Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-26 / 4. szám
IQ AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 26, 1956 Válasz egy ismeretlen levélirónuk AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada §7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16lh Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő '-troit, Mich.: Petőfi Klub, 3124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő Chicago, 111.: 1632 Milwaukee A\enue, 2nd fi. Chulay István, lapkezelő. Los Angeles, Calif.. L. A. Magyar Munkás Otthon, 1145 S. St. Andrews P.l — Paciéi Flórián, lapkezelö Ügyvezető: Rosner Sándor BERKOVITS MIKSA Pótolhatatlan veszteség érte sajtónkat, a ha- íadószellemíi amerikai magyarok táborát Berko- vits Miksa munkástárs tragikus hirtelenséggel hekövetkezett elhunytéval. Országos Lapbizottságunk egyik legmegbecsültebb tagját, a haladás ügye sirig hűséges harcosát, a magyar nép az uj hazában is szerető, hü fiát vesztette el benne. Az amerikai magyar munkássajtónak nem volt nálánál lelkesebb, odaadóbb, áldozatkészebb támogatója. Nem volt az utóbbi évtizedekben olyan megmozdulás, amelyben teljes szívvel, teljes lélekkel részt nem vett volna. Elhunyta előtt négy nappal még részt vett lapunk keleti kerületi konferenciáján Bethlehemben. A haladás és a dolgozó emberiség elkerülhetetlen győzelmébe vetett hitéből fakadó derűlátása a legnehezebb időkben is segítségére volt lapunknak éppúgy, mint a newyorki szervezeteinknek. Ő volt az, aki a haladás hivei ellen folyamatban levő legnagyobb terror idején élére állt az uj Magyar Ház építési akciójának és azt lankadatlan lelkesedésével, munkájával segített megvalósítani és fenntartani. Jósága, megnyerő, barátságos személyisége becsületére vált mozgalmunknak. A Magyar Szó szerkesztősége és kiadóhivatala, valamint az Országos Lapbizottság ezúton fejezi ki mélységes részvétét özvegyének, egész életén át megértő munkatársának és bajtársának, Ber- kovits Gizi munkástársnőnek. Emlékét sohasem fogjuk feledni. VÁLASZ A “WILLIAM! PENN”-NEK Az egyesült Rákóczi-Verhovay uj hivatalos lapja, a “William Penn” mindjárt az első évfolyam első számában átüzent lapunknak, hogy “olyanokba üti az orrát, amihez igazán semmi köze”. Tisztelettel visszaüzenjük a tekintetes William Penn szerkesztőségének, hogy igenis van közünk a William Penn egylethez. Épannyira, mint aho- gvan van közünk az Egyesült Államok kongresz- .szusához, a Legfelsőbb Törvényszékhez, New York állam és város törvényhozásához, adózási rendszeréhez, az AFL—CIO-hoz, vagy akár Grace Kelly és a monacói kiskirály házasságához. A Magyar Szó több mint 5,000 magyarszárma- ?ásu amerikai polgár hetilapja, melynek olvasói közül több ezer tartozik be a William Pennbe. Ezeket érdekli a Magyar Szó véleménye a William Penn-ről, még akkor is, ha a William Penn vezetősége nem helyesli lapunk nézeteit. Engedtessék meg abbeli meggyőződésünk kifejezése, hogy a William Penn szerkesztősége már az uj lap első számában igen veszedelmes ösvényre tévedt, amikor azzal kezdik szerkeszt- getéseiket, hogy meg akarják parancsolni egy újságnak, hogy miről írjon és miről nem, vagy ahogy ők oly ékesen kifejezték, “mibe üthetik az orrukat.” Különben — köszönjük az elismerést “kitünően szerkesztett” lapunkról. Ami azt illeti, techniLapunk elvből nem közöl aláirásnélküli leveleket. E szabályt azonban időnkint felfüggesztjük oly esetekben, amidőn úgy érezzük, hogy nem forog fenn provokáció esete, hogy a levéllel való foglalkozás közérdekű és segíthet egyes vitás kérdések tisztázásában. Az