Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-27 / 39. szám
September 27, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ü_ PÁRIZSI LEVÉL Sok amerikai tartózkodik Párizsban, de katonai egyenruhában keveset látni. Ezzel szemben a General Motors (autógyártás, Simca), az amerikai mezőgazdasági gépek, a petróleumtrösztök, a Westinghouse és a General Electric érdekeltségei, a Metro Goldwyn Mayer — és mily hosz- szasan lehetne még sorolni a többieket—félelmetes pozíciókat hódítottak meg a francia gazdasági é 1 e tben. Micsoda sápot húznak szabadalmukért és a Franciaországban a 1 k a|l mázott gyártási eljárásaikért ! Sok millió francia fizeti mindennapi életében a dézsmát Rockefelleréknek, Morga- néknak. Reggel Gillette-pengével borotválkozik, Palmolive-szappannal mosakszik, Colgate-tel tisztítja fogait, közben Ducretet—Thompson rádió- készüléke amerikai jazzt közvetít; bezárja lakásajtaján a Yale-lakatot, leereszkedik az Otis- gvártmányu liften... És igv tovább. A nap esetleg valamelyik moziban amerikai filmmel zárul, bár egyre több francia hangoztatja, hogy már elege van a “combokból, formás — engedelmet, de igy mondják — iilepekből és revolverekből” ... Egyes gazdasági szakértők már 1953-ban 200—300 milliárd frankra becsülték a Franciaországban “dolgozó” amerikai tőkét és óvatos számítások szerint évi 60—65 milliárd frankra, 150,000 francia munkás egyévi jövedelmére az amerikai trösztök, vállalkozók hasznát... “Fluctuat nec mergitur” — csapkodják, ostromolják a hullámok, de nem süllyed el — ez a jelmondat áll a Párizs városát jelképező hajón... Nézem a nyüzsgő-mozgó utcákat, embereket és autók kiapadhatatlan áradatát, az áruval telt kirakatokat..,. Elnézem az üzemekből kitóduló munkásokat, a “prolo”-kat, fejükön a kis francia sapkával, a szájuk csücskéhez ragadt cigarettavéggel... Eszembe jutnak a Louvre festményei, a 110—120 kilométeres sebességgel száguldó vonatok... A Párizstól oly messze fekvő 800 TÖRÖKÖT FOGTUNK Legutóbbi cikkemben Brooklynban, öreg barátunknál tett látogatásunkat Írtam le és megfenyegettem olvasóinkat, hogy a történet folytatását egy másik alkalommal mondom el. A másik alkalom, ime, elérkezett és a folytatást van szerencsém a nyájas olvasó elé terjeszteni. .. Még brooklyni látogatásunk folyamán, a jó öreg Ábrahám elővette a tőlünk évek folyamán érkezett levelek és levlapok kis csomagját, amelyet selyemszalaggal átkötve, esőtől, hótól és széltől óva tartott egy fiókban. Ugyanakkor elővette a fiától érkezett utolsó levelet, amely körülbelül igy szólt: “Kedves apám, nagyon okos elhatározás volt részedről, hogy nem költözöl Kaliforniába, hanem New Yorkban maradsz véglegesen. Itt sokkal drágábbak a lakások, ismerőseid sincsenek, biztosan unatkoznál. Az éghajlat is más, ki tudja, meg tudnád-e szokni? Meg aztán a smog is kellemetlen és a nyár túl száraz, hét hónap is elmúlik eső nélkül. Éppen ezért nagyon jó, hogy New Yorkban maradsz... Szerető fiad, Fred.” “U. I. Sajnálom, hogy húsvéti ünnepekre nem tudtam az idén pénzt küldeni. Majd talán jövőre.” E szívesnek nem mondható levelet azzal a megjegyzéssel tette el házigazdánk, hogy majd ha felgyülemlik a munka a ház körül, fia és menye megint szívesen látnák őt — dolgozni egész nap, de abból ugyan nem esznek! E levél olvasása után végleges meggyőződésünkké vált, hogy a jó embernél lelki szükséglet apai szeretetét valahol elhelyezni és miután fiát erre egyelőre érdemtelennek tartja, mi lettünk azok, akiket e megtisztelő szerepre kiszemelt. Bele kellett nyugodnunk sorsunkba és némán tűrni a gyermekeiben csalódott apa túláradó szeretetét. Három hónapos utunk végeztével sok felgviilakosu Saint Yan kis fogadójának nagy villany hűtőszekrényére gondolok, a 8,000 lakosú Paray- le-Monial beton- és aszfaltutjaira, arra, hogy