Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-06 / 36. szám
SepteilKHT ß, ID;".) 11 REMBRfiNüT-1608-1639MŰVÉSZETÉNEK egyetemes értékével Rembrandt az emberi kultúra klasszikusainak sorában, Michelangelo, Shakespeare és Beethoven mellett foglal helyet. Hozzájuk hasonlóan hatolt egyre mélyebbre az ember megismerésében és megértésében, fejezte ki egyre teljesebben az ember és a természet valóságát. A 17-ik századi Hollandia festészetének sok nagy és *kis mestere szeretetteljes gondossággal felejtkezett az arcképek, csendéletek, tájképek, életképek, történeti, bibliai és mitológiai tárgyú kompozíciók aprólékos megfestésébe, a nyugalmas hangulatú szobábelsők, a párás levegőjű tengerparti kikötők, a vidám városi és falusi élet érzékletes ábrázolásába. Rembrandt már ifjúkorában elérte kortársainak mesterségbeli tudását, egyenletes jártasságra tett szert a különböző műfajok művelésében, és még a legszebb részlet kedvéért sem möndott le az egész mű egy- * séges hatásáról. Életművének középpontjában uj meg uj .arccal jelent meg az ember alakja, minden néj^ és kor művészetének legmáltóbb tárgya. Rembrandt Harmensz van Rijn 350 évvel ezelőtt, 1606 julius 15-éil született Leidenben.. Családja paraszti sorból emelkedett a kézművességig, apja molnár volt. Szülei tudósnak szánták és esztendőkön át taníttatták, igy szerezte egész életére utravalóriak az antik kultúra ismeretét, a hagyományok tiszteletét. De' mint az egykori forrás Írja, “természettől való hajlandósága a rajzolás és festés felé vonzotta” és a megértő öregek fiukat a leideni, majd az amszterdami műhelyekbe küldték, hogv a festészet elemeit megtanulja. Itt az ifjú'festőnövendék eredeti alkotásokban és grafikus reprodukciók révén megismerkedett a szomszédos Flandria egykorú barokk festészetének remekeivel és a messzi Itália reneszánsz művészetének klasszikus emlékeivel. A festés mellett a rázmetszés mesterségét is tökéletesen elsajátította. AZ ember hiteles ábrázolását önarcképek festésével kezdte és folytatta egész életén keresztül. De jelenjék meg e képmásokon egyszerű munkaköpenyben, pompás öltözetben vagy rongyos ruhában, sosem az önképében tetszelgő művész, hanem a lét legmélyebb titkait kutató ember szeme tekint ránk. A növekedő hírnevű festőt a gazdag amszterdami polgárok úgy elhalmozták portrémegrendelésékkel, hogy hamarosan maga is a gyarmatbirodalom világvárosi központjába költözött. 1632-ben. festette meg az első nagy csoport-képét, Tulp doktor anatómiai előadását, amelyen a hagyományos hollandi csoportkép műfaját eleven cselekménnyel keltette életre. Bibliai és mitológiai tárgyú képeire a hágai helytartó körében is felfigyeltek és az udvar egy avatott müértője azt irta róla, hogy “kisméretű képeiben is oly erővel fogja össze mondanivalóját, amelyre más művészek legnagyobb arányú müveikben sem képesek.” A beérkezett ifjú mester huszonnyolc éves korában megnősült, a gazdag Saskia van Uylenburghot vette feleségül, akit oly sokszor festett meg díszes öltözetek, ragyogó ékszerek pompájában, mint felfelé Ívelő pályájának szépséges ihletőjét Tanítványok sokasága sereglett Rembrandt köré és a művészi munka szigorú önfegyelmét, az alkotás emberi életcélját egész pályájukra szóló példaként tanulták meg tőle. A vagyonnos művész szép házat vett, gazdag mü- gyüjteménvt vásárolt, amelyben az olasz reneszánsz és a flamand barokk nagy nevei mellett a hazai mesterek Van Evektől a kortársakig szerepeltek. Festői előadásának legfőbb eszköze, a valóság ábrázolásának újabb területét meghódító remb- randti fényárnyék volt; ezzel nemcsak láthatóvá, szinte tapinthatóvá tette a tárgyakat körülölelő levegőt, hanem a költészet aranyos ragyogásával borította be az egyszerű emberek mindennapi életének hűséges képét. Akár az antik mitológia, akár a keresztény biblia szereplői jelentek meg képein, a modellek a gazdag város szegénynegyedének nyomorúságos kunyhóiból kerültek Rembrandt ecsetje révén a halhatatlan^ ságba. De az ember mivoltát kutatta a könyörtelen mester a