Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-02 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 2, 1956 Kanadai válasz Egri Gábornak. .. Ne vegye rossz néven, hogy csak ilyen egyszerűen szólítom meg önt Egri Gábor. Nem Írhattam sem Mister-t, sem urat, mert hát nem tudom hány háza van már és hány ‘‘egyszerű, munkaadóját csaló” munkás lakónak “parancsol és így a “mister” és “ur” megszólítás sem, elégítené ki. Ámde nem írhattam “munkás testvér” megszólítást sem, mivel mégsem sorozhatom én Önt Egri Gábor a lelkiismeretlenül dolgozó, “csaló” munkások osztályába, viszont a “testvér” megszólításra ön sohasem volt és sohasem lesz méltó. Én a “Szabadság” nevezetű újságot sem nem védem, sem nem támadom, mert nem ismerem. Nem értem azonban önt Egri Gábor, hogy 50 évi olvasás után miért hagyta ott a “Szabadság” nevű újságot? Én két évig olvastam az Amerikai Magyar Szót anélkül, hogy rendes olvasója lettem volna, vagy írtam volna bele valamit, de mivel azt láttam és látom ma is, hogy az egyedüli magyar újság, melvből megtudtam s megtudhatom ma is, hogy HOGY MEGY A MUNKA ÉS A HALADÁS azon a szép búzatermő magyar földön és mi van még hátra azon időkből, amikor még Róma kardinálisaitól kiadott fütty jszóra táncoltak a magyar kenyéren felnőtt TISZTELENDŐ URAK, és a több ezer holdas birtokokon a kis béres gyerek sokszor az elhunyt édesanyja szoknyáját viselte nyakán kötve meg szorosra, hogy ne legyen olyan hosszú, hogy minduntalan rálépjen és bukfencezzen, továbbá amióta nemcsak a szomszédos országok, hanem egész Európa megnyugvására a Habsburgok ÖRÖKRE eltávoztak a népek nyugalmát kockáztató ÖRDÖGKONYHÁBÓL. . . és azt is látom, hogy mily becsületes törekvés folyik kijavítani a még kijavításra szoruló helyeket és az Amerikai Magyar Szó minden hazug propaganda nélkül a bajokat nem HALLGATJA EL ÉS NEM IS SZÉPITGE- TI. . . azóta állandóan és örömmel olvasom és hive vagyok. Ámde most nem erről van szó, hanem arról az Egri Gábor által felállított vádról, hogy az Amerikai Magyar Szó LELKIISMERETLENÜL tárgyalja a munkások ügyét, mert: 1. Mindig csak a munkások béremeléséről ir. 2. Nem tanítják a munkásokat arra, hogy lelkiismeretesen dolgozzanak és ne törjék a fejüket azon, hogy hogyan csalják meg » munkaadóikat. Ami a bérmozgalomról irt cikkeket illeti, ez hem az Amerikai Magyar Szó KIZÁRÓLAGOS BŰNE (Egri Gábor szavaival szólva), hanem az egész világé. Én meg- vagyok győződve, hogy napi két dollárral az egyszerű munkát végző munkás meg volna elégedve, ha egy quart tejet ma is megvehetne 5 centért 25 cent helyett, egy kis kenyeret 5 centért 17 cent helyett, egy pár munkás cipőt 3 és fél dollárért 18 dollár helyett és bérelhetne egy rendes szobát havi 5 dollárért 25 dollár helyett és igy tovább; ámde ez a múlté és azóta ment lassan de biztosan minden fölfelé, a megélhetés drágulási kezdte meg és a munkabér (emelés követte nyomában. A munkaadó nyomni akarta a munkadij emelkedést, a munkásság szervezkedni kényszerült érdekei, megélhetési lehetőségének kicsikarására. Én Kanadában élek, még pedig 28 éve mindig Albertéban: ha időm engedné, azt mondanám Ön- ,hek Egri Gábor, üljön le mellém kis basement szobámba, hadd mondjam el Önnek 28 évem meg- télési módját, csak vegye elő a zsebkendőjét, hogy könnyeit letörölje, ha ugyan maradt a munkás- osztályt megvető szivében hely egy olyan öreg munkás iránt, akiről itt mindenki tudia millio- !mos és háznélküli egyaránt, hogy SOHASEM CSALTA MEG MUNKAADÓJÁT,'de akit MEGCSALT MUNKAADÓ és aki önnek Egri Gábor bebizonyítható példákat tud felhozni CSALÓ MUNKAADÓK alávalóságairól. Én Kanadát minden farizeus szemforgatás nélkül annyiban szerencsésnek tartom, hogy úgy a Liberális párthoz tartozó kanadai miniszterelnököt, mint Alberta socialcredit pártjához tartozó albertai miniszterelnököt (Manning), kerek magyarsággal kifejezve lelkiismeretes, becsületes embernek ismeri mindenki. Nem is ők az okai annak, ha Kanadának még mindig nincsen minden tekintetben kiforott olyan közszelleme, mely