Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-07-05 / 26. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZo Thursday, July 5, 1956 Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok A POZNANS FELKELÉS Tragikus események zajlottak le a múlt hét végén a Lengyel Népköztársaság egyik nagy ipari városában Poznanban (azelőtt Posen). Az acélgyári munkások sztrájkbaléptek különböző sérelmek miatt. A felvonulás először békés jel­legű volt. A városban történetesen számos kül­földi látogató volt, mint a folyamatban levő nagy nemzetközi vásár résztvevői és az első szemtanú jelentések tőlük származnak. E jelentések szerint a helybeli hatóságok kez­detben jóakaratulag szemlélték a felvonulást, rendőrök, sőt katonák is csatlakoztak a tünte­tőkhöz. Később azonban a gazdasági jellegű­nek induló tüntetés politikai jellegűvé alakult át, barrikádok jelentek meg az utcákon. A tüntetők “'Kenyeret, kenyeret” kiáltással a belvárosba vo­nultak. Ott azonban már tankok álltak készen­létben. A munkások a külföldi szemtanuk jelen­tése szerint régi lengyel nemzeti lobogók alatt közeledtek a tankok felé. Erre eldördültek az el­ső lövések. Először a levegőbe, aztán a tömegek­re irányítva. A harc megindult és több órán ke­resztül, egyes jelentések szerint 2—3 napig tar­tott, mig a_ felkelést elnyomták. Enyit jelenthetünk a külföldi szemtanuk — valamennyien nyugati üzletemberek — jelenté­sein alapuló újsághírek nyomán. Mielőtt végső konklúziókat vonhatunk le, várnunk kell a másik oldalról való jelentésekre is. Egyelőre a követ­kezőket szögezzük le. A Magyar Szó, mint munkásujság, a legéleseb­ben elitéi minden hatóságot, minden módszert, amely munkásemberek, legyenek azok bármily nemzetiségű vagy fajú, jogos követeléseit, go­lyókkal. tankokkal akarja elintézni. Mint a népek testvériességén és munkások nemzetközi szoli­daritása elvén álló újság, mélységes résztvétün- ket küldjük a nagy tragédiában elpusztult min­den egyes lengyel munkástestvérünk hozzátarto­zóinak, özvegyének, árváinak. És ha azok a fegyverek provokáció nélkül dör­dültek el, akkor a legélesebben elitéljük, először a lengyel népi demokrácia ama gazdasági intéz­kedéseit, amelyek a lengyel munkásokból ekkora elégedetlenséget váltottak ki, másodsorban azo­kat. akik éles töltéssel való lövésre a parancsot kiadták. Mielőtt azonban ezt megtennénk, rá kell mu­tatnunk bizonyos jelenségekre, amelyek azt sejt- tetik, hogy a nagy tragédia hátterében más is van, mint a lengyel munkások jogos, elégedet­lensége. Magábavéve az a tény, hogy ezt a nagy tünte­tést Poznanban rendezték, ahol ép akkor volt az europaszerte hires vásár (lásd riportunkat más­utt e számunkban) és ahol akkoriban tudvale­vőleg sok száz külföldi, angol, francia, nyugat­német üzletember tartózkodott azt mutatja, hogy a tüntetés rendezésében, időpontja kiválasztá­sában nagyarányú politikai célzatosság volt. Köztudomású az is, hogy a lengyel kormány egyike volt azoknak a szocialista kormányoknak, amelyek a leggyorsabban hajtották végre a ré­gi megszorítások enyhítését. Több mint30,000 politikai ellenfelüknek adtak a műt hetekben amnesztiát. Érdekes lesz megtudni, hogy a sztrájk, illetve a tüntetés vezetői között hány volt ezek közül. Ha a munkások eredeti Célja gazdasági tünte­tés volt is, a jelentésekből kivehető, hogy bizo­nyos elemek a tüntetést tudatosan alakították át politikai, később kimondottan katonai akció­vá. tehát fegveres felkeléssé, amellyel szemben a hatóságoknak nyilván elkerülhetetlenné vált a .fegyveres védekező erő. alkalmazása. A nagy amerikai magazinokban nem egyszer olvastunk dicsekvő cikkeket arról, hogy titkos