Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-09-27 / 39. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ "SeptBHÍbér27, 1956 Régi amerikás magyarok “szerencséje”!? _ Tisztelt Szerkesztőség! Szept. 16-án a Kenmore, N. Y.-i rádió Bálint- íéle magyar adásán egy névtelen nagyságos, vagy volt kegyelmes “hontalan” tartott ismeret- terjesztő előadást egy uj magyar filmről, melyet sikerült itt, a szabad világban előállítani. Ebben felvonultatják a hatalmasok, ötven évnek minden küzdelmét és bánatát ami őket érte, amig ide nem értek. Mit lehet ebben a filmben látni? Szerinte ben­ne van I. Ferenc Jóska, (de nincs benne az ara­di 13. Petőfi. Táncsics, Kossuth). Azután benne van IV. Károly király. Nincs benne a Piave, ami az olasz fronton elvitt vagy százezer magyart. Azután uram bocsá’: benne van s ezt megláthat­ja minden vak magyar, hogyan tették tönkre a I9-es magyar proletárok a volt nagy Magyar- országot. Nincs benne a magyar grófok és a ro­mánok aradi tárgyalása, ahol a kegyelmesek azt kérték a románoktól, hogy a Magyarországon ta­lálható nemzetiségeket ne bántsák, csak a ma­gyarokat, azokra úgy húzzák a 25-öt, hogy a magyar olvassa! Nincs benne, hogyan mondtak le az urak 63 vármegyéről, csak azért, hogy a kis Magyaror­szágon továbbra is ők maradjanak a trónon. Nincs benne, hogy Horthy hogyan köpte le a siófoki proletárhalottakat. Azután benne van sok minden, ami a volt nagyságos, méltóságos és ke­gyelmeseket dicséi'i. Végül benne van a második világháború, ami­kor a nemes urak megindultak a nagy Magyar- ország visszaszerzésére. De 25 évi kesergés után utat tévesztettek és a Don folyónál keresték a nagy Magyarországot. Nincs benne az a piszkos munka, amit addig csináltak Ukrajnában, amig a Donhoz értek. Fölégetett falvak, megbecstelenitett, azután le­gyilkolt asszonyok, s nincs benne az a pofon, amit ezért a piszkos munkáért kaptak; nincs benne, hogyan hagyták magukra az urak a pa­rasztot, amikor futni kellett. Benne van, hogy az ázsiai hordák hogyan árasztották el Magyar- országot, s azok hogyan ölelgették a 70—80 éves mamákat. S benne van a vörös rém, amitől ke- gyelmesék annyira beijedtek. Végül a “honfitárs” szerint szeretnék, ha min­den öreg amerikás és kanadás magyar megnéz­né ezt a filmet és látná, hogy mennyivel szeren­csésebb, hogy ezt az 50 évet itt töltötte a szabad világban, nyugodtan, amig ők, mármint az urak, küzdöttek, szenvedtek a “hazáért”. S most is itt a sza bad világban küzdenek, de ehhez a küz­delemhez reánk, öreg amerikásokra van szükség, illetve a dollárjainkra. Például itt van ez az óriási küzdelem, amit már jó pár éve elindítottak az urak a “Talpra magyar”-ral egy keresztény napilapért, ahol csak ők simák el az utolsó 12 év fájdalmait. Itt vannak a már bedöglött és ezután bedöglő rész­vények. s még a néhol meglapuló órák, gyűrűk. Ezek a nemes cél érdekében mind vevőkre vár­nak tekintve a “nagy célt” és a tudatlanságun­kat. Ugv gondolják az urak, hogy mi duplán fo­gunk adakozni és együtt fogunk velük sírni, ftogv: “Mindent vissza!” Mindezekből mi, öreg amerikások láthatjuk, hogy mi a célja ennek a bandának. S ezt az elő­adást szept. 22-re hirdetik Tonawanda, N. Y. ban. Egy, aki a Tiszánál védte a hazát Meglátogatták a kópék Kedves Szerkesztő munkástársak! Megáll az ember esze, hogv mire használják fel az adófizetők pénzét. A minap két jól öltö­zött egyén csengetett be az ajtón. Ajtót nyitok. Na. gondolom, ezek talán azért jönnek, hogy megkérdezzék hogyan élünk 86 dolláros nyug­díjból havonta ketten. Bemutatkoznak: F. B. I. Mit akarnak? — kérdem. Hát uram isten, az 193!