Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-02 / 5. szám
February 2, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ^----------------------------------------------------------v Oluasóinb írjál? . . . \_________________________________f Hozzászólás Egri Gábor cikkéhez Tisztelt Szerkesztőség! Soha életemben nem Írtam Jósághoz, hogy nekem ez, vagy az nem tetszik. Ügy gondoltam, hogy az én hangom csak kiáltás a pusztába. De amit Egri Gábor mond, az már igazán felháborító, s egy jónéhány éjszakámat elrontotta. Nem hittem volna, hogy még ma is vannak ilyen alakok. Igaz, hogy nem érdemes vele foglalkozni, hiszen szerintem iszappal nem lehet beszélni. A mi Egri Gáborunk sötétségről beszél. Nohát ő már igazán koromsötét, ő sokalja azt a pénzt, amit kap, amit President Roosevelt és az unió kiharcolt a részére. Miért nem adja vissza annak a szegény kompániának? Fogadni mernék, hogy nem ad vissza még csak egy veres pennyt sem. Dehát úgy szokták mondani, minden ügyefogyott embernek van magához való esze. Amint ő Írja, már 50 éve olvassa a Szabadságot. Akkor már feltételezem, hogy hamarosan, vagy talán már most élvezi a Social Security segélyt amit szintén Roosevelt elnöknek és az, unióknak köszönhet. Biztos vagyok benne, hogy abból sem ad vissza semmit. Szóval a mi Egri Gábor barátunk még azt az időt akarja vissza- sirni, amikor még munkásháton a korbács, vagy a görbebot pattogott. No de minden tiszta búzában van egy két szem konkoly, ezt az idő kiveti. Andy Barta (A szerkesztőség megjegyzése: Nekünk is van hozzászólásunk — Barta munkástárs leveléhez. Nem ahhoz, amit Egri Gáborról irt — azzal egyetértünk. Hanem ahhoz, amit önmagáról irt, hogy “soha életemben nem Írtam újsághoz... úgy gondoltam, hogy az én hangom csak kiáltás a pusztába.” Barta munkástárs e kijelentése nagyon meglep és nagyon elszomorít bennünket. Mint lapunk régi olvasója tudhatja és láthatjta, hogy hasábjaink tárva nyitva állnak olvasóink számára, hogy szerkesztőségünk állandóan kéri olvasóinkat, szóljanak hozzá minden közérdekű kérdéshez és hogy igyekszünk is minél több levélnek helyt adni. Még az amerikai sajtó is — legalább is a jobbak közülük — helyt ad a nagyközönség egyes megjegyzéseinek. Szerkesztőségünk igyekszik szemmel tartani a nagy lapok levélrovatait és tudjuk, hogy a nagy háborús válságok idején milyen sok becsületes békeszerető amerikai levele jelent meg hasábjaikon. És e leveleknek súlyúk van. Ép olyan súlyúk, mint azoknak, amelyeket amerikai polgárok képviselőikhez, szenátoraikhoz Írtak a béke védelme érdekében és amely még Eisenhower beimerése szerint is szerepet játszott kormányunk magatartása kialakításában. A Magyar Szó, a maga szerény lehetőségeihez képest mindig igyekezett és most is igyekszik olvasótáborát, a legértelmesebb amerikai magyarokat arra szoktatni, hogy nézeteiket, meggyőződéseiket Írásban fejezzék ki, úgy érezzük ez fontos része a nép demokratikus nevelésének, a demokratikus közszellem kialakításának. Reméljük, hogy mostantól kezdve Barta munkástárs véleménye megváltozik és nem fogja tekinteni a maga vagy más munkás szavát a “pusztában való kiáltásának, amidőn felemeli azt valamely fontos közérdekű kérdésben.) HÁLYOG A FEJBEN. . . Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt szeretem, sok szép olvasnivaló van benne, ami tanulmányos is és az okos ember megérti. Csak a tudatlanok nem, mint Egri Gábor, akinek írását olvastam. írja, hogy 50 évig olvasta a szamárságot. . .uram bocsáss... a Szabadságot. Tisztelt Egri barátom, én is olvastam valamikor úgy a népszamarát, mint a szamárságot, de már 35 éve nem olvasom és nem is kell, mert mind a kettő egy utón hazudik. Az egyikből kijózanodtam. megrendeltem a másikat, hátha iga- zabbat ir. De egy húron pendültek, akái'csak ma, de a munkást és a munkás szervezetet nem magasztalják, hanem bunkőzzák. Az ön Írásából minden szellemi munkás megérti, hogy ön a szakszervezet és a munkás ellen harcol. Mint ir- Ji, a munkások dolgozzanak lelkiismeretesen a munkaadóinknak, hajtsák fejüket a járomba. Ön megteheti ezt, mivel nyilván nem munkás, vagy ha igen, egy elszéditett munkás, ezért van a hályog a fejében, s nem a szemén. Én úgy hiszem, hogy ön is kedvelné a béremelést. Az okos munkás megtartja a Magyar Szót, ön is megtarthatja a maga szamárságát. Még egy kérdést, Egri brátom, mivel 50 éves olvasója annak a lapnak, tudnia kellene, hogy az első háborúban milyen szervezet volt a magyarság között, ezt Önnek is tudnia kell, mint ahogy én tudom, mint végi amerikás. L. Y. Ádventi furcsaságok A Niagara zuhatag nyugati oldalán működik egy magyar D. P. rádióprogram. Ennek a bemondója arról nevezetes, hogy szeret elmélkedni. .. A karácsonyheti advent alatt meghívott három egyházi vezetőt egy római, egy görög katolikust és egy protestánsot.. Különböző időkben méltatták az advent jelentőségét. A két katolikus szerint csak az a jó keresztény ember, akinek szentképek vannak a házában, mert karácsonyfa van z istenteleneknél is, uram bocsá...! A református tiszteletes úrtól már többet lehetett tanulni azoknak, akik nem tudták idáig, hogy egy édesanyának kétféle fiai vannak. Megjegyzem, sejtettem, hogy valahol baj van már régen... Ez a fiatal lelkész arról elmélkedett, hogy- a mi édesanyánk üzen nekünk. Beszélt édesanyánk leveléről. .. Igaz, a mi édesanyánk egyformán szeret bennünket, a régieket és az újakat, dehát a mi édesanyánnak voltak igen keserves1 napjai és igy nem tudott minden fiának kenyeret adni. Fájó szivvel belenyugodott: kivált mikor ezek a soha jóllakottak nem mentek vissza többé a nyakára. Éldegélt édesanyánk tovább, a többi gyermekeivel. Ezt a boldogságot is megzavarta egy vad vihar, vége lett a mama kedvenceinek. Nem bírtak abban a nagy viharban megállni és mesz- szire elsodróttak idegen tájak, idegen népek közé. Innen küldik keserves sóhajaikat az utánuk busuló édesanyának. Most aztán ez az édes anya üzent. .. üzent egy levélen keresztül melyet telesirt szerelmes könnyeivel. Fájdalmába felkiálltott, hogy nem tudok nélkületek élni, Ottókáim, Tiborkáim, Bé- lácskáim, Gusztikáim, Iliikéin, Pirikéin és a többi volt édes gyermek. Várlak vissza benneteket!” Mély megdöbbenéssel halgattam, hiszen nekünk, akiket már régen elengedett vérző szivvel, hogy a többieknek több jusson, hogy mi rakoncátlan, mindig éhesek ne zavarjuk harmonikus családi életét nekünk nem üzent soha— Nélkülünk meg tudott élni! Mély megilletődéssel tudatom, hogy ez a mostoha anya 10 évvel ezelőtt széjjelfutó kedvencei után való bánatában jobblétre szenderiilt. Most édesapánk üzen esténként. A budapesti rádió amerikai leadásain azt üzeni.“Gyertek haza régen nem látott dolgos fiaim! Igaz, anyátok mostohán bánt veletek, de ti megálltátok helyeiteket ott az idegenben is, nem hoztatok szégyent a nevemre, mint azok a csavargók. Büszke vagyok rátok. Fogadom, hogy többet nem csinálok füzfakosarat számotokra. Csak egy kikötésem van, hogy a Tiborok, Bélácskák, Gusztikák meg az Ottók ide többé be ne tegyék lábukat, át ne lépjék házam küszöbét, mert kitekerem nyakukat, amiért úgy kipucolták családi házunkat s mindent elloptak belőle. -- Testvéreik is üzennek; — Jól vagyunk, nem vagyunk már lenézett mostohák mióta a mama kedvencei meglógtak. azóta nekünk sokkal jobb. A viszontlátásra Julcsa néném. Kanadai olvasó “A szivem diktállaM Néhány sort irok a Gáborok felöl én is. Vannak elég sokan, sajnos, de bízom, hogy ezeknek is megjön az eszük, ha van. A naptárról annyit, hogy még nem olvastam el teljesen, de amit olvastam. azzal meg vagyok elégedve. Nekem jó és kifogástalan. Ezen soraimat a szivem diktálta. Kérem küldjék a lapot akármilyen körülmények között is, mert nem szeretnék tőle megválni. A lap és naptár kritikákat figyelemmel kisérem és csak mulatok rajtuk. Kívánok jó munkát 1956-ra. Tóth Vilmos Ezer oldalas napiári ajánl! Kedves Munkástársak í A naptár jó, aki szeret olvasni és tanulni, az megtalálja benne, amit keres. S hogy mindenki ki legyen elégítve, ajánlom a jövő évi naptárt 1,000 oldalasra kiterjeszteni. De előbb körkérdést tegyetek az-előfizetőkhöz, hogy hajlandók lesznek-e a nagyobb naptár árát megfizetni, mert józan ésszel nem lehet kívánni, hogy az is $1.00 legyen. S már most hozzá kell kezdeni, hogy időben elkészüljön, mert könnyű kritizálni. de azt is figyelembe kell venni, hogy kevé3 írógárdával ez óriási megterhelés a lap előállítása mellett. Varga Károly Kedves Munkástársak! ' Megkaptam a naptárt, az árát nem tudom megfizetni, mert ez a legjobb naptároknak is a legjobbja. A Leitner kritikájához annyi a megjegyzésem, hogy igaz, vannak olyan dolgok, amik benne lehetnek a naptárban, de mindamellett meg vagyok nagyon elégedve, mert olyan tudományos cikkek, mint dr. Pogányé, dr. Morandinié és másoké teszik a kalendáriumot a legjobbak egyikévé. Amellett a többi cikkek és elbeszélések is nagyon helyesek. Tóth József “Haladjunk az egyenes utón” Tisztelt Szerkesztőség! Az utóbbi időkben nem igen tudtam irni, most is csak nehezen, mert már a kezem reszket. De valahogy úgy érzem, hogy most kell válaszolnom azoknak, akik annira nem szeretik a mindentudó kalendáriumot, hogy még össze is tapossák. Amikor én meg olyan érzelemmel olvasom minden betűjét, mintha látnám azt, aki beleírta. De ne csüggedjetek, vagyis ne adjatok reá semmit, csak haladjatok azon az egyenes utón, amin a munkás sajtó már 50 éve halad. Azzal zárom soraimat, hogy ne változzatok, mintahogy dr. Pogány Bélának mondták, hogy “Ne csendzsoí- jon, doktor ur!” öreg Révész VAKMERŐ ÉS FELELŐTLEN Tizenkét amerikai protestáns egyházi és közéleti vezető levelet küldött a múlt hét végén Eisenhower elnökhöz, amelyben megdöbbenésüknek adtak kifejezést Dulles külügyminiszter “mindenre képes politikája” fölött. Az egyházi vezetők kijelentették levelükben, hogy az a cikk a Look-magazinban, amely Dulles kijelentéseit idézte ‘roppant kárt’ okozott az Egyesült Államoknak. “Egy olyan kép az amerikai külügyminiszterről, amely őt ugv ábrázolja, mint atomháborus fenyegetésekkel bűvészkedő művészt, joggal keltett íei háborodást szövetségeseink között — hangzik a levél egy része. DULLES “Ez az incidens komoly kérdést vet fel külpolitikánk erkölcsi alapját illetően. Úgy tűnik fel, hogy roppant eltérés van Mr. Dulles “há- borús meredeki" diplomáciája és az ön (Eisenhower) által hangoztatott elvi nyilatkozatok között. “Büszkék voltunk, hogy olyan vezetőnk van Washingtonban, aki szilárdan irányit bennüm. két a viták békés elintézése felé. Mi hittünk Önnek, Elnök ur, de ma mélységesen meg va gyünk döbbenve az ön külügyminisztere által hangoztatott vakmerő és felelőtlen politika miatt.” A nyilatkozatot a következők írták alá: Rt. Rev. Edward L. Parson, ny. kaliforniai episzkopális püspök, Rt. Rév. Charles K. Gilbert, newyorki episzkopális püspök, Rev. Dr. Emery Guy Shipley, a Churchman szerkesztője, Rev. dr. John Bradbury, baptista folyóirat szerkesztője, Professzor James L. Hupp, a Wesleyan-egvetem tanára s mások. ELLENTMONDÁS: Egy hátralékos előfizető! b.j 111 l'.Jll ■■ 5
