Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-30 / 35. szám

August 30, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Irodalom ^Művészet __________________________________________________________ * ' AZ ENCYCLOPAEDIA BRITANNICA ÉS A MAGYAR IRODALOM Nemrégiben érkezett Budapestre az Encyclo­paedia Britannica uj kiadása. A csaknem két és fél évszázad óta újabb és újabb kiadásokban megjelenő enciklopédia immár nem tekinthető kizárólag angol alkotásnak, hiszen a kiadói imp­resszum három ország három városát tünteti fel megjelenési helynek: Chicagót, Londont és To­rontót. A három ország három városának meg­jelölése maga is arról tanúskodik, hogv valóban megtörtént az, amiről annakidején több külföldi lap hirt adott: az Encyclopaedia Britannica angol kiadóvállalatának főrészvényesei egy amerikai vállalatnak adták el a világhírű angol enciklo­pédia kiadásái és terjesztési jogát vagy legalább­is az enciklopédia kiadóvállalatának részvénytöbb ségét. A leghatalmasabb nyugati lexikális mü szerkesztése felett amerikai—angol ellenőrző bi­zottság működik, amelynek tagjait a chicagói, oxfordi, cambridge-i és londoni egyetem profesz- szorai közül jelölték ki. A megváltozott kiadóvállalat és a megváltozott tudományos kontroli-testület ellenére, az encil^- lopédia kötetein a régi, hagyományos mottót ta­láljuk: “Növeljétek jobban és jobban a tudást, és az gazdagabbá teszi az emberi életet.” Ezzel a mottóval mindenki egyetérthet, de fel kell vet­ni a kérdést: vajon kellő gondossággal őrködtek- e az enciklopédia szerkesztői és a szerkesztésnek négy egyetem kijelölte ellenőrzői a különböző címszavak anyagának tudományos feldolgozásá­ra? A kérdést indokoltan tesszük fel, mert a ma­gyar irodalmat feldolgozó résznél néhány tucat olyan ténybeli tévedéssel, irodalomtörténeti bak­lövéssel és általában a tudatlanságnak oly nagy fokával találkoztunk, ami valósággal megdöb­bentő. Mielőtt ezekre rátérnénk, állapítsuk meg, hogy az Encyclopaedia Britannica lapjain egy B. Mr. jelzésű “szakember” dolgozta fel a magyar iro­dalom történetét. Ki ez a B. Mr. ? Az enciklopédia munkatársainak szignóit felfedő részben azt ol­vassuk, hogy B. Mr. nem más, mint Menczer Béla, aki “magyar publicista, történész és iro­dalmi kritikus. Helyenként a legszemérmet­lenebb módon hamisitotta meg a külföld előtt a magyar irodalom történetét. B. Mr. azt Írja, hogy az első világháború előtt Ignotus Pál, akit eredetileg Veigelsberg Hugó­nak hívtak, volt a Nyugat egyik vezető kritikusa. Nos, Menczer Béla ur, ha tájékozott volna a ma­gyar irodalom történetében, tudhatná, hogy Ig­notus Pál nem azonos Tgnotusszal, a Nyugat egykori főszerkesztőjével, akit polgári néven va­lóban Veigelsberg Hugónak neveztek. Ignotus Pál, Ignotus fia, bizony diák volt még, amikor Ignotus — Ady Endrével, Babits Mihállyal és Osvát Ernővel együtt — a Nyugat-ot szerkesz­tette. A továbbiakban B. Mr. tudatlanul Hatvány Lajost, a Pesti Napló és az Esztendő egykori szerkesztőjét tünteti fel a Szép Szó szerkesztőjé­nek. Mondanunk sem kell, hogy Hatvány Lajos sohasem volt a Szép Szó szerkesztője. Ami Hatvány Lajost illeti: több Ízben szere­pel tévesen Menczer Béla ii'odalomtörténeti fo­galmazványában. így az utolsó részben azt ol- irodalmi helyzetével foglalkozó részben azt ol­vassuk, hogy több neves irót — köztük olyano­kat, mint Hatvány, Kassák és Herczeg — “de­portáltak”. Köztudomású, hogy a sajnálatos ki­telepítések során Hatvány Lajost senki sem “de­portálta”. Ellenkezőleg. A magyar népi demok­rácia érdemrenddel tüntette ki Hatvány Lajost. Megjelent Igv élt Petőfi cimti nagy müve. Ugyan­csak nem “deportálták” Kassák Lajost. Nem te­lepítették ki Herczeg Ferencet sem. Valótlant állít B. Mr., amikor azt Írja, hogy Herczeg Fe­rencet 86 éves korában letartóztatták