gazdag megbízók arcában is, és amikor 1642-ben elkészült legnagyobb méretű mester mű vével, az Éjjeli őrjárattal, ezért került ellentétbe önelégült nagypolgári közönségével. A németalföldi szabadságharc emlékét őrző lövésztársaságok szokása volt, hogy katonás öltözetű tagjaik csoportképet készítettek magukról. Rembrandt mozgalmas cselekményt vitt a cso-^ portképbe azáltal, hogy a városkapun tisztjeik vezetésével zászlójuk alatt kivonuló polgárőrséget festette meg. “Képe mindentől különbözött, amit Hollandiában eladdig festettek” — emlékezik meg róla kétes dicsérettel egy kortárs. A kép- tipus begyökerezett' hagyományaival való határozott szakítás megbotránkoztatta a megrendelőket és megingott a.bizalom a közéjük emelkedett művész iránt. Ugyanebben az esztendőben súlyos csapás érte a mestert: Saskia, aki fiuk, Titusz születése óta betegeskedett, meghalt. Sem a várt siker elmaradása, sem boldog családi életének összeomlása nem úgy hatott Rembrandt munkásságára, ahogy kevésbé erős jellemű emberre, hivatását kevésbé tudatosan követő művészre hatott' volna. Szakadatlanul tovább dolgozott és művészi eszközeivel egyre mélyebben hatolt a valóság lényegébe, egyre hitelesebben ragadta meg és rögzítette ábrázolásaiban az emberi nyomorúság, a szegény nép szenvedésének képét. Ifjúkorában a biblia pompás környezetben játszódó mozgalmas jeleneteit választotta ki, most, férfikora derekán, e sokszor illusztrált szövegből uj témákat merített. A nyomorúság együttérző ábrázolásán is túlhaladt, a szegények és gazdagok szembeállításával saját népének helyzetét bírálta és korának viszonyairól mondott ítéletet. Grafikájának legmonumentálisabb kompozíciója, az úgynevezett Százforintos lap, amelyen a nép között tanító Jézust állította a kép középpontjába, klasszikus példája e felfogásának. Ezekben az években készítette a természetet drámai erővel megjelenítő tájképeit is, közöttük a hires Három fát. » A szolgálóként házába került egyszerű parasztlány,Hendrick je Stoffels lett uj élettársa és árván maradt fiának anyai gondviselője. Ők ketten állottak az öregedő mester mellett hűséges széretettel és ők jelennek meg számos képén, mint a bájos női jóság és ifjúi szépség képviselői. A megrendelések gyérülni kezdtek és e korszakának nagyszerű képmásai már nagyrészt nem a jól fizető megbízókról, hanem kevés megmaradt barátjáról — igy Six polgármesterről — készültek. Helyzete tovább rosszabbodott, kölcsönöket vett fel, amelyeket nem tudott visszafizetni, végül 1656-ban, ötvenéves korában csődbe jutott; házát és gyűjteményét elárverezték és ő családjával a város szélére költözött. Mivel hitelezői még a készülő müvekre is rá akarták tenni a kezüket, Hendrick je és Titusz mükereskedést nyitottak, ahol Rembrandtot “ellátás fejében alkalmazták”, hogy igy tegyék lehetővé nyugodt munkáját. A sok csapás nem törte meg a mestert, s gyengülő egészsége sem gátolta a szakadatlan alkotásban. Rossz világitásu, szegényes kamrájában, romló szemével karcolta lemezre grafikájának legszebb lapjait, igy a majdan Goethétől Faustjának címlapjául választott pompás rézkarcot is. Képeinek szerkezete egyre súlyosabbá, rajza tömörebbé és színei mélyebbé váltak, művészete pályájának utolsó évtizedében érte el a monumentálitás tetőpontját. Az uj kölfölcli művészeti divatokért lelkesülő és hazai hagyományokat az egyetemes klasszikus értékekkel együtt felejtő hollandi közönség immár nemigen vett tudomást a kortársi tanúság- tétel szerint, “többnyire csak közönséges emberekkel érintkező” mesterről. Mégis 1661-ben két tekintélyes megrendelés is jutott a mellőzött mesternek. Az amszterdami uj városháza körfolyósóját díszítő egyik kompozícióra kapott megbízást. Hollandia ókori történetének nevezetes eseményét festette itt me£, a törzsfők összeesküvését a hóditó rómaiak ellen, Julius Civilis vészterhes éjjeli lakomáját. Ez sem tetszett a város urainak, mint valaha az Éjjeli őrjárat a lövészeknek, mert nem a valószerüen megfestett történelmi jelenetet, hanem önmaguk jelképes mezbe öltöztetett figuráit kívánták volna látni. A másik megrendelést a legelőkelőbb és leggazdagabb amszterdami céhtől kapta; a pomtósok céhe elöljáróinak csoportképét festette meg vele. A posztósok képében a mester emberábrázolása valóban a legkevesebbel a legtöbbet mondja el. A monumentális kompozíció, a levegős téralkotás, a plasztikus mintázás, a széles ecsetkezelés, a mély színek komoly pompája a töretlen magabiztossággal alkotó öreg mester fő müvévé avatják -ezt a képet. ■ 1661-ben meghalt Hendrickje és még Rembrandt életében meghalt fia, Titusz is. A mester egyedül maradt, és utolsó nagy müvével, a Tékozló fiúval mondott búcsút művészetének és életének. Mint a dicsőség és gazdagság, úgy a szomorúság és szegénység éveiben sem kutatta kevésbé az emberség mivoltát; ufölsó öregkori arcképéből sem a közömbös gúny. hanem a bölcs megértő mosolya szól hozzánk.' 1669-ben halt meg Amszterdamban korának és népének legnagyobb művésze, akiről szólva nem idézhetjük eleget a régi forrás szép szavait: Rembrandt művészetével “nem tiszteletet, hanem szabadságot” keresett. * Vayer Lajos 'Fife a MagyarPar'airani] küldöttség Utazásáról a Szovjetanlóban Nemrég látogatást tett a Szovjetunióban a • Magyar Népköztársaság ’Országgyűlésének küldöttsége. A küldöttséget a szovjetországban lett utazása során a szovjet filmhíradó filmoperatőrjei kisérték, s felvételeikből most normálméretü ■filmet készítettek. Ez a film beszámol arról az érdekes és nagyjelentőségű utazásról, amelyet a magyar nép képviselői a baráti országban tettek. A film újabb lehetőséget ad a magyar nézőnek, hogy megismerkedjék a Szovjetunióval, az ország városaival és falvaival, üzemeivel és kolhozaival, a szovjetország kultúrájával, a nép életévek A küldöttség Rónai Sándorral, a magyar országgyűlés elnökével az élen Moszkván kívül ellátogatott Leningrádba és Kievbe, utazást tett Ukrajnában; a Krasznodári határvidéken, a Fekete tenger partvidékén, ellátogatott Gágra és Szocsi fürdőhelyekre. A küldöttség tagjai utazásuk során sokszor találkoztak államférfiakkal, sok baráti találkozón vettek részt. Minderről képet ad a film, noha egyórás időtartama alatt nem is képes bemutatni mindazt, amit a delegátusok tizennyolcnapos utazásuk alatt láttak. A néző a magyar parlamenti küldöttség tagjaival együtt megismerkedik a szovjet fővárossal és remek ősi emlékével — a Moszkvai Kremllel, ahol meglátja a szovjet kormány rezidenciáját és a szovjetország parlamentjét; megtekinti’ lakóházak építkezéseit; a Lenin hegyen -— a Moszkvai Egyetem épületében nemcsak a tantermeket és szertárakat látja meg, hanem jelen lesz a parlamenti küldöttség tagjainak találkozóján az egyetemen tanuló magyar diákokkal. Felejthetetlenek a filmnek azok a kockái, amelyeken a magyar, küldöttséget május elsején — az egész nép ünnepén a Vörös téren látjuk. Egymásután peregnek a film kockái. Látjuk a küldöttség tagjait a' Dnyepropetrovszki terület Frunze falujának kolhozában. Hatalmas gazdaság ez: 6800 hektár földdel rendelkezik és fejlett állattenyésztése van. A küldöttség tagjai nagy érdeklődéssel tanulmányozták a kolhoz tapasztalatát. Látjuk, amint Losonczi Pál országgyűlési képviselő, a “Vörös Csillag” tesz. elnöke Álekszéj Nyezsivoj kolhozelnökkel beszélget, azután több delegátussal együtt a kolhoz fejő- nőivel. majd a sertéstelep dolgozóival folytat beszélgetést. ! , A Krasznodári határvidéken a néző a delegátusokkal együtt ellátogat a hires Abrau-Gyurszói bortermelő szovhozba, amelynek pezsgője hires- a Szovjetunió határain túl is. Meglátjuk végül a filmben, amint Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke fogadjj'a a küldöttséget. Kliment Vorosilov kifejezte azt az óhaját, hogy gyakrabban történjenek ilyen látogatások és kérte, hogy a küldöttség tagjai adják át üdvözletét a magyar népnek. Viktor Belikov x I ro da I o nj «aCT Miivé s.zet! í =------------- -----------^------------------------------............................................ .................. ‘ j,y , m _ AMERIKAI MAGYAR SZÓ
