Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-09-06 / 36. szám

September 6, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 DEMETER IMRE: PESTI HÍRLAPÍRÓ, VIDÉKI SZÍNHÁZBAN Pesti Hírlapíró még nem titán, legfeljebb ti- tánfi; gyermeteg természetét szellemi álszakállal leplezi, s szentül hiszi, hogy a felvett szőrzet alól nem látszik ki a tejfel. Pontosan három és fél perce hírlapíró, két cikke már megjelent, s egy kézirata szedésben van. Kora huszonkettő és huszonnégy között. Vékony dongája komoly lel kületet takar, öntudata jóval magasabb a terme­ténél. Arcán néha a gondterhelt felelősségérzet redői pihennek, s ezt közlik: Pesti Hírlapíró ép­pen az emberiség sorsán töpreng, bár teljesen még nem oldotta meg. Korosabb és valódibb kol­légái ugyan nem arcukra, hanem ujsághasábokra írják gondolataikat, de ő nem utánoz senkit, mert ő eredeti jelenség, s ráadásul egyetemen szívta magába a mesterség titkait. Pesti Hiralapiró most nem járkál fel s alá a sértett nagyságok jellegzetes tekintetével, mert éppen feladatot kapott. Végre kiélheti esztéti- kusi álmait: vidéki színházi előadásokról irhát kritikát! Majd ő megmutatja. Reggel indul, gyorsvonaton, autót nem kapott. Gondosan va­salt, kék ruhát öltött, fehér inge vakító, ezüst­szürke nyíHíkendője kifogástalan. Beveti magát az étkezőkocsiba (egyszer hallotta, egy valódi kollegától, hogy igazi hírlapírók az étkezőkocsi­ban utaznak), kávét rendel és rumot. Rágyújt. Hátradől. Gondolatait szedegeti (igv szokás). Hisz ha tudnák a többiek, hogy közöttük uta­zik Pesti Hirlapiró, a jövő lángelméje, esztétája, kritikusa, drámairója. El kéne mondani vala hogy, legalább a szomszédjának, hogy ki ő, csak úgy mellékesen. (Azt talán nem mondaná el, hogy az orvosira adta be a kérvényét, s hogy a bizottság mégis meglátta benne a holnap hősét, aki nem lehet a szürkék hegedőse.) Micsoda gon­dolat egy vezércikkben, melynek cime alatt nagy fekete betűk közölnék a világgal az ő nevét; Irta: Pesti Hirlapiró. Most táskájába nvul, előveszi a szinlapot. A darabot nein ismeri, de nem is lényeges, a szí­nésznők nevét tanulmányozza s ha tájékozott volna a színház tájékán, hát bizonyára a drámai szende érdekelné, ő még csak annyit tud: van szubrett és van primadonna, s torka máris elszo­rul, tekintete megmerevedik. Jaj, csak ne ve­gyék észre... S máris segít a póz, lehörpinti a fél rumot, köhög, krákog s zavartan szól a szom­szédjához: “Karco-s italok járják manapság,he­he.” De máris folytatja a szinlap bűvös titkokat sejtető női neveinek tanulmányozását, elmélyül- ten, s még azt sem hallja, hogy a kocsiban egy férfi megszólal: “Mért nem tejet iszik az ilyen kölyök, rum helyett.” Nem hallja ő, hogy is hallaná. Hiszen lágyan ringat a gvorsvonat, nyári tájak suhannak el tarka színeikkel az ablak alatt, s a jelölt ur ál­modik, nyitott szemmel, nőinevek varázsa fölött. Igen, Ocskay Teri, ő az. Huszonegy éves, és sző ke, mint az elírandó buzatenger, ő játsza Málcsi- kát, és repdesni fog a színpadon. S a jelenése előtt a színházi titkár lihegve rohan majd az öl­tözőbe és azt mondja: “Gyerekek, it van a (s az ő nevét mondja áhítattal), Pestről, a nagy hir­lapiró, első sor, hatodik szék, baloldalon, nagyon vigyázzatok, szigorú ember, félelmetes kritikus.” S akkor az ő nevét suttogják félő tisztelettel, s az ő neve suhan végig a kulisszák mögött, a női öltözőkbe lopakodik, ahol Ocskay Teri, a sudár termetű ifjú színésznő mégegyszer a tükörbe pil­lant és összeteremti a színházi fodrászt, mert rossz a frizurája. “Tényleg itt van?”