és a 91 éves iró “deportációban“ halt meg. Herczeg. Fe­renc élete végéig hűvösvölgyi villájában lakott és memoárjainak befejezésén dolgozott. Egyéb­ként egyik vidéki színházunk már a jövő évadra tervbe vette Herczeg Ferenc Bizánc-ának felújí­tását. Felháborító Menczer Bélának az az állítása, hogy a 20-ik század elején Rákosi Jenő valóság­gal uj Kazinczy Ferenc szerepét játszotta! Dü­höngjünk? Kacagjunk? Sírjunk? Kazinczy Fe- réncről még a magyar iskolásgyerekek is tudják hogy irodalmi életünk fellendítője, szervezője, az írók lelkesítője volt, mig Rákosi Jenő le akarta dorongolni a magyar irodalom legjobbjait, akiket talmi értékekkel óhajtott helyettesíteni. Rákosi Jenő kitagadta és kiátkozta a 20. század magyar irodalmából Ady Endrét, aki ma már nemcsak a magyar irodalomé, hanem a világirodalomé is. Nincs sok értelme, ha ezekután számon kérjük B. Mr.-től, hogy milyen alapon teszi meg a Nyu­gat költőit sommásan a francia szimbolisták ma­gyar tanítványainak? Milyen indokolással tekin­ti az ifjú Illyés Gyulát és az ifjú József Attilát egyszerűen Kassák-tanitványnak ? Miért lát ro­mantikusokat Móra Ferencben és Tömörkény Istvánban? Miért tüntette el Nagy Lajost? Mi­ért nincs egy szava sem olyan mai magyar írók­ról, mint Benjámin László, Veres péter, Szabó Pál, Zelk Zoltán, Illés Béla és sok más? Helyes, ha B. Mr. és bárki kisérletet tesz a Magyarországon kívüli magyar irodalom ismer­JÓNAPOT NÉNIKE Izgalmas, szép és meghökkentő. Szeles nénike betipegett a százkettedik élet­évébe. — Jónapot Szeles nénike... — Há ?. .. Hangosabban jnondom: — Sokszor gratulálok. . . — Há... Ja!... Köszönöm... Pompás asztal. Bimbós virágok, köröskörül, a , terítő fehér mezején, zöld levelekből díszítés —- olyan az asztal, mint valami tisztás, napsugaras füvei, egészben sütött csirke virít pirosán egy tányéron, magas diótorta barnállik mellette sze­líden, eper, cseresznye, két alma csillog s csillan a hasas üvegben a balatonvidéki bor. A nénike fehér virággal befont karosszékben ül és nótázik: Minek a hatökör, hosszú istállóban. .. Ha nincs a szeretőm a gombos ágyamban.. Jaj, de vidám születésnap. Reggel óta dalolgat. — Hol született, Szeles néni? — Há?. . . Hangosabban. — Hol... — Há?... Ja!... Nógrádban. Ha tudom, nyolcvanéves koromban, hogy eddig élek, bizis- ten újra férjhez mentem volna. Mert volt ké­rőm ... ...Minek a hatökör hosszú istállóban... Olyan a hangja, mintha vékonyka, aléltan öreg­kopott bársonydarab repedne. ★ Keresgélek az időben. Amikor megszületett, már hat éve Haynau uralkodott Magyarorszá­gon és... és... és... — tanúja volt egy év­századnak, amely alatt kicserélődik egy nemze­dék. Tanúja volt? Nem igaz. Mátraszőlős még Nógrádnak sem a közepe. Egy parasztház a fa­lu szélén pedig százszor messzebb van mindentől, mint én, vagy önök a Saturnustól, vagy a Hold­tól. Mit tudhatta, teszem azt: kirivágzott egy Tulipán-mozgalom, hogy bojkottálják az osztrák áruL Azt sem, hogy Pesten az ifjak ott álltak a színház bejáratainál, amikor a turini remete hamvait temették és megkérdezték a közönyös, vagy gerinctelen nyárspolgároktól, akik színház­jegyüket lobogtatták méltatlankodva: “Uraságod talán idegen?...” Nem tudta, hogy ki volt iga­zán Tisza István, a dzsentry diktátor, holott fa­luhelyen is énekelték a gunynótát: — Elül ül a masiniszta. Hátul meg a krumplifejii Tisza Pista. Nem hallott Adyról s a rímekkel vert disznó- fejű nagyurakról, s ha beszéltek is néha Vilmos császár égbeszuró bajuszáról, nem törődtek vele, hogy béna az egyik keze és ezért hiúbb és hety­kébb a szokottnál. Nem tudta, hogy nyomtatnak egy Nyugatot és abba Móricz és Kosztolányi ir, hogy felépült a Halászbástya és hogy a Tisza Kálmán téri müintézetben kifütyülték Galli Curcit... $ H & tetésére. A Magyarországon kívül