alanti levél Írója, levele kihívó hangja és tartalma téves beállítottsága ellenére, nyilván jóhiszemű személy. Leveléhez mellékelt egy óhazai levéltöredéket is, amelynek hitelességéhez nem férhet kétség. íme a két levél: Detroit, 1956 január 16 Tisztelt Magyar Szó Lírai! Néha van szerencsétlenségem összesodródni az Önök hűséges olvasóival. Ezáltal néha kezembe kerül az önök lapja. Nagyon könnyű Önöknek dicsérni, a kényelmes meleg szobából, tele hassal azt a gyönyörűséges óhazát és annak haladását. De bizony nekem is elég könnyű e sorokat Írni, mert tudom, hogy ezekért nem kell félni, hogy bebörtönöznek. Igaz, hogy én is csak egy munkásnő vagyok, de karácsony napján 25 személyt ültettem az asztalomhoz ebédre. Két nagy pulyka díszelgett az asztalon. Ez Amerika énnekem. Éntőlem a lusták itt felfordulhatnak. De van énnekem szeretteim messze túl abban a nagyon szép és jó óhazában, akikért sokat fáj a szivem. De tenni értök nagyon kicsit tudok. És miért. Mert a szegény csak szegény maradt ott is. És az ur ott is megmaradt még ma is úgy mint azelőtt. Csak más néven. Már rég elmúlt a háború. A népeknek jó dolguknak kellene lenni, hát akkor miért jönnek levelek úgy, félve, röviden, amelyet itten fogok mellékelni. Én 30 éves amerikai iakos vagyok, önök pedig szerencsések, hogy itten szabad sajtó van. ★ A másik, az óhazai levél szövege a következő volt: Budapest, 1955 dec. 27 Kedves jó Etuskám! Most Károly tudta nélkül irok pár sort. Ne ijedj meg, de szegény egész idegösszeroppanás- félében van most. Feri öccse irta, hogy eljön és ez izgatta úgy fel. Tudniillik még nincs olyan lakásunk, hogy együtt lehetnének s igy sem tudná Ferit csak szállodába küldeni. Nyárra szívesen várja. Téli kabátja nincs, ha lehet—emiatt irok — az IKKA utján egy kabátra valót küldj. Nagyon restelli a rongyosságát. Áldjon meg érte a jó Isten. Mindenkit ölel: Guszti(?) néni ★ Mindenekelőtt hálásak vagyunk a névtelen detroiti magyar honfitársnőnknek és amerikai polgártársnőnknek, hogy észrevételeit a teli hasunkról, a felőle felfordulható lustálkodókról és egyebekről velünk közölte. Mi nem tartjuk szerencsétlenségnek, hogy összekerültünk, ha csak levél utján is. Sőt, szeretnénk vele személyesen is elbeszélgetni. örülünk annak is, hogy detroiti levélírónk nyugodt lélekkel irta meg levelét és “nem félt, hogy bebörtönzik” érte. Detroitban nyilván nem bör- tönöznek be senkit levélírásért, bár itt New Yorkban — valószínűleg tévedésből — három évi börtönre ítéltek egy munkásvezért a Smith-tör- vény alapján. A “tett”, amely elítélésében döntő tényező volt, az volt, hogy — egy levelet dobott be a postaládába a University Avenue és a 13-ik Street sarkán. Ha a k. ismeretlen detroiti munkásnő kételkedik ebben, nem kell mást tennie, mint elkérni a newyorki szövetségi bíróságtól a 13 ‘second string’ KP vezető “bünperének” anyagát. No, de nem erről akarok én most Írni. Hát persze, hogy nekem, mármint a Magyar Szó szerkesztőjének, Deák Zoltánnak sem kell félnem, hogy bebörtönöznek írásaimért. Igaz, hogy 14 más nemzetiségi újságszerkesztő kollégám ellen kailag a “William Penn” sem éppen az utolsó és még sokkal jobb lenne, ha felhagynának a magyar és magyar közti széthúzás, munkásellenes propaganda terjesztésével. Ezekután — béke velünk és megint csak beleütjük orrunkat a William Penn ügyeibe: Boldog újévet a William Penn MUNKÁSTAGSÁGÁNAK! már folyamatban van a deportálási, illetve polgárjogi osztási eljárás, de hát az mással történt. Velem ez nyilván nem történhet meg. Mindamellett bátorítást meritek a kedves ismeretlen meggyőződéses leveléből, hogy, úgymond nem kell félni, hogy levélírásért, vagy általában véve, Írásért itt bárkit bebörtönöznének. Osztozom boldogságában, hogy karácsonyt illő ünnepi hangulatban, 25 vendéggel ünnepelte és két nagy pulykával. Nem vagyok azonban teljesen tisztában azzal a megjegyzésével, hogy “éntőlem a lusták itt felfordulhatnak.” Ha Ön a “lusta” alatt azt érti, aki nem akar dolgozni, akkor egyetértek Önnel. Mi több, a szocialista államok és a népi demokráciák is egyetértenek, amelyek alapelve azt mondja, hogy “aki nem dolgozik- (értsd, aki nem akar dolgozni), az ne is egyen.” Talán ez a baj az óhazai levélben említett Feri rokonával is, akinek számára a Guszti néni Öntől “egy kabátra valót” kér. Csak úgy: “Küldj egy kabátra valót.” Persze a Ferinek, meg a Károlynak, meg a Guszti néninek sokkal könnyebb egy “kabátrava- lót” szerezni a detroiti nagynénitől, mint dolgozni érte. Mert a népi demokrácia azt mondja az ilyen féléknek,hogy ha akarsz enni és akarsz téli kabátot, akkor — dolgozz! Amitől azok a bizonyos Ferik és Károlyok — “idegösszeroppanás- félét” kapnak! De minek dolgozzanak az ilyenek, amikor vannak detroiti nénikék, akik, bár elvben azt mondják, hogy “éntőlem a lusták felfordulhatnak”, de sajnos a gyakorlatban készek, hajlandók őket támogatni. Azt is felrója ön, kedves ismeretlen, hogy a Feri öccsének még nincsen olyan lakása, amelyben Feri is el tudna lakni. Hát ön elvárja attól a szegény Magyarországtól, amelyben 11 évvel ezelőtt kő kövön nem maradt, amelyben az összes lakóházak egy harmadát a sárga földig lebombázták, hogy mindenkinek olyan lakása legyen, melyben a lakókon kívül még vendégek számára is legyen külön szoba. Hallott Ön arról, hogy egyedül New York városában még mindig 200,000 azon családoknak a száma, akik más családdal kénytelenek egy lakásban lakni ? Ami pedig azt illeti, hogy az óhazában “az ur ott is megmaradt még ma is úgy mint azelőtt. Csak más néven.” hát ezt kétségbevonom. A régi urak — legalább is nagy részük — meg vagy kiszökött hazulról. A grófok, a bárók, a Habsburgok, most a Lengyelországból Romániából és máshonnan kisepert grófokkal, bárókkal és párezernyi lakájukkal és fogdmegjeikkel most idetelepültek át, hozzánk, Amerikába. A magyar országházban, a megyei és városi és falusi tanácsokban most munkás és parasztemberek ülnek. A gyárakat ők igazgatják, a földeket ők művelik, önmaguk vezetése alatt. Az Ön levele, a levelében visszatükröződő torzított kép az óhazáról, mintaképe annak, hogy mit müvei a magyar nép ellenségeinek propagandája a jóhiszemű amerikai magyarok ezreinek szivével, leikével. Deák Zoltán Magyarország az UW-ben Annyi éljent szeretnék kiáltani, hogy a torkom szakadna belé annak a h Írnek az olvasására, hogy Magyarországot felvették az Egyesült Nemzetek Szövetségébe. Hát végre 1000 esztendő után Magyarország népéről is tudni fog a világ. Éljenek azok a vezetők otthon, akiknek köszönhető, hogy Magyarországból végre magyar ország lesz, nem pedig egy pár száz élősködő személyes birtoka, vadászterülete. Éljenek a szocialista országok és minden, békét munkáló nemzet. Hát elértem, megtapogathattam azt a papirt, mint élő valóságot, hogy szülőhazám tagja lett a Nemzetek Szövetségének. Kovács János, Kanada Kedves Munkástársak! A tiz naptárt megkaptam és már el is adtam. Kérem küldjenek még tizet, minél előbb. A naptárt mindenki szereti, s azt hiszem, hogy ez egyike a legjobbaknak, amit minden munkás emberhez el kellene juttatni. Remélem csináltak belőle eleget, Chulay I
