Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-09 / 6. szám
February 9, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Ford és a munkások Tisztelt Szerkesztőség! Egri Gábor levelére válaszolok jónéhány sorban. Olvastam sorait a Magyar Szóban és sajnálom, hogy olyan drusszám irta, akivel nem értek egyet, mivel én is a Gábor névre figyelek. Ön nagyon meg van elégedve a Szabadsággal. Helyes, mivel én előttem nem fontos, hogy ki ir, hanem, hogy mit ir. Hogy egy félszázaddal ezelőtt és most hogyan ir a Szabadság, bácsikám, az már más lapra tartozik. Az én apám Kohányi Tihamér, saját kezéből vette ezt a lapot, amikor én kijöttem. Akkor 1899-et Írtak. Igaz, olvasni tudtam, de keveset értettem, mert 1886 junius 15-én jöttem a világra. Kohányi nagyon mérsékelt ember volt, de az ő halála óta nagyot változott a világ és a Szabadság is. Én most is olvasom a Szabadságot, a Magyar Szót és a Pittsburgh Press-t. Ki kell jelentenem, hogy ezek közül egyedül a Magyar Szó az, amelyik a nép érdekében ir. Ön azt állítja, amit az összes munkásellenes gyárosok és lapok Írnak, hogy a munkás, különösen a szervezett munkás, mindig meg akarja “csalni” a munkaadót. Ha ez igaz, kedves bátyám, akkor hogyan magyarázza azt, hogy a Ford-gyár tavaly több profitot csinált, mint a második világháború előtt 20 esztendőn keresztül, holott köztudomású, hogy Ford mindig óriási hasznot csinált amióta megalapították? Az ilyen munkásellenes propagandát, miként a közmondásos sánta kutyát, hamar utói lehet érni. És éppigy be lehet bizonyítani mindazt a hazugságot, amit a magukfajta magyarok merítenek a reakciós amerikai sajtóból és az azokat utánzó és szolgáló reakciós magyar újságokból. Továbbá P. S. New York nagyon helyesen irt. Minarik K. munkástárs többször Írhatna, mivel az írása helyes. Holty Írása kiváló. Ami Geréb honfitársat illeti, tisztelet minden munkástól, éljen sokáig. G. Sera TEREMTSÜNK NAPTÁR-ALAPOT Tisztelt Szerkesztőség! Mindenféle kritika Íródott mióta az 1956-os naptár megszületett. Voltak, akik szerették és voltak, akik nem elégedtek meg vele. Voltak, akik helyesen, és voltak, akik tévesen kritizálták meg a naptárt. Szerintem a naptár, az egy dolláros eladási árához képes, nagyszerű. Meg van benne dióhéjba foglalva, nagyon sok hasznos dolog. Igaz, hogy sok mindent már régebben olvastam ami a naptárban van, de mégis kapóra jön. Utóvégre mindenkinek a szájaizére, Ínyére naptárt szerkeszteni lehetetlenség. Többek között volt egy kritikus a január 12-iki Magyar Szóban, aki megvádolja az újságot azzal, hogy a naptár nem volt 250 oldalas, hogy évről-évre silányabb, hanyatlik, mert zsugoriak, visszafelé esnek, nem költenek eleget a naptár szerkesztésére, no, meg, hogy nincs elég tudósítás benne a magyar falvak, termelőszövetkezetek életéről. Hátulról kezdem. Ha a kevés kritikus elolvasná minden számát a Magyar Szónak, tüzetes információt kapna a magyar falvak, mezőgazdaság, bányaipar, könnyű- és nehézipar és a magyar művészet fejlődéséről. Tudom nem kívánná, hogy újra azzal foglalkozzanak a naptárban, mert akkor nem 250 oldal, de 450 oldalas naptár sem volna elegendő. Hogy a naptár silány, zsugorodik, hanyatlik, az az állítás nem állja meg a helyét. Ezt a naptár többi olvasójára bízom. A kritikus végül azt állítja, hogy nem költenek eleget a naptár szerkesztésére. Egy dollárért nem lehet az Encyclopedia Britannica -30 kötetét, postaköltséggel együtt New Yorkból Chicagóba, vagy Los Angelesije küldetni. Csoda, hogy még nem akarják a naptárból az álomfejtés módozatait is megtanulni. A kritikusoknak tudni kellene, hogy egy dollárért egy dollár ára munkaerőt, nyomdafestéket, ólmot, papirt, könyvkötést és előre nem látható üzleti kiadásokat lehet csupán fedezni. Mindehhez nem értek, de mint 44 éve olvasója lapunknak és a naptárnak a szerkesztőségre és a lapbizottságra bízom, akikben bizalmam sohasem ingott meg. A kritikusok csupán kritizáltak, de semmiféle konkrét megoldást nem ajánlottak. Tudnivaló, hogy mindenféle mozgalomnak gazdasági okok a lüktető erői. A gazdasági helyzet az, mely fokmérője és határozója létérdekünknek, munkás- mozgalmunknak, a munkássajtónak és a naptárnak is. Ezért, ha terjedelmesebb naptár akarunk 1957-ben, teremtsünk naptár alapot már most. Járuljunk ehhez minden hónapban egy bizonyos összeggel. Ki, ahogy teheti. Én is megfogom tenni kötelességem tehetségemhez képest. Biringer József “Jöjjön haza Bálint bátyám!” Az alanti óhazai levelet P. Bálint munkástársunk küldte be hozzán: Tiszalök, november 28, 1955 Kedves Bálint bátyám! Nagyon bánt bennünket, hogy olyan régen nem kaptunk levelet Bálint bátyámtól. Nagyon kérjük, ha beteg, vagy nehezére esik az irás, biztosan vannak ott a városban ahol lakik, magyarok, akik írnának nekünk, hogy drága édesanyánk egyetlen testvérétől hallhassunk. Ne gondolja Bálint bátyám, hogy érdekből akarjuk a viszonyt fenntartani. Mi nem pénzt, vagy csomagot akarunk, hála Istennek egészségesek vagyunk és ma Magyarországon, aki dolgozni akar az dolgozhat és megél a becsületes munkája után becsületesen. Mi szeretjük Bálint bátyámat és azért várjuk nehezen levelét. Ezúton meghívjuk Bálint bátyámat disznótorra. Van egy szép hízónk december 15-én levágjuk és szívesen küldenénk belőle, vagy itt vendégül látnánk közöttünk. Az újságot még kapjuk. Szeretettel csókoljuk. Juliska gyermekeivel és Kajáti János Tiszalök, december 17, 1955 Szeretett kedves Bálint bátyám! Kívánunk jó egészséget, mi H. I. egészségesek vagyunk. Nagyon meg volt az örömünk, mikor kedves levelét megkaptuk, hiszen olyan nagyon vártuk. Hát még akkor milyen nagy lesz az örömünk, ha Bálint bátyám egészségben haza jönne. Legyen nyugodt bátyám, hála Istennek szép kis házunk van. A két leánynak készen van a stafi- rungja. Annyi, dunyha, paplan és párna, hogy alig fér az ággyban. Lesz hol aludni s enni is van mit. Juliskának az egyi kisleánya a tiszalöki “Uj Élet Termelő Szövetkezef’-ben dolgozik és szépen osztottak a zárszámadásban. Egész évben lesz bőven kenyérnek való. A háztáján is termett 25 zsák kukorica és vagy 20 zsák burgonya és még munkaegységbe is osztottak. Nyugodtan jöjjön csak Bálint bátyám, mindnyájunknak van mit enni, és jó, puha tiszta ágyban fog aludni. Talán még Amerikában sem viselték úgy gondját Bálint bátyámnak, mint ahogyan Juliska gandját fogja viselni. Mindnyájan nagy szeretettel várjuk. Ha írja, hogy mikor jön,Budapestre eléje megyünk. Én ott dolgoztam 18 évig és jól kiismerem magamat. Ha jön bátyám lesz ám itt mit nézni. A nagybirtokokat mind szét osztották. De Tiszalök mellett épült az uj telep, már egész nagy város. Mindazoknak a grófi és bárói cselédeknek a saját házai, ezek a házak és ott van a hires vizmü. Most jut eszembe, hogy én az Amerikai Magyar Szóban olvastam a Tiszalöki Uj Élet Termelőszövetkezeti csoportról. Biztosan Bálint bátyám is olvasta azt a cikket. Juliska és a kisleánya is abban a csoportban dolgozik. Kedves bátyám irta, hogy milyen gyönyörű napon, karácsony vigiláján lesz 76-ik születésnapja. Mi gyerekek ezen a napon gondolatban kedves bátyámmal leszünk és kívánjuk, hogy még számos boldog születésnapot érjen el erőben, egészségben. Egyben boldog ünnepeket és még boldogabb uj esztendőt kívánunk kedves családjával együtt. Mi nagyon várjuk Bálint bátyámat. Biztosak vagyunk abban, ha onnan kiutazását megkapja Magyarországra a beutazását egész biztosan meg tetszik kapni. Paprikás szalonnát és szárazkolbászt elteszünk Bálint bátyámnak. Szeretettel csókoljuk, Juliska két kisleányával és János. “Pénzzel nem lehet megfizetni” Tisztelt Szerkesztőség! Már kissé késtem is a szép tartalmú kalendárium árát beküldeni. Oly szép és oly érdekes, s tanulmányos olvasnivalók vannak benne, hogy ilyen magamféle ember nem tudja pénzzel megfizetni. Ez a könyv részemre sokat ér, mert sok okos, józangondolkozásu ember írása van benne. A sok kritika nem illik rá. Én már sokszor mondtam, hogy ha valaki tud valami jót tenni a népnek, írásával hozzá tud járulni és tanítani, miért nem teszi azt? Hiszen Önök mindig kérik az olvasókat, hogy Írjanak, mert úgy érzik, hogy a munkás újság jobbá tétele a munkások kötelessége. Nálam az eféle kritika annyi, mint a semmi. Köszönet azért a sok jóért, amivel minket, az olvasótábort ellátnak, tanítanak. Sok erőt és tok türelmet mindanv- nyiuknak. Csatolva 5 dollár a naptárért. Jánossyné ★ Tisztelt Szerkesztőség: Mellékelve küldök 5 dollárt a naptárért és egyúttal köszönetiinket. Sajnálom, hogy most többet nem küldhetek, megér többet is, annak ellenére, hogy a Gáspár név nincs benne és nem 250 oldalas, ahogy azt egy pár olvasó megkívánná. Mi csak azt csodáljuk, hogy bírtak annyi mindent egy kis kalendáriumban összefoglalni. Egri Gábor volt Magyar Szó olvasó kifogásolja a Lapot, mivel mást nem olvas benne, csak béremelésről itt, s béremelésről ott a munkásoknak. Ahelyett, hogy inkább többet dolgoznának és ne azon törnék a fejüket, hogyan csalják meg a munkaadóikat. Azok a szegény munkaadók azértí csináltak több száz millió dollár profitot évente és a lusta munkásember egész életében nem bir egy vacak miió dollárt sem megspórolni, sem ezret és uram bocsáss, még olyat is ismerek, aki 100 dollárt sem tudott megspórolni és egész életében szorgalmasan dolgozott. B. J. detroiti olvasó levele Egri Gábor levelére igen okos és értelmes, jobban tudja gondolatait papírra vetni, mint' én, igy hát nem rontom tovább a magyar szép Írást. A. K, Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom, hogy kicsoda Egri Gábor, de egyet tudok, hogy talpnyaló. Van belőlük elég, akik csak azt lesik, hogyan tudnák besúgni felebarátjukat, hogy nekik legyen szép nevük a munkaadójuknál. Nem tudok többet Írni, mert már méregbe jöttem és olyat találnék írni, amit nem való papírra tenni. Csak még annyit, hogy nem csoda, hogy olyan buta, mert nem tudja,, hogy a munkásban van az erő, nem a munkaadóban. Nem illik a becsületes munkások közé. Tony Kovács és felesége Tiszteli Szerkesztőség! A kalendárium túlszárnyalja minden korábbi évkönyvünket és ezért a sok szép értékes, hasznos gyűjteményért nagy elismeréssel tartozunk a mi haladószellemü sajtónk iránt, amely minden évben magasabb és magasabb szellemi fénnyel ragyogtatja be az igazság felé való utat. Vámos M. IQ dollárt ad a bakonyi naptáréikkéri Tisztelt Szerkesztőség! Nem restelem bevallani, hogy a Mindentudó Kalendárium szebbnél szebb cikkei között az én szivemet a “Bakonyi kilátón”, Antalffy Gyula cikke fogta meg legjobban. Ne csodálkozzanak rajta: ott születtem én. Olvasásánál elejétől kezdve végigsirtam az egészet és már annyiszor elolvastam, hogy szinte kívülről tudom.. . “Látod a csékuti, kádártai, baglyasi szénbányákat s az egészen uj balikai és dudari bányát. . . Ha délre fordulsz, Úrkút mangánérc telepével kerülsz szembe... A Csárdahegyen...” Mindezeket a helyeket ismerem, ott töltöttem gyermekkoromat, minden eszembe jut abból az időből. Minden szó emlékeket ébreszt a szivemben és most is, hogy e sorokat irom, könny futja el a szememet. Ilyen cikkeket közöljenek, ezek a legszebbek. Hálám és buzdításom jeléül csak ennek a bakonyi cikknek a közléséért magáért küldök a Naptárért 10 dollárt. Munkástársi üdvözlettel: Petrás Mama, Chicago AZT MONDJA A MAGYAR SZÓ, HOGY MINDEN Jó OLVASÓ ELŐFIZET, NEM HÁTRA, KEDVELT HETI-LAPJÁRA! ... j — Olvcióóin /? Írjál? . . . k_______________________________________