megjelent ma­gyar könyvek — ha irodalmi értékűek és nem sértik a magyar nemzeti szellemet — a magyar irodalom szerves részei. Műfordítási irodalmun­kat gazdagítják a külföldön kiadott irodalmi ér­tékű magyar fordítások is. így Békés Gellért és Dallos Patrik nemrég elkészült Uj testamentum - fordítása a magyar irodalom eseményei közé tar­tozik, tekintet nélkül arra, hogy Rómában ké­szült. De tiltakozunk az ellen, hogy Arnóthy Kriszta ügyes, félponyva-jellegü best-sellerjét, a Wandá-t bárki a magyar irodalom képviselő­jének merészelje kikiáltani. Miért dicsőíti B. Mr. amikor a disszidens Írókról emlékezik meg az Encyclopaedia Britannica lapjain, Arnóthy Krisz­tát és miért hallgatja el Márai Sándort? Ámulunk azon, hogy az Encyclopaedia Britan­nica szerkesztői módot adtak a nagytekintélyű és nemzetközi elterjedettségü miiben B. Mr.-nek teljes tudatlansága bebizonyítására és az aka­dálytalan irodalomtörténeti ferdítésre. Sós Endre Csak saját életének tanúja: tizenkét gyereke volt, jórészben meghaltak. Különben is szegény és tanulatlan embernek kis cella á világa, a néni­kéé a falusi ház volt, ott Nógrádban, földszag a parfümje, gyereksirás a koncertje, biblia az ol­vasmánya. Élt a petróleumlámpák korában, elju­tott velünk az atomkorszak küszöbére, de már ez sem érdekes számára. Természetes, hogy a hu­sikának jobban örül, mint az atommáglyának. Kétéves korában megütötte magát s az fájt — még száz éve volt fájdalomra. Férjhez ment hajdanában-danában és hány évtizede volt az if­júságra, öregségre és vénségre. Százkét eszten­dő! Hányszor kell ezalatt felkelni, hányszor ment szálka az ujjába és hányszor fájt a dereka a ka­pálástól ... _______________ Jó lenne kihámozni valamit cérna-vékony sza­vaiból: mennyit gyűjtött az emlékezetnek száz esztendő forrásából és a világ milyen változása ért hozzá? De az emlékezetnek hályogja van már. Csak a nótákat tartotta meg hibátlanul, negy­vennégynél több nótája is él, hervadhatatlanul, szövegében, ritmusában, fakult dallamában. Századik esztendeje előtt nem is olyan sok év­vel az utcán kóborolt, aprópénzt gyűjtött isten nevében.. . Most park közepén, kastélyban lakik, fehér ágyban, hetenként kétszer Batári doktor ur meghallgatja a szivét és jc hangosan mondja: — Mint a vas, Szeles néni, — mint a vas! Kastély! Örökölt a néni? Gróf Hunyadi József kéthelyi kastélyába köl­tözött, bizony. Ezek a nénikék és bácsikák, akik körülállják a születésnapi asztalt, lakótársai a szociális otthonban. A nénike ágya abban a teremben van, ahol Károly király ur aludt az egyik királypuccs ide­jén. De ennél milliószor érdekesebb, hogy a száz­kettedik évében tipegő nénike még életében nem szedett gyógyszert. Minek? Benkő Béla, az igaz­gató úgy véli büszkén és meggyőződéssel, hogy a legjobb életben tartó és életmeghosszabbitó az, hogy itt él gond nélkül és mindig nótázhat. Né­zem a nénikét. Pufók kerek az arca, rózsaszínű, A ráncok csak halványan gyülekeznek, mutatóba. Fiatalok irigyelhetnék hchaja sűrűségét. Foga egy sincs, de jólesik a husika mégis, és a borocs­ka is. Még időnként csárdást is táncol — persze a lassított felvétel stílusában: vontatottan enge­delmeskedő lábak, tétova derékfordulat. De az ujjaival pattogtat, s a kéz fonnyadt, de nem eres, nem csomós. ★ Két nóta közt a nénike elmereng. Pity, pity, pity. . . igy pityeg a hangja-------- Micsoda szép lány volt ő. .. ne nevessetek... Mennyi kérő. És .egy pici korty a boros pohárból. ., .. .Ha én nékem, ha én nékent száz forintom volna. .. Százkét esztendős mókás kezek emelkednek éí hejehuj áznak!. . . Őrizzétek meg a derűt, nézzetek a napba moso­lyogva, legyetek vidámak, hogy sokáig dobogjon a szivetek. Nézem a nénikét. Hát nem jóestét, alkonyt,—» jónapot, jónapot, nénike! ,_J BODú BÉLA:

Next

/
Thumbnails
Contents