Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-11 / 41. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday Oct. 11, 1956 Hatojama moszkvai missziója ax. Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok STEVENSON FONTOS KIJELENTÉSEI A BÉKÉRŐL Az elnökválasztási korteskampány zenebonájában magasra kiemelkedőnek és nemzetközi jelentőségűnek tartjuk Stevenson demokrata elnökjelölt kijelentéseit a béke biztosításának kérdéséről, amelyeket a múlt héten New Jerseyben tartott egyik választási gyűlésen mondott. E kijelentések közül az alantiakat idézzük: “Ha gyakorlatilag akarunk gondolkozni a békéről, abból a teljes meggyőződésből kell kiindulnunk, hogy a háború többé már nem gyakorlati megoldás a nemzetek közötti nézeteltérések megoldásában. “A másik kiindulási pont az, hogy a béke nemcsak annyit jelent, hogy nem vagyunk háborúban. A béke több mint az olyan bizonytalan fegyverszünet, amilyen például jelenleg van érvényben Koreában. . “A békéhez mindenekelőtt szükségünk van arra a képességünkre, hogy elriasszuk a lehetséges ellenséget a támadás gondolatától. Elegendő haderőnek kell lenni bármely lehetséges ellenfél arról való meggyőzésére, hogy az, amit biztosan veszteni fog támadás esetén, sokkal több, mint amit esetleg nyerhetne... “De én néha arra gondolok, hogy mint nemzet túlságosan nagyra laksáltuk a védelem gépezetét, mint olyant, ami magába véve is célunk lehet. Legalább is ezt a benyomást vált(I.ásd l)r. Morandini cikkét: “AZ ATOMROBBANÁSOK ÉS AZ EMBERI FAJ JÖVŐJE”, az 5-ik oldalon). \_________________________________________) juk ki a világ túl nagy részében. Annyit beszéltünk az atombombákról, annyit beszéltünk arról, hogy mily jártasak vagyunk egyre borzalmasabb atombombák készítésében, más nemzetekkel való viszonyunkat annyira katonai alapra helyeztük, hogy a világ arra a konklúzióra jutott miszerint mi a mai forrongó és forradalmi világ minden problémáját katonai erővel gondoljuk megoldhatónak... , “Mivel én az igazságos és békés világ életét szerves folyamatnak tekintem, nagy fontosságod >k a nukleáris fegyverek további kipróbálása megszüntetésének a nagyhatalmak részéről. “Bizonyára van elegendő bölcsesség ahhoz, hogy megmentsük az emberi fajt a légköre megmérgezésétől, hogy a légburkolat felső zónáit ne töltsük meg olyan elemekkel, amelyek kiszámít hatatlan következményekkel járnának az emberi fajra. . “Az ily kísérletek feladása — amelyre a nagyhatalmak most hajlamosak, ha van megfelelő vezetőség — az első lépés ebbe az irányba. E lépést nyugodtan megtehetjük, mivel senki sem tud titokban hidrogénbombákat robbantani és a két fél mindig tudná, hogy a másik betartja-e az Ígéretét. “Sajnálom, hogy ez az adminisztráció nem követte ezt az utat sem a béke felé, bár oly sokan sürgették: katolikus és protestáns egyházi vezetők, kiváló tudósok, vezető közoktatók és igen. komoly politikusok.” “Az a tény, hogy a világ még nem volt képes létrehozni általános és végrehajtható leszere- 1 lést, nem jelenti azt, hogy ezt nem lehet elérni. . . A hidrogénbombás világban a leszerelés nem alkalmi, hanem kényszerkérdés.” Nixon haragos cáfolata A republikánusoknak természetesen nem tetszett Stevenson bátor sikraszállása a béke ügyében és az Eisenhower-kormány felé irányított kritikája. Eddig ugyanis a republikánusok önmaTokióban botrányba fulladt a japán kormánypárt, a liberális-demokrata párt választmányi gyűlése, amelyen Hatojama miniszterelnök Moszkvába való utazása fölött folyt a vita. A párt egyes befolyásos elemei — különösen azok, amelyeknek kapcsolatai vannak wall-streeti üzleti körökkel — erőteljesen ellenzik Hatojama elutazását, melynek célja a 11 év óta esedékes szövjet—japán békeszerződés megkötése. Japán technikailag ma is hadiállapotban van a Szovjetunióval ! Hatojama, miként a N. Y. Times jelentette a múlt hét szerdáján a párt egyes elemeinek ellenzése dacára mégis elhatározta elutazását Moszkvába. Hatojama útja világpolitikai esemény, melynek roppant kihatása lehet nemcsak Japán, Ázsia és a szocialista világ közgazdaságára, hanem Amerika külpolitikájára és közgazdaságára is. Ezért érdemes a dolog hátterével némi részletességgel foglalkozni. Mint emlékezetes, ez év július 61-én a szovjet fővárosban Sepilov szovjet külügyminiszter és Sigemicu japán külügyminiszter kezdett tárgyalásokat a szovjet—japán békeszerződés létrehozása érdekében. E megbeszélések augusztus 11-én félbeszakadtak. A tárgyalások eredménytelen fél- bemaradásáért a japán küldöttséget terhelte a felelősség. A japán fél ugyanis ahelyett, hogy aláírta volna a korábbi hosszú hónapokig tartó londoni megbeszéléseken voltaképp már teljesen elkészült békeszerződést, -újabb alaptalan területi követelésekkel állt elő. Sigemicu a Kurili-szitre- teknek a Szovjetunióhoz tartozó két szigetét: Kunasirit és Iturupot követelte. Szovjet részről természetesen a leghatározottabban visszautasították e kérés teljesítését. Sigemicu — aki eleve eltökélte a tárgyalások kátyúba juttatását — “hajlithatatlan” maga tartást tanúsított, mert fél szemével állandóan Tokió felé sandított. Márpedig a japán fővárosban maradt politikai barátaitól csak olyan tanácsokat kaphatott, amelyeknek megfogadása eleve kudarcra kárhoztatta a két külügyminiszter konferenciáját. Nyílt titok ugyanis, hogy Japánban a kormányon levő Liberális Demokrata Párt sorait és vezetőségét súlyos ellentétek osztják meg. Joszida, a volt miniszter- elnök Hatojama régi politikai ellenfele, makacsul ellenezte Sigemicu moszkvai misszióját és ez esetben valósággal szövetségre lépett az Egyesült Államok politikáját ugyancsak támogató Sí- gemicuval, a tárgyalások meghiusitása érdekében. A japán külügyminiszter tarthatalan követelései és furcsa merevsége miatt azután hajótörést szenvedtek a megbeszélések. 466 millió dolláros deficit Hatojama, a 73 éves, betegeskedő miniszterelnök úgy érezte: személyesen kell Moszkvába utaznia és végre tető alá hoznia a békeszerződés régóta vajúdó ügyét. Hatojama helyzete meglehetősen nehéz. A japán kormányfő nemcsak saját pártjában áll a viták és bírálatok kereszttüzében, hanem állandó nyomást gyakorol a kormányra a mindinkább megerősödő, ellenzéki Szocialista Párt és mindenekelőtt a japán közvélemény, amely követeli a kibontakozás utjának megtalálását. Érdekes vonása a helyzetnek, hogy maguk a vezető japán üzleti körök is unják már a békeszerződés körüli huzavonát. A New York Herald Tribune ezzel kapcsolatban kiemelte: az ország gazdasági életében olv lényeges szerepet játszó halászati érdekképviseleteknek különösen gukat tüntették fel a béke-pártjának a koreai háború megszüntetésére való hivatkozással. Most Stevenson bátor lépéssel — és éles ellentétben a hidegháborút továbbra is követelő más demokrata vezérekkel, Trumannal, Harimannal. Sy- mingtonnal — átvette a békéért való kezdeményezést a republikánusoktól. A republikánusok haragos válaszát Nixon al- elnök adta meg másnap Philadelphiában mondott beszédében: “Katasztrofális badarság” állította Nixon Stevenson beszédéről. “Nem védi meg az amerikai népet a nukleáris bombázástól.” “Mr. Stevensonnak az oroszokat kellene kritizálnia, akik visszatuasitották az elnök minden egyes nagylelkű ajánlatát.” Komoly kételyek merülnek fel ezekután, hangoztatta Nixon, Stevenson elnöki'etermettségét illetően. rendkívül fontos a szovjet—japán viszony haladéktalan normalizálása. A New York Times több cikkben elemezte: miért van múlhatatlanul szükségük a japán gyáriparosoknak és kereskedőknek a hagyományos gazdasági együttműködés megteremtésére a Szovjetunióval és a Kypi Népköztársasággal. Japán súlyos gazdasági nehézségei szoros ösz- szefüggésben állnak a külpolitikai problémák rendezetlenségével. Japán ipari exportja az elmúlt évben csak ötvenöt százalékát érte el a há- boruelőtti színvonalnak s messze alatta maradnak az imporköltségeknek. A deficit egyetlen év alatt 466 millió dollárra rúgott, az import értékének egyötödére. A második világháború előtt a japán export kétötöde olyan országokba irányult, amelyek ma a szocialista táborhoz tartoznak. .Japán napjainkban szinte kizárólag az amerikai katonai rendelésektől füg’g gazdaságilag és nagyrészt ezektől az összegektől függ nemzetközi fizetési egyenlege. Súlyosbítja a bajokat, hogy a nyugati országok minden módon igyekeznek kirekesz- teni Japánt saját piacaikról. Bojkott japán áruk ellen Mi sem jellemzőbb e “szövetségesek” álláspontjára mint az a tény, hogy néhány hónarmal ezelőtt az Egyesült Államok két állama, Dél-Karolina és Alabama törvényt léptetett életbe a japán árucikkek hivatalos bojkottjára. Mig a japán kereskedelmi körök nyugati piacai igy zsugorodnak össze, a Szovjetunióval való kereskedelem, évenként 500—500 millió rubelt jelentene, s ezzel nagymértékben hozzásegítené Japánt gazdasági bajainak megoldásához. E néhány adatnak a fényében bizonyára könnyebben meg lehet érteni, miért sürgetik ipari és kereskedelmi körökben is Hatojama utazását. á Washington Post Bulganyin üzenetéről . Washington Post szerkesztőségi cikkében kommentálja Bulganyinnak Eisenhowerhez intézett üzenetét. A lap olyan értelemben nyilatkozik. hogy az Egyesült Államoknak kellő figyelemben kel részesíteni az üzenetet, ha “valóban arra törekszik, hogy egy elfogadható szavatossági rendszert teremtsen” az atomfegyver vonalán. A Szovjetunió “őszintén aggódik” amiatt — mutat rá a lap —, hogy Eisenhower lé- gifelügy.eleti javaslatának fő célja felderítő jellegű adatok szerzése. “Nem lenne-e célszerű figyelembevenni a szovjet ellenvetéseket — folytatja a lap — és tisztázni,-mit lehet tenni Bulganyinnak a szárazföldi ellenőrzési pontok létrehozásáról szóló javaslatával?” A Washington Post ügy véli, hogy “még egy ilyen szélesebbkörü terv megvizsgálása előtt is” lehetséges az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése. “Az egyezmény bármilyen megsértését könnyen felfedezhetnék” — szögezi le a lap. AZ AMERIKAI üzletemberek magán — vagy üzleteik repülőgépein évente négy millió órát töltenek a levegőben — többet, mint amennyit az összes kereskedelmi repülővállalatok rendes repülőjáratai ! (Nohát, ha már kételyekről beszélünk, akad egv-két komoly kétely a Tricky Dicky elnökségre- termettségét illetően is. — Szerk.) “Ennek a naiv javaslatnak — hangsúlyozta Nixon —, hogy szüntessük meg a H-bombák kipróbálását, nem lehet már hatása, mint az, hogy megrázza külföldi barátaink bizalmát elhatározásunkban és képességünkben, hogy erőteljesen és komolyan kezeljük a kommunista veszélyt.” Szóval Mr. Nixon mégis csak kikottyantotta, hogy ő a hidrogénbombákkal készül a “kommunista veszély” kezelésére, azaz a szocialista államokkal fennálló nézeteltéréseink “elintézésére.” Gondolkodó emberek ezekután még tisztábban látják, mily katasztrófát jelentene Amerika népének és az egész emberiségnek az, ha Nixon al- elnök maradna, vagy — ne adja a sors — valaha Amerika elnöki székébe kerülne!