-es sztrájkról kezdenek kérdezni és hogy uem akarnak semmi mást, mint hogy ha hazá­mat szeretem, egy kis együttműködést. Igaz, az1 nem mondták meg, hogy fogadott hazámmal müködjek-e együtt, vagy velük. Most tudniillik, hogy az 1931-es sztrájk nem volt titok, voltak ott állami lovasrendőrök< sár­ga kutyák, meg a nemzetőrség is egy Ízben ki lett hiva 1922-től 31-ig. A bányászok sokat szen­vedtek, éheztek, lerongyolódtak, előbb kisebb sztrájkok voltak, de ezeket leverték. Bizony úgy nézett ki, hogy a bányásznép tehetetlen. Ha va­lahol sztrájk volt, a sztrájkoló bányász szegé­nyes holmiját felrakták a kompánia truckjára és valamelyik elhagyatott helyen ledobálták. 1931-ben már betelt a pohár, megmozdult a bányásznép, nem törődve életével felvette a har­cot a szakszervezetéért, amely bizony sok] vérbe és szenvedésbe került. Egyik kudarcot a másik után szenvedte a bányásznép és ez a véres harc csak akkor fejeződött be, amikor az áldott em­lékű Roosevelt elnökünk megadta a jogot a szer­vezkedésre és elrendelte a kompánia a telepek lebontását és az üzletek becsű kását. Most, 25 esztendő után a legjobb akaratom mellett sem tudnám megmondani azoknak a ne­vét, akikkel a piketvonaiat jártuk, osztottuk az élelmet és ruhát, amit az ország minden részéből küldtek az éhező, rongyos bányászoknak. Akkor nem is gondoltunk arra, hogy mindezt, mint bűnt fogják a fejünkre olvasni 25 év múlva. Az utcákon gyülésezett a bányásznép, ezrek hallgatták, de ugylátszik ez a két kopó még ak­kor hátulgombolós nadrágot hordott, nem tud arról. Csak azt tudják, hogy nekik valakit ül­dözni kell, hogy jólfizetett állásukból ki ne rúg­ják őket. Én egy vagyok azok közül, akiket csalogatnak, gyere be, nem lesz semmi bajod, csak annyit te­gyél: hazudj embertársadra. Dehát ez nekem nem kenyerem. Kitartás velünk! N. N. Ml ÚJSÁG MÁNDGKOK (Részletek egy Mándok, Szabolcs megyéből érke­zett levélből, melyet egy olvasónk juttatott el hozzánk közlés végett.) írja kedves sógorom, hogy milyen érdekes le­het az a televíziós rádió, hogy nemcsak hallani, de még látni is. Idehaza még ilyet nem hallottam. Az a másik fajta rádió jobban van, több helyen olyan iparosoknál^ akiknek van jó fizetésük, vagy szövetkezeti embereknél jobban megakad. Ked­ves sógorom, a kastélyban most traktörállomás van, az udvara már nem virágos, hanem gépek­kel, cséplőgépekkel, elevátorokkal van szépen sorban beállítva és szántógépek, kapálógépek, ve­tőgép, aratógép, tehát mindenféle fajta gép van a traktorállomáson. A kastély pedig iroda, meg legénységi szoba, meg isten tudja hány alkalma­zott lakik ott. A tanácsháza ott van, ahol a szolgabiró lakott és hivatala volt, mert már szolgabiró nincs. A régi községháza helyén pedig egészségügyi szoba van, oda hordják a pici gyermekeket vizsgálatra és a terhes anyák is oda mennek. Villany az már van majdnem mindenkinél, az állam részletfizetésre vezette be ott, ahol akar­ták és ki van szabva mindenkinek, hogy melyik hónapban mennyit kell fizetni. S kérdezi, hogy milyen szövetkezet van itt. A földműves szövetkezetek léteznek és kérdezi, hogy van-e könyvtár. Van, csak abban nem va­lami jó könyvek vannak, mert nem tartanak mást, mint ponyvaregényeket. Én nem olvasok, mert nincs rá időm, de amikor a fiam itthon van, meg az iskolában is, ő nagyon szeret olvas­ni. Amikor vakáción volt itthon, nem győzte a könyveket hordani, mert hamar kiolvasta. Isten velük, jó egészséget kívánok: Lajos “Odavarázsolja az emberi...” Tisztelt Szerkesztőség! Mivel két évvel ezelőtt huszonöt évre nekem is szerencsém volt az óhaza jelentős részét megte­kinteni és csodás müveit, szépségét látni, most azon csodálkozom, hogy habár a “Tavasz a Du- nán”-t csak félig olvastam el, hogyan tud egy idegen iró olyan ihiven az olvasó elé tárni, hogy szinte olvasás közben újból odavarázsolja az em­bert, annyira igaz minden betűje. Köszönöm a könyvet és továbbra is jó munkát és egészséget kíván M. Polyoka AKI AZ IGAZSÁGOT AKARJA TUDNI, AZ A “SPRINGTIME ON THE DANUBE”-T OKVETLEN MEG FOGJA RENDELNI! Á panaszos óhazai levelekről Tisztelt Szerkesztőség! Helytelen dolog, hogy olyan dicsérő leveleket közölnek Magyarországról, amit magok találtak ki. Én és a szomszédom számtalan levelet olva­sunk magyarországiaktól, amelyek mind tele vannak siró kérésekkel. Nagyon soknak elvette a magyar kormány a kis házát, vagy földjét, amit szüleitől örököltek, vagy ha nem is vették el a kormány ingyen használja azokat. Sokan már átadták az ügyvédeknek, hogy pereljék be a ma­gyar államot, hogy házaik árát térítsék meg ne­kik. Miért nem írnak maguk ilyen dolgokról? Én nem tartom magukat olyan tudatlanoknak, hogy ilyen dolgok felől nem tudnának. S az volna az igazság, ha úgy a jót, mint a rosszat megír­nák mindenfelől, ha már valamiről írni akarnak vagy ne Írjanak se jót, se rosszai. Chicagói olvasó (Pontról pontra válaszolunk chicagói olvasónk­nak : 1. Soha e lap hasábjain “kitalált” levél Ma­gyarországról nem jelent meg. Olvasóink évente százszámra küldenek be óhazai leveleket, eredeti formájukban, az óhazai bélyegekkel, stb. Mi ezekből közlünk szemelvényeket lapunk hasáb­jain. Magától értetődőleg olvasóink, főleg a ked­vező hangú leveleket küldik nekünk, részben az­ért, mert leginkább ilyeneket kapnak, részben azért, hogy ellensúlyozzák azt a sok rágalmat, ami a reakciós sajtóban jelenik meg szülőhazánk­ról. Az is világos, hogy a panaszos leveleket fő­leg a reakciós sajtót olvasó amerikai magyarok kapják és azok viszont nincsenek velünk levele­ző viszonyban. .. igen kevés kivétellel. Abbeli törekvésünkben, hogy ellensúlyozzuk a háborús uszítok, a magyar nép ideszökött ellen­ségeinek rágalmazó hadjáratát Magyarország el­len, lehetséges^ hogy nem alkalmaztunk megfe­lelő kritikát egyes olyan óhazai eseményekre, jelenségekre, amelyek pedig megérdemelték volna a kritikát. Az országos lapkonferenciánkon is tár­gyaltuk e kérdést. Mi nem rösteljük hibáinkat a nyilvánosság előtt beismerni. Azt, hogy súlyos igazságtalanságok törvény- sértések fordultak elő, a magyar kormány is be­ismerek Hisszük és reméljük, hogy a jogos pa­naszokat, házak, birtok kérdése terén orvosolni fogják. A Magyar Szó is helyet fog adni minden ily jellegű jogos panasznak. — Szerk.) MOST MÁR KAPHATÓ a világ legjobb angol-magyar és magyar-angol szótára! Végre-valahára egy elsőrangú angol-magyar és magyar-angol szótár OLCSÓ ÁRON! Ameri­kába érkezett és már kapható a MAGYAR TU­DOMÁNYOS AKADÉMIA által kiadott és több mint 1,000 oldal terjedelmű “ORSZÁGH” angol­magyar és magyar-angol szótár két kötetben, tar­tós vászonkötésben. Köztudomású, hogy az Amerikában kiadott angol—magyar szótárak csak olcsó s jogositat- lan utánzatai voltak a megbízható, s szakértők által kiadott kiváló óhazai szótáraknak. A nagy “Országh’’-szótárakért ezért ma is 45 dollárt kér­nek az amerikai magyar könyvesboltokban. Most azonban megvásárolhatja a kisebb Országh-szó- tárt, amely több mint 25,009 angol szó magyar jelentését és ugyanannyi magyar szó angol értel­mét adja a kifejezésekkel együtt. Ragadja meg e rendkívüli alkalmat e kétköte­tes, értékes szótár megrendelésére, mert csak igen kevés érkezett belőle, ami valószinüleg rövid idő alatt elfogy és nem tudjuk mikor érkezik újabb szállítmány. A két kötet ára szép, tartós vászonkötésben mindössze 4 dollár. Postaköltség 25 cent. Rendelésre használja az alanti szelvényt: MAGYAR KÖNYVESBOLT 130 E. 16íh St. New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre Országh Lász­ló angol—magyar és magyar—angol szótárát két kötetben. Csatolok 4 dollárt az áráért és 25 centet postai és csomagolási költségekre. Név: ..................................................................... Cim: .................................................................... f ..................................... " _ v| 1 Olvasóink iriáh... j I S______________________r ]

Next

/
Thumbnails
Contents