Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-25 / 43. szám
October 25, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 J$7831540932871287883494036U4398B I - 8231 IA SZAMOK BESZELEK | írja: Eörsi Béla w ^7834540932871£87883494056043982178231728. S Egy társadalmi osztály felbomlása A világtörténelem több ízben mutatta be egy érdemes, dolgos, politikai súllyal biró osztály felbomlását, és azt is, hogy ez a folyamat mélyen és veszélyesen hatott ki az egész társadalomra. A régi rómaiak legnagyobb része független kisgazda volt, kik Róma gyakori háborúi következtében teljesen tönkrementek. Elüzetve ősi földeikről városokba menekültek és a városi proletárok sorait duzzasztották. A római gabonaimporton és uzsorán meggazdagodott kis réteg könnyen vásárolta meg ezeket a‘ “proletárokat” és ezzel megölték a római demokráciát. Középeurópában 1880 táján különös jelenség mutatkozott, amikor az olcsó amerikai búza és a filoxera tönkretette az ottani közép-birtokosságot. Birtokaikat a porosz-magyar-lengyel nagybirtok vette át részben, másrészt először bukkan fel a “zsíros paraszt” mint uj jelenség. A lezülött dzsentri — volt közép-birtokos osztály — átvette az állam és megye közigazgatását (mely addig hivatásos “Beamter” (közhivatalnok) családok kezében volt. Ez a társadalmilag leromlott réteg lett később Hitler, Horthy, PilsUdszky támasza és rendszerük főélvezője. Manapság vagy otthon sírják a “régi jó idők” múlását, vagy a D.P.-k sorait duzzasztják. Amerikában is van egy középső réteg — a közép farmer — mely nagyjából hasonlitható az európai “squire” — dzsentri — osztályhoz, és ez is a teljes felbomlás elébe néz. Számuk k.b. 1.2 millió családról hat év alatt (1946—52) 0.7 millióra (720,000 család) csökkent, vagyis minden 20 farmerből 7 beköltözött a városba. Ennek az osztálynak bomlása azért is veszélyes, mert elszegényedésük — a reakció támogatóinak számát (amerikai fasizmus — Nixoniz- mus) fogja növelni. Ezért hát érdemes ezzel a kérdéssel közelebbről foglalkoznunk. A veszély abban van, hogy ennek az osztálynak tagjai még hanyatlásuk idején is az uralkodó osztályok előítéleteit képviselik, és sokban hasonlítanak a déli államok volt ültetvényeseihez, akik a polgárháború után tönkrementek s a K.K.K. mozgalom elindítói lettek, megteremtve a déli fehér osztály fölényének teóriáját. Ez az osztály politikailag még nem halott és a középnyugat farmereinek beállítottságát erősen befolyásolja. Á középfarmerek rövid jellemzése Mint az alanti adatokból kitűnik, az úgynevezett középbirtokosok (kereskedelmi farmerek) száma. 1944-től az 1950-es népszámlálásig erősen visszaesett. Középfarmok száma 1944 1950 (3000—$8000 brutto jöv.) 1,172.971—721,211 Farmok százaléka 20% 13.4% Szántók százaléka 34.4% 26.6% Eladott termékek százaléka 30.6% 22.7% Ez a gazdasági osztály mutatja legjobban az amerikai társadalom szerkezetének változását a háború utáni években. Ezt az osztályt jellemezni igen nehéz, de Lee Fryer: ‘The American Farmer” cimii, 1947-ben megjelent könyvében leírja a 100—174 acre földdel biro farmereket —is ha leírása nem is öleli fel teljesen a közép — kereskedelmi — farmer helyzetet, igen jó képet ad róla. Ebből adjuk kivonatosan a következő leírást: . .A középfarmer igen érdekes fickó. Sok-sok éve űzi a farmereskedést és az amerikai mezőgazdaság gerincének nevezhetnénk.” Családi farmernek is nevezik, talán mert a család tagjaival el tudja végezni rendszerint a munkát. Birtoka mintaszerű. Mint szindus takaró tárul elénk a 160 acre teljesen bekerítve, piros ducos- tetejü csürjével, tetszetős facsoportjaival. Maga a lakóház a farm W 6 ^ sarkában i tengeri termésre alkalmas, évitisz- ta hozama — jó árak mellett — $3,200, háborús években ennek duplája. Tavaly (1946) $3000 körül hoztak, bár a dollár belső értéke csak fele a háború előttinek. Ez mindig nagy pénz volt — és ma is az — megkeresni egy amerikai farmernek. A “középfarmer ur” vagy kereskedelmi farmer, mélyen gyökerezik az amerikai mezőgazdasági tradíciókban, melyekben a takarékosság, a kitartás erénye és a tulajdon megbecsülése igen sokat jelentett. Idősebb gyermekeiket már collegébe küldik, és ezek rendszerint már a városban maradnak. Ritkán találkozunk annyi kiváló emberi tulajdonsággal, mint amennyivel “középfarmer ur” rendelkezik, de erényei ellene látszanak dolgozni. Függetlenségét annyira félti, hogy csak nehezen szánja rá magát a helybeli gazdaszövetkezethez csatlakozni, inkább megmarad szigorú izoláltságában, ami által gyengíti nem csak a szövetkezetét, hanem önmagát is. Földesúri büszkeségében húzódik mindenféle “ujmódi” módszer bevezetésétől, nem igen látja be újfajta gazdálkodás szükségét. Földjeit felszántja ha nincs is arra szükség, mert “csinosabban” (szebbnek) néz ki. Állatainak öt százalékkal több takarmányt ad mint igénylik, mert “barátai” és büszkén mutatja szomszédainak domború oldalú barmait. És még mindig nagybirtokosnak hiszi magát, dacára annak, hogy a megyéjének bármelyik nagyobb földbirtok-szövetkezete (melyek átlag 6000 acre-en gazdálkodnak) kézi kasz- szájából megvehetné egész birtokát. A “középfarmer ur” természetesen nem hive az unióknak, és erősen rosszalja a magas munkabéreket. Néha-néha maga is tart munkást — tehát ő is munkaadó. Minden bámulata az energikus állu, keményvágásu nagy üzletembere, aki szembeszáll a CIO-val. Erős közösséget érez velük. “így hát a, “középfarmer ur” küzd saját vevőköre (a munkásság) ellen és megveti az uniót, mely megmenthetné bőrét! Inkább vérzik és elpusztul, minthogy megtanulja az egyszerű tényt, hogy jól fizetett munkásság a legjobb piaca és emelkedő munkabérekre múlhatatlanul szükség van egv ilven mechanizált országban, mint a U. S.! “Milyen komoly ezeknek a remek öreg gazdáknak helyzete? Olyan komoly, mint konoksá- guk. “És milyen nagy bajban lennének, ha az irányzatot melyért küzdenek, az ország magáévá tenne! “Isten óvja a középfarmer urat — az európai dzsentri amerikai verzióját — ha nem jön hamarosan rá, hogy ő is csak kisgazda, kinek szüksége van kollektiv együttműködésre más kisgazdákkal biztonsága érdekében. Jajszavát Wallstreet! “barátai” nem fogják meghallani!” OLVASÁS KÖZBEN írja: Márky István Országszerte ünnepük a United Nation-t tiz éves fennállása alkalmából Amidőn a Pearl Harbor-i alattomos támadás megtorlásának folytatásaként Hirosima és Naga- szaki japán városokat az atombomba az egész világot megrettentő dörrenéssel romokba döntötte, végétért az emberi tragédiák ama korszaka, amelyben nemcsak az imperialista~ törekvések sorsa pecsételődött meg, hanem a háború szükségességének és elkerülhetetlenségének a legprimitívebb idők óta bennünk élő, kisértő gondolata is. Mert ennek a két irtó erejű bombának robbanását nyomon követte több mint 300 ezer gyermek, asszony és férfi irtózatosan összeroncsolt testéből feltörő borzalmas segélykiáltás. A füstgomo- lyag eloszlása után egy óriási kérdőjel marad földgolyónk egén, mely azt kérdezte a világ lelkiismeretétől: “Ember, meddig mész a pusztításban?!! És ez a segélykiáltás elérte és megremegtette sokak szivét és lelkiismeretét, azokét, akik civilizációnk és fajtánkért aggódtak müveit emberekhez illően. Ideálisan gondolkodó, emberséges em- l-erek voltak ezek valamennyien, akik fanatikus Ifié ’győződéss 1 hittek az emberi jóságban, az egyeztek. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy ezek között a külföldre disszidált, hangoskodó honfitársaink között sokan vannak olyanok is, akik mikor a hazának legnagyobb szüksége lett volna rájuk, nem volt lelkierejük ahhoz, hogy a vesztett háború romjain is helyükön maradjanak és a nincstelenség megpróbáltatásaival bátran szembenézve, a magyar nép élén vagy mellett újrakezdjék az ország felépítését. Minderről hosszú tiz esztendő múltán meggyőződtek külföldi nemzetek vezetői, közöttük fogadott hazánk Amerika is, s igv az Egyesült Nemzetek többsége ugv döntött, hogy szülőhazánkat teljes joggal felruházott tagjává avatta. Mégis, a sok bel- és külföldi ellenállás dacára is mi késztette a nemzetek vezetőit erre a lépesre? Válaszként erre azt adhatjuk, hogy a modern politikai élet kezdetétől fogva kormányok és világnézetek változnak a helyzetkörülmények és a megállíthatatlan fejlődés nyomására, — de a nép, az emberi faj megmarad, aminek született. Mert hiszen manapság már köztudomású valamennyiünk számára, hogy az épelméjű ember alaptermészete nem hajlamos az ölesre, élelmét, ruházatát és szállását szorgalmas munkája révén kívánja magának biztosítani, s ugyanígy a családja iránti felelősséget is. És miután ezek az észszerűen értelmezett életvalóságok győzedelmeskedtek a rövidlátók s kishitüek felett és miután a külvilág közvéleménye tiz esztendei megfigyelés után meggyőződött a magvar nép abszolút őszinte, békeszerető szándékáról, s ezer esztendős múltjában könyvelt, tapasztalatokban gazdag birálóké- pességéről, — valamennyiünk örömére ennek a népnek képviselői helyet foglalhattak az Egyesült Nemzetek newyorki hatalmas palotájában, ahol ezután mindgyakrabban hallhatjuk a büszke magyar trikolor mögé felsorakozott 11 millió testvérünk kívánságát és Ítéletét az egyre békésebb hangulatú világközösség ügyeinek intézésénél. A legbensőségesebb jóérzéssel kell nekünk is (Folytatás a 11-ik oldalon) erények törvényében és egy olyan világközösség ■ lehetőségében, amelyben sohasem lesz többé háború okozta tömeggyilkolás. Amelyből örökre i száműzve lesz a tudatlanság és a nyomor, s melynek főcélja egymás megsegítése, a különböző kul- j túrák kicserélése, bensőséges baráti kapcsolatok létesítése, — melyek révén egymást jobban meg- i ismerve, könnyebben juthatunk közös nevezőre 1 problémáink megoldásánál. Ilyen tipusu emberekkel az élen, körülbelül ezekre az életelvekre alapozottan, határozott cél- tudatossággal indult el az Egyesült Nemzetek szervezetének felállítása, amely tiz esztendővel ezelőtt San Franciscóban óriási lelkesedéstől kisérve megkapta működési engedélyét az ebbe az ideális közösségbe tartozni akaró népektől. Amint már tudjuk, megalakulása óta különböző érdekcsoportok sokat vitatkoztak azon, hogy ki és ki nem tartozhat ebbe a szervezetbe és ez a néha jogosan és jogtalanul, de sokszor komolyan elmérgesedett vita. nem egyszer lassította és gyengítette hatásos munkáját. Azonban mindezek dacára, a hidegháború legválságosabb óráiban is bebizonyította, hogy életképesen rátermett erre a munkára, csakis rajta kérésziül oldhatók meg kizárólagosan békés utakon azok a nemzetközi problémák, amelyekből csekély vigyázatlanság folytán kitörhet az emberiség végpusztulása. A nemzetközi feszültség enyhülése, a józan ész diadala egyik megnyilatkozásaként a mi drága szülőhazánk, Magyarország is tagjává válhatott az Egyesült Nemzeteknek és most már mint a világ nemzetinek nagy családjához tartozó egyenrangú fél hallathatja hangját különböző tárgyalások során. Magyarország felvétele ebbe a nagy nemzetközösségbe természetesen nem ment könv- nyen. mert önző. apró emberkék, megátalkodott politikusok rövidlátása, s egyesek részéről a határtalan gyűlölet és rosszakarat mindenáron meg akarta akadályozni szülőhazánk jogos részvételét ebben a szervezetben csupán azért, mert a második világháború romjai alól kiszabadult emberek uj életfilozófiára alapított kormányával nem ^——---- . h • I i
