Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-09 / 6. szám

I AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 9, 1956 6 Henry Kaiser szállodája — A RÓMAI KORSZAKRA EMLÉKEZTETŐ IGAZ TÖRTÉNET — Irta: Geréb József A napokban levelet kaptam egyik AMERIKAI barátomtól, akivel vagy három hónappal ezelőtt beszéltem utoljára. A továbbiak megértésére szükségesnek tartom kihangsúlyozni, hogy az il­lető,'dacára annak, hogy bevándorolt szülök gyer­meke, de már itt született, nevelkedett és járt iskolába és igy az amerikai általános gondolko­dás tipikus képviselője. Mikor felvágtam a borí­tékot, abból kis darabka ujság-kivágat, — úgy­nevezett “clipping” —esett ki s mellette vékony papirszeleten ez a néhány, nem éppen barátságos szó: — Ugy-e, hogy nekem volt igazam?! Máskor ne légy olyan tulokos!! Tulokos! — mondom úgy magamban, — hiszen ez valójában oktalant, vagyis bolondot jelent. Szóval, nem hímezek és nem hámozok, hanem megírom nyíltan, hogy ennek a barátomnak nem valami kedvező véleménye van az én elmebeli ál­lapotomról. És miért? Nézzük csak, hogy mit is mond a bizonyítékul szolgáló ujság-kivágat: HONOLULU, (AP), Jan. 25. — Honolulu legszebb fürdőpartján, a Waikiki Beachen már Unegkezdték a 10 millió dollárba kerülő, 400 vendégszobát tartalmazó, nagyon fényűző Hen­ry J. Kaiser szálloda és üdülő építését. A szál­lodát a nagyhírű “industrialist” (iparmágnás) építteti s a terv szerint a jövő év közepére már készén is lesz, amikor a Conrad N. Hilton jólis­mert szálloda cég fogja bérbevenni. így szól a kis Associated Press hir, amely az én barátom véleménye szerint azt bizonyítja, hogy én tulokos, illetve oktalan vagyok. Nem tartozom azon emberek közé, akik könnyen el­könyvelik, vagy elnyelik, ha bolondnak mondják őket, de máskülönben jómagámnak is némi kéte­lyeim varrnak a fenti bizonyításra vonatkozólag és azért mint máskor is, amikor ilyen “pácba” kerülök, most is az olvasók elé terjesztem a dol­got, remélve, hogy még bölcs Salamont is lepipáló ítéletet fognak hozni. Kaiser milliói Henry J. Kaiser ma egyike az Egyesült Álla­mok leggazdagabb iparmágnásainak, noha a má­sodik világháború előtt jelentéktelen senki volt, akiről mitsem tudott a világ. A második világhá­ború idején tűnt fel, amikor hajókat épített úgy Angliának, mint az Egyesült Államoknak, persze olyan árakért, amilyet csak megszabott. A pár­éves háború alatt már többszörös milliomos lett, akinek határtalan kölcsönöket folyósítottak a bankok, amelyekkel nagy acéltelepeket, automo­bil és számos más nagy vállalatot alapított úgy, hogy jelenleg a Kaiser érdekeltség vagyonát kö­zel egybillióra becsülik. A Kaiser vállalatokban ielenleg több mint 20,000 ember dolgozik. Pár hónappal ezelőtt az újságok azt a hirt hoz­ták, hogy Henry J. Kaiser 30 millió dollárt irány­zott elő szállodák és üdülőtelepek építésére. — No, ez igazán szép dolog, — mondottam az amerikai barátomnak, akivel beszélgetve szóba- jött ez a dolog. — Meg is érdemlik a Kaiser mun kásái, hogy szép és kényelmes szállodákban üdül­jenek egy-két hetet évenkint a fárasztó munká­juk kipihenésére. —Mit? ?! — hördült fel a barátom. — Hát te fezt hiszed, hogy a Kaiser szállodában MUNKÁ­SOK fognak lakni? Micsoda bolondság, ilyet gon­dolni! Hát nem tudod, hogy az ilyen szállodák­ban mennyit kell fizetni? — Nem én, — vallottam be őszintén. — Én még sohasem vendégeskedtem ilyen fényűző szál­lodákban vagy üdülőkben. — Azt elhiszem, — mondotta a barátom, — hi­szen az ilyen luxus-szállodákban a szoba az étke­zéssel és borravalókkal naponként belejön 25— 30 dollárba, sőt egyes helyeken ötvenbe is. Két heti üdülés ilyen helyen férj és feleség belejön 5—600 dollárba. Hát képes egy munkásember ennyit fizetni? Munkások építik Beláttam, hogy munkásember ezt nem fizetheti meg. De azért mégis úgy gondolom, hogy azon munkásoknak, akik a Kaiser millióit megterem­tették, mégi csak joguk lenne egy kicsit henyél­ni azokban a fényűző szállodákban, amiket e milliókból építenek. Aztán elmondottam azt is, hogy láttam én Dél-Kaliforniában számos ilyen nagyon fényűző szálloda, vagy üdülő építését. A munkások százai dolgoztak rajtuk méghozzá oly nagy szorgalommal és odaadással, mintha egész jövőjük attól függne, hogy idejére készen legye­nek s élvezhessék munkájuk eredményét, pedig már akkor is jól tudták, hogy azokba, mint ven­dégek soha sem kerülhetnek, hanem legfeljebb csak mint munkások, a vendégek kiszolgálására. ,És noha száz és száz ilyen luxus-szálloda üdülő van csak ezen a vidéken és ezer meg ezer szerte az országban, amelyeket mind a munká­sok építették fel olyan tőkék felhasználásával, amelyeket az ő munkájukon vett profitból rak­tak össze, mégis egészen természetes dolognak tartják azt, hogy az ilyen fényűző helyek élvezete csak azoknak jár, akik maguk nem dolgoznak, hanem csak mással dolgoztatnak, vagy akik na­gyon szerencsésen választották meg a papájukat, esetleg azoknak, akik valami svindli vagy ra­vaszság révén meggazdagodtak. Rabok és szabadok Említettem ugyan a barátomnak, hogy vannak olyan országok is, ahol ez a felfogás már válto­zott; ahol úgy tartják, hogy a legszebb és leg­kényelmesebb üdülőket a munkások részére kell fenntartani, hiszen ők építik és tartják fenn azo­kat, tehát elsősorban is ők érdemlik meg. — Nem itt, a SZABAD VILÁGBAN (free world), mondta a barátom. — Az talán a RAB­SZOLGA ORSZÁGOKBAN (slave countries) le- tésheges. Lehet, hogy akkor még mondottam is neki va­lamit, már nem elékszem, hogy mit. De most azért küldte az ujság-kivágatot, hogy lássam, hogy a Kaiser hotelt a Conrad Hilton cég fogja bérbevenni, márpedig ez a cég csak igen fényűző hoteleket vezet. Vagyis .mégis csak neki van igaza. A munkások ott is csak MUNKÁSOK lehetnek Valójában csak ezt a kis “sztorit” akartam el­mondani. De amikor ideértem, két másik újsághír került szemeim elé, amelyek gondolkodóba ejtet­tek. Hamarosan rájöttem, hogy azok szorosan hozzá kapcsolódnak a Kaiser szálloda történeté­hez, igy érdemes velük foglalkozni. íme, itt van az egyik: WASHINGTON, — (UP). — A republiká­nus párt (GOP) pénztára már nem lesz üres az őszi választásoknál. Az az ebéd, amit Ike tisz­telői rendeztek mindenfelé az országban és amelynél 100 dollárt fizettek egy-egy teríték­ért, ötmillió dollárt eredményezett. Voltak so­kan, akik természetesen sokkal többet fizettek száz dollárnál. így például, a sokszoros millio­mos John Pappas, bostoni importáló cég tu­lajdonosa, százezer dollárt adott. Ez az ötmillió dollár csak kezdet. A legkon­zervatívabb számítás szerint is a republikánu­sok legalább is 20 millió dollárt fognak elköl­teni az elnökválasztásra. Valószínű, hogy a demokraták is összeszednek ilyen nagy összeget. Már most elképzelhetjük, hogy micsoda agymosást lehet csinálni negyven- millió dollár költséggel?! A GOP ezzel a 20 mil- iló dollárral még el fogja hietetni a néppel, hogy Dulles nem akart háborút; és ha akart, akkor nagy hálával tartozunk az elnöknek, hogy nem engedte. És végre, be fogják adni, hogy a SZA­BAD VILÁG vezetésére Nixon a legalkalmasabb. Mit mond a történelem így folyik ez az agymosás nem csak a politika, hanem az amerikai élet minden mezején. Ez az agymosás már kezdetét veszi a bölcsőben és igy nem csoda, hogy felnőtt emberek bolondnak ne­vezik azt, aki az itteni efelfogástól eltérő véle­ményt hangoztat, mégha olyan nyilvánvalóan lo­gikus is, hogy a munkásokat illetik meg azon üdülők, amiket ők építenek. A másik hir, amit fel akarok említeni, beszá­moló a történelemtudósok gyűléséről, ahol az egyik előadó azt igyekezett magmagyarázni, hogy a történelem folyamán már voltak olyan esetek, amikor, — mint ma az Egyesült Álla­mokban, — nagy gondot okozott, hogy mit csi­náljanak a fölösleges munkaerővel, esetleg a fö­lösleges munkatermelvénnyel. A történelmet tanulmányozva láthatjuk, hogy az egyiptomiak a fölösleges munkaenergiájukat a nagy piramisok építésébe fektették be. Termé­szetesen akkor azt nem úgy vették, hogy fölös­leges dolgokat csinálnak, mert a piramisok építé­se belekapcsolódott vallásos és hazafias ideoló­giájukba; annak a civilizációnak a piramisok épí­tése volt a jellemző kifejezője, a csúcsteljesít­ménye. Volt idő, amikor a kínaiak a Nagy Fal építé­sére összpontosították összes fölös energiájukat. A görögök bizonyos korszakban a fölös energiá­jukkal az athéni bámulatosan szép Acropolis- épíilet-csoportot hozták létre. A keresztény kö­zépkorszak jellemzője az óriási méretű templo­mok, katedrálok. Hát az Egyesült Államokban miként csapolják le a fölös energiát? Egy darabig úgy oldották meg ezt a problémát, hogy amikor jelentkezett a fölös munkaerő, hát egyszerűen kényszer pihe­nésre fogták őket. Ezt nevezték pániknak. Ké­sőbb azonban itt is kifejlődött a jellegzetes mo- mumentális építkezés, felhőkarcolók lepték el az az ország nagyvárosait, de különösen New York- kot. Ez azonban nem foglalta le a másféle mun­kákban elhelyezkedni nem tudó munkások ösz- szeségét, különben is az utóbbi időkben már el­lanyhult. Helyettük most a fölös munkaerővel fegyvereket gyártanak, amelyeket “ajándékba” osztanak azon országok népeinek, amelyek haj­landók a “szabad világhoz” csatlakozni. És végre, tisztán látható, hogy Amerika ma nagyszámú henyélő osztályt (Leisure class) ter­mel ki, hogy legyen aki elpazarolja a munkásság termelt javak tekintélyes részét. Persze ez sem uj a történelemben, mert volt idő, amikor a ró­maiak ugyancsak ezt csinálták. De az is igaz, hogy utána hamarosan tönkre is ment a Római Birodalom! KÖRÜLBELÜL 40 millió ember hül meg ja­nuár és február hónapokban. Egy éven át az em­berek 90 százaléka kap egy vagy több hülést. Minden háromból két személy hül meg három­szor évente, amely 5 billió dollárba kerül elvesz­tett fizetések, kevssebb termelés és orvosi költ­ségek alakjában, hogy a szenvedőkről. ne is be­széljünk. —- A meghűlés okáról vagy okairól na­gyon kévésért vagy semmit sem tudunk, jelenti nagy boldogan a Grove Co., amely talán az egész világon a legnagyobb mennyiségű hiilés elleni pirulákat gyártja. — Csak egy kis tényről nem igen beszél a krónika. Hogy a gazdagok közt sok­kal kevesebb a meghűlés, mint a szegény népnél, az életmód-különbség miatt. Hülést kaphatunk, ideges fölindultság, félelem, általános idegesség, hirtelen megrázkódtatás, hirtelen lármától. El kaphatjuk egy kézfogástól és ritkább esetben egy csóktól. Rendelje meg a sajtó aaltt levő két szenzációs könyvünket TAVASZ A DUNÁN és angol fordításban SPRINGTIME ON THE DANUBE HUNGARIAN WORD, INC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. T. Kiadóhivatal! Örömmel értesültem a Magyarországról szó­ló magyar és angol könyv kiadásáról. Azáltal, hogy előre megrendelem e könyv(ek)et, igyek­szem e nemes célkitűzés megvalósításához hoz­zájárulni. Csatolok .............. dollárt*, melyért küldjenek, mihelyt megjelenik ..................példányt a magyar kiadásból (Ta­vasz a Dunán) $1 példányonkint .................. példányt az angol kiadásból — (Springtime on the Danube) $2.50. Név; ...................................................................... Cim: .............................:.....................................

Next

/
Thumbnails
Contents