Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-30 / 35. szám
August 30, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Mit látott a “Scotsman” tudósitója egy termelőszövetkezetben? Cecil Northcott, az Edinburgh-i Scotsman rendkívüli tudósítója “Egy magyar szövetkezeti birtok rapszódiája” cimü cikkében a többi között a következőket Írja: —A feszültség enyhülésével az idén nyáron mind több látogató jön Budapestre. Ezek teljesen szabadon járhatnak-kelihetnek a vidéki kerületekben is. Nemzetközi látogatók egy nagy csoportja járt egy szövetkezeti birtokon is a csehszlovák határ közelében. A magyar helyettes földművelési miniszter erre az alkalomra lejött Budapestről, hogy megmagyarázza a látogatóknak Magyarország mezőgazdasági tervét. Több száz acre érő szőlőtőke között egy tisztáson állt a miniszterhelyettes, mellette a tolmács, és körös-körül kétezer acre szövetkezeti birtok a parázsló magyar nap tüzében. Búza-, tengeri-, napraforgó- és szőlőtáblák váltakoztak zöld és sárga színfoltokban. A miniszterhelyettes büszke mosollyal szemlélte a képet és emlékeztetett bennünket arra, hogy tiz évvel ezelőtt Magyarországnak hárommillió agrárkoldusa volt, de most állandóan emelkedik az életszínvonal a magyar vidéken A birtokot a rajta élő és dolgozó 150 személy által választott bizottság vezeti. Biztosított bennünket, hogy nem gyakoroltak rájuk semmiféle nyomást, hogy belépjenek a szövetkezetbe. / A birtok az idén 140 vagon búzát- termel, amiből az állam 70 vagont igényel. Az a bizottsági tag, akivel beszéltem, örömmel nyugodott bele az állam ezen követelésébe, mivel “az államnak kötelezettségei vannak, amelyeket teljesítenie kell.” Az állami beadás után jön a családok része. A maradékot a szövetkezet eladja és felszerelés alakjában a birtokba ruházza be. A miniszterhelyettes kijelentette, megengedi, hogy Svájcban s a skandináv államokban magasabb az életszínvonal falun, de emlékezni kell arra, milyen volt Magyarország tiz évvel ezelőtt. Egy család átlagos jövedelme, ha a férj és feleség a földeken dolgozik, körülbelül évi 500 font. Az egyik jól vasalt ruhájú munkás megmutatta lakóházát a boldogan mosolygó, nagymamával a konyhában; néhány disznó is turkált a gyepen a. ház előtt. A házban villanyvilágítás, vízvezeték, rádió és két hálószoba van. Mindenütt, ahol csak jártunk, mosolygó, barna, mezítlábas gyermekek csoportja kisért bennünket. Az érő szőlőtőkék között hosszú asztalokat állítottak fel a délutáni napfényben, a távolban kék- lett a Mátra hegység, a falu templomának kupolája ragyogott a vörösréztől. Eljött a falu papja -is, és megindult az óriási tálak sorozata, amelyek roskadoztak a marha-, sertéshústól, szalámiszeletektől, tojás-, paprika-, paradicsomköritéstől. Feltűnő volt a kenyér fehérsége ilyen messze Kelet-Európábán. Vajon spontán volt-e ez, vagy Budapestről szervezték? Az emberek tudják, mit kell tenni, ha 28 nemzetet képviselő csoport járkál a környéken. De a szövetkezet tágjainak üdvözlésében igazi, őszinte jóindulat tükröződött. Elvégre az ő életüket ettük, az ő korsó borukat ittuk és hihetetlen volna, hogy ők éhen maradjanak az ünnep kedvéért. Midőn a hatalmas Ikarus társaskocsiba szálltunk, egy csapat lány forgó- szélszerü táncot lejtett. , Elfoglak a gysrmekrahlót Nyolc hétig keresték azt a lelkiismeretlen gazembert, aki Westbury, L. I.-en szülei kertjében a gyermekkocsiból ellopta a párhetes csecsemőt, Péter Weinbergert s egy cédulát hagyott hátra, amelyben 2.000 dollár váltságdíjat kért a gyermekért. Keresték, nem találták. Közben washingtoni -Írásszakértők tanulmányozták a kézírását s miután jellegzetességét megállapították, hivatalos irományok millióit átböngészve egy kéz- aláirásban felfedezték Angelo John LaMarca, ta- xisoffőr kilétét. Múlt héten csütörtökön hajnali 2 órakor letartóztatták a lakásán (1954-ben csempészésért egyszer már letartóztatták, akkortól származott kézaláirása is.) A gyermekrabló beismerte gaztettét. Elmondta, hogy amikor másnap a detektívek, újságírók és emberek tömegét meglátta Weinbergerék háza körül, megijedt, és a csecsemőt egy elhagyott ut bokrai közé rejtette. El is vezette a detekti- veket arra a helyre, ahol a szerencsétlen csöppség