még e kis község mindkét mozijában is ujmódi széles vászonra vetítenek... A gondolatsort a jelmondat zárja: Fluctuat nec mergitur.... Igen; ez az ország 1939 óta háborúban áll. Először a mindent letaroló német fasiszták, aztán Vietnam és most — Algéria... Ostromolják a hullámok, de nem süllyed el. . . Keresem az okokat. Gazdag, nagyon gazdag ország, hatalmas, kincses gyarmatok és a gyarmatok népeinek fillérekért vásárolt verejtékes munkája, felhalmozott vagyonok. . . De nemcsak ez: egy forradalmi kultúrájú, évszázados demokratikus hagyományokon nevelkedett szabadságszerető nép életenergiája, ötletessége, alkotóereje, szívós, szorgalmas munkája is. Akik Franciaországban csak a rosszat, csak a tőkés rendszer kézjegyének embertelen, retrográd nyomait látják meg — elfelejtik mindezt, akarva nem akarva, elsikkasztják az előremutatót, a jót, a francia dolgozó emberek, a szakszervezetek, a haladó néptömegek harcainak eredményeit is. Fluctuat nec mergitur.. . Pedig látszólag semmiféle különös erőfeszítés nem történik. — On fait le travail le sourire aux lévres — az ember mosolyogva végzi munkáját — mondják, és valóban, eltekintve a nehéz testi munkát végzőktől, olyan játékos könnyedséggel intézik dolgaikat, mint ahogy rendőrjeik az óriásira duzzadt forgalmat irányítják. Hiába, ez már úgy látszik, francia sajátosság... Nem szerették és most is irtóznak a bonyodalmaktól; a töprengés, az ön- marcangolás nem francia tulajdonság. — No mi újság, hogy megy? — ezt úgy kérdezik: — Alors, ca roule? Gördül? Gurul? És a válasz: — Ca roule bien — Gurul! Igen, a külső szemlélőnek tényleg az a benyomása, hogy minden szinte magától megy, golyókon gördül, simán gurul. ★ Az ágyudörgés, a gépfegyverek ropogása és a harckocsik dübörgése nem hallatszik át a Földközi-tenger túlsó oldaláról, de az algériai háború egyre inkább érezteti hatását a franciák mindennapi életében. 375,000 francia katonát mozgósítottak Algéria népe ellen, napi 1,000,000,000 (egymilliárd) frankjába kerül Franciaországnak az algériai háború finanszírozása, nem számítva azt, ami semmilyen összeggel meg nem fizethető — a kiontott vér, az emberéletek, anyák, gyermekek, feleségek könnyei. Egymilliárd frank naponta, 30 milliárd havonta — egymillió munkás havi keresete. Egymil- liárd frank — 2500 kisautó eladási ára. Egy napi háború Algériában — mennyi lakást lehetne építeni az árából? Ezeket a frankokat, az egymilliárdot, a tiz-, a százmilliárdokat valahonnan elő kell teremteni. A francia állam emeli a már létező adónemeket, újakat léptet életbe. Nemrég lett drágább a cigaretta, nem is kevéssel, 12—15 százalékkal, már amúgy is kirívóan drága a benzin — litere 70 frank — és most szó van újabb áremelésről, további százalékokkal növelik még a kisautók adóját is. Mint az ilyenkor már lenni szokott, a gyárosok és a földbirtokosok, a vállalkozók és a kereskedők az adóemelés következményeit a fogyasztókra hárítják át. A bérek és fizetések viszont egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben követik az árak általános emelkedését. Ki fedezi hát, ki fizeti az algériai háború százmilliárdjait? A fizetésből és bérből élők, a tisztviselők, az alkalmazottak és munkások, a dolgozó kisemberek. Hiába a nagy sajtótrösztök lapjainak ágálása, a rádió és a filmhiradók erőfeszítése: nem tudják a francia nép ügyévé tenni az algériai háborút. Sok, különböző világnézetű franciát kérdeztem meg: — Miért, kinek kell ez a háború, miért nem lehet megegyezni Algériával? Akadt egy-kettő, aki védeni próbálta, mint valami szükséges, de — belátja — nagyon rossz dolgot. A legtöbben azonban tarthatatlan pozíciónak tartják Algériát, kilátástalannak a kormány politikáját, az egész háborút, sokan legszívesebben nem is beszélnek róla. — Je n’y suis pour rien! — Nem tehetek róla! — mondják. — Ha engem kérdeznének... Közben a kormány újabb korosztályokat hiv be, újabb milliárdokat pumpál bele a háborúba... Persze nem mindenki nyögi az algériai események következményeit. Annak a 24 részvénytársaságnak a részvényesei például, akik évente 7—• 8 milliárdot kerestek algériai üzleteikkel, bizonyára nem! lemlett munka várt ránk és csak arra jutott időnk, hogy brooklyni barátunk naponta érkező leveleire egy kártyával válaszoljunk. E kártyákra válaszképpen nem egy, hanem két csomagot hozott a posta. Mielőtt felbontottuk, tanácstalanul álltunk és latolgattuk, hogy vajon nem lenne-e jó felbontatlanul visszaküldeni és megkérni az öreget, hogy ne fárassza magát. Végül is úgy határoztunk, hogy nem küldjük vissza, nehogy fájdalmat okozzunk nyilvánvaló jóindulata ellenében. A két csomagban sok minden érkezett... Egy szivalaku, felül eperrel díszített dobozban két rózsaszínű művirág, azzal az utasítással, hogy azokat házassági évfordulónk alkalmával kitűzve viseljük. Egy plesztik női táska. Egy férfi erszény. Egy zuhany-függöny, szintén plesztikből. Két konyhaablakra való függöny. Egy kötény és vagy két tucat itatóspapír. Két zászló, egy újabb csipesz, szálkák kioperálására, továbbá hat zsirkő, amit odahelyeztünk az előbbi kettő mellé. Harri- man, Wagner és Roosevelt kampánygombok. “Welcome home” zászlócskák, tiz darab tiz centért. Egy csomag cigaretta, bár egyikünk sem dohányzó. Egy régi doboz cifra teteje, doboz nélkül. Üdvözlő kártya házassági évfordulónkra, amely csak három hónap múlva lesz esedékes. Három newyorki újság régi, vasárnapi számai. Maximilián, mexikói császár kivégzői állítólagos utolsó élő példányának fényképe. Két összetört keretű és üvegti kép gyanús bogár-maradványokkal. Nyilvánvaló, hogy a jó öreg Árahámban törököt fogtunk, de még nem jutott időnk elhatározni, hogy mit csináljunk, amikor megérkezett egy harmadik, jóval nagyobb csomag és benne gondosan bedeszkázva egy velencei utca képe, különböző kelmék és kendők társaságában. Mind a három csomag zsúfolva volt szeretettől duzzadó levelekkel és azzal a rémhírrel, hogy ez csak a kezdet, mindennek folytatása következik! E veszedelem elhárítására gyors cselekvésre volt szükség: repülő postával express levelet irtunk, amelyben értesítettük legutóbbi akvirált jó apánkat, hogy ha még egy csomagot merészel címünkre küldeni azt felbontatlanul visszaküldjük, összes jövőbeli leveleivel együtt és tőlünk soha többé egy sor Írást nem fog kapni. Célunkat elértük: postafordultával határozott Ígéretet kaptunk, hogy többé csomagot nem küld, viszont meg kellett Ígérnünk, hogy nem -hagyjuk abba az írást. Ez megtörtént, a Brooklynból érkezett csomagok tartalmát, a bogárka-múmiákkal együtt, átadjuk valamelyik jótékonycélu intézménynek és reméljük, hogy a jövőben csupán szeretettől áradozó leveleket és levlapokat fog hozni a posta az áldott jó öreg Ábrahámtól, aki a Grafton Streeten lakik, a Pitkin Avenue közelében, hátul a 2. számú sötét kis lakásban... Újabb bojkott négerek ellen Henderson, Ky.-ben, 872 fehér tanuló közül 400 nem ment el az elemi iskolába, hogy ilymódon tiltakozzanak öt néger tanuló jelenléte ellen. Ez a város Clay és Sturgis közelében fekszik. EGG HARBOR N. J. —Jerome Lauer garage- ába betörtek. Sémihez sem nyúltak, csak a házőrző kutyát lopták el. ★ PATTERSON N. J. East Side High School épületében volt elraktározva 600 font vaj valamilyen célra a washingtoni kormány surplus (többlet) vajából A vakáció alatt a villanyos hütő készülék fölmondta a szolgálatot és a 600 font vaj elromlott. ★ . .DÉL AFRIKÁBAN lelassították az iparok gépesítését, (automation) mert túl sok a benszü- lött olcsó munkaerő és az jobban kifizetődik. ★ OLVASSA MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! __ ÁHOGYfiW ÉR LÁTOM...
