Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-26 / 4. szám

January 26, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ V S Értékeli Or. Morandini cikkét Tisztelt Munkástársak! A múlt év dec. 15-iki Magyar Szóban (Tudo­mány és Társadalom) dr. Morandini U. Mihálv- tól “Lehet-e igazi béke” címen megje­lent írás nagyon felkeltette érdeklő­désemet. Még job­ban megerősítette bennem a hitet a béke lehetőségében, mert ez a maga ne­mében olyan meg­mozdulás lesz, ami­lyen még nem volt. Szerettem volna, ha valaki irt volna róla kommentárt, aki jobban az olvasók elé tudta volna tárni an­nak nagy jelentősé.gét. Én csak annyit tudok hozzászólni, hogy ha sikerül, s ahogy én látom sikerülni fog — az meg fogja hozni a küzdelem gyümölcsét: a milliók által óhajtott békét. Ez azért lesz lehetséges, mert nemcsak nemzeti megmozdulás lesz, hanem egy nemzetközi szer­vezet, ahol a mi Morandininkhez hasonlók lesz­nek, akik igazán békét akarnak és szavuknak lesz is hatása. Én igaz szivemből kívánom kedves dr. Morandini, hogy az úgy legyen és sikerüljön, ahogy azt ön elképzeli. Mily nagy megnyugvás lenne az egész világ dolgozóinak, ha ennek az át­kozott feszültségnek, bizonytalanságnak vége len­ne. Kívánom, hogy sikerüljön ennek a világbi­zottságnak a létrehozása és ha létrejön, kívánom, hogy siker koronázza a munkáját. Holty AZ EGRI LEVÉLRŐL nem értünk egyet módszerével.. Téves eszméket nem lehet megcáfolni gúnnyal, nevek, jelzők használatával. Egri Gábor nézetei sok ezer, jobb sorsra érde­mes amerikai magyar — és nemcsak magyar — nézetei. A pénzvilág urai csak azért tudják ezt a hatalmas, gazdag, áldott ország mérhetetlen ter­mészeti kincseit kisajátítani, tehetséges, nagy népét szinte korlátok nélkül kizsákmányolni, rá­juk olyan politikát erőszakolni, amely nemcsak az ő életüket, hanem az egész emberiség életét veszélyezteti (lásd Dulles beismerését a háború meredekén való táncolás művészetéről) mert a nép többségét a birtokukban levő sajtó, rádió, stb. utján az Egri Gáborhoz hasonló nézetekkel itatják át. Mi ezeket a nézeteket gúnnyal meg nem cáfolhatjuk. Nekünk érveket és ismét ér­veket kell használnunk. Olyanokat, mint aminő- kel Petrás Pál és B. S. detroiti olvasónk vála­szolt Egrinek.) A naptárról Tisztelt Szerkesztőség! Kérik a közönséget, Írják meg véleményüket a naptárról. Látom a bírálatok vegyesek, kétségte­len sok szép, jó, tanulságos cikk van a naptár­ban, de sok a hiba is. Én csak a hibákat sorolom fel, talán okulásra szolgál a jövőben. Az 55-ös világpolitikai történetben az utolsó fejezet (33. oldal) Eisenhower szívrohama 4 és fél sor, s ugyanezen headline alatt a magyar sportolók sikerei, stb. Tudom, nem szívügyük a President egészsége, de azért mégis több tisztelet járna a jelenlegi államfőnek, mikor beteg. Talán el lehetett volna csípni a Geréb József magasztalására szánt helyből, mire a nagy talp­nyalás? Nekem semmi kifogásom Geréb ellen, derék, dolgozó munkástárs, de megszámolták-e Önök, hányszor szerepel a neve a naptárban? El­lenben hiányzik Hitetlen Tamás vagy E.H.N. hu­moros Írása, miért mellőzték ezeket a kedves munkatársakat ? Folytathatnám tovább is — rengeteg a sajtó­hiba — de kapnak uiagiik elég kritikát, tudom hálátlan dolog az újság, naptárszerkesztés. Tisztelt Szerkesztőség! Los Angeles-i olvasó Mit lehet egy olyan embertől várni, aki 50 évig munkásgyülölő lapot olvas? Mr. Egri, én elolva­som a háborúra uszitó lapot is, de a Magyar Szó mellett maradtam, mert csak az az egyedüli munkáslap, amely az igazságtól nem áll félre. Én szereztem uj barátokat is, régit is, persze nem téritőket és nem szabaditókat. Azok a kétkula- csos lapok leintik a munkásokat azzal, hogy ár­tanak a jólétnek ha öt cent javítást kérnek és kimennek sztrájkba, ha nem kapják meg. De amikor a honatyák 15,000 dollárt egy-kettőre megszavaznak maguknak, akkor azt kürtölik, hogy joguk van hozzá. 