hírszerző ügynökségeink hogy és mint szervezik, istápolják a földalatti ellenállást, szabotázst a népi demokráciákban. Lehetséges, biztosnak nem mondhatjuk, de léhetséges, hogy ilyesmik is le­hettek a poznani tragédia hátterében. Akármi lett légyen is, rossz szolgálatot tesznek azok a szabadság és a béke ügyének, akik KÜL­FÖLDRŐL ZENDÜLÉST SZÍTNAK BÁRMELY kormány, bármely rendszer ellen a VILÁG BÁRMELY RÉSZÉBEN. A hidrogénbomba korszakában ilyen törekvé­sek, ilyen módszerek, az emberiség ellenségé­nek bélyegét nyomják az értelmi szerzőkre. Sztrájkban 650,000 acéimunkás A szombatról vasárnapra virradó nan első percében, éjfél után egy perckor megkezdődött 650,000 amerikai acélipari munkás sztrájkja. David McDonald, az acélipari szakszervezet el­nöke kijelentette, hogy az acélipar képviselői a heteken át húzódó tárgyalások folyamán soha-' sem tárgyaltak vele jóhiszeműen. Az acélbárók ötéves sztrájktilalmi szerző­dést követeltek a szakszervezetektől, ők azon­ban nem voltak hajlandók semmilyen lényeges kedvezményt adni a munkásoknak. “Az az idő már régen elmúlt — hangoztatja a Szakszervezet Bérbizottsága 'a sztrájkkal kap­csolatban kiadott nyilatkozatában — amidőn az acélipar egyszerűen olyan feltételeket kénysze- rithetett a munkásokra, amilyeneket ők akartak. “Olyan okokból, amelyeket csak ők maguk tudjak, az acélmar vezetői kikényszeritették az acélipari termelés beszüntetését. Jól tudják, hogy az amerikai acélmunkás nem hajlandó szer­ződés nélkül dolgozni és jól tudták természete­sen, hogy a szerződés junius 30-ikán lejárt. El­fogadható uj szerződést viszont nem akartak adni. “A piketvonalainkat felállítottuk. Soraink zár­tak. Egységesen állunk egymás mellett azzal a szilárd eltökéltséggel, hogy igazságos és méltá­nyos bérszerződést fogunk kivívni.” •ér Mi a magunk részéről meg vagyunk győződve, hogy a sztrájkot az acélbárók provokálták ki. Hogy mennyire kapva kaptak a sztrájkon, bi­zonyítja többek között az a tény is, hogy még csak válaszra sem méltatták az union ama aján­latát, hogy a szerződést hosszabbítsák meg 15 nappal a junius 30-iki lejárata után. így 15 nap­pal több idő let volna valamilyen megoldásra. Amerika népének tudnia kell, hogy ki felelős az életbevágóan fontos acéltermelés beszüntetésé­ért. Az acélipar urai készültek erre a sztrájkra. Voltak időszakok, amikor szinte a kanacitásuon túl működtették az acéltelepeket. Üzletfeleikkel nagy tartalékmennyiséget rendeltettek és amel­lett már .ióelőre felemelték az acél árát. Az acélbárók felelősek nemcsak közgazdasá­gunk várható visszaeséséért, hanem sok százezer amerikai acél, és más ipari munkás várható anyagi nélkülözéséért. Az acélbáróknak nincs mit veszteniük. Az ő jövedelmük biztosítva van. A munkás és a csa­ládja az, aki keservesen fizet minden munka- beszüntetésért. Reméljük, hogy a ma már egységes munkás- mozgalom oda fog hatni, hogy az önző acélbárók ne legyenek képesek a sztrájkoló munkásokat és családjaikat kiéheztetni. Az acélbárók célja nemcsak profitjuk további emelése, hanem a munkások szervezetének gyen­gítése, megosztása, esetleg felbontása. Ennek nem szabad megtörténnie és hisszük, hogy az összmunkásság és a felvilágosult nagy- közönség támogatásával nem is fog megtör­ténni. Válaszolnak a szovjet vezetők A szovjet kommunista párt vezetői részletes nyilatkozatban válaszoltak a világ minden részé­ből elhangzott ama kérdésre, hogy hol voltak ők és mit csináltak akkor, amikor Sztálin az általuk annyira elitéit túlkapásait és bűneit véghez vitte. A 6000 szavas nyilatkozat szerint Sztálin tár­sai (Béria kivételével) az adott körülményekhez képest igyekeztek, amennyire lehetséges volt, korlátozni Sztálin önkényes intézkedéseit. Ez kü­lönösen a második világháború idején volt lehet­séges. 'L '* De a második világháború után — éppenség­gel a katonai győzelem következtében — Sztá­lin népszerűsége akkora lett, hogy a nép nem ér­tette volna meg, ha nyíltan felléptek volna elle­ne. A nép csak a jó oldalát ismerte Sztálinnak. Amellet a kapitalista bekerítés állapotában bel­ső pártharcok veszélyessé válhattak volna a szo­cialista állam életére nézve. A nyilatkozat hangoztatta, hogy Sztálin halá­la óta a jelenlegi vezetőség teljesen felszámolta az “egyéni kultusz” minden ártalmas következ­ményét. Egyetlen tőkés párt sem hajtott végre hason­ló lépést a történelem folyamán, hangsúlyozza a válasz. Sőt, mindig igyekeztek a kellemetlen ténykedéseiket agyonhallgatni. Nemzetközi újságíró találkozó Helsinkiben A Helsinkiben, Finnországban megnyilt nem­zetközi újságíró találkozón a következő kérdé­sek megvitatását tűzték napirendre: 1. A tárgyilagos és igaz tájékoztatás biztosí­tása. 2. Az újságírók kölcsönös megértését és hiva­tásuk gyakorlását akadályozó tényezők kiküszö­bölése. 3. Az ujságirók anyagi helyzetének javítása. Litauer, Lengyelország képviselője, rámuta­tott arra. hogy a békés egymás mellett élésnek a gondolata mind nagyobb elismerésre talál. A lengyel küldöttség lelkesen támogatja az összes ujságirók egységét és együttműködését, tekin­tet nélkül politikai nézeteikre. Litauer szerint az ujságirók közeledését nagy­ban előmozdítaná az ujságirók mozgási szabad­ságának biztosítása Kelet és Nyugat országai között. Minden sorompót el kell távolítani erről az útról, utazási és távközlési kedvezményeket kell biztosítani az újságíróknak. Az ujságirók utazásainak megkönnyítésére felvetették azt a gondolatot, hogy be kellene ve­zetni az ujságirók nemzetközi személyi igazol­ványát, amelyet például az UNESCO is kiadhat­na. Meg kellene szervezni továbbá az országok között a kiadványok, a cikkek, a televíziós és rá­dióműsorok cseréjét. A hírügynökségek kölcsö­nösen kicserélhetnék híreiket. Billet, Franciaország képviselője az ujságirók nemzetközi látogatásainak gyakori megszei've- zését szorgalmazta. Manhetíar indiai küldött javasolta, hogy az' Egyesült Nemzetek Szervezete mellett létesítse­nek olyan hírügynökséget, amely helytálló tá­jékoztatást nyújtana az eseményekről. Kraminov, a szovjet ujságirók képviselője hangsúlyozta, hogy az ujságirók nagymértékben előmozdíthatják a béke és a népek közötti ba­rátság ügyét. Az ujságirók — hangsúlyozta — abban a törekvésükben, hogy a népek békében és jólétben éljenek, kiküszöbölhetik a sajtóból mindazt, ami akadályozza a népek közötti köl­csönös megértést, vagy ami ingerlőén hat más népekre. MAGYAROK ) A VILÁGSAJTÓBAN ^ ...............- : Szabadlábon kilenc magyar pap Bécsből érkező jelentések szerint a magyar kormány a Katolikus Papok Békebizottságának ajánlására amnésztiát adott az államellenes te­vékenységekért elitéit kilenc katolikus papnak. Ezek: Berta Lajos, Csillér István, Dr. Jeressy Béla, Komornai Sándor, Szekula Pál, Rácz Ist­ván, Veres János, Tarca József és Zsiga Sándor. John Neumann nagybeteg John Neumann, az Atomenergia Bizottság magyarszármazásu tagja, a világhirü matemati­kus nagybeteg és a Walter Reed kórházban gyógykezelik — ugyanazon az emeleten, ahol Eisenhower elnököt operálták. ■IBlBailNillHimHIUHIIllllMllfIHI AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. —' TeL: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a year. foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c. AZ ESEMÉNYEK NYOMÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents