Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-05 / 26. szám
.lursday, July 5, 1956 AMERIKAI MAI,VAK SZÓ 3 VÁLASZTÁSI ARENA \_________________________________r Vigyázat, Adtai, pirrhusi győzelmet készítenek neked A múlt hét végén minden feltűnés nélkül New Yorkba érkezett Adlai Stevenson a demokrata 'járt legesélyesebb einökjelöltje. Bizalmas megbeszélést tartott legmagasabbrangu tanácsadóival. Az újságíróknak, akiknek sikerült néhány szót váltani vele, az a benyomásuk volt, hogy Stevenson tele van optimizmussal. Miért is ne lenne? A politikusok, akik az egyes államokban lezajlott előválasztások alapján számon tartják azt, hogy melyik elnökjelölt mögé hány demokrata konvenciós tag sorakozott fel eddig, már kiszámitot- ják, hogy az első szava- is a, zsebében van 502 szavazat, ami csak 184- el kevesebb, mint a jelöl- (etéshez szükséges 686 szavazat. Akik ismerik az amerikai ein ők jelölő konvenciók működését, azok tud- jk, hogy az első szavazá- záson ■ sohasem* dől el a jelölés.- Az első szavazaton rendszerint vagy több-kevesebb szavazatot. Amolyan politikai formalitás, udvariaskodás az első szavazás. A nagyobb államok delegációi, rendszerint a saját “kedvelt fiuk”-ra adják le a szavazataikat, még akkor is ha jól tudják, hogy az illetőnek semmilyen esélye sincs a jelöltetésre. Közben azonban a színfalak mögött, vagy még inkább a “szállodák szivarfüstös szobáiban” már nagyban folyik a szavazatokért való alkudozás, adás-vétel. A fő korifeusok nagyban szaglásznak, hogy az udvariaskodás után melyik jelöltre készülnek á többi delegációk szavazni, hogy az ő csoportjuk minél hamarabb ülhessen fel a győztes jelölt szekerére.' Mert minél hamarabb csatlakoznak le, annál alaposabb számlát nyújthatnak majd be a győzelem után a jutalmakért, főleg állásokért. Nos, amikor valamely jelöltnek már az első szavazásnál van 502 szavazata, az már félig “bent van”. Az egyedüli veszély ilyenkor csak az lehet, hogy egy másik jelölt is hasonlóan tetemes szavazatai indul. Ily esetben a két nagy esélyes csoportja sokáig kardoskodik a maga jelöltjéért, miközben nagyban alkudoznak a “szabad” delegációk szavazataiért. Ha azonban egyik sem képes megszerezni több szavazáson át a jelöléshez szükséges szavazatot (ha nem tévedünk volt már egy demokrata konvenció, ahol nem kevesebb mint 104-szer kellett a delegátusokat leszavaztatni!) akkor kezdenek egy harmadik jelölt, az úgynevezett “dark horse” után nézni, aki elfogadható lenne mindkét csoport számára. Stevenson után Harrimannak van a legtöbb Ígért szavazata, 190, s ő utána jön Kefauver 173-al. Amilyen kecsegtetőek Stevenson kilátásai a jelölésre ép annyira kétségesek a a kilátásai a választási győzelemre. Mert a háttérben sötét munka folyik. A déli reakciós demokraták azzal igyekeznek Stevensont a maguk számára megnyerni, hogy szinte garantálják neki a jelölést a második szavazásnál, ha, és itt jön a nagy HA, ha Stevenson ezzel szemben megteszi nekik azt a szívességet, hogy nem fog követelni erélyes polgárjogi programmof a demokrata párt választási manifesztumában! Ha azonban Stevensont képesek lesznek leszedni a lábáról ezzel a mézes-mázos Ígérettel, akkor elvesztheti a választást, mert sem a munkásszervezetek liberális rétegei, sem a jelentékeny északi néger választótömegek nem fognak döntő többségükben rája szavazni, ami egyértelmű lesz a republikánus győzelemmel. Vigyázat hát, Stevenson, ne dőlj be a déli demokratáknak ! egy tucat jelölt kap Az alábbi mondás állítólag az Írországi futballcsapat ügyvezetőjétől, a felvidéki skótok kelta nyelvét, a gaelic-et beszélő Saemus MacFerran- től származik: “USA-ban élni sincs ideje az embernek. Mindent oly gyorsan kell csinálni, hogy még az őgyelgést is gyors iramban kell végezni.” MONROE, MILLER ÉS AZ AMERIKAELLENES BIZOTTSÁG Irta: DR. POGÁNY BÉLA A világ legtermészetesebb dolgának kellene tekinteni, hogy az Egyesült Államok egyik legkiválóbb drámairója, Arthur Miller, a “Death of a Salesman” világhírű szerzője, el akarja venni feleségül az Egyesült Államok legnépszerűbb mozicsillagát, Marilyn Monroe-t, a sex appeal királynőt. A nagynevű művésznőnek Julius 13-án Angliába kell utaznia egy uj film felvételére, ahova Miller is el akarja kisérni, a házasságnak tehát addigra meg kell történnie, hogy együttmehessenek. Millernek azonban nem akarják megadni a hatóságok az útlevelet addig, amig politikai megbízhatóságára fényt nem derítenek. Műiért nemrég kihallgatta . a képviselöház Amerikaellenes bizottsága. A drámairó minden kérdésre megfelelt, de amikor arra szólították fel, hogy mondja meg neveit mindazoknak, akik hét évvel ezelőtt egy haladó szervezet gyűlésén voltak, Miller kijelentette, hogy lelkiismerete tiltja, hogy más embereknek bajt okozzon.' Az Amerikaellenes bizottság ezért a válaszért a kongresszus ellen, elkövetett “tiszteletlenség” vádjával fenyegette meg, amelyért 1,000 dolláros pénzbírsággal és egyévi fegyházzal büntethetik. Múlt hét szerdáján pedig azt üzenték neki, hogy tiz- napi gondolkodási időt engedélyeznek neki: ha meggondolja magát és megnevezi az illetőket, akkor visszavonják ellene a tiszteletlenségi vádat. A kitűnő szerző most gondolkodik, tépelő- dik. . . Rettenetes dilemma elé állították. Ha ugyanis .ismerőseinek és barátainak árulójává válik, akkor megkapja útlevelét, elveheti az ország legétvágygerjesztőbb színésznőjét, (aki-' nek bájairól, szépsége minden csinjáról-binjáról minden részletet kizsákmányoló filmjei ismertették meg az ország közvéleményét,)—és lehet a föld legboldogabb embere, a sex appeal királynő férje és birtokosa. De ha továbbra is megtagadja a nevek kiadását, akkor egy álló esztendeig börtönbe vetik étf ott sinvlődhet-sóvároghat az imádott nő után... Ezt az egyszerű, primitiv, durva dilemmát eszelték ki az Amerikaellenes bizottság vaskalaposai, akik a maguk ódivatú képzeletével igy akarnak konkurrálni a zseniális darabiró színpadi 'fogásaival. A dolog azonban nem olyan egyszerű. Van ennek a dilemmának erkölcsi oldala is, és pedig az,' hogy voltaképpen az Amerikaellenes bizottság a század leghitványabb szerelmi zsarolásával próbálja kicsikarni Millerből az ügyétől teljesen távolálló emberek neveit, hogy aztán azokra eresz- sze rá bősz fogdmegjeit. Ezzel a sexuális zsarolással egyszersmind olyan erkölcsi züllésbe igyekszik' a bizottság taszítani a Pulitzer-dij nyertesét és az amerikai kritikusok szövetségének nagydijával kitüntetett irót, amelyből soha többé feltámadás nem lehet. Ilyen kegyetlenségre még a spanyol inkvizíció véres emlékű urai sem vetemedtek. Eretneküldözésében ez az inkvizitor-testület még attól a gondolattól sem riad vissza, hogy az ország bálványozott színésznőjét, aki szépségével és művészetével nemcsak az ország ifjúságának, hanem maguknak az inkvizitoroknak is valószínűleg számtalan gyönyörteljes órát szerzett, egy álló esztendőre megfosszák leendő férjétől, akibe minden bizonnyal nagyon szerelmes, hiszen ha nem volna, nem akarna hozzámenni feleségül. Ez az eljárás, hogy finoman fejezzük ki magunkat, az udvariatlanságnak a netovábbja, amelyet soha jóérzésü ember nem fog megbocsátani az Amerikaellenes uraknak. Mit fog szólni ehhez a világ közvéleménye? Mit fog szólni ehhez például Franciaország közvéleménye, ahol talán forradalom törne ki egy ártatlan, gyönyörű színésznő ilyeténmódon való, oktalan meggyötretése miatt? A valószinüségszámitás alapján feltehető, hogy ennél jóvátehetetlenebbiil nem is kompromittálhatná magát az Amerikaellenes bizottság, mert annak a gyanúnak is kitenné magát, legalább is a franciák szemében, hogy irigység és féltékenység is közrejátszhatott a bizottság drákói okvetetlenkedésében. De hát valóban szüksége van az Amerikaellenes bizottságnak arra, hogy ezzel az embertelen eljárással igyekezzen belehajszolni az ország egyik legnevesebb színpadi Íróját a besúgó és spicli hitvány szerepébe? Nem áll-e rendelkezésére a nem is tudom hirtelenjében hány száz millió dollárral fenntartott FBI, a világ egyik legnagyobb rendőrszervezete, a besúgók hadserege, a spiclik légiója? Mire jó a rendőrállam, ha még az erőszakoskodás ilyen nemére is ráfanyalodik az Amerikaellenes bizottság? Különben is, miért nem adták meg zaklatás nélkül az útlevelet országunk e dicsőséges alakjának, Millernek? Attól félnek, amint hangoztatták Paul Robeson, a másik világhiresség útlevelének esetében is, hogy “nem szolgálja az Egyesült Államok érdekeit?” Hát talán az Amerikaellenes bizottság handabandázása szolgálja az Egyesült Államok legjobb érdekeit? Nem áll-e az ellenkezője, hogy éppenséggel ez a képviselői nyomozó testület okoz mérhetetlen károkat az ártatlan amerikai nép jóhirének, tekintélyének, megbecsülésének széles e világön? Ami pedig a tiszteletlenséget illeti, amiért egy nagysikerű, komoly irő lelkiismeretére hivatkozva tagad meg lealacsonyító válaszokat olyan kérdésekre, amelyekkel börtönbe vethetnek akárkit, akinek lelkiismeretét még nem szikkasztotta ki a wallstreeti lelkiség, — ami a tiszteletlenséget illeti, szerény véleményünk szerint maga az Amerikaellenes bizottság esett a tiszteletlenség vétkébe, amikor meghurcolja a sárban az amerikai kultúra, irodalom, film és színművészet legnagyobbjait. Ez az egész ügy tragikus, de legjobb esetbep tragikomikus. Talán — ha Miller becsülettel megállja helyét — jó ötletet szolgáltat ez az egész hercehurca Arthur Miller egyik megírandó uj darabjához, amelyben tolla hegyét örök időre beledöfi ennek az emberi jogokat eltipró Amerikaellenes bizottságnak a szivébe. Ne felejtsük, hogy a politikai percemberkék testét már régen megrágták a férgek s a Wall Streetet megette a szu, amikor a szellemi alkotások még eljövendő századok és évezredek után is örök ifjúságban, halhatatlanságban csillogtatják teremtőik emlékét. Arisztofánesz vigjátékaiban maró gúnnyal csörditette oda ostorát az egykori athéni zsarnok, Kleon, nyakába, s ma még mindig a kétezerötszáz évvel ezelőtt élt Arisztofánesznek tapsolunk hangos hahotával a bőrkereskedő-zsarnok rovására. Nem jelenik meg Az Ember Az Ember cimü newyorki magyarnyelvű hetilap, a Nemzeti Bizottmány körül csoportosuló disszidált magyar politikusok valamint a Free Europe félhivatalos közlönye, mint értesülünk, néhány hét óta nem jelenik meg. Állítólag egy uj csoport készül átvenni. Sajnálatos tényként emlitjük meg hogy, a Newarki Hírlap, a New Jersey-i magyarság régi, s közmegbecsülésnek örvendő közlönye, Ács szerkesztő betegsége következtében szintén felfüggesztette — reméljük csak ideiglenesen — a megjelenését. Ács Pál szerkesztőnek ezúton kívánunk mielőbbi teljes felgyógyulást. Elmebajosok vérében sajátságos elváltozásokat fedeztek fel. A chicagói egyetem három tudósa tette ezt a felfedezést, amely szerint bizonyos őrültek vörös vérsejtjeiben rendellenes vegyi elváltozások vannak. Kimutatásaikat egy 1950-ben megkezdett tanulmányban ismertetik. Már' akkor felmerült előttük a lehetőség, hogy némi biokémiai rendellenesség található szkizofrén (öntudathasadásban, serdüléses elmezavarban szenvedő) betegek vérsejtjeiben. Érdekességén túlmenően bennünket azért is megkapott a hir, mert a három tudós egyike magyar dr. Böszörményi Nagy Iván. Felfedezésüket az amerikai orvosszövetség 105. évi közgyűlésén ismertették. ★ WASHINGTONBAN a National Capitol épület padlói 14 aker területet foglal le. 430 szobából áll, amelyeknek 679 ablakja és 550 ajtaja van. ★ A KÍNAI Sárga-tenger nevét attól a sárga szinti homoktól kapta, amelyet leginkább a Ho- ang-ho és Jangce folyó visz bele.* ★ U. S.-ben New Hampshire államnak van a legrövidebb tengerpartja. Összesen 20 mérföld hosszú. ★ MÉG egy jól sikerült H-bomba-operáció dicsőségét tűzhetjük kalapunkra, amely pontosan az előre kiszámított időre ment végbe. Tizenegy elhalasztás után. ★ A RÓMAIAK tűzi istenét Vulkán-nak hívták. Onnan veszi eredetét a vulkán (tűzhányó hegy). t