holttestét megtalálták. A soff őrnek apró-cseprő adósságainak kifizetésére kellett volna a pénz. A N. Y. állami törvények szerint a villanyszék a legnagyobb büntetés. AZ EGYÉNI PARASZTGAZDASÁGOKRÓL — Magyarországi riport — Országunkban a mezőgazdasági termőterület zömét ma még az egyéni parasztgazdaságok teszik ki. A 400 négyszögöltől nagyobb földterülettel rendelkező egyéni parasztgazdaságok száma meghaladja a másfélmilliót, s szántóterületük a 6 millió kh. -t,amely az ország összes szántóterületének több mint 60 százaléka. A mezőgazdasági termelés 27 százalékos növelése nem kismértékben az egyéni parasztgazdaságok teljesítésétől függ. Érdemes tehát megvizsgálni az elmúlt hónapokban tett intézkedéseket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok irányában hatottak. Mindenekelőtt meg kell említeni ezek közül azt az intézkedést, amelynek következtében a jogtalanul kulákká minősített közppparasztokat törölték a kulákok sorából. Ezek a középparasztok saját tapasztalatukból tudják ma már, hogy a hátrányos megkülönböztetésből származó magasabb beadási kötelezettség törlése is megtörtént, s nem csupán erkölcsileg, de gazdaságilag is visz- szaheíyezték őket eredeti jogaikba. Ezzel lényegében ezen a területen jóvátettük azokat a hibákat, amelyeket az elmúlt évek túlzó, szektás gyakorlata egyes szervek részéről okozott. Nyilvánvalóan egy józanabb, reálisabb megítélést tesz lehetővé az az elgondolás, amely szerint annak eldöntése, hogy ki a kulák a faluban, nem csupán a bürokratikus 25 kh., vagy 350 aranykorona tiszta jövedelemtől függ, hanem attól, hogy az illető folytat-e kizsákmányoló tevékenységet, vagy sem. Ennek a feladatnak a végrehajtásánál nem egyesek döntöttek a falun, hanem ahol helyesen hajtották végre a párt- és tanácsszervek, ot kikérték a dolgozó parasztság véleményét, ami sokkal demokratikusabb, körültekintőbb eljárás volt az ezt megelőzőknél. Az elmúlt évek során az egyéni termelők sok zaklatásnak, bürokratikus és merev intézkedésnek voltak kitéve különböző rendeletek végrehajtása során. Éppen ezért egyetértésükkel találkozott az az intézkedés, amely a kenyér-gabona kivételével az összes többi növények kötelező kivetését megszüntette. Igaz ugyan, hogy a helyi szervek ezt a felsőbb rendelkezést még sok helyen nem hajtották megfelelően végre, de ahol ez megtörtént, ott már dolgozó parasztjaink megelégedéssel vették tudomásul. Pártunk és kormányunk az elmúlt hónapok alatt a termelési kedv növelését szolgáló intézkedések mellett fontos feladatának tartotta az 'egyéni termelők és az állam szervei közötti kölcsönös bizalom fokozását. Éppen ezért az előző évi gyakorlattal szemben megszüntette a kenyér- gabona szabad forgalmának országos korlátozását és a Minisztertanács olyan intézkedést hozott, hogy csak súlyos elmaradás esetén, egyes községekre kell a forgalmi korlátozásokat elrendelni. Ezt az állam részéről megnyilvánuló bizalmat az is lehetővé tette, hogy dolgozó parasztságunk az első félévi állat- és állati termékbeadási kötelezettségét minden cikkből teljesítette, illetve túlteljesítette, Nem utolsósorban ennek az eredménye az, hogv lényegesen megjavult a húsellátás városon és falun egyaránt és további javulás is várható. Az egész dolo-ozó nép. s ezen belül az egyéni termelők részéről is nagy egyetértés kisérte azokat az intézkedéseket, amelyek eddig az állami bürokratikus irányítás felszámolásáéit születtek. Ezek közé tartozik a Minisztertanácsnak az a határozata, amely a begyűjtés egyszerűsítéséről és költségeinek csökkentéséről szól. Hasonlóképpen történtek már intézkedések, vagy kidolgozásuk folyamatban van azoknak, amelyek a mezőgazdává0- más irányító szerveinek egyszerűsítéséről szólnak. Megszűntek ni. a tanácsapparátusban az 5—10 naponkénti mlentések a mezőgazdasági termelés helyzetéről, amelyek a dolgozó parasztság örökös zaklatását jelentették. Hogy ez hejyes intézkedés volt, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az idei aratás, amikor a nagyszámú jelentés nélkül is jól megy a munka és nem csökkent a színvonala, min; ahogy azt többen előre “megjósolták”. A felsorolt néhány példa is mutatja, hogy a XX. kongresszus óta párt és állami vezető szerveink részéről