Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-25 / 43. szám
October 25, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ —Magyarországi riport— VAGY tizedmairammal ülök egy somogyi kis faluban, a Bíró-portán a pitvar előtti terebélyes eperfa alatt. A szeptemberi nap már lebukott a dombok mögött. Beszélgetünk. — Megette már a fene ezt a világot. Amikor már az ember nem lehet a maga gazdája... — igy morfondírozik Nagy Gergely olyan 40 év körüli javakorabeli ember, egyébként a télen alakult uj szövetkezet tagja. — Bánt már minket minden.. Ha közösen, ha egyénileg, sehogy se jó ez — mondja egy fiatalabb ember Kovács Antal. Azután nagy tétován megkockáztatja: — De Amerikában meg Kanadában, ott jó sora van a parasztnak. Hát mi miért nem élhetünk ott!? A dolog veleje, hogy 20 évi távoliét után, nemrég hazajött látogatóba Amerikából Kovács Antal nagybátyja. Sokat mesélt az ottani életről, a maga boldogságáról. — Azám, elvtárs, ott vannak olyan parasztok, akik autóval járnak a disznót meg a marhát etetni. Nem szakadnak bele a munkába, mégis jól élnek. Nem gürcölnek úgy, mint mi!.. . — Nekünk meg szövetkezni, mindig csak ezt halljuk — morfondírozik a házigazda, Biró Sándor és legyint. Szótlanul hallgatom a történeteket Amerikáról, a paraszti összehasonlításokat, s a körülöttem ülők hol erősebb, hol gyöngébb kitöréseit. — Hány holdon is gazdálkodik a Kovács-család Amerikában? Tizen, húszon vagy harmincon?--- kérdem. — Á, kétszáz hektáron! — mondja Kovács Antal és jelentősen a levegőbe bök ujjával. — Ha ez a rokon ilyen nagy földön gazdálkodik Amerikában, akkor ugyancsak sok kaszás meg marokszedő kell aratás idején. És vajon mennyi ott a napszám? — Kaszás?... Nem kell ott egy sem. Géppel, azzal csinálnak mindent! — magyarázzák szinte oktatólag egyszerre többen is> Kérdezgetem egyenként a körülöttem ülőket, hogy mennyi földön gazdálkodnak — vagy gazdálkodtak, mielőtt beléptek a tsz-be. Gyors számítás fejben és máris kiderül: az átlag éppen nyolc hold. — Szóval Amerikában nem nyolcholdas alapon virul a gazdaság? — kérdem. Hallgatnak. — Nincsen kiskasza meg marokszedő, nem “vödörből” hízik a" két vagy három hizó, nem kettesével vezetik itatni a marhákat és nem kézzel darálják a kukoricát a néhány tyukalja csirkének ! Kérdően néznek rám: ugyan mi a jelentősége ennek a kis mondókának? És most röviden hadd mondom e! igy nyilvánosan is annak az esti beszélgetésnek a velejét, ami olyannyira elgondolkoztatott néhánvunkat. FEJLETTEBB a mezőgazdasági termelés Amerikában, Angliában, Kanadában vagy Dániában, mint nálunk — mindez igaz. De miként lehet ez 'gy? Vajon a kisparaszti gazdaságokban szántó-vető, külön-külön bíbelődő emberek munkája nyomán. Ismerőseim fejébe néhány kérdés után bevillant a felismerés: nagyüzem, villamosítás, gépek használata, modem gazdálkodás — ez a gyökere mindennek ott a távol Nyugaton. De mi legyen nálunk? Efölött már sokkal többet gyötrődik az ember. Mert- a ragaszkodás az öt-tiz vagy tizenöt holdhoz, kegyetlenül erős, de a sóvárgás a jobb élet után — az sem gyengébb. A szövetkezetre még nagyon sok parasztember nem szívesen gondol. Pedig a sorsunkról döntenünk kell! — ezt erősen éreztük azon az estén ott az eperfa alatt mindahánvan. És mi minden eszünkbe jutott!... Hogy hányszor elmondtuk és leírtuk már a nagyüzem fölényét a kisparaszti gazdasággal szemben. A gépesítés, a műtrágyázás, a nagy táblákon való modem gazdálkodás előnyeit és igy tovább. Hanem a parasztok fejét és szivét ezernyi szál kötözi a néhány holdnyi röghöz, s ezek a szálak nehezen szakadnak. Sőt mi több: hamis illúziók vagy hiányos ismeretek miatt néha még erősödnek is. Mert minek mondhatnánk példának okáért az amerikai rokon elbeszélése nyomán a parasztemberek fejében támadt egyik-másik gondolatot, ők csak azt értették meg ebben a kis somogyi faluban, hogy ott jobb az élet. De hogy miféle eszközökkel és milyen áron — erről már kevés fogalmuk alakulhatott ki. Nagyrészt amiatt, mert mi keveset Írunk és beszélünk ilyen vonatkozásban (mintha bizony valami félnivalónk lenne!) a Nyugatról. Pedig mennyire érdemes szemMl EGY SOMOGYI FALÓBAN I - US FARMEREKRŐL ügyre venni a legfejlettebb nyugati tőkés országok mezőgazdaságát! Elsősorban — és csak nagyon röviden — ami ez országok társadalmának berendezkedését illeti, Az Egyesült Államokban a 40—200 hektáros — vagyis 70—348 holdas — gazdaságok birtokában levő földterület is két évtized alatt kereken 9 százalékkal csökkent. S hogy miért? Mert a nagyok olcsóbban tudnak termelni, mint a kisebbek. így növekszik évről évre a modem mezőgazdasági nagyüzemek ereje, befolyása minden egyes nyugati ország lakosainak életére. A nagy- gazdaságok teremtenek fejlett — és mind jobban fejlődő — földművelést és állattenyésztést; a nagygazdaságokban alkalmazhatják a legújabb gépeket, vegyszereket, általában: a modem gazdálkodás eszközeit. De mi történik közben a földek tulajdonosaival — ahogy ott mondják — a farmerekkel? Lesz, aki 100, -200 vagy akár 1000 hektáros gazdává gyarapodik, de a dolog természeténél fogva ezek a kevesebbek. A parasztság töbsége — a kisebb földü farmerek — elszegényedik ; birtokaik átvándorolnak a nagygazdaságokba, kicsúszik lábuk alól a föld. Azon az estén arról is faggattam a körülöttem ülőket, hogy vajon — ha mindent beleszámolunk —- mennyibe is kerül nekik egy mázsa búza megtermelése. Volt, aki száz forintot mondot, volt aki százhúszat vagy százötvenet. — No, ugyan kiváncsi lennék — mondom Németh Károlynak, aki csak száz forintot mondott — hogy a nagy piacon, a világpiacon mit is kezdene a búzájával? Mert ott csak 80—90 forint körül mozog a búza ára mázsánként. Már most tegyük fel, hogy a mi kormányunk azt mondaná a gazdának: “Nem vesszük meg a búzát 280 forintjával, hanem vigyék külországba és mindenki adja el, ahogy tudja.” Egyhangú volt erre az ellenvetés: — Ilyet nem tehetnének, de tudjuk, hogy nem is tesznek velünk. így igaz. De az is igazság, hogy nekünk, magyaroknak — és a gadálkodó embereknek is — lépést kell tartanunk a világ haladásával. Nekünk sem kerülhet huzamos ideig többe a búza, a hízott sertés vagy a hízott marha, egy-egy mázsájának megteremtése, mint amennyit ezen. élelmiszerekért a világpiacon adnak. A buza mázsájának ára tavaly decemberben az amerikai Chicagóban forintban számítva 89 forint 65 fillér volt. És még amikor a legmagasabbra szökött — 1951 decemberében —, akkor is csak a 113 forintot érte el. A hízott marha kilójának ára (élősúlyban számítva) a legutóbbi hat év alatt a legmagasabb árak szerint is csak a hat forintot érte el, de volt idő, amikor mindössze 3 forjnt 96 fillért fizettek érte. És a nagygazdaságok még az: alacsony árak ellenére is szert tettek haszonra, mert tömegesen, olcsón hizlalják az állatokat, a a gépek nagyon leegyszerűsítik a földművelést. Ez hát a titka — a gépesítés, a modem technika, a korszerű gazdálkodás — a nyugati mező- gazdaság fejlettségének. A nagyüzemi gazdálkodás egyaránt jellemző az Amerikai Egyesült Államokra, Kanadára vagy Angliára. Hát még mit tudna művelni az a technika, mennyivel többre lehetne vinni azokkal a gépekkel egy igazságos társadalmi berendezkedés esetében; vagyis szocialista országban! A gépesítésnek, a nagyüzemi gazdálkodásnak köszönheti Anglia — a Nyugat legfejletebb mezőgazdaságú országa — hogy holdanként eltarthatnak egy-egy számos-állatot. Persze könnyű vöt nekik hátuk mögött a sokmilliós lakosságú gyarmatokkal. Angliában az 1954—1955-ös kimutatások szerint 10 millió 670 ezer szarvasmarha volt, viszont a lovak száma alig haladta meg a 300 ezret. Ott már régebben felismerték, mint a mi falvainkban, hogy a lónál sokkal hasznosabb a hízósertés, a marha vagy a tejelő tehén és egy- egy traktor s 1955-ben hektáronként 33.5 mázsa búzát és 23.8 mázsa rozsot termeltek. (Vagvis holdanként 19,2 mázsa búzát és 13,7 mázsa rozsot.) És most sorakoztassuk fel a mi adatainkat: nálunk egy-egy 15 lóerős traktoregységre -692 kát. hold szántóterület jut; a buza holdár-, kénti termésátlaga a legutóbbi négy év ularr 8,4 mázsa volt és