3,000 dollár sem elég zseb­pénznek, de sok 3—4 gyermekes család van, me­lyiknek egész évre nincs annyi jövedelme. Mr. Egri Gábor, én kívánok önnek hosszú éle­tet, hogy még sokáig olvassa azt az igazságtalan lapot. Clevelandi öreg munkás ★ Az ezidei kalendáriumunk is nagyon jó, kifo­gástalan, felér sok-sok tudományos előadással, a kritizálásnak nincs semmi helye. Most még Egri Gábor ügyéhez is egy pár szót. Ahhoz, hogy la­punkat, a Magyar Szót értékelni, becsülni és sze­retni tudjuk, legalább is kell egy kis értelmiség. Látnunk kell a mai napokban történő változáso­kat, meg kell hallanunk az uj idők szavát. Az ilyen Egri Gáborok 100 évvel vannak visszama­radva. Az a munkástárs, aki Egri Gábornak a lapunkat megindittatta, úgy járt, mint aki a jó magot rossz földbe vet el és elvész. Sajnos ilyen Egi'i Gáborok városomban is vannak jónéhányan, akik hűtlenek lettek ahhoz az osztályhoz, amely­ből származnak. Á. J. HOL A HIBA? Tisztelt Szerkesztő munkástárs! Ami Egri Gábor “Szabadság”-szerető magyar honfitársat illeti, hát én csak azt válaszolnám neki, hogy nem lehet őt hibáztatni. Nem tehet róla szegény, hogy a természet őt — tévedésből — csak két lábbal áldotta meg négy helyett. P. S. New York (A szerkesztő megjegyzése: Közöltük P. S. munkástárs megjegyzését annak ellenére, hogy (A szerkesztő válasza: A Magyar Szó szerkesz­tői illő állampolgári tisztelettel viseltetnek az Egyesült Államok államfői hivatala és annak be­töltője iránt. Lapunk Eisenhower betegsége alatt állandóan figyelemmel kisérte az elnök egészségi állapotát, szerkesztőnk sürgönyileg fejezte ki jó- kivánságait, amelyre az elnök válaszolt is. Los- angelesi olvasónk igaztalanul vádol bennünket az­zal, hogy nem “szívügyünk” az elnök egészsége. Erről ennyit. Éppen ennyire igazságtalan az, amit Ön Geréb Józseffel kapcsolatban ir. Geréb József munkás- társ igenis pótolhatatlan és felbecsülhetetlen munkát végzett idei naptárunk elkészítésén. Ami neve említését illeti, az a mi hibánk itt a szer­kesztőségben. Ö ugyanis meghagyta, hogy csak egy cikke alá legyen a neve írva. Amikor az ál­tala irt vagy fordított cikkeket szedettük, oda kellett írni azonosítás végett, hogy kitől szárma­zik a cikk. A jelzést aztán elfelejtettük eltávolí­tani. Ami Hitetlen Tamás vagy EHN írásainak ki­hagyását illeti, ha a Tamás irt volna szívesen közöltük volna. EHN Írását ki is szedettük a naptár számára, de a tördelésénél ugv alakult a helyzet, hogy már nem tudtuk beiktatni és ezért a karácsonyi ünnepi számunkban közöltük.) ★ Kedves Szerkesztőség! Itt küldöm a naptár árát, amely nagyon jó, örülök, hogy Geréb munkástársat meg lehetett nyerni. De a papunknak a cikkei nagyon hiányoz­nak, értem a régi cikkeit, mert a mostani nagyon szitált, de azért jó volna belőle mindenegyes lap­számban. A lap kitnő, leszámítva egyes elbeszélé­seket, melyek igazán a Szabadságba valók, nem a mi lapunkba. K. T. ★ Tisztelt Munkástársak! Itt küldök egy rövid, de egészséges kritikát la­punkról és a naptárról. Részemről úgy a lap, mint a naptár munkatársai csodát müveitek a munká­sok nevelése terén. Minden elismerést megérde­melnek. Persze akadnak, akik örökösen el vannak foglalva a kákán csomót kereséssel. Kosa B. KALIFORNIA MÁSIK KÉPE Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem, hogy a Magyar Szó olvasói a pol­gári lapokban, a televízión, valamint a rádión is hallottak arról a nagy árvízkatasztrófáról, amely mostanában történt. Nemcsak 200 milliós kárról, hanem ötven emberáldozatról tettek a lapok je­lentést. Az anyagi kár meg fogja haladni talán az egy, vagy két billiót is, mire a gazdasági élet kereke a normális kerékvágásba csúszik, ami­hez bizony kell legalább egy évtized. Mi, akik Kalifornia déli részén élünk, irigy­kedve hallgattuk az esőzésről ezóló jelentéseket, mert itt már harmadik éve, hogy tör bennünket a szárazság. Csak, amikor hallottuk, hogy az esőzés a szokottnál jobban megindult, sőt túlzás­ba is ment, akkor sajnálattal gondoltunk az észak és közép-kaliforniai testvéreinkre. Azonnal meg­kezdődött a gyűjtés. Ruhát, élelmet, sátorokat és ágyneműket tonnaszámra szállítottunk az áldo­zatok segítségére. Egynéhány nap alatt a támo­gatás rekordot ért el, ugyannyira, hogy az újsá­gokon keresztül kellett tudomásukra adni a gyűj­tőknek, hogy már elegendő mennyiségű holmit gyűjtöttek és hagyják abba. Mindazok, akik keveset tudnak Kaliforniáról, ugv fogják ezt a nagy csapást elkönyvelni, mint istenverését. Vizsgálatot talán nem indítanak, lé­péseket nem tesznek, hogy valami módon elhárít­sák az ilyen veszedelmet. így aztán az istent te­szik felelőssé, vagy legfeljebb azt mondják majd, hogy ez az Isten akarat. (Act of God.) Bizonyára vannak, akik még emlékeznek arra, amikor a Roosevelt éra alatt lépéseket tettek, hogy megbirkózzanak a nagy természettel olyan módon, hogy gátakat építenek és duzzasztókat, s a duzzasztók segítségével a nép szolgálatába állítsák a kiöntő, áradó folyókat. A több kisebb- nagvobb folyó közül Eel, Feather és Russian fo­lyók (az utóbbi nem az oroszoké) okozzák a leg­nagyobb veszedelmet. Ezek a folyók még a Sac­ramento folyót is kárhozatba viszik azáltal, hogy beleömlenek és még San Francisco környékén is komoly bajokat idéznek elő. A Truman-adminisz- tráció alatt azután komoly lépéseket tettek ebben az irányban. Oscar Chapman, az akkori belügy­miniszter nyomására kezdett a kongresszus fog­lalkozni egy javaslattal, amely szerint ezeket az áradó és károkat okozó folyókat duzzasztókba szorítják. A pénzügyi oldalát pedig ugv akar­ták megoldani, hogy nagy villanyfejlesztőket ál­lítanak a megszelídített vizek mögé, amely majd ellátja a környéket olcsó villannyal, ami persze idők múltán kifizeti önmagát, illetve az építési költségeket. Mivel azonban a Pacific Gas and Electric Com­pany szemében ez szocializmust jelentett, el kel­lett hallgattatni mindent és mindenkit, aki e nagy társaság érdekeivel ellenkezik. A sajtó azonnal hozzáfogott az üvöltéshez, minden zug­politikus arról beszélt, hogy Kaliforniában szo­cializmust, vagy kommunizmust akarnak felállí­tani a washingtoni vezetők. Washington elejtette az ügyet, vagyis jobban mondva átadta a kali­forniai politikusoknak. Ezek az urak meg nagyon értenek ahhoz, hogyan kell az ügyet hallgatással megölni. Az eredmény az lett, hogy a kaliforniaiak el­estek az olcsó villanytól. Az a nagymennyiségű viz. amelyet megzabolázva hasznosíthattak vol­na öntözésre, