Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-11 / 41. szám
A MUNKÁSSÁG HALOTTAKÉRT TEMETTÉK EL RAJKÓT 200,000 ember vett részt a gyászünnepélyen BUDAPEST. — A felszabadulás őta eltelt 11 és fél esztendő legnagyobb tömegdrámája és talán legjelentősebb politikai eseménye ment végbe Budapesten a múlt hét szombatén, október 6-ikán, amidőn a Magyar Dolgozók Pártja rendezésében katonai gyászpompával örök nyugalomra helyezték a “korábbi évek politikai pereiben ártatlanul elitéit 'és kivégzett elvtársainkat, akiket a párt Központi Vezetősége már korábban rehabilitált és párttagsági jolösszehivták a magyar országgyűlést BUDAPEST, Okt. 5. — A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést október 22-én. hétfőn délelőtt 11 órára összehívta. gukba visszaállított” (ahogy a Dolgozó’Párt ja nyilatkozata jellemezte őket) és pedig Rajk Lászlót, Pálffy György al tábornagyot, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. Az áldozatok hozzátartozói gyermekeikkel együtt vettek részt a temtésen. Ott menetelt közöttük Rajk László özvegye, Julia is, 8 éves László fiával. A temetőben Nagy Imre, a pártból jelenleg kizárt volt miniszterelnök megölelte és megcsókolta a gyászoló özvegyet. A végtiszteletadáson résztvett a kormány minden tagja a Krímben tartózkodó Gerő Ernő kivételével. A kormány és a Dolgozók Pártja nevében Apró Antal búcsúztatta RajkoL Beszédéből az aiantiakat idézzük: “Mélyen sajnáljuk, hogy hittünk a rosszakaratú rágalmakban, amelyek mártirságukra vezettek. Leszámoltunk és továbbra is le fogunk számolni azokkal akik felelősek sorsukért. Soha többé nem fog ilyen borzalmas dolog ismét megtörténni. “Rajk László elvtársunkat szerette s becsülte a dolgozó népünk. Szadista bűnözök pusztították el. üldözték, háttérbe szorították harcos társait, azokat, akik nem egyszer életük kockáztatásával tettek tanúságot pártunk mellett. “A személyi kultusz mocsarában termett a történelem hamisítás, a talpnyalás, törvénytiprás. . . Ma temetünk és nem Ítélünk. Nem akarjuk ezt a napot megzavarni jogos felháborodásunk kinyilvánításával. “Harcolunk «azért, hogy a demokrácia, országunkban megingadhatatlanul erős legyen, a szocialista demokrácia, (Folytatás a 16-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of Martéi 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y. Vol. V. No. 41. Thursday, October 11, 1956. NEW YORK, N. V. !!>/ EÖRSI BÉLA: Prosperitás - uzsora alapon Lapunk kiváló közgazdasági szakértője feltárja a jelenlegi gazdasági konjunktúra 20—60%-os uzsora alapon nyugvó rugóit Groutiho Marx —- Bemard Shaw szerint az egyetlen szellemes ember Amerikában (akinek nem hivatásos vicc- irók írják elő mit mondjon) |— a múltkoriban kikérdezett [egy fiatal házaspárt a “Bet jyour Life” cimii programján. .Megkérdezte van-e saját há- i zuk — Igen, volt a felelet, — ÍVan-é bútoruk, frigidairejuk, ; televíziójuk, autójuk és mindenre igenlő választ kapott. ! Hogyan vehettek ennyi mindent ily rövid idő alatt? A felelet: Részletfizetésre! Erre Groucho Marx megjegyez- | te: “Maguk igazi jó Ameri- i kaiak, részletre vásárolnak s életük fogytáig fizetni fogják a részleteket.” Ez köviden az amerikai gazdasági élet kulcsa. Ezen lehet nevetni, de a Federal Reserve Board statisztikája szerint (idézzük a i Harper’s Magazine igen jó j cikkét a szept. számából..) 1 ... Az amerikai kereske- j átírni bankok kezében öt bil- j ; lió (ötezer millió) dollárt ki- j tevő automobilfinanszirozó ; kötvény van és ebből két billió a jobmódu osz/álvé, három billió pedig a szegényebb réteg kötelezettsége” Ez teljesen uzsoraüzlet —úgynevezett üzleti papírok vásárlása formájában történik. Az j utóbbi alatt ügyes ügyvédek j által kidogozott és az uzsora-! í törvényt kijátszó — hazug (jogi formulát értik, mely le- i hetővé teszi, hogy 20 százalék, sokszor 40 százalék (sőt volt rá eset, hogy 60 száza- ! lék) kamatot is számítsanak fel a még fennálló tartozás után Higyjék el olvasóink, hogy ez nem Indiában történik, nem is Dél Amerikában, hanem igen is az Egyesült villámokban. Nehogy azt higyjék, hogy ez csak mondjuk j Alaba-má ban történhetik, | ahöl mindenre el lehetünk ké- |szülve, hanem New Yorktól! ! egész Californiáig ilyen uzso- j ! raüzlet virágzik a világ leg-1 | gazdagabb országában! Miért van Amerika gazdasági élete részletüzletre aln- J pitva? Olyan gazdasági rendszer, i melyben a profit — haszonhajsza — a legfőbb motívum, nélkülöz minden tervet (terv- szerűséget.) Odamegy a tőke, ahol legnagyobb a haszon. Minthogy a tőke főleg felszerelésbe és gépekbe fektet be, nem liquidálható egyköny- nyen, az eredmény az, hogy bizonyos iparágakban több termelőeszköz van van mint másokban. Vannak helyek, ihol a magasabb haszon csábítása oly erős volt a múltban, hogy tulsokan tettek bele tőkéjüket. Ilyen helyeken túltermelés állott elő. Az amerikai ipar emellett, a haszon utáni iramon kívül más előnyöket is élvezett. A II.-ik világháborúban a nehézipar nem akarta kockáztatni — még magas haszon- igéret mellett sem — a felszerelés és gépek költségeit. Erre a kormány az adófizetők pénzéből épített fel acélgyárakat és más nehézipari (pl. miigummi) üzemeket A háború végén a vállalatok ege- autóbuszjegy árán megvehették ezeket a gyárakat (sokszor az épületekkel együtt.) így most már az amerikai nehézipar itt állott óriási felszereléssel — részint saját befektetése révén, de gyakran az adófizetők pénzén. A nev'venes évek közeoér felhasználásuk kéz enfekvő volt. Nem volt elég autó, nem volt elég frigidaire, nem volt elég lakóház építkezés az utolsó tizenöt évben A nehézipar teljes erővel dolgozhatott és hasznot zsebelhetett be. 1948-ban azonban a nemzet vásár lóképessége csökkent és gazdasági válság előtt állottunk. Wall Street hamarosan talált kiutat: a koreai háború és azzal kapcsolatos erős fegyverkezés formájában. Mindez 1953-ban befejeződött és a nehézipar újabb csudagyógyszerre szorult. A helyzet igy áll: Amerika túlméretezett nehézipari termékeit nem tudja sem a külföldre küldött hadifelszereléssel sem az országban felhalmozott hadifelszerelésekkel elhelyezni. A lakosság vásárlóképessége — a reálbérek javulásának hiányában — nem emelkedhet. A sajtó és a kormány mesterséges optimizmusa csodagyógyszerrel kívánja a fogyasztók vás&r- lókedvét fokozni. Az egész ország hamis biztonságérzetbe van kábítva. A gyermekáldás állandóan növekedik, az átlagos család" tagjainak száma — a harmincas évek viszonyítva erős emelkedést mutat. A lakosság vásárlóképessége nem emelkedvén, az emberek elzálogosítják a jövő esztendők jövedelmét — ami legtisztábban mutatja biztonság érzetük hamis alapzatát (security). Mindent részletfizetésre vásárolnak, de nem úgy, mint a régi időben. Régebben a háztörlesztés 10 évre volt tervezve, most gyakran 20 évre. Régebben bútorokat vagy más házi