Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-02 / 5. szám
Februarv 2. 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Külpolitikai Szemle “A NÍLUS DELTÁJÁTÓL A ÖELEBESZI-TENGERIG . . “ A véletlenek érdekes találkozása folytán ugyanakkor, amikor Bulganyin és Hruscsov Indiába látogatott, rendkívül aktiv üzletemberek árasz tották el Delhit a nemzetközi vásár alkalmából. Ezek az üzletemberek nem Los Angelesből vagy New Yorkból érkeztek, hanem Moszkvából és Prágából. “Uj-Delhiben, Kabulban s Kairóban a Szovjetunió megkezdte a Nílus deltájától a Celebeszi- tengerig terjedő hatalmas offenzivája első szakaszát, amely az üzletkötések egész sorozatában nyilvánult meg’’ — igy irt nemrégiben a Paris Presse francia bulvárlap a Szovjetunió és Ázsia- Afrika országsainak mind szorosabbra fonódó gazdasági kapcsolatáról. A párizsi lap kesernyés aggodalomtól áthatott eszmefuttatásához hasonló cikkek és riportok szép számmal találhatók az utóbbi időben a nyugati lapok hasábjain. Mindezek a fejtegetések különböző szempontból, másmás hangsúllyal megegyeznek a lényegben, amit Bulganyin miniszterelnök a minap a szovjet-in- diai-burmai és afganisztáni közös közleményekre utalva igy foglalt össze: “E fontos történelmi okmányok uj szakaszt jelentenek a Szovjetunió és az illető országok kapcsolatainak fejlődésében”. gitségükre sietnek, rizst vásárolnak és ezzel megmentik az országot. A Nyugat viszont olyan állítólagos barát, aki a szükség idején megtagadta a segítséget.” Burma, amely évente egymillió tonna rizst exportál, a legközelebbi három évben 500,000—750,000 tonna rizst szállít majd a szocialista tábor országaiba és cserébe égetően szükséges gépi berendezéseket, a korszerű ipar megteremtésénél nélkülözhetetlen cikkeket kap. Jellemző példaként említhetjük meg Ceylont is, ahol a kinai gumivásárlások egyensúlyba hozták a külkereskedelmet és 300,000 embernek biztosítottak munkaalkalmat vagy a kétszeresére növekedett szovjet-afgán kereskedelmet is. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy ezek az országok stabilizálni tudják külkereskedelmüket és függetlenednek a tőkés világpiactól. A Szovjetunió és a népi demokráciák mindamellett közvetlen segítséget is nyújtanak gyárépítések és hosszúlejáratú hitelek formájában az ázsiai államoknak. A Szovjetunió az évi egymillió tonna kapacitású acélgyár építésén kívül a legutóbbi közös közlemény szerint az elkövetkező három évben egymillió tonna hengerelt vasat és acélt szállít Indiának, vizierőmüveket épit Burmában, százmillió dolláros hosszúlejáratú hitelt ad Afganisztánnak. Emelett a népi demokrácia közül Csehszlovákia gumi- és cipőgyárat épit Egyiptomban, acélművet Indiában, Lengyelország hütőüzemet Indiában, Magyarország hidakat Egyiptomban, Románia cementgyárat Indonéziában. S mindez csak töredéke a folyamatban levő építkezéseknek. A szocialista tábor országai támogatásukhoz nem fűznek semmiféle politikai feltételt. Még az olyan szovjet barátsággal nem “vádolható” kommentátorok, mint az Alsop-fi* vérek is elismerték: ‘-A Szovjetunió nem mondja a segélyt kapó országoknak, hogy ezt nem csinálhatják, amazt meg kell tenniök s mindezt a ti érdeketekben mondjuk...” Az ázsiai és afrikai országok, amelyek közelről látták és érezték a nyugati “segély” következményeit, megelégel déssel fogadják ezt az őszinte, hátsó gondolatoktól mentes támogatást. Ugyanilyen érthető viszont, hogy például a New York Times ‘‘elgondol- koztatónak és nyugtalanítónak” nevezte ezeket az eseményeket, hiszen ezek a gazdasági egyezmények tovább gyengítik az imperializmus politikai és gazdasági befolyását és ezzel egyben erősitik a nemzeti függetlenséget. Ha a jövő történetirója visszapillant majd ko- daságtörténetében és hozzátehetjük — India, Burma, Afganisztán és a szocialista tábor kaprunkra, 1955-öt fordulatként jegyzi fel Ázsia gaz- csolatainak alakulásában is. KIK ELLENZIK AZ EGÉSZSÉGÜGYI BIZTOSÍTÁST? Truman: Az átlagos amerikai család képtelen fedezni orvosi költségeit! Ez az ui szakasz egyben előhírnöke az Ázsiában kirajzolódó történelmi változásnak, amely a bandungi konferencia óta immár nemcsak nemzetközi politikai síkon, hanem az igazi függetlenség alapját adó gazdasági viszonylatban is egy re markánsabban jelentkezik. Az uj Ázsia egyet jeleit azzal, hogy India és Burma népei most az önálló gazdasági és állami fejlődés időszakába léptek. Az aktuális nemzetközi fontosságon túl, a világgazdaság szerkezetének megváltozását és százmilliók sorsának jobbrafordulását jelzi, hogy éppen az önálló politikai és állami fejlődés útját járó országok — s nemcsak Ázsiában! — a nemzeti érdekeknek megfelelő független gazdasági fejlődést választják. Valamennyi országban szem- mellátható a gyarmatosítás századainak baljós öröksége. Szemkápráztató nyersanyag-gazdaságuk. rendkívül kedvező fejlődési lehetőségeik ellenére, gazdaságuk egy terményre épül (burmai rizs. indiai gyapot és juta, ceyloni gumi, egyiptomi gyapot). A külkereskedelem élet-halál kérdése számukra, hiszen a monokultúrás jelleg miatt a tőkés világpiac szeszélyes konjukturahul- lámzásainak játékszerei. Ma már azonban India, Burma, Afganisztán többé nem a kapitalizmus kiapadhatatlan extra- profitforrása, tehetetlen kizsákmányoltja. A belső erőforrások kiaknázásával, a nemzeti ipar megteremtésével, külkereskedelmük korábbi egyoldalú orientációjának felszámolásával gazdasági önállóságra törekednek. Ez az irányzat kisebb- nagyobb mértékben, változó körülmények között valóban a “Nilus deltájától a Celebeszi-tengerig” megfigyelhető. Elsősorban Indiában, ahol az első ötéves terv során csaknem kétmilliárd rúpiát fordítottak ipari beruházásokra s az ipari termelés már felével meghaladja az 1946-os színvonalat. A nemrégen jóváhagyott második ötéves terv során még nagyobb lépéssel haladnak előre az iparfejlesztésben: az acéltermelést négyszeresére. a széntermelést csaknem kétszeresére növelik s három hatalmas acélgyárat épitenek. Hasonló utón jár Burma is, ahol az államkapitalista szektor erősítésével vízierőművek, textil- és gépgyárak építésével teremtik meg a nemzeti ipar és a korszerű mezőgazdaság alapjait. Afganisztán, amely még messzebbről indul, vízierőművek, öntözési rendszer, alapanyaggyárak építésével fejleszti gazdaságát. Az egykori “nyomorék országok” gazdasági felszabadulásában rendkívüli fontosságú tényezó a szocialista világpiaccal egyre szorosabbra fonódó kapcsolat, a szocialista világhatalommal megkötött gazdasági megállapodások. Ezek a kapcsolatok egymás érdekeinek tiszteletbentar- tására, a felek egyenjogúságára, és a kölcsönös előnyre épülnek. Nem pusztán szokásos üzleti egvezményekiöl, hanem Ázsia történelmében egyedülálló, ujtipusu kapcsolatokról van szó. Amint a londoni Observer fogalmazta: “Burmában mindenki úgy látja, hogy a kommunisták seOlvasóink előtt nem kell különösebben bizonvi- tanunk, hogy amíg Truman USA elnöke volt, nemigen értettünk egyet politikájával. Most azonban, hogy emlékiratainak második kötetét készül kiadni és irataiból részleteket közölnek egyes lapok, az egyik ilyen részletben olyan szakaszokat találtunk az országos egészségügyi biztosítás kérdésével kapcsolatban, amelyre érdemesnek tartjuk felhívni olvasóink figyelmét. Ez a részlet ugyanis a mi állásfoglalásunkat igazolja a leghivatalosabb formában arr nézve, hogy miért sürgettük mi és kik ellenezték z országos egészségügyi biztosítást. Truman a közetkezőket Írja: “Sosem tudtam megérteni azt a kavarodást, amelyet egyesek okoztak a kormány azon óhaja körül, hogy tenni kellene valamit a nép egészségének védelmére és javítására. Rendszerint úgy találom, hogy azok tiltakoznak a legesleghangosabban a szövetségi kormány orvosi segélye ellen, akiknek nincs segélyre szükségük. Az igazság pedig az, hogy lakosságunk nagy részének nincs módjában megfizetni a megfelelő orvosi és kórházi ellátást. “Amennyire csak vissza tudok emlékezni, mindig zavarba ejtett, amikor láttam, hány beteg- ember nem tudja megszerezni a szükséges orvosi ellátást, mert sem nekik, sem a közösségnek nem voltak hozzávaló eszközeik, de nemcsak azoknak a betegeknek nem, akik oly szegények, hogy jótékonyságra kénytelenek fanyalodni, hanem még az átlag amerikai családnak sincs elég pénze, hogy fedezni tudja a modern orvosi ellátás magas költségeit. Láttam embereket meghalni. mert nem vették fel őket a kórházba, a kezelésükhöz kellő pénz hiánya miatt. Tudjuk, hogy sok városban nagy haladás történt a betegek és sértitek ellátása tekintetében, de még ezekben a közösségekben is igazolni kell a betegek fizető- képességét vagy meg kell szerezni bizonytiskai lat, hogy közsegélyben részesülő paciensek. Ezenkívül pedig túlságosan sok helyi közösség képtelen vállalni ezt a feladatot — ha nem kapnak szövetségi segítséget. “Hagy pedig szükség van a szövetségi kormány támogatására, azl megrázó erővel bizonyitota az a tény, hogy életük virágjában levő fiatalemberek és nők 34 százaléka, azaz közel 8 és fél millió alkalmatlannak találtatott katonai szolgálatra. Ez bizony szégyenfolt a világtörténelem legnagyobb köztársaságára nézve, amely mindenben első, kivéve abban az alapvető kötelességben, hogy szellemileg és testileg egészséges egyéneket neveljen. A fiatal nőknek több mint egyharniadát. akik felvételre jelentkeztek a női hadtestbe, testi vagy szellemi okokból vissza kellett utasítani. V “Ezért javasoltam országos egészségügyi m-og- ramot. 1945- május 24-én nyújtotta be a javaslatot Wagner szenátor és Murray szenátor a szenátusba, valamint John Dingell michigani képviselő a képviselőházba. Ez volt az ország történetében az első javaslat, amely minden férfit, nőt és gyermeket bevont volna az egészségügyi biztosításba. Röviden: ez volt a Wagner- Murray- Dingell-féle törvényjavaslat, amelyne'- értelmében fizetőképességére való tekintet nélkül minden polgár kapott volna orvosi és kórházi ellátást. Mindenkinek joga lett volna tetszése szerint megválasztania orvosát. Az orvosoknak joguk lett volna dönteni, magángyakorlatot akarnak-e folytatni vagy pedig társulnak más orvosokkal a kórházakban vagy klinikákon. Joguk lett volna beteget vállalni, vagy elutasítani, vagy régi gyakorlatukat folytatni, ahogy jónk látják.” Eddig a volt elnök. Olvasóink emlékezhetnek, hogy a cikkek tucatjait irtuk mi is a Wagner- Murray- Dingell- javaslat érdekében. Ebben a pontbein fenntartás nélkül támogattuk Trumant. Ma már azzal ijesztgetik és vezetik félre az embereket, hegy ez'szocializált” orvosi kezelés. Hol van Truman a szocializmustól?” E'senho j.er gazdasági jelentése Múlt hét keddjén nyújtotta be Eisenhower elnök a kongresszushoz évi gazdasági jelentését, melyet voltaképpen háromtagú gazdasági tanácsadó bizottsága állított össze. Az elnök gazdasági jelentését derűlátás hatja át, amit egyes közgazdászok és demokrata honatyák túlzott optimizmusnak ítélnek s egyik-másik következtetését kétesnek. A jelentés szerint a múlt évi javak és szolgálatok dollárértéke 397.3 billió volt az 195 ;-:it 374.3 billióhoz viszonyítva. Az alkalmazottak száma elérte a 64.G milliót. A gyárimunkások átlagos hetibére 79.90 dollár volt az 1953-as 71.GJ dollárral szemben. A megélhetési mutatószám az 1953-ashoz képest valamivel emelkedett. De még Eisenhowernek is be kellett ismernie, hogy a farmerek helyzete súlyosbodott. A mező- gazdasági termények árai 1951 óta 25 százalékkal estek, 1953 óta pedig 16 százalékkal. Az építkezés erősen megcsappant. Az autógyártás a tavalyi csúcsteljesítmény után szintén csökkenni fog. A hitelre vásárlás minden időt túlszárnyal s az elnök inflációtól fél, holott a szakértők deflációtól tartanak, mert hisz akinek adósságait kell törleszteni, nem tud vásárolni. Fullbright szenátor azt mondta, hogy “az 1955-ös év prosperitásának nagy részét a jövőt terhelő kölcsönökből csinálták.” _____ 7
