Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-10-25 / 43. szám

6 AMERIKA/ MAGYAR SZÓ October 25, 1956 Mi újság az óhazában? fi HALÁLBÜNTETÉS ELTÖRLÉSÉVEL FOGLALKOZNAK — Budapest, október 14.— Az igazságügyminisztérium sajtótájékoztatóján Molnár Erik i g azságügyminiszter nyilatkozott azokról a tör­vényjavaslatokról, amelyeket a minisztérium készített elő az országgyűlés okt. 22-ikén nyíló ülésszakra. (Az ülést azóta 29-re halasztották.— Szerk.) Az igazságügyminiszter ki­jelentette, hogy szűkíteni fogják a katonai bíróságok hatáskörét és megszüntetik a közlekedési bíróságot. Meg fogják könnyíteni a váláso­kat is. A sajtótájékoztatón meg­jelent újságírók azután kér­déseket intéztek az igazság­ügyminiszterhez. Olyan kér­déseket, amelyeket a július­ban lezárult korszakban nem szoktak kérdezni kormányha­tóságoktól. Megkérdezték például az igazságügyminisztert Farkas Vladimir, Farkas Mihály volt honvédelmi miniszter fia le­tartóztatásának körülményei­ről. “Nincs szükség halálbüntetésre!” Molnár azt válaszolta, hogy a nyomozás egészen a vád­irat benyújtásáig az ügyész­ség hatáskörébe tartozik, ennélfogva erre a kérdésre csak a legfőbb ügyész vála­szolhat. Az igazságügymi­niszter elmondotta, hogy Farkas Vladimir és társai ügyét katonai bíróság fog- ! ja tárgyalni, ugyanis, ami- ! kor a bűncselekményeket ' elkövették, mint a katonai bíróság hatáskörébe tarto­zó személyek jártak el. Arra a kérdésre, hogy nyil­vános lesz-e a tárgyalás, azt válaszolta: nem lehet előre tudni, hogy milyen tények derülnek még ki, s csak a vádirat benyújtása után le­het majd megállapítani, egyes tények nem képeznek-e államtitkot. Ezután a törvénytelensé­gekből levonandó tapasztala­tokról beszélt. Rámutatott, hogy már megszüntették a különbiróságokat, s ezzel tel­jes mértékben biztosították az Igazságügyi Minisztérium­nak a politikai perek feletti felügyeletét. A múltban ugyanis a hírhedt perek egyi­kénél sem gyakorolhatott fel­ügyeletet az Igazságügyi Mi­nisztérium. A miniszter hoz­záfűzte még: azokat a bírákat, akik az ismeretes perekben eljár* ! tak, leváltották. Ezek a bírák persze kész anyagot kaptak, amelyek formailag teljesen megfele­lőnek látszottak. Ráadásul a vádlottak is beismerő vallo­másokat tettek a tárgyalá­son. Hangsúlyozta, hogy nem egyszerű dolog az érintett birákkal szemben eljárni. Megkérdezték az újságírók, hogy rffí 'a véleménye Molnár Eriknek a halálbüntetés el- nye szerint csak. egészen kü- törléséről. A miniszter azt lönleges politikai körülmé- válaszolta, hogy a halálbíin-1 nyék között van szükség ha- tetés eltörlésével nagyon ko- lálbüntetésre. Normális hely- molyan fogalkoznak az ille- j zetben nincs szükség a halál- tékes szervek. Saját vélemé- | büntetés alkalmazására. A GONDOLATOLVASÁS Valószínűleg sokan láttak! már gondolatolvasást bemu- j tatni. A mutatvány abban { áll, hogy a gondolatolvasó megtalál egy-egy elrejtett tárgyat, kitalál egy-egy ti­tokban megbeszélt útitervet stb. A módszer a követke­ző. Valakinek — ez a médi- j um — figyelmét a kitalálan-; dó dologra kell összpontosita- 1 nia, miközben vagy a gon­dolatolvasó kezét fogja, vagy egy olyan bot egyik végét, amelynek másik vége a gon­dolatolvasó kezében van. A “médium” önkéntelen moz­dulataival árulja el a gondo­latolvasónak a titkot. Ráve­zeti a megoldásra. Aki erről meg akar győ-' ződni, végezze el az alábbi, egyszerű kísérletet, amely általában sikerülni szokott. Egy asztalra kártyákat kell kirakni. Ezután meg kell | kérni valakit, összpontositsa gondolatait egy tetszőleges kártyára. Most egyik kezünk­kel fogjuk meg a kezét, má­sik kezünkkel lassan halad­junk sorra a kirakott kár­tyák fölött; amikor a kivá­lasztott kártyához érünk, legtöbbször jól kivehető szo­rítást érzünk a kezünkön. (Persze, aki ismeri ezt a fo­gást, uralkodhatik magán). A gondolatolvasásban a hallásnak' is szerepe van. Lehmann dán kísérleti pszi­chológus kimutatta, hogy amikor az emberek egy do­logra gondolnak, egészen halkan ki is mondják, s ez nemcsak alkalmas eszközök­kel mutatható ki, hanem ér­zékeny hallású emberek ál­tal közvetlen közelből fel is fogható. De szerepel a gondolatol­vasásában még egy másik tényező is. Ez olyan kísérle­tek értékelésében nyilatko­zik meg, amikor a gondolat­olvasónak egy borítékba zárt rajzot kell utánoznia. Ilyen­kor sokan a legtávolabbi ha­sonlóságot is sikernek te­kintik, pedig csak arról van szó, hogy várakozásuk meg­tévesztette őket. A látszatnak is megvan a maga szerepe ilyenkor. Szo­katlan jelenségeknek a lát­szat különös jelentőséget ad. Példáid naponta százával gondolunk a legkülönbözőbb emberekre anélkül, hogy utá- 1 na összetalálkoznánk velük. Számtalan emberrel találko- j zunk anélkül, hogy gondol- j tunk volna rájlik. Ha azon­ban egyszer véletlenül össze­esik ez a kettő: vagyis nem sokkal azután találkozunk valakivel, hogy rá gondol­tunk, e véletlennek a látszat jelentőséget ad, s úgy tűnik ínekünk, mintha “előérzetünk” lett volna a találkozásról. Ez a benyomásunk azonban ha­mis. Bárki megfigyelheti, mily gyakran vélünk valamit előre megérezni, de aztán megérzésünk tévesnek bizo­nyul. S fordítva: mennyire nem is sejtünk előre nagyon is jelentős eseményeket A véletlenek ritka találkozása azonban éppen különösségé­nél fogva annyira feltűnő, hogy mindig azt a benyo­mást kelti, mintha a két, vé­letlenül összetalálkozó ese­mény között valami fontos ' összefüggés volna. Ha pél- í dául egyszer olyasvalakivel találkozunk, akire nemrégi­ben gondoltunk, a látszat azt a meggyőződést ébreszti ben­nünk, hogy a találkozást elő­re “megéreztük”. Jobban megértjük mind­ezt a következő példából. 1416-ban Kairóban egy uj mecset épült fel. A kortár­sak e mecsetet úgy ünnepel­ték. mint a “szépség tárhá­zát”. Csakhamar le kellett azonban bontani, mert ösz- szedőléssel fenyegetett. Vol­tak kortársak, akik ezért nem az építészt hibáztatták, hanem a “megcsodálást”, a bámészkodók álméjkodását. Való igaz, hogy az épüle­tet sokan megnézték, s tény, hogy ezután düledezni kez­dett. Elég hinni a szemmel- verés erejében, s a “megcso­dálás” máris különös jelen­tőségre tesz szert. Igv ad a látszat természe­tes jelenségeknek természet­fölötti színezetet. Mind az asztaltáncoltatás, mind a gondolatolvasás esetében ter­mészetes jelenségekről van szó, amelyeket az ismeretek hiánya s a látszat természet- fölötti jelentőséggel ruhá­zott fel. Valójában minden, úgynevezett természetfölötti jelenségnek megvan a termé­szetes magyarázata. Nem szabad azonban azt hinni, hogy azért, mert valami ter­mészetes, azonnal szembe is ötlik, első pillantásra rögtön be is látható. A közvetlen látszat sokszor éppen a ter- mészetfölöttiség mellett szól. Ezért az igazság kiderítése nem egyszer fáradságos do­log. Az igazság azonban min­dig a természetes magyará­zat mellett tanúskodik. N yugalombavonul az indiai Hájderabad feje­delme (nizam-ja) 75 éves korára. Évi nyugdija: 903 ezer dollár. Ez annyi, mint amennyiből kb. KILENC­EZER honfitársának kell évente megélni! Meghiúsult az újabb repülőgépelrablási kísérlet Budapest, okt. 16. — Hétfőn, október 15-ikén reggel a Bu­dapestről 7.10 órakor indult és Szombathely, illetve Zala­egerszeg felé tartó repülőgép pilótái és utasai ellen négy felfegyverzett bandita táma­dást kísérelt meg, el akarták rabolni a gépet. A banditák Budapesten helyezkedtek el a gép utasai között. A gép rendben meg­érkezett Szombathelyre, ott leszállt, majd ismét a magas­ba emelkedett, hogy folytas­sa útját Zalaegerszeg felé. Néhány perccel a szombat- helyi felszállás után a ban­da