felszerelést (pl. televízió# 6 hónapra, legfeljebb egy évi lefizetésre vásároltak, most ! gyakran 3 évre terjed A dolgozók természetesem nemcsak a részleteket fizette hanem a kamatot is! A kamatláb emelkedése tükrözi a gazdasági élet aggodalmáé, hogy ez a rendszer veszedelmes és nagy' a kockázat. A szegény ember nem fizet 4-fő .helyett 6%-ot, hanem a régi 10% helyett 20%-at! Miután nála nagyobb a kockázat, a szegény ember mindig nagyobb kamatot fizéiétt mint a jómódú. Minthogy, a kapitalisták szemében “ósdi uzsora törvények“ akadályozzák a magasabb kamatláb kulcsot;, olyan jogi formát találta :, mely leplezi a titkos uzsorát, t.i. a vásárlóószerződés eladását. Legyünk óvatosak. Ölve, +- sunk el minden vétel-szer:- >- dést (Bill of Sale). Ha nem értj ük, kérdezzük nv r olyan barátunkat, aki éri; hozzá. A kérdés az, mennyi ide g tudja a túltermelésben szenvedő közgazdaságunk csodaszerekkel s részletfizetési injekció val a mai álprosperitást fenntartani? Az autópiar vezetői szerint 1957-ben hat és félmilliónál valamivel több gépkocsit fognak eladni. Az idei forgalom 5,900.000 körit 1 mozog, annak ellenére, hogy az ! év elején a szakértők hét milliós üzletet jósoltak. A barnaszén j árát 35 centtel emelte ton- í nánként egy nagy Cincinnatl-l ! szénvállalat. De az emelés egye- ! lőre csak a délen termelt szénre vonatkozik. A nagykeresk - dők a bányászok ui szerződésiben kivívott béremeléssel indj- ! kolják az áremelést. Feloszlott az American Labor Party . New Yorkban. 1948-ban még több mint félmillió polgár szavazott jelöltjeire, de 1954-ben már képtelen volt a szavazólistán való maradáshoz szükséges 50,000 szavazatott megszerezni. A UN védnöksége alatti tárgyalásokat javas'lt úgy az egyiptomi, mint a szovjet külügyminiszter a Bizt n- sági Tanács ülésén a szuezi " ság megoldására. A tárgyal: r k. célja uj nemzetközi egyezni ■ v lenne a szabad hajózás ga-= - tálására az eddigi, 188' i konstantinápolyi egye zmt y helyébe. Wlróf ír a Wláfijar Szó? AZ EMBERISÉG JÖVŐJE ÉS AZ ATOMROBBANÁSOK Lapunk kiváló külmunkatársa, Morandini professzor időszerű, fontos cikke a további atomrob- bapróbák beszüntetésének szükségességéről. (5 old.) A VÁLASZTÁSI KAMPÁNY FŐKÉRDÉSEI Elérte már a csúcspontját a második világháború szülte amerikai militarizmus, avagy tovább fog nőni és mint valami szörnyű Frankenstein fogja elpusztítani az amerikai demokráciát? Geréb József mélyenszántó cikkben “EDDIG S NE TOVÁBB’ elemzi az elnökválasztási kampány főkérdéseit. (3-ik oldal.) MAGYAROK A DALAI LÁMÁNÁL Szenzációs riport a magyar készitményü teherautók győzelméről a tibeti fennsíkon és a magyar sőffőrök látogatásáról az “isten-király”-nál a dalai lámánál! (12-ik old.) A SZUEZI "CSIZMA” A UN ASZTALÁN Nincs már a farmokon annyi teendő, mint a nyár idején és igy megszólalt hosszas hallgatás után lápunk ragyogó rovatirója, Bódog András is. Mulattató de egyben mélységesen jellemző cikkét a szuezi válságról a 4-ik oldalon találja az olvasó. A MAGYAR ÚTLEVELEKRŐL “Alkotmányos államban nem lehet titkolózni az útlevelek kérdésében”. Ebben a hangnemben kritizálja Novobáczky Sándor a budapesti Magyar Nemzetben az illetékes magyar hatóságokat az útlevelek kiadása körüli késedelmekért és bürokráciáért. Azokat, akik valamely rokonukat szeretnék az óhazából idehozatni, különösen érdekelheti e cikkünk mai lapunk 7->k oldalán: “VILÁGOSSÁGOT AZ ÚTLEVÉL-KÉRDÉSBEN!”