... — kérdi majd egy másik színésznő, mert nem hiszi ezt a nagy boldogságot; “dobjuk fel gyerekek” — jár­ja végig az öltözőket a rendező. S újra az ő neve viharzik, dobol, s ébreszt gyönyörűséges rettene­tét a színfalak mögöt!... Ocskay Teri! A második felvonás szünetében megjelenik az igazgató, bemutatkozik, konyakra hívja. “Tetszik?” — kérdezi majd de ő még nem válaszol, csak a végén, ng mondjon az ember el­hamarkodott véleményt. És meghívja őt az igaz­gató, előadás után, az étterembe, a színészek sze­retnének megismerkedni vele. Kiváltképp Ocskay művésznő, aki a szerkesztő urnák (itt zavarban van, nem tudja, vajon nem a “szerkesztő elv társ” megszólítás divatos errefelé) régi tiszte­lője, mindkét cikkét olvasta és hallott a harma­dikról is, amely szedésben van. Az igazgató ka­csint, huncutul, férfi-cinkosán, s már vége a szü­netnek, amikor igy szól távozóban: “Nem árt az ilyen párfogás senkinek, nemdebár, kedves szer­kesztő uram, dehát azt hiszem én vagyok az idősebb, szervusz!” És előadás után vacsora. Bor, zene, tánc. És Ocskay Teri. És mindenki őt rajongja körül, a lángelmét. És ő néha aforizmákat ejt el, csak úgy mellékesen, kölcsönkapott egy gyűjteményt, abból tanulta. Tánc közben azt súgja majd a művésznőnek, mint a maga rögtönzését: “Színész kevesebb, mint férfi, szinésznő több mint nő.” Az asztalnál, a többieknek, akik lesik az ajkát, hogy mikor árad ki rajta a bölcsesség, ilyeneket mond: “óh, ez az ekhós szekér ragyogóan halad, Thália pedig büszke lehet önökre, felkent papjai­ra és papnőire, bár s ezt őszintén meg kell mon­danom: az előadás ritmusa lehetne lendületesebb is, mert eszmei mondanivaló ezt követeli.” (Ez utóbbi szakszerűséget akaratlanul is megtanulta az esztétikai cikkekből.) És utána elkíséri Ocskay művésznőt, útközben Verlainet szaval neki, öt sort ismer az “őszi san­zon” ból, a többit majd kitalálja, mi az neki? És utána... Hej, de gyors ez a vonat, épp a legszebb epizódnál tör be a kocsiba a próza, a kalauz alak­jában s bejelenti Pesti Hirlapiró utjának célját. Gyorsan fizet, szedelőzködik, a vonat zökkenve megálíT jelölt ur frissen leugrik. Megáll a pero­non, körülnéz, nem várja senki, pedig távirato­zott. Vár tovább, már eltűnnek az érkező utasok, végül ő is útnak indul, a város felé. Szálloda. A bejelentőlapot hanyag könnyedség­gel kitölti, a nagy betűkkel Írja a foglalkozás rovatba: HÍRLAPÍRÓ. Portás mégsem csókol ke­zet, jelölt ur ismét csalódik. Felmegy a szobájá­ba. Már ketten vannak, most érkeztek ők is, Pes­ti Hírlapírónak a pótdivány jut; lakótársainak bemutatkozik, a két férfi a nevét mondja, hő­sünk nem érti, s azon töpreng, vajon kik lehet­nek. (Ha gyakorolt hirlapiró lenne, tudná: két ellenőr