munkást s munkaadót közel hozná egymáshoz. Éppen a legutóbbi calgaryi magas színvonalú angol lapokból láthatjuk a legújabb küzdelmet a munkásság és munkaadók képviselősége között és ezen küzdelem teljesen oly hangon van leírva, mint az Amerikai Magyar Szóban. Ezen két lap sem vádolja a MUNKÁSOKAT CSALÁSSAL akár csak az A. M. Szó. Itt van i “Calgary Herald” folyó évi január 5A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla L _______________________ Grace Kelly és a franciaországi választások Igazán sajnálom, hogy olvasóink egy részének örömét kissé el kell rontanom, néhány sort Írva Grace Kelly jövendő gyönyörű, romantikus hercegségéről. Tudniillik, az újságok azt a hirt hoz-------------ták, hogy Monaco hercegsége örömrivalgással fogadta trónörökös hercegének eljegyzését. Mért örül úgy ez a nép? Hát ennek érdekes oka van. Van ugyanis egy állam-szerződése Franciaországgal, hogy ha a hercegség örökös nélkül marad, Monaco a francia köztársaság egyik kis megyéje lesz. — Miért nem akar Monaco Franciaországhoz tartozni, dacára annak, hogy nyelvük, kultúrájuk teljesen francia? Komoly oka van ennek. A francia népnek adót kell fizetni, Monaco népe nem fizet adót, mert a játékbarlang oly jövedelmet biztosit az államnak, hogy az adóztatást egyelői-e elkerülhette. Ez az örömrivalgás igazi háttere és nem Miss Kelly szépsége. Franciaországnak van talán a világ legigazságtalanabb adórendszere. Bármilyen elismeréssel vagyunk a francia nép kultúrája iránt, osztálytagozódása valóságos hínár. Franciaországban a legtöbb ember önálló foglalkozású kis üzletember, kisiparos vagy farmer, viszonylag kisszámú fizetett munkással. Ez a csoport több mint felét képviseli Franciaország szavazó polgárainak. Az Egyesült Államokban 10 ember közül 8 fizetést vagy munkabért kap. Franciaország adóterhét a munkásság viseli, részint munkabér levonás utján, részint forgalmi adók alakjában. A nagytőke mely nem képes teljesen hamis könyvekkel opeI SZÉLJEGYZETEK ; A Magyar Szó olvasói gyakran olvashattak a lap hasábjain cikkeket, amelyek éles bírálat alá vették a washingtoni kormány külpolitikáját. A cikkírók elitélték ezt mint végzetes helytelen külpolitikát, mely háborúra uszít, háborúra készül s amely háborúba igyekszik keverni az Egyesült Államokat és evvel az egész világot. Valószínűleg vannak az olvasók között olyanok is, akik evvel a bírálattal nem értenek egyet, akik nincsenek meggyőződve arról, hogy az Egyesült Államok mai külpolitikája háborúra vezet. Az alapja ennek a felfogásnak nyilván abból ered, hogy a, kormány különböző szószólói minden alkalommal, amikor az Egyesült Államokról szólnak megjegyzéseikhez hozzáfűzik azt a szót, hogy “békés” (“peaceful”), abban a hitben, hogy ez, mint egy varázsszó azt azzá is, teszi. Holott, ha a State Department tetteit szemügyre vesszük némi aggodalmak merülnek fel a ‘békés’ varázsszó iránt. Nézzük meg mi a véleménye Mr. Dulles-nak ezekről a dolgokról, gondolom, hogy ő csak igazán tudja, hogy miről van szó. A múlt héten a Life Magazin-ban megjelent cikke nagy port vert fel. Mr. Dulles nem cáfolta meg a cikk lényegét, csak annyit mondott, hogy talán máskép kellett volna mondania. No és mit mondott Mr. Dulles ebben az interview-ban ? Mr. Dulles elismerést követelt sikereiért amivel “a háborús politika szükségszerű művészetét” gyakorolta s melynek folyamán három ízben az országot “a háború meredékére” vezette és csak az atombombával való fenyegetéssel óvta meg az rálni, jelentékeny adóterhet visel, (természetesen akarata ellenére), A francia kispolgár majdnem teljesen mentes adóktól részint mert a társadalom természetesnek tartja az adócsalást, részint mert az adóhivatalok igen korruptak. Mindezt előrebocsátva könnyen megérthetjük, hogy Franciaország politikájában milyen zűr-zavar van. ! A munkásság nem hisz — mert nem hihet —> a polgári pártokban, melyek adózási politikája megfosztja amúgy is igen alacsony munkabérének belső értékétől. Ezért nyíltan és titokban a kommunistákra szavaz, mert azt hiszi, hogy csak tőlük várhat könnyebbséget. A szellemi arisztokrácia, értelmiségi osztály, belátva az igazi megoldás lehetőségét — legtöbbször a baloldali pártok mögött áll. A parasztság, kisiparos, kiskereskedő, akik Franciaország szavazóinak felét teszik ki, nem képesek egyesülni, mert a politika üzlet lett és a politikusoknak nem érdeke (még Franciaországban sem) tiszta kézzel dolgozni. Egyéni érdekek kis pártok lehetőségét kívánják. A kispolgári tömeg nem tudja kihasználni osztályhelyzetét, ideológia hiányában szenved és ez meglátszik a választásoknál. Egy uj párt, a “Nem Fizetünk Adót” pártja, — valami uj tünet — jelentkezett a legutóbbi választásokban és megszerezte a szavazatok kilenc százalékát. Nem tudjuk mi a világnézetük, de sejtjük, hogy valószínűleg zavaros jobboldali demagóg párt. Csak egyet tudnak biztosan: nem akarnak adót fizetni. Vájjon nem lenne-e jó megoldás, ha az Egyesült Államok (adófizetőinek zsebéből) nyíltan fizetné a francia hadsereg egész költségét — hisz évek óta úgyis ez történik titokban — és akkor Franciaországban senkinek sem kellene adót fizetni. (A szerkesztő megjegyzése: Véleményünk szerint még ennél is jobb megoldás lenne, ha megtörténne az egyetemes leszerelés és senkinek, sem a franciának, sem az amerikainak, sem az orosznak nem kellene adót fizetni — vagy legalább is nem annyit mint most!) országot egy háborútól. (A három eset: Korea, Indokína és Formoza—Quemoy). Hát eddig én mindig azt hittem, hogy mindezeket a háborús veszélyeket a “kommunisták” okozták, hogy a koreai háborút a “kommunista” észak koreaiak kezdték. Most kiderül, hogy nemcsak hogy Mr. Dullesnak része volt ezekben a háborúkban illetve háborús veszélyekben, hanem most még előáll és dicséretet is követel értük. Hát ez bizony élénk bizonysága a “békés” szándékoknak. És ha valaki azt akarná fölhozni, hogy hát ez lehet, hogy csak Mr. Dulles egyéni véleménye, ezt) nagyon nehéz lenne elfogadni, mert ha ez igy volna, akkor feltétlenül kellene, hogy az elnök megcáfolja állításait mint amelyek nem felelnek meg a kormány felfogásának, ami után Mr. Dulles kénytelen lenne lemondani. De mindez nem történt meg, sőt az elnök nagyon feldicsérte Mr. Dullest, amivel tehát azonosította magát a vitázott kijelentésekkel. Érdekes ebben a vonatkozásban az a levél a szerkesztőhöz, ami a New York Times-ban január 20-ikán megjelent. A levél Írója hangsúlyozza, hogy nem lehet feltételezni, hogy Mr. Dulles buta ember, aki nem tudja mit csinál. Mr. Dulles, mondja a levélíró, sok évi gyakorlattal biró diplomata és államférfi, A végső konklúzió mindezekből az, hogy Mr. Dulles kétséget nem tűrő formában megállapította, hogy az Egyesült Államok jelenlegi kormánya (beleértve a Truman-kormányt is, hiszen Dulles fontos külpolitikai szerepet töltött be már Truman alatt is) ‘háborús meredek’ politikát folytat és evvel az amerikai nép személyi és gazdasági biztonságát teszi kockára. Itt az ideje, hogy az amerikai nép félre nem érthető módon tudomására hozza a kormánynak, hogy nem ért egyet evvel a külpolitikával és hogy azt óhajtja, hogy térjünk vissza a “Genfi szellem”-hez. iki száma. Ebben egy torontói egyetemi tanár: Marcus Long, a bölcsészettan tanára egy megrázó kijelentést tesz, mely egész Kanada vezető köreit energikus fellépésre kényszeríti az eddig oly Pató Pál-féle renyhe nemtörődömséggel szemben: ( ‘KANADA a világ második leggazdagabb országa, de a nevelési rendszer a legsilányabb” — mondja, mert a tanárok oly hitvány fizetést kapnak, hogy inkább elhagyják pályájukat, ipari munkásoknak állinak be stb.. .íme Egri Gábor, láthatja, hogy a megélhetésért, anyagi boldogulásért való mozgalom országos érdek és NEM MUNKÁSOK csalókká való lesülyedése. Micsoda Ön, munkás vagy munkaadó? Igaza van: Ön nincs félrevezetve: ön EGYENESEN van bevezetve a lelki sztráj törők' táborába, tagja egy oly osztálynak, melynek fizetése a “borravaló” i munkaadók részéről, a munkások becsületes csoportja részéről pedig ÖRÖK MEGVETÉS, Harvich bácsi
