Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelö West Side: Wlach Rudolf, lapkezelö Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelő. Üzenet óhazai véreinknek! Magyar szivünk mélységes szeretetével, a munkásszolidaritás megértő együttérzésével for­dulunk e tragikus, súlyos órákban óhazai ma­gyar testvéreink, Magyarország dolgozó népe felé. Küldjük, mindenek fölött részt vét ünket azok­nak, akik ártatlan áldozataivá váltak egy nagy- nép vajudásteljes küzdelmének — és azok áská- tódásának, akik ezt a nagy és nemes megmozdu­lást nyilván arra akarták felhasználni, hogy a történelem óramutatóját vissza fordítsák Ma­gyarországon. Küldjük reményteljes jókívánságainkat az egész magyar népnek, hogy e roppant megráz­kódtatás után békében, rendben nyugalomban oldhassák meg minden problémájukat, hogy megtalálhassák az utat egy olyan magyar haza építésére, amelyben minden magyar dolgozó bé­kében, jelétben élhesse életét, egy igazságos, szo­ciális társadalmi berendezésben. E sorok írásakor nem állnak rendelkezésünkre azok az adatok, azok a pártatlan beszámolók, me­lyek alapján véleményt mondhatnánk az okt. 23— 25-iki eseményekről, az okokról, a felelősségről. Néhány tényt azonban leszögezhetünk. Meg va­gyunk győződve, hogy sem a magyar nép, sem az amerikai magyarság nem óhajtja vissza azt a rendszert, amely két millió magyart fél évszázad alatt kivándorlásra kényszeritett, azt a rendszert, amely ugyanazon idő alatt két világháborúba so­dorta a magyar népet és az egész emberiséget. Nem óhajtják vissza a grófok, hercegek uralmát, nem akarják sem a külföldi, sem a belföldi tőké­sek, bankárok uralmát. A magyar nép ura, gaz­dája akar maradni hazájának, földjének, két keze munkája által teremtett iparának. Ezen általános célkitűzésen belül a cél elérésé­nek módozatain lehet és kell a magyar népnek vitatkozni. A magyar kormányzat megnyitotta a lehetőségeket e kérdés demokratikus kivitatá­sára. Azok. akik a fegyveres felkelést választot­ták a demokratikus vita helyett, azok nem szol­gálták sem a magyar nép, sem a világbéke ér­dekeit. „ A kérdés másik oldala azok felelőssége, akik nem értették, nem érezték meg a demokratizálás sürgősségét. Nyilván alapos és tartós átértéke­lésre é# változásokra van szükség e tekintetben is. Reméljük, hogy a nagy tragédia után ez sem fog késni. Nagyobb, mélyebb átérzéssel, mint valaha, kí­vánjuk magyar testvéreinknek a magyar nép­nek: “Balsors, akit régen tép, Hozz rá vig esztendőt, Megbünhődte már e nép A múltat s jövendőt!” EGY KÉPVISELŐ FOGADÓNAPMII — Magyarországi riport — Nagydarab, derűs, szőke ember a képviselő. (Hatalmas bajusza alatt egy kis pipát szopogat, élénk, áttetsző szeme érdeklődéssel kutatja a ve­le szembenülö areát. Türelmesen hallgatja a pa­naszáradatot, közbe-közbevet egy kérdést s" min­den lényeges adatot feljegyez. Amikor a pana­szos végére ért a mondanivalójának, összegezi a hallottakat, s mindjárt azt is megmondja, mikor, hol, kinél jár el az igazság érdekében, mikorra kaphat választ a kérelmező. Az emberek, akik kétségbeesve léptek be a dolgozószoba ajtaján, megnyugodva, bizakodva mennek haza. Tudják, hogy- a képviselő ur — vagy kartárs, elvtárs, bá­csi, idesfijam, ki minek titulálja — úgyis elkövet minden tőle telhetőt a jogos panaszok orvoslá­sáért. Szigeti Attila Győr megyei képviselő vasárna­pi fogadónapján, barátságos kapuvári otthoná­ban láttam, hallottam mindazt, amit itt leirok. Reggel hét órától kezdtek jönni a panaszosok. A~várakozókkal teli az üvegesverenda, az udvar; de még a ház előtt, az utcán is állnak. Csendben, halkan beszélgetve váriák, hogy sorrakerüljenek. Egy baboti tanácstag, feketebaj uszos, okos- beszédü paraszt adja elő) a keserveit a szemköz­ti fotelből. A tanácselnökük nem falujukbéli, Rá- batamásiból jár át, ha átjár. Véle van a baj. őket, a helybeli VB-tagokat semmibe veszi, az ő megkérdezése nélkül intézkedik. Az annyira kényes begyűjtési munkába se tűr beleszólást, pedig a helybeli VB-tagok jobban ismerik a pa­rasztok helyzetét. “Higgye el, Szigeti kartárs, ha az újságok, meg a rádió, meg a Tanácsok Lapja nem adnák az erőt. már rég lemondtam volna.” A képviselő bátorítja: “Nem azoknak kell otthagyni a tanácsot, »akik jól akarják intézni a falu ügyeit, hanem az olyan elnöknek, aki kiski- rályoskodik, aki nem hallgatja meg a tanácsta­gok véleményét.” S a panaszokkal kapcsolatban megígéri: megvizsgáltatja az elnök és a begyűj­tési hivatal munkáját a felsőbb tanácsszervekkel. Nénike jön, sirós arccal: 120 kiló búzáért ki­adta 1000 négyszögöl 'földjét, s most a begyűjté­si hivatal tőle fogott le 30 kiló búzát a bérlő to­jástartozása fejében. Egyszer meg, mikor nem volt odahaza, megfogták a két tyúkját a szom- *•" d menyecske segítségével, azokat is elvitték. “Igv csinál azzal a tanács,, akinek nincs párt­fogója . . . ily§t mernek megcsinálni, mert nálam nincs férfi.” A képviselő alig győzi vigasztalni a szipogó Tímár Bözsi nénit: visszakapja a 30 kiló búzáját, a bérlő tartozása miatt őt nem érheti károsodás. Együtt lép be az ajtón két fertőszentmiklósi paraszt, az egyik délceg, fehérbajuszos, idős em­ber, a másik fiatalabb, alacsony, borotválatlan, úgy jön be a délcegggel, mintha az oltalmát ke­resné. Két igaztalanul kuláknak minősitett, akik a kártalanítást sürgetik. Egymásután sorolják a veszteségüket: összes jószáguk, terményük oda, házuk államosítva. A képviselő feljegyzi a káro­kat, aztán biztosítja a két parasztot: ezekben a dolgokban rend lesz. A kártalanításról rövidesen értesítést kapnak, vagy tőle, vagy a megyei ta­nácstól. Egy kövérkés, szemüveges harmincas férfi kö­vetkezik. Tizennyolc éves volt, amikor behívták munkaszolgálatra; megszökött; aztán elvitték a nyilasok. Felszabadulás után valaki feljelentette, hogy nyilas volt. Ült fél évet, ötévi politikai jog­fosztásra Ítélték. S ez a “múlt” azóta is kiséri, nem tud elhelyezkedni. Idén januárban kérte ügye felülvizsgálását, jelenleg az Elnöki Tanács­nál fekszik a kérvény. “Volna-e olyan kedves a képviselő elvtárs, utánanézni a dolognak?” “Szerdán megyek Pestre, akkor majd érdeklő­döm az Elnöki Tanácsnál s megírom magának az eredményt. Csütörtökön, vagy pénteken meg­kapja a levelem.” Közbevetőleg: minden panaszos egy héten be­lül választ kap a képviselőtől. Ahogy mesélte: vasárnap éjszaka leveleket, kérvényeket, felje­lentéseket ir (sajnos, utóbbiakra is szükség van olykor); hétfőn sorratelefonálja a hivatalokat, vezetőembereket; s mert minden héten felutazik Pestre, a nehezebb ügyekben személyesen intéz­kedik. Megint egy kuláklistán volt középparaszt jön, veszteségét sorolja. Uj bajok is érik: padlását megint lefoglalták, pedig nagy szüksége lenne rá. A képviselő megmérgesedik: “Tessék megfel­lebbezni a kiigénylést!” Kicsit összerezzen a bá­csi: “De nem merek ám ellenszegülni. Kérem, engem szájonvágtak nem egyszer, majdnem el­vittek. Én jó viszonyban akarok lenni... el va­1 gyök én rettegtetve.. .” Most már nagyon ha­ragszik a képviselő, tüzel az arca: “De ne ret­tegjen! Azoknak van jóvátennivalójuk, akik ma­ga ellen vétettek, nem megfordítva! Számolja csak össze a kárát, Írja le nekem egy levélben, aztán majd intézkedem.” Sánta, görnyedt hátú, kopottas öregember bi­ceg be s reszkető hangon adja elő a baját: meg­vonta tőle a tanács a szociális kedvezményt, két éve nincs kenyerük, idén is csak vetőmagra ma­radt, hátralékban van husleadással, adóval; hon­nan teremtsen ő elő 3—400 forintot adóra? S ekkor következik a legrettenetesebb dolog. El­kezd rázkódni a két kis vékony váll, megszégye­nültem tehetetlenül bújik el a barázdált férfiarc a zsebkendő mögé, s onnan koppanak elénk a zokogástól szaggatott szavak: “Ezt lehet?... Mindent csak leadni?... Sérves, rokkant ember vagyok én. . . Hogyan keressem meg az adóra- valót ?” Aztán nagy nehezen megnyugszik. A képviselője ir a megyei begyűjtési hivatalnak: Görgics János, 65 éves rokkant baboti kisparaszt jogosult a szociális kedvezményre,' jogosult a mindennapi buzakenyérre. Özvegy Gulyás Vendelné érkezik Csordáról. Hálálkodva jön be, mindenáron kezet akar csó­kolni a képviselőnek: “Jaj, ides, a jóisten áldja meg magát.” Kiderül, hogy az unokaöccsét el­vitték tavaly, mert nem akart belépni a tsz-be; Szigeti közbenjárására most hazaengedték, a házát is visszakapta. De a néninek újabb pana­sza van. “Nem írtam alá a téesznek, csak a fiam ment be a maga földjével. S most a fiamat tol­vajként jelentette fel a tsz, mert a saját földem­ről lekaszálta a lucernát. Húszadikán lesz a tár­gyalás.” S már zokog a néni: “így csinálnak minden özveggyel!” A képviselő megsimogatja a vállát: “Ne féljen semmit, Margit néni. Majd én megkérem a megyei ügyészt, hogy menjen ki magukhoz s vegyen részt a tárgyaláson is. Is­merem, nem hagyja, hogy magukkal jogtalan­ság történjék.” Margit néni kitörli a könnyeket a szeméből, feláll, kedvesen tétova mozdulattal megcirógatja a képviselő arcát: “Köszönöm szé­pen, ideskisfiam.” Egv fertőendrédi paraszt jön méltatlankodva: két pesti testvérének 2000 négyszögöl földjét hozzáírták az övéhez, ezzel 5 hold fölé került, sok lett a beadás, boltból kell venni a kenye­ret. . . Még legalább tizen jönnek hasonló pa­nasszal: vagy a pesti rokonok földjét Írták az övékéhez, vagy apa-fiu, após-vő földjét csapták össze; igy aztán emelkedik a beadás, az adó. A képviselő mindnek megígéri, utánanéz ennek az uj rendeletnek, úgy látszik, nem gondolták meg jól, akik hozták... Idős paraszt kéri: engedjék el a felesége kór­házi költségét, nem tudja megfizetni. A képvise­lő nyomban leül az írógéphez s megírja helyette a kérvényt. És igy tovább. A képviselő mindent feljegyez, minden egyes ügyben közbenjár. Amig ott vol­tam — reggel nyolctól délután négyig — 34 pa­naszost hallgatott meg s egy 15 tagú küldöttsé­get. A panaszosok tizenkét községből utaztak be a fogadónapra, ki vonattal, ki kerékpáron. S amikor visszaindultam Pestre, még mindig tele volt a verenda s az udvar várakozókkal. A kép­viselő 11-kor kapott be egy kis reggelit s 4-kor ült le ebédelni, akkor is sűrűn kérve a bocsána­tot a várakozóktól. A felesége árulta el, hogy ez igy megy minden vasárnap. Jönnek az emberek, legkevesebb húszán, de inkább többen... Kövendi Judit A 60 ÉVVEL ezelőtt kezdett RFD (Rural Free Delivery) vidéki postai szolgálat, — mondja a U. S. postahatóság, — jelenleg 31,888 “utat” szol­gál ki. Ezen posta-utak összhossza több mint 1 millió mérföld és 34,900,000 patronusnak (posta­láda tulajdonosnak) adnak szolgálatot. ★ A DEPARTMENT of Agriculture adatai sze­rint a világ 1956-os búzatermése 7,510 millió bu­shel!: a rozs pedig 1,355 bushell, dacára az euró­pai nagy szárazságnak. ★ A NATIONAL Fire Protection Association je­lentése szerint az Egyesült Államokban a tűz 1955 év folyamán 1,140,786,000 dollár kárt oko­zott, ami az előző évvel szemben 124 millió emel­kedést mutat. ★ U.S. után Hollandiában termelnek legtöbb saj , tót. 14,020 fontot havonként.

Next

/
Thumbnails
Contents