kiszálláson.) Köszön, megy ebédelni. Ha legalább lefelé menet a portás igy köszöntené: “Jó étvágyat, szerkesztő, uram!” Ha ismerőse akadna az étteremben, aki hangosan szólítaná a másik asztaltól: “Szervusz szerkesztőkém, hát írogatunk, kritizálunk?” Vagy legalább itt len­ne a korosabb iró. akit valóban ismer, s megkér­dezné: “Hát szerkesztgetünk, szerkesztgetünk ?” De nem ismeri senki. Inkognito marad, ó bor­zalom, őrzi a titkát, és menü közben Ocskay mű­vésznőről szövi álmait. Közben egy rövid inter­mezzo foglalja le, egy kutyát vezetnek ki áz étte­remből, a konyha felé, az állatot megsimogatják a vendégek; megkérdi a pincértől, hogy mégis mondjon valamit: kié a kutya? A pincér futtá­ban válaszol: “Ez.kérem Ödön, a város kutyája, mindenki szereti, ő kiséri haza a. messze lakó színésznőket előadás után.” Boldog kutya — gon­dolja sovárogva hősünk, s magáról teljesen meg­feledkezve, kenyérdarabkákkal fényesre törli a tányérját. Kávé, fizetés. Telefonál a színházba, jegyet kér. A vonal túlsó felén a hang udvarias, de hi­vatalosan hideg. Hősünk lelkében összeszorul va­lami. Ül a hallban és vár. Olvas. Hátha megérke­zik az igazgató, a rendező, esetleg a titkár. Már négy óra van és semmi. Felmegy a szobájába; le­fekszik. Alszik egy órácskát, remélve, álmodozva. (Ocskay Teri, Ocskay Teri.) Hat óra. Felöltözik, gondosan kötözgeti nyakkendőjét (Ócskái Teri, Ocskay Teri). Lassan elindul a színház felé'. Fél hétig sétál a bejárat előtt. Megy az irodába. Be­mutatkozik. A titkárnő átadja a jegyet. Már csak a tizedik sorban van, de jó hely. Kijön a szobájából az igazgató, egy csinos szőke lánytól búcsúzik kedvesen. (Ocskay Teri?) Hősünk be­mutatkozik. Igazgató udvarias, hellyel kínálja, Pesti Hirlapiró szeme felcsillan: lám, kezdődik. Beszélni kezd. “Hát megnézzük, megnézegetjük ezt a maguk előadását. Hallottam már erről Pesten is. Kíván-- esi vagyok, őszintén megmondom. Auréllal be­szélgettünk éppen tegnap magukról, tudja, igaz­gató elvtárs, a Kárpáti Auréllal, nálam járt, mondtam neki, kérlek, elmegyek megnézni azt a vitás előadást, vidéken. Major Tomi is megkért, beszélek majd erről vele, ha visszautazom, ér­dekli a véleményem, azt mondja a Major: “Te öregem, neked olyan szemed van, hogy észreve- szed a legapróbb finomságokat is.” Ez talán túl­zás, de hát ő mondta, nem én. No, igen, mi, a mai kor esztétái nyitott szemmel járunk, nem mint afféle régi hirlapirók, érzékenyen rezoná- lunk az árnyalt mozzanatokra is, hiába, ez már nem a Gyulai Pálfélék kora, bár nem mondom, Gyulaiban is akadnak pozitív vonások. És persze, harcolunk a dogmatizmus ellen. És hát őszintén mondom, igazgató elvtárs, az ilyen vidéki látoga­tások uj színeket adnak, uj impulzust és friss in­tuíciót és uj emóciót, az ember valósággal haza­jön vidékre, Pesten már egyhangú a nagy zson­gás, a tülekedés, nem mondom, Várkonyi Zoli­tól vagy Apáthi Simitől is megnézek szívesen va­lami produkciót, Horvay Pista is tehetséges fickó, de jóból is megárt a sok! Éppen vasárnap jártam Kodálynál, elbeszélgettünk a jó öreggel arról, milyen friss vérkeringés áramlik manapság a vi­déki kulturcentrumokba...” — Igen — hümmög az igazgató, aki eddig tü­relmes döbbenettel hallgatott, de a “kulturcent- rum” szónál — éppen Kodály nevének említései után — kissé ideges lett, órájára néz, s jelzi, hogy kezdődik az előadás. Hősünk bemegy a né­zőtérre, roppant elégedett. Függöny felmegy. Ocskay Teri?! Ocskay Teri jelenik meg a színen, Málcsika szerepében. Málcsika vénkisasszony, Ocskay Teri kedves, kövér anyaszinésznő. Nagy* csalódás. Nem baj, mellette, egy friss, fiatal, csi­nos lány csicsereg. Török Zsófi — olvassa a szin- lapról. Akkor hát ő lesz az — gondolja hősünk! kissé bizonytalanul. Első felvonás. Török Zsófi, Török Zsófi! Senkisem néz feléje. Második felvo­nás. Csendesség. Török Zsófi!! Az előadásnak vége. Megy az irodába. “Szeretnék megismer­kedni a rendezővel” — mondja az igazgatónak. Megtörténik. Hősünk előad, beszédében hemzseg-* nek a keresztnevek és idegen szavak, ex egyete­mi cathedra. Vacsora az étteremben. Bemutatko­zás. Udvarias szavak. Semmi gyönyörűséges fé­lelem. A drámai Szende' hazamegy a férjével. Tö­rök Zsófi álmos eltűnik. A csinos naiva a szinész- klubbai indul. A rendező elnézést kér, megy da­rabot olvasni. Igazgató búcsúzik, köszöni a láto­gatást. Mindenki elmegy, csak Ocskay Teri, a kedves anyaszinésznő marad a helyén, egyedül Pesti Hirlapiróval egy pohár sört iszik, majd közvetlen és anyás hangon igy szól: — Nem álmos, fiacskám? Mert nekem majd leragad a szemem. A viszontlátásra. Fizetek! Pesti Hirlapiró megtörtén búcsúzik, gondola­tai kavarognak, álmai elröppentek, sértettsége duzadozik. Kimegy levegőzni. A bejáratnál egy kutya áll egyedül, mert már minden színész ha­zament, nincs kit elkísérni. A kutya ránéz, majd csalódottan távozik. , Ödön volt, a város kutyája. LONDONBAN egy olyan gépet találtak föl, amely 210 csészét tölt meg egyszerre teával, egy gombnyomásra. j ★ RETORIÁBÓL jelentik, hogy az utolsó 12 hó­napban 346 személyt Ítéltek el gyilkosságért Dél- Afrikában. A VILÁG LEGHÍRESEBB | MAGYAR SZAKÁCSKÖNYVE ' Amerikába érkezett és most már kapható a Magyar Könyvesboltban az “Inyesmester Nagy Szakácskönyve” a magyar konyhaművészet re­ceptjeinek legnagyszerűbb gyűjteménye. Több mint félezer recept, útmutatás van benne a min­dennapi magyar ételek elkészítésétől a legfino­mabb különlegességekig. A gazdagon illusztrált 522 oldalas könyvben nemcsak a receptek óriási választékát találja az. olvasó, hanem rengeteg hasznos tudnivalót a diétáról, a terítésről, a befőzésről, “ami gyorsan, készül”, tápanyagok értéke, stb. E nagyszerű könyvből csak korlátolt mennyi­ség érkezett és nem tudjuk mikor érkezhet uj szállítmány, ezért ajánljuk az azonnali rendelést. Ára szép vászonkötésben csak 4 dollár. Posta- és csomagolási költségre 25 centet kérünk. Rendelésre használja az alanti szelvényt: MAGYAR KÖNYVESBOLT 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre az Inyesmes­ter Nagy Szakácskönyvét. Csatolva küldök 4 dollárt érte és 25 centet csomagolási és postaköltségekre. Név: .........................................................'.......... Cim: ......................................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents