Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-09 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 9, 1956 A Munkásmozgalom ü, neten, ieoruar b-an, netion uit össze az egyesült AFL-CIO vezetősége Miamiban abból a célból, hogy az egyesülési konvención hozott rendkívül fontos határozatok keresztülvitelére vonatkozó végleges intézkedéseket megtegye. Bátran állíthatjuk, hogy az egész ország szervezett munkássága feszült figyelemmel kiséri a vezetőség munkáját. Bizonyos, hogy a munkásság országszerte türelmetlenül várja a tennivalók e 1 i n d itására adandó jeleket. A vezetőség intézkedésein múlik, mi valósul meg azokból a felajzott reményekből, amelyeket a szervezett munkásság a két nagy országos munkásszövetség egyesüléséhez fűzött. Mert hogy például milyen utasításokat fog az AFL-CIO vezetősége kiadni az immár “légy hónap óta tartó Westinghouse-gyárl villanysztrájk rendezésére, fogja jelezni többek közt a vezetőség szándékainak komolyságát a kitűzött munkásprogram megvalósítására. Ott van a déli “fajvédők” elleni harc kérdése: mint a falat kenyérre, olyan szükség van a szervezett munkásságnak a vezetőség helyes irányítására. Vagy emlitsük-e meg, hogy választási évben vagyunk, a választási kampányok indulóban vannak, minden jel arra vall, hogy a reakciósok a munkásság ellen készülnek nagy támadásra, volt-e valaha nagyobb szükség, mint most, a munkásválasztók felvilágosítására, hogy tudják, hogyan és kikre szavazzanak? Tegyük hozzá még a gazdasági visszaesés újabb jeleit, amelyek értelmében kellő rmodon a vezetőség kötelessége beálitani a munkások magatartását. Az “uj kezdés” ígérete Az egyesülési konvención utóvégre is roppant nagy horderejű határozatokat hoztak. A munkások az AFL-CIO vezetőségétől várják ezek becsületes végrehajtását. E határozatok szerint a munkásság “uj kezdés” küszöbére érkezett. Tény az, hogy George Meany elnök és más munkás- vezérek a hidegháború mellett, a kommunizmus ellen, dolgozók és gyárvezetőségek közti együttműködés alapján foglaltak állást, noha az egyesülési konvenció delegátusai közül igen sokan nem egyeztek meg az ilyen felfogásokkal, sőt a határozatokban is főképpen a harcos célkitűzések jutottak kifejezésre. Azóta pedig a szakszervezeti szaklapok tenorja azt hangoztatta, hogy a várt nagy dolgok rövidesen megindulnak. Ha tehát a vezetőség a lelkesedéssel elfogadott határozatok helyeit lassítani próbál, azzal az egész ország szervezett munkásságát kiszámíthatatlan haragra gerjesztheti. Ezt pedig aligha merik felidézni a vezetők. Erélyes intézkedésekre természetesen főleg az késztetheti a vezetőség tagjait, ha az egyes szak- szervezetek a megfelelő nyomást gyakorolják rájuk és félreérthetetlenül tudomásukra hozzák, mit kívánnak. Elhatározott intézkedések Nem odázhatják el a szervezetlen munkások megszervezésére tett Ígéretüket. Reuther a Du Pont-üzemek és más nagyobb fontosságú iparágak. mint vegyészet, textil, fatermelés, bútoripar stb. munkásainak szakszervezetekbe való tömörítését sürgette, sőt már 3 millió dolláros szervezési kassza létesítését is megfogadták a szakszervezetek. Az egyesülésnek minden vái'os- ban és körzetben meg kell történnie a helyi szak- szervezetek között. Az egyesült munkásszövetség keretein kívül működő kétmillió tagot számláló szakszervezetek kérdését is meg kell oldani, mint amilyennek a bányászok, a UE villanymunkások, a nyugati parti dokkmunkások, a vasúti munkások. a független telefonmunkások és mások. A konvenció erélyes politikai akciót helyezett kilátásba a monopóltőkéseknek a szakszervezeti munkások ellen folyó támadásaikra válaszul. Roppant fontos, talán döntő kérdés ez, mert hiszen a munkásszavazatok egységes irányítása lehet az idei választások leghatalmasabb tényezője. Ez volna a szervezett munkásság tömegbázisa, amely az ország sorsára kiható erővel érvényesülhet a jövőben. Emellett a polgárjogi harcot is erősen hangsúlyozták a konvención, ahol két néger alelnököt választottak be a 29-tagu vezetőségbe. így7 hát különösen a néger nép követel erélyes akciót ezen a téren s ez alól nem bújhatnak ki súlyos következmények nélkül a vezetők. Ezzel kapcsolatban a polgári szabadságjogok fontosságát az Eastland-bizottság legutóbbi, a “N. Y. Times” ellen irányított támadása mutatta meg. E szabadságjogok védelmére feltétlenül szükség van intézkedésekre. Végül, hogy csak a legfontosabbakat említsük, ott van a kormány külpolitikájának kérdése. A munkásszövetségnek okvetlenül nyomást kell gyakorolni a kormányra a külpolitika átértékelésére. Maga Meany is megváltoztatta eddigi álláspontját XII. Piusz pápa nyilatkozata után, amelyben a pápa az atomfegyverekkel való kísérletezések ellen fordult és a leszerelés felé való lépéseket sürgette. Utóbb Meany7 is támogatta ezt. A munkásság nem helyeselhet háborút provokáló külpolitikát. Tizenötmillió szervezett munkás kezébe az egyesülés révén óriási hatalom jutott. Ennek a hatalomnak a munkásság, az ország és az egész világ érdekében kell érvényre jutnia. Az idevágó intézkedések természete fogja eldönteni, hogy7 az AFL-CIO vezetőségi konferenciája a helyzet magaslatán áll-e s hajlandó-e hallgatni a munkásszövetség tagjainak követeléseire. Ciprusziaknak nem kall dollár Érdekes jelentést küldött Cipruszról Charlotte Ebener, az akroni Beacon Journal és a chicagói Daily News közelkeleti tudósítója. Beszélgetést folytatott egy néhány cipruszi farmerrel. Az egyik farmer ezt mondta neki: “Hallottuk a rádión, hogy az angolok és az amerikaiak közös Marshall tervet fognak kidolgozni a Közel-Kelet számára. És hogy abból mi is kapni fogunk valamennyit.” A farmer nagyott köpött a sarokba és ezt mondta: “Minden dolláron, amelyet nekünk adnának, rajta lesz az angol skorpió”. A többi farmer hallgatott. A házból, ahol ez a beszélgetés folyt, kinéztek sáros, kövezetlen lírájukra. Arcuk, szemük, kávécsészéjük tele volt legyekkel. Az egyik megint megszólalt: “70 éve ülnek nyakunkon az angolok. Szedték tőlünk minden évben az adót. Sohasem mutatták meg nekünk mire költötték a pénzünket. Saját pénzünkből kellett egy klinikát építenünk, pedig szedtek tőlünk adót közegészségre is.” “Ti amerikaiak azt hiszitek, hogy mindent meg tudtok vásárolni pénzetekkel — szólalt meg egy harmadik farmer. De nem tudjátok az emberek szivét megvásárolni. Az Egyesült Nemzetekben ellenünk szavaztatok és az angolok mellett. J^zt mondtátok, hogy nekünk nincs jogunk vita tárgyává tenni az angolok uralmát. Ezt nem fogjuk elfelejteni.” A legöregebb farmer ezt mondta: “Sajnálom, hogy jgy beszélünk önhöz, aki vendégünk a faluban. De tény7, hogy az Egyesült Nemzetek gyűlésein az amerikaiak mindig ama népek ellen szavaznak, amelyek szabadságot akarnak. így7 hát csak tartsátok meg pénzeteket. Csak megvásárolható emberek fogadják azt el tőletek.” (A szerkesztőség megjegyzése: A newyorki 79-ik utca környékén az a hir iárja. hogy a fenti riport vétele után a Szabad Európa vezetői el akarják küldeni vagy az “Ember” szerkesztőjét, vagy Nagy F-et Cipruszba, hogy meggyőzzék az ottani farmereket nézeteik tévességéről. Vinnének magukkal dollárokat — skorpiók nélkül. Azonkívül eg.y — köpőcsészét és egy tucat zsebkendőt arra az esetre, ha a cipruszi farmereknek megint köphetnékjük támadna.) !!!llil!l!ll!ililliilllllilll!lllillH • A HALADÁS PÁRTOLÓJA, • A MAGYAR SZÓ OLVASÓJA A gyári munkásság társadalmi súlya, szemben a fehérgalléros irodai alkalmazottakkal — napról napra emelkedik. Ez a tény különös fontossággal bir és igy érdemes vele foglalkozni. A harmincas esztendőkben még minden szülő álma volt, fiait vagy leányait középiskolába járatni, esetleg néhány évi college-al megtoldani “És ne felejtsd el, este a eollege-ba kell menned.” iskolai éveiket, mert úgy7 remélték, ezzel irodai állásokba emelkedhetnek, “fehér gallérosok” lesznek. Ez az ambíció akkoriban indokolt volt, mert az 1930-as években az irodai alkalmazottak kb. 30 százalékkal magasabb fizetést vittek haza, mint a gyárimunkások. Emellett nem szabad elfelejtenünk a társadalmi előítéletet sem, mely a fehérgalléros foglalkozását jobbnak, előkelőbbnek tekintette. Mindez ma, az ötvenes évek derekán .megváltozott. A hivatalos statisztika adatai szerint az amerikai gyárimunkás átlag heti bére $79.72, mig az irodai alkalmazottak átlag heti keresete (igen megbízható forrás szerint) $60 körül van. A gyári munkások társadalmi tekintélye is jelentékenyen emelkedett. A gyári munkásság szerepe a második világháború folyamán igen jelentős lett; sok hivatalnok ember ott hagyta az íróasztalt, megtanult hegeszteni vagy más hasonló szakmunkát és többet keresett, mint addig. — Emellett az iskolázottsági határvonal nemcsak, hogy kevésbé éles lett, hanem lassanként eltűnt és a gyári munkásság iskolai képzettsége ma már nem marad lényegesen a hivatalnokosztály képzettsége alatt. Nemcsak középiskolát végeznek, hanem kitűnő ipariskolákban képzik magukat tovább. Iskolázottságukkal jövedelmük is emelkedett, ezzel pedig társadalmi tekintélyük is nőtt, és ma már a társadalmi létra magasabb fokán állnak mint azelőtt. Lássuk csak mi okozta ezt a vértelen társadalmi forradalmat ? 1 Először is — a legnyomósabb ok — a munkásság jobb szervezettsége — a szakszervezetekben. Ma a munkásság nagy7obb számban van beszervezve, mint az irodai dolgozók. A különböző munkásszervezetek — automobil, villany7, gumigyárak, olaj és más ipari szakszervezetek agresz- szivebb — erélyesebb — vezetősége igen nagy gazdasági előnyöket harcolt ki tagjainak, mig az irodai alkalmazottak beszervezése még igen kezdetleges stádiumban van. Másodszor: A háború alatt és az azt követő esztendőkben, képzett gyárimunkásokban relative hiány volt, ami lehetővé tette, ezt a helyzetet kihasználva, a munkásság követeléseit kiharcolni. Harmadszor: Az amerikai iskola-rendszer folytán nagyobb súly volt a fehérgallérosok kiképzésén, mint jó szakmunkás képzésén, minek következtében túltermelés mutatkozott irodai munkásokban. Negyedszer, és nem utolsó sorban: a nők átvették az irodákban és a kereskedelmi élet számos terén a férfiak munkáját. Minthogy a női munkaerő Amerikában (nem mindenütt van igy) nem kapja meg azt a fizetést, amit hasonló munkakörben egy férfi kap, tehát általában kisebb bérért dolgozik, a fehérgalléros férfimunkás szenvedi ezt meg. Csak ha a nők gazdasági teljes felszabadulása következik el az Egyesült Államokban, lehet remény7 jobb fizetésekre. Amig a férfierőt olcsóbb női erőkkel lehet helyettesíteni, addig nem igen lehet itt javulásra remény, illetve magasabb fizetésekre és nagyobb biztonságra számítani. A fehérgallérosok társadalmi és gazdasági előnyei megszűntek. Ezt méltán üdvözölhetjük mint a társadalmi feölődés együk igen fontos jelét. Az AFL-CIO vezetőségi gyűlésének napirendjén fi A SZÁMOK BESZÉLNEK] jl írja: Eörsi Béla
