Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-26 / 4. szám
January 26, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Munkásmozgalom A sajtó eltorzítva számol be a sztrájkokról Az “American Federationist”, a munkásszövetség szaklapjának januári számában azt Írja William F. Schnitzler, az AFL-CIO pénztáros-titkára, hogy a nagytőkés sajtó ritkán ad elfogulatlan beszámolót a sztrájkokról. Szerinte az az irányzat uralkodik ezekben a cikkekben,, hogy mindig “a munkások által keltett zavarról” Írjanak, de sohasem “a gyárvezetőség által keltett zavarról”, holott a gyárvezetőség gyakran idéz elő sztrájkokat szántszándékkal, ha önző érdekei számára hasznot húzhat belőle. Schnitzler azt indítványozza, hogy adjanak a nagyközönségnek teljesebb és igazságosabb képet napi összefoglalások formájában a kollektiv béregyeztető tárgyalásokon ugv a munkásság, mint a gyárvezetőség által aláirt megállapodásokA KÉMKEDÉSI IPAR Jim Suffridge, a kereskedelmi alkalmazottak hatalmas szövetségének feje, a napokban beszédet mondott a kereskedelmi alkalmazottak szak- szervezetének megszervezésével kapcsolatban s ez alkalommal kijelentette, hogy a szervezkedés legnagyobb akadálya e téren a munkásmozgalom ellen dolgozó kém. Suffridge tapasztalt vezér, tudja mit beszél. Az utóbbi években tanúi voltunk, mint fejlődött ki valóságos iparrá a kémkedés, a politikai besugás. Sajnos, tömegestül akadtak emberek, akik legközelebbi barátaikat is beárulták az illetékeseknek. Sajnos az is, hogy a korszellem nem bélyegezte meg őket, ellenkezőleg: könyveket Írnak, egyetemi tanárok vagy politikusok lesznek belőlük, előadásokat tartanak, tiszteletbeli doktorokká avatják őket, egyszóval anyagi helyzeról, éppenugy, ahogy minden áldott nap beszámolnak a baseballversenvekröl, a boxmérkőzések- ről, az időjárásról, a forgalmi balesetekről s egyebekről. A munkáskérdések is vannak ilyen fontosak. Miért nem közölnek a napilapok — kérdi Schnitzler — minden nap vagy minden héten legalább rövid jelentéseket, hogy bizonyos idő alatt mondjuk 300 béregyezményt Írtak alá, amelyek közül 299-at békés utón tárgyaltak meg és csak egyetlenegy járt sztrájkkal, vagy hogy 400-at aláírtak minden sztrájk nélkül? A nagysajtó kötelessége volna tiszta képet adni a szakszervezetek működéséről, mert hiszen a szakszervezetek munkája nagy mértékben járul hozzá a köz jólétéhez és a gazdasági helyzet fejlesztéséhez. tűk virágzik. Az FBI rendszeresen bejelenti, hogy hozzájuk fogható hazafiak nélkül nem tudná elfojtani a mindnyájunkat elnyeléssel fenyegető, erjedő forradalmat. A besúgók ilyeténvaló felmagasztalásával aztán termékennyé válik az aljas árulások talaja; a besugás tiszteletreméltó foglalkozás lett. Gombamódra nőttek ki magánügynökségek, amelyek a gyárimunkástól kezdve a televíziós színésznőkig mindenkiről szolgáltatnak “hüség”-adatokat. A feketelisták elfogadott, nyílt* intézményé váltak kis és nagyvállalatoknál. A besugást a Mc- Carthy-éra a tudomány uj színvonalára emelte. Suffridge tudja mit beszél: az automation korában a spicliskedés még jobban fokozódni fog. De hiába minden: spiclik ellenére is erősödik a munkásmozgalom ; se besúgó, se rendőri basáskodás nem akadályozhatja meg a munkásmozgalom végső győzelmét. 1955 november 3-án két embert letartóztattak Chicagóban, mind a kettő külföldi származású volt. Az egyik én voltam, hadd mondjam hát el. mi történt. A McCarran-Walter-törvény értelmében politikai okokból elrendelték deportálásunkat. Szülőhazánkban olyan változások álltak be a kormányban, melyek folytán nem tekintenek bennünket polgároknak, tehát mint deportáltakat sem fogadnának be. Ilyen “nem deportálható ember” sok van s ezt a problémát a McCarran- Walter törvény ugv akarja “megoldani”, hogy a helytelenül elnevezett “felügyelet alatt álló próbasza- b a cl s ágra” helyezi őket. Ez azt jelenti, hogy havonta úgy kell jelentkezni, mint valami bűnösnek a próbaszabadsági ügyeket ellenőrző közegeknél. Otthonomtól nem távozhatom 50 mérföldnyi körzetnél messzebbre. Próbaszabadságomra vonatkozó feltételek közt vannak az előirt orvosi és lélekgyógyászati vizsgálatok, továbbá az a kötelezettség, hogy — véleményünk szerint és ténylegesen is — besúgói szolgálatokat tegyek. Letartóztatásomra az okot még 1953-ban az szolgáltatta, hogy társaimra és társulásaimra vonatkozó kérdésekre az alkotmány első és ötödik függelékére hivatkozva nem akartam válaszolni. Most számomra tilos egyének és szervezetek tömegével “társulnom”. Olyan lettem, mint egy leprás: barátságom veszélyekkel jár, mert például egy kormányalkalmazottat vagy tanítót és sok mást elcsaphatnak állásaikból, ha kitudódik róluk, hogy velem “társultak”. Éppen ezért nem válaszolhatok az igazságügy ménisztórium bizonyos kérdéseire. Már pedig pontosan ilyen kérdéseket intéznek hozzám. Azt kérdezték, ismerek-e bizonyos embereket, járok-e megkérdezett helyekre, kikkel érintkezem és miről beszélgetünk. Ha nem felelek, ezért egyévi börtönnel és 1,000 dolláros pénzbírsággal büntetnek. Ha ezt a döntést a törvényszékek elismerik, akkor az feljogosítaná az igazságügyminisztert, hogy áldozatait életfogytiglan börtönben tartsa, mert nincs korlátozva, hányszor intézhet kérdést az emberhez. A chicagói letartóztatásból keletkezett próbaper fogja eldönteni, vajon az alkotmányos, az idegenszármazásuak vagy ittszületett polgárok számára adott biztosítékok amerikai hagyománya megmarad-e vagy sem. Ennek az ügynek a tétjei igen magasak és messze kiható következményekkel járnak. Elsősorban 200 felügyeleti próbaszabadságon levő embert érintenek politikai okok miatt, aztán 1,000 mást, aki másmiért van “próbaszabadságon.” Ha elitéinek engem, akkor az igazságügyminiszternek módja lesz, hogy nem-polgárokat zaklasson, agyukat mossa és kényszerítse, hogy adatokat szolgáltassanak be munkástársaikról, szak- szervezeti társaikról, barátaikról és ismerőseikről. Ezért kell a közfelháborodás révén megbuktatni ezt a kísérletet. Ezért hívom fel figyelmüket erre a kérdésre, nemcsak saját védelmemre, hanem mindenki szabadsága és jogai védelmére is. Ha énmagam nem küzdöttem volna ezekért a jogokért, akkor most nem lennénk vádlott ebben az ügyben. James Keller, Rm. 325, 431 S. Dearborn St. Chicago 5, 111. HALLECK congressman Indianából, akit általában Eisenhower kongresszusbeli szószólójának tartanak, arra kérte képviselőtársait az állami lakásépítési törvény tárgyalása alkalmával, hogy szavazzanak az elnök javaslata ellen, mert csak úgy adhatják meg Mr. Eisenhowernek, amit tulajdonképpen akar. Ez már nem is kettő, hanem három oldalra beszélés. AMIT A FARMER VESZÍT Az a “rejtélyes” tény, hogy a mezőgazdasági termények árai nagyon lementek, viszont a fogyasztó csaknem a régi árakat fizeti, arra bírta Benson földművelésügyi minisztert, hogy az árak alakulásait kivizsgáltassa. A beszámoló jelentések közül az első most látott napvilágot s abból az derül ki, hogy a különbözet a közvetítő zsebébe vándorolt. i Eszerint novemberben a farmerek 10 százalékkal kaptak kevesebbet terményeikért, mint 1954 novemberében. A fogyasztó azonban csak 2 százalékkal fizetett kevesebbet az áruért; viszont az elemek, akik szállítják és eladják, 5 százalékkal kerestek többet. Minden dollárból, amit a háziasszony a kiskereskedő pultjára leguberál, a farmer csak 39 centet kapott* novemberben, a lekevesebbet 1940 óta. Egy évvel ezelőtt 42 centet, 1945-ben, a legjobb évben, 53 centet. A sertés- és marhahús piacra juttatásának költségei emelkedtek, miközben minden más termény ára leesett. A marhahús piacrahozásáért a közvetítő 22.1 centről 26.5-re emelte költségeit fontjával 1954 novemberétől 1955 harmadik évnegyedéig, decemberben pedig 28.2-re. Ez egy év alatt 6.1 centet tesz ki. A farmer 10.1 centtel kap kevesebbet* érte, amennyiben decemberben 37.8 centet kapott fontjáért, mig az eladási ár 67.4 centről csak 66 centre ment le, vagyis 1.4 centtel. A sertéshús meg 52.1 centről 45.5-re esett le fontjával, a farmer 30.2 cent helyett már csak 19.9 centet kapott, vagyis 10.2 centtel kevesebbet, a kezelési ár viszont 21.9 centről 24.7-re emelwedett, vagyis 2.8 centtel többel ment fel. Január folyamán fogják közzétenni a többi élelmiszerre vonatkozó jelentéseket. A kisiizlefek kilátásai Ha valaki most akarja önállósitani magát, 50:50 esélye van, hogy két évig megmarad az üzlete. Három közül egy esélye van, hogy négy évig fog élni a vállalkozása. Az esélyek 5 közül 1-re csökkennek, hogy a vállalat megéri a 10 évet. Ha valaki azonban két évig kihúzza, üzletének élettartama meg'hosszabbodhat és esélye van, hogy még öt évig kibírja. A megmaradásra akkor van a legtöbb esély, ha valaki nagykereskedői üzletibe megy. Ezeknek a cégeknek háromnegyede megéri az első teljes évet, körülbelül a fele a három évet és körülbelül 30 százaléka többet, mint tizet. Aki kiskereskedésbe megy, esélyei a megmaradásra az átlagon aluliak lesznek. Ezeknek a cégeknek csak körülbelül háromötöde él egy évig és csak egyhatoda éri meg a tiz esztendőt. Ha valaki ma kezd üzletet, akkor üzletének életbenmaradására kevesebb kilátíís van, mint volt a negyvenes évek közepén vagy végén. A háború vége felé és a háboruutáni első években az üzleti uiajhonosok száma erősen nőtt és bá> ;okan gyermekcipőben pusztultak el, a gazdasági fellendülésben több tudott életben maradni, mint amennyi tönkrement. Ma az a helyzet, hogy az üzletek születése és elhalálozása egyenlő arányban folyik. Ezek az adatok a kereskedelmi minisztérium legutóbbi jelentéséből valók, amely részletesen foglalkozik az üzleti cégek várható korával és élettartamával. tőiből fékozoSnak az olajtársaságok Hogy van az, hogy az olajipar kiskirályai oly hatalmas reakciós propagandát tudnak pénzelni és oly bőkezűen juttatnak pénzt a politikai kampányok kasszáiba? A konzervatív “Fortune”-fo- lyóiratban nemrég megjelent egy cikk, amely erre a kérdésre megadja a feleletet. Azt írják ebben a cikkben, hogy a 18 legnagyobb olajtársaság tavaly 2.9 ezer millió dollár haszonra tett szert az adólefizetés előtt. Ha ezek is ugyanazt az 52 százalékot fizetik be, mink a többi nagyvállalatok, akkor a tiszta hasznuk 1.4 ezer millió dollár lett volna. Ehelyett azonban az adók befizetése utáni profitjuk körülbelül 2.1 ezer millió dollár volt. Ez azt jelenti, hogy a törvényes 52 százalék helyett ezek mindössze 29 százalékot* fizettek be. Miért csak ennyit? Azért, mert az adótörvényben van égy kibúvó, amely szerint a “készletcsökkenté- isek”-re való tekintettel óriási “engedményeket” adhatnak nekik. Ez a cselfogás tehát 720 millió dollárral szállította le adójukat. Nos hát. ez a hatalmas összeg bőven elégséges munkásellenes propagandára és politikai korrupcióra. Bizonyára jut belőle a “Szabad Európának” is! A W ALTE R-McC ARRAN-TÖRVÉNY ÁRNYÉKÁBAN: “MlMELL JELENTKEZNEM, ÜÍNT E0Y BŰNÖSNEK”...