három géppisztollyal, pisz­tollyal, kalapácsokkal, baltá­val, feszitővassal és robbanó­gyutaccsal felszerelt tagja fegyvert rántott és felszólí­totta az utasokat, hogy tart­sák fel kezüket. Miután a B. M. államvé­delmi szervéhez a lakosság részéről már korábban be­jelentés érkezett, hogy vala­melyik repülőgép ellen táma­dás várható, a B. M. állam- védelmi szervének két tiszt­je is elhelyezkedett az uta­sok között. Mikor a banditák előrántották és az utasokra szegezték fegyvereiket, ők is azonnal akcióba léptek. Rövid tűzharc után sikerült ártalmatlanná tenniük a banda három tagját. A re­pülőgépen utazó negyedik tag, miután látta, hogy tár­sainak támadása nem járt sikerrel, megadta magát. Bál­áz államvédelmi tisztek küz­delmét megnehezítette, hogy nem tudták: hánytagu a ban­da és az utasok közül kik tartoznak a bandához, mégis bátran és higgadtan léptek fel. Csak azokra tüzeltek, akiknek fegyver volt a ke­zében. A tűzharc alatt a repülő­gép személyzete is helytállt, különböző repülési manőve­rekkel igyekezett megnehe­zíteni a banditák tevékeny­ségét. A tűzharc kezdetén a gép visszafordult és vissza­felé igyekezett Szombathely­re. A gép távirásza a táma­dásról értesítette a repülőtér parancsnokságát és miután a gép Szombathelyen leszállt, azt a belügyi szervek már várták. A gépen a banda tagjai közül Kutasi István (buda­pesti lakos) a tűzharc során kapott sebeibe belehalt, Ka­bók Sándor (budapesti lakos) súlyosan megsebesült, Ne- cisz Vasilis (budapesti lakos) pedig könnyebben megsebe­sült. A banda negyedik tag­ja: Mércéi Gábor (budapesti lakos) pedig — aki az állam- védelmi tisztek fellépésére megadta magát, nem szenve­dett sebesülést. Az államvé­delmi tisztek példás magatar­tása nyomán a becsületes uta­sok közül senki sem sérült meg és a gépnek sem történt semmi baja. Az eddigi nyomozás meg­állapítása szerint a banditák a gépet Nyugat-Németország- ba, Münchenbe akarták kény­szeríteni. Megállapították to­vábbá azt is, hogy a banda ötödik tagja, Korsós Pál (bu­dapesti lakos) már korábban Szombathelyre utazott, hogy később csatlakozzék a táma­dókhoz. ő azonban már ko­rábban gyanússá vált a bel­ügyi szervek előtt és ezért őrizetbe vették. Az újabb repülőgép-elrab- lási kísérlet ügyében a nyo­mozás tovább folyik. Húszezer külföldi a Balatonon Csaknem 20 ezer külföldi vendég kereste fel az idén a Balatont. A legtöbben Cseh­szlovákiából és Franciaor­szágból érkeztek. A legnép­szerűbb fürdőhely Balatonfü- red volt, de sokan látogatták meg Tihany és Badacsony természeti, kulturális neveze- teségeit is. 16,000 diák jelentkezett az egyetemre - de csak 6000 számára van hely — Budapest, október 14 — Veres Péter elnökletével ülést tartott az országgyűlés 23 tagú kulturális bizottsága. Az ülésen Kónya Albert ok­tatásügyi miniszter számolt be a minisztérium munkájá­ról. Bejelentette, hogy a sze­mélyi kultusz és a dogmatiz- mus még meglevő maradvá­nyait a minisztérium igyek­szik eltüntetni a tananyag­ból. A rehabilitáció kérdésé­ről szólva elmondotta, hogy eddig mintegy 40 egyetemi hallgatót, 20 pedagógust és több egyetemi tanárt rehabi­litáltak. Az egyetemi felvételeknél az idén is nagy nehézségek voltak: 6000 helyre 16,000-en jelentkeztek. A felvételi bi- zotságok arra törekedtek, hogy a Központi Vezetőség h a tározatának megfelelően biztosítsák a jó felkészültsé­gű értelmiségi fiatalok felvé­telét is. A miniszter rámuta­tott, hogy a felvételeket, az elbírálás módjait nyilváno­sabbá kell tenni. Hangoztat­ta: van olyan elgondolás, hogy a jövő tanévtől valami­vel szabadabbá tegyék a fel­vételeket, ez azonban az egye­temek kapacitásától függ. A műszaki egyetemeken igy csak kisebb létszámemelés lehetséges. ^ tmy muI um IHHISTMAS SEALS ütlhi liibvrfiilosí \

Next

/
Thumbnails
Contents