Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-25 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 25, 1956 10 Olvasóiul? írjál? * • * 3 S_________________r Ez nem választás, csak szavazás! Tisztelt. Szerkesztőség! Negyvenkét éve múlt, hogy ebben az országban élek. E hosszú idő alatt és azelőtt is a közismert két párt uralkodott az Egyesült Államokban és végzi ma is az ország irányítását, ahogy azt az ország igazi urai előírják. Az ország élén pedig hol az egyik, hol a másik párt embere “elnököl.” Egyébként a vezető állásokba mindkét párt emberei bekerülnek, mint kormányzók, szenátorok, képviselők, polgármesterek, stb. Ez fényesen bizonyítja, hogy az uralkodó osztálynak e két kipróbált párt ellen nincs nyilvánosan kifogása és nem is lehet, mert ezek a jampecek csak a tőkések kiszolgálói, s élethalálharcot folytatnak egymás ellen, persze nem a nép érdekében, hanem a husosfazékért, melyhez csak harc árán juthatnak. A nagy kérdés tehát az, ha nincs különbség a két párt között, akkor minek az a sok hűhó! Ültessék be emberüket minden zaj nélkül a hivatalokba, s ne izgassák fel az ország kedélyét teljesen indokolatlanul, mert hiszen igy is, úgy is az ö emberük, kerül a kormánykerékhez! A felelet igen egyszerű erre a kérdésre; szinte restelem kimondani, mert egy nemzettel állok szemben: “Több az eszkimó, mint a fóka!” Mert. ha csak egy párt volna, akkor az uralkodó osztálynak kellene az állásokért tolakodó eszkimókat elutasítani. Ezért van hát két párt, amire a magyarnak van egy igen jellemző közmondása: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz... így az ország tőkései egy csapásra két legyet ütnek agyon; megszabadulnak a diktátori címertől, ami reájuk nézve igen kellemetlen volna, s világgá kürtölhetik a raffináltan beállított téDyt, hogy ez szabad ország, mert itt “választás” utján kormányozzák a népet. Bár ez a komédia sok pénzbe kerül, de megéri,, mert jó befektetés, mert ennek a révén folyton gazdagabbak lesznek. Azt persze elhallgatják, hogy tulajdonképen a “választást” ők a néptől légmentesen elzárt konvenciókon végzik és a nép valóban nem “választ”, csak “szavaz”, amit egy elbukott republikánus jelölt így jellemzett: “Ez nem választás, ami itt van, hanem lutri.” Mindezt csak azért Írom, mert ma a rádió- jampecek nagy örömmel jelzik, hogy az uralkodó osztály képviselője meghivta a kommunista országokat, köztük Magyarországot is, hogy jöjjenek ide a “választások” idejére tanulmányozni egy szabad ország életét. Vagy öt évvel ezelőtt az 50 éves jubileumi könyvben írtam erről a témáról M. S. betűk alatt a 275. oldalon. Bár egy kissé zsírosabb volt, de ugylátszik a szerkesztő fogyókúrán volt és kivágta a zsíros részeket. Még sokat lehetne erről a témáról Írni, de egy porcióra ez is elég. M. S. (Lásd Dr. Dubois cikkét a 4-ik oldalon és az ahhoz fűzött megjegyzéseinket. — Szerk.) • • • “ ELVET NEM LEHET CSERÉLNI MINDENNAP . . Tisztelt Szerkesztőség! Elolvasván Sparing Károly levelét a lapban, egyetértek vele, sőt hozzá teszem, hogy éppen ideje volna minél kevesebbet Írni a lapban arról, hogy mennyire változnak a dolgok minden tekintetben odahaza politikailag és példákat emliteni. Én hiszek a szervezett és öntudatos munkások elveiben, igy nőttem fel és igy folytatom, de nem fogok lenyelni ostoba és badar meséket, amivel a lapban akarnak öntudatos gondolkodókat félrevezetni. Például kiássák Rajk holttestét és pompával eltemetik. Xagy újra nagy ember lesz. Rákosi múltját eltemetik, s leveszik nevét a gyárakról, tanulmányi intézetekről, stb. A nép az ország gazdája. Most pedig megint ahelyett, hogy abbahagynák, letartóztatják Farkas Mihályt és a fiát. Meg vagyok győződve, hogy maholnap, vagy később megint valami változás lesz, a lap el fogja felejteni a mai vezetőket és dicsőíteni fogja az újakat. Higyjék el, hogy ilyen lappal nem igen lehet sj olvasókat szerezni, mert ezek olyasmik, amelyet az öntudatosok nem igen támogatnak. Elvet nem lehet cserélni minden nap, mint az alsóruhát. Az amerikai szakszervezeti munkásság halad előre, s liberális gondolkodással és gazdasági vívmányokkal tör utat előre, politikailag pedig idővel — és én úgy látom, hogy ha nem is ma, vagy holnap —, de vezetője lesz az összes dolgozóknak. M. Rosenberger (Rosenberger munkástárs “ostoba, badar mesédnek minősiti Rajk újratemetéséről szóló hírünket és hozzáteszi, hogy az ilyen hírek miatt “nem igen lehet uj olvasókat szerezni.” A Rajk-gvászünnepélyről szóló riportot a világ minden újságja közölte, legtöbben — köztük a “N. Y. Times” okt. 14-iki vasárnapi száma — első oldalon. Ezért igazán nem illeti kritika lapunkat. És efelől éppenséggel talán még lehet olvasókat szerezni lapunknak. Azok, akik nagyon próbálgatják, szereznek is. Az idén, ha nem is sokat, de közel 190 uj előfizetőt szereztek olvasóink. A k. munkástárs aztán azt hangoztatja, hogy ha “holnap valami változás lesz, a lap el fogja felejteni a máj vezetőket és dicsőíteni fogja az újakat. “Elvet nem cserélni minden nap, mint az alsóruhát.” A k. levélíró helytelen szemszögből ítélkezik fölöttünk. A mi sajtónk nem tett fogadalmat arra, hogy bármely személyt fenntartás nélkül dicsérni fog. Nekünk egyetlen fogadalmunk van és pedig az, hogy minden szavunkkal, minden sorunkkal igyekezni fogunk a dolgozó nép ügyét támogatni, úgy szülőhazánkban, mint itt Amerikában. Vajon a munkástárs nem “dicsőítette”, nem védte Rákosit, amikor az szembeszállt Horthy- ékkal, amikor Horthyék börtönében szenvedett. Vajon nem “dicsőitette” őt, amikor végetvetett a magyar népet tönkretevő inflációnak, megteremtette a jó pénzt, megvédte a magyar népet a régi rend belső maradványainak ellenforradalmától ? Most kiderült, hogy az utóbbi években önkényesen intézkedett, megszegte a törvényeket, súlyos hibákat követett el. Elvtelenség az, ha mi most Rákosi hibáiért nem hibáztatjuk az egész magyar népi demokráciát? Ha a fürösztővizzel együtt nem dobjuk ki a bébit is? De végeredményben céljaink egyeznek. Rosenberger munkástárs is azt reméli, hogy a szervezett munkásság idővel vezetője lesz az összes dolgozóknak. Mi is ezt reméljük. Járuljunk ehhez hozzá mindannyian legjobb tudásunkkal, tanácsunkkal, munkánkkal. Közösen, egy olyan lappal, amely elér sok ezer amerikai magyar munkást, mégis csak hatásosabban lehet ennek érdekében dolgozni, mint kiilön-külön, széttagoltan, egymást meg nem értve.) • * • Kuruzsló vagy életmentő? Tisztelt Szerkesztőség! A julius 26-iki lapszámban lehozták cikkem egy részét (de ezt is elferdítve), melyben a május 17-lkí lapszámban megjelent “Kuruzslók a rákbetegség vámszedői” c. cikk írójának válaszoltam. A szerkesztő munkástárs jóhangzásu fejeimet adott cikkemnek: Kuruzslók mellett. Majdnem akkora hasábot szentelt a szerkesztőség megjegyzésre, vagyis a kommentárra. Bevezetésül mindjárt nekemtámad, s azt Írja, hogy “sohasem hittük volna, hogy akadjon olvasóink között valaki, aki nyíltan a kuruzslás, illetve kuruzslók mellett fog felszólalni.” Szerkesztő munkástárs jól tudja, hogy e kijelentés nem felel meg a valóságnak, mivel én kihangsúlyoztam, idézőjelbe téve, hogy7 a görög iró által nevezettek a kuruzslók és nem az én általam. S ha ezt az idézést kihagytam valahol, ahol a kuruzslókat említettem, csak rosszakarat a szerkesztő munkástárstól a cikkeket úgy beállítani, mintha én a kuruzslók mellett szólaltam volna fel. Zavaros gondolatmenetemre hivatkozik. írja, hogy' több rendbeli súlyos logikai hábát követtem el. S nem csekély habozással közölték levelemet! Talán inkább csak elrettentő példának. Hogy a szép- és helyesírási, valamint az újságírás szabályait nem ismerem és igy súlyos írási hibákat követtem el, azt elismerem. Hogy várhatja egy szerkeszd egy 65 évvel ezelőtt 6 elemit végzett munkástárstól, hogy az újságírás minden szabályát ismerje? De merem állítani, hogy gondolkozásmenetem. vagy állásnontom oly jó, mint akár a cikk írójáé, vagy szerkesztő munkástársé. Most nedig. hogy az előbbi cikkemben megjelent állítások megfelelnek a valóságnak, álljon itt a bizonyíték. (Lelhet, hogy az önök zavaros gon- dolkozási menetét a rákbetegségről megtisztítja egy kicsit.) Augusztus 3-án, pénteken este Dr. Hosey Cancer Clinic tulajdonos, Dallas, Texasból megjelent a televízión négy volt rákbeteggel, akik hivatalos okmányokkal bizonyították, hogy el lettek bocsátva a kórházból, mint gyógyíthatatlanok rákbetegségben. (Kettő volt veterán a government kórházból) és meg lett nekik mondva, hogy nem tudnak többet segíteni rajtuk. A halál ott járt fejük felett, mely minden percben bekövetkezhetett. S mi történt? Ahol a Government orvosainak kései, s a Röntgen sugár égetései nem bizonyultak gyógyitóhatásuaknak, ott az önök által is állított dr. Hoxsey kuruzslónak a pirulái megmentették őket a haláltól és visszaadták a családjaiknak és hasznos tagjaivá váltak a társadalomnak. (Az egyik veteránt ingyen gyógyi- tották meg!) A harmadik egy medic, dr. Hül, akit saját orvostársainak kése és besugárzása nem tudott meggyógyítani. De dr. Hoxsey pirulái igen! A negyedik szintén el lett bocsátva, mint gyógyíthatatlan és meggyógyult dr. Hoxsey piruláitól. Továbbá kijelentette, hogy 12 ezer ilyen beteget gyógyítottak meg, akik el lettek bocsátva az orvosszövetség orvosai által mint gyógyíthatatlanok és több ezerre rúg azoknak a száma, akiket ma gyógyítanak s akik mint gyógyíthatatlanok el lettek bocsátva az M. D. orvosoktól. Befejezésül dr. Hoxsey kijelentette, hogy ha a kormány elküldi orvosait a Hoxsey Clinicre és azok őszintén leadják az' igazságnak megfelelő tényállást, hajlandó 25 ezer dollárt adni bármilyen jótékony célra. Hisz mondá, megteheti, most jött be neki egy olajkút ja! Ez a válaszom a szerkesztő munkástárs kommentárjára. E. B. (A szerkesztőség válasza: A munkástárs rossz- akarattal vádolja a levelére válaszoló szerkesztőségi munkástársat. Ha a munkástárs feltételezése igaz, akkor annak a szerkesztőségi munkás- társnak nincs helye a Magyar Szó szerkesztőségében. A Magyar Szónál nincs keresnivalója olyan embernek, aki rosszakarattal kezeli az olvasók leveleit. Mi azonban kétségbevonjuk azt, hogy itt rosszakaratró! lenne szó! Az a tény, hogy nem értünk egyet valamely levélírónk véleményével, vagy hogy nézetünknek élesen és határozottan adunk kifejezést, azt nem lehet rosszakaratnak nevezni! Amikor kuruzslókról van szó — különösen egy olyan borzalmas és elterjedt betegség esetén, mint a rákbetegség — olyankor ne várja el senki a szerkesztőségünktől, hogy lagymatag hangon adjunk kifejezést véleményünknek. , Hogy rosszakaratunkat bizonyítsa, olyan célzatosságot tukmál ránk B. E. munkástárs, amelynek nyoma sem volt válaszunkban. “Hogyan várhatja egy szerkesztő egy 65 évvel ezelőtt 6 elemit végzett munkástárstól, hogy az újságírás minden szabályát ismerje?” — kérdezi válaszában. A feleleti erre az, hogy mi ezt nem várjuk el. E kérdés előráncigálásával B. E. munkástárs sajtónk egész 60 évi és a jelenlegi szerkesztőség közel 15 évi működésének tényével homlokegyenest ellentétben álló sértő támadást intéz ellenünk. Nincs egyetlen magyar újság sem, amely oly következetesen, oly rendszeresen nevelte, kérlelte, szoktatta volna olvasóit — kiknek 99 százaléka kétkezi munkás — a levélírásra és amely oly sok munkáslevelet közölne hasábjain. Most, évtizedek után akarja B. E. munkástárs bebizonyítani, hogy mi az ujságirási szabályok ismeretét követeljük olvasóinktól? Ezt mi igazságtalannak és indokolatlannak tekintjük! Az újságírás szabályainak ismeretét nem várjuk el levélíróinktól. De azt nem tilthatja el B. E. munkástárs, ha rámutatunk arra, hogy valamely levélírónk ellentétben jut a LOGIKA, azaz helyes gondolkozás szabályaival, különösen ha arról akarja lapunk olvasóinak ezreit meggyőzni, hogy h igy jenek egy Dr. Hoxsey-nek! Minket nem győz meg Dr. Hoxsey 25,000 dolláros ajánlata jótékony célra, ha a kormány elküldi orvosait az (5 ellenőrzésére. Mint B. E. munkástárs írja, “megteheti, most jött be neki egy olajkutja.” Az az érzésünk, hogy Dr. Hoxsey jobb olajkutfuró vagy olaj telek spekuláns mint “orvos”. Máskülönben a szövetségi kormány ép e héten helyezte vád alá Dr. Hoxsey t a közönség félrevezetéséért. A vád persze még nem ítélet. Mindenesetre kíváncsian várjuk a per kimenetelét. — Addig is — béke velünk. A 45 éven felüli olvasóink pedig azt üzenjük, nézzenek utána, hogy van-e városaikban nyilvános rák szűrő állomás és jelentkezzenek évenkinti rendszeres ráks/.ürő vizsgálatra. New Yorkban bronxi és manhattani olvasók jelentkezhetnek az East Harlem Health Centernél, 15S E. llöth St., TE 6-$300.)