több intézkedés történt, amelynek célja, hogy az egyéni parasztgazdaságokat segítsék a magasabb termelési színvonal elérésében. Ennek további folytatását tűzi ki célul a Központi Vezetőség julius 18—21 ülésének határozata. amely szerint; “A mezőgazdaság termelésének tervbevett emelkedéséhez elengedhétetlenül szükséges, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is növeljék termelésüket. Ezért biztosítani kell számukra azokat az anyagi feltételeket, amelyeknek segítségével ki tudják használni meglevő termelési lehetőségeiket.” Egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk egy része ma még értetlenül fogadja a párt é3 kormány mezőgazdasági termelőszövetkezeteket segítő tevékenységét. Azoknak, akik igv gondolkodnak, érdemes a következőket figyelembe venni. 1955-ben országunkban a 100 kát. holdra jutó árutermelés három fontos mezőgazdasági, terméket kiragadva, a különböző szektorokban úgy alakult, hogy: mig kenyérgabona az állami gazdaságokból 178 mázsa, a termelőszövetkezetekből 150 mázsa került áruba, addig az egyéni paraszt- gazdaságokból csak 101 mázsa. Ugyanígy tehéntejet az állami gazdaságok 86 hektolitert, a termelőszövetkezetek 58 hektolitert, s az egyéni parasztgazdaságok csak 55 hektolitert termeltek áru céljára. E számok azt mutatják — s néhány más cikknél hasonló a helyzet —, hogy országunkban a mezőgazdasági termelés tekintetében, különösen az árutermelést nézve, az egyéni parasztgazdaságok máris egy sor fontos cikkből lényegesen kevesebbet adnak az állam számára, .mint az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. Több év adatát nézve e tendencia állandó erősödését lehetne megfigyelni. Ez természetes is, hiszen a kis, néhány holdas egyéni gazdaságban a fejlett mezőgazdasági tudomány és technika eredmé- ményeit sokkal kevésbé lehet felhasználni, mint az állami, vagy szövetkezeti nagyüzemeknél. Senki nem vitatja azt, bog}' a fejlett termelési módszerek közül is jó néhányat lehet az egyéni paraszt- gazdaságokban alkalmazni, azonban elterjesztésük sokkal lassúbb és felhasználásuk sokkal korlátozottabb. mint a nagyüzemekben. Ezért pártunk és kormányunk a továbbiakban is következetesen a termelőszövetkezetek fejlesztése mellett van és ajánlja dolgozó parasztságunknak, mint gazdasági és kulturális felemelkedésük egyetlen biztos eszközét Ezt hangsúlyozza a Központi Vezetőség júliusi határozata is a következőképpen: “A Központi Vezetőség határozót” tan sikraszáll a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdításának, megerősítésének, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikája mellett . . ” Ártanak egyénileg dolgozó parasztságunknak és egész dolgozó népünknek azok, akik különösen az utóbbi időben a demokrácia hangoztatása mellett a termelőszövetkezetek ellen agitálnak, s azokat rágalmazzák. Ugyanígy helytelen az is és nem szolgálja előrehaladásunkat, hogy egyes helyeken még mindig meggyőzés nélkül, erőszakosan akarják a termelőszövetkezeteket fejlesztem. Dolgozó parasztágunk egy része még nem győződött meg a szövetkezés előnyéről es kitart kis parcellája mellett. Sok gyenge termelőszövetkezetünk még nem gyakorol vonzó hatást a kívülállókra, hiszen terméseredményük, jövedelmük lemaradt az egyéni gazdáké mögött, vagy nem nagyobb mint az egyénileg gazdálkodóké. Sokan félnek attól is, hogy a közös munka, a közös gazdálkodás veszekedéssel, egymás becsapásával jár. Ezért türelemre, meggyőzésre és a meglevő termelőszövetkezetek támogatására van szükség ahhoz, hogy dolgozó parasztságun c minél előbb meglássa : az, amit pártunk, kormányunk ajánl — a termelőszövetkezeti ut — nem rosszabb, ellenkezőleg, jobb a jelenleginél. Keserű János Angol parlamenti küldöttség utazik Pekingbs Londonból jelentik: A parlament mindkét házának 11 tagjából álló küldöttség, amelyben az összes párt képviselve van, Londonból Koppenhágán át Moszkvába repült, ahonnan Peking felé folytatja útját. A kínai fővárosban három hétig a kínai külügyi bizottság vendégei lesznek. lan Mikardo, a küldöttség egyik tagja kijelentette: “Kizárólag ténymegállapitó utazás lesz. Azért megyünk, hogy lássunk mindent, amit csak lehet.” A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE.