jelenleg 3 hold földre jut egy- egy számosállat. Megdöbentő tények ezek — már mint a számok közötti különbségek — és vannak, akik azt mondják, hogy jobb erről nem imi és nem beszélni. Dehát nem dughatjuk a homokba a fejünket! A tények tények; a világ technikai haladása letagadhatatlan. lmunk és beszélnünk kell a Nyugatról is, mert azok a számok, az élet otta=- ni menete is minket igazol. Minket, akik azt mondjuk, hogy lehetséges éppen gazdálkodni a kicsiny parcellákon is; van még lehetőség, azokon is jócskán — de csak egy darabig. Sok minden kényszerít bennünket a gazdálkodási formák megváltoztatására, a technika, a gépek használatára és ami ezzel együttjár: a szövetkezésre. Mondhatná erre valaki: hiszen Magyarorszá- gon is vannak nagy gazdaságok, szövetkezetek, de ezek általában mégsem dicsekedhetnek olyan eredményekkel, mint a legiejíettebb nyugati országok farmjai. Ez is igaz — de hát ma még mennyivel kisebbek a nn modern nagyüzemi t, - pasztatataink és mennyivel szerényebb technikai felszerelésünk. De mennyivel jobb a jövőt illetően a mi gazdáink helyzete, mint a nyugati tőkés országok kisföldü embereinek sorsa. Csak é‘- ni kell a lehetőségekkel — de élni kc-11 velük .éf», minél előbb, annál jobb! ir HÁT VALAHOGY igy állunk Amerikával* i kiskaszával és a szövetkezéssel. A nyugati fejieii országok mezőgazdaságát szemlélve sok mindé - bői okulhatunk, de kevés lenne csak azt látnunk, hogy több termés, meg jobb élet. Az öt-, ti - vagy tizenöt holdas gazdáknak itt Magyarországon is óhatatlanul fel kell ismerniök, hogy ne-n- csak a jövő, hanem már a jelen is a gépesítő modem nagygazdaságoké. Cakis igy: a szövetkezéssel tarthatunk lépést a világ haladásával; ily módon fordíthatjuk jobbra sorsunkat Somogybán, Zalában, a Nyírségben vagy a Tiszaháton. Horváth László készol i nmm Igen, készül az 1957-iki naptárunk! Mi több, jelentékeny része már ki is van szedve. Csak még egy igen fontos dolog hiányzik belőle! Igen, olvasóink üdvözletei! Az üdvözletek, amelyek a szivét-lelkét alko+iók minden naptárunknak és amelyek- — lehetővé teszik kiadását évről évre. Tudjuk, minden olvasónk megérti, hogv a naptár szerény áráért, egv dollárért, egy ilven viszonylag kis csoportnak, mint nekünk, teljes I ■- hetelenség volna egy olyan gyönyörű, gr'dar, tartalmas nantárt kiállítani, mint. mi az ÉVENTE MEGJELENŐ KALENDÁRIUMUNK. Csakis olvasóink jószívű adományai, üdvözletei teszik ezt lehetővé. Minden olvasónk tudja, hogy az elmúlt években egyre szebb, jobb naptárt adtunk ki. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, nem állítjuk, Imgy az 1957-iki felül fogja múlni a tavalyit vaw azelőtti szenzációs naotáramkat. DE A>TNYT7 MONDHATUNK, HOGY SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN EREJÉT MEGFESZÍTI, HOGY EZ MEGTÖRTÉNJEN! Hogv ez sikerülni fog-e vagv nem, azt a mi kedves olvasóink fogják megállapítani 1—2 hónap múlva, amikor a naptárunk megjelenik. Most azonban megismételjük kérésünket, küldjenek üdvözleteket a naptárba. Kiki annyit csatoljon üdvözletéhez, amennyit megengedhet magának. Egy centtel sem többet. Az üdvözletekét három fejléc alá csoportosítjuk: üdvözletek szülőhazánk népének! üdvözlet a világ dolgozóihoz! üdvözlet a szabadság és demokrácia amerikai harcosaihoz! Egy-egy olvasó természetesen any- nyi üdvözletét küld, amennyit óhajt. Töltse ki az alanti szelvényt: Magvar Szó, Kalendárium 130 East 16th Street New York 3, N. Y. T. Szerkesztőség! Én is hozzá akarok járulni 1957-iki kalendáriumunk előállításának költségeihez. Csatolok $........................t üdvözletre. □ Üdvözlöm magyar szülőhazám népét, további sikereket kívánok nekik! □ Üdvözlöm a világ dolgozóit, akik minden országban egy célért, békés, boldog életért dolgoznak! □ Üdvözlöm a szabadság és demokrácia ame-^ rikai harcosait^ fehért, négert, magyart* és minden más nemzetiségű polgártár samat! , Név: ..................................................................... Cim: .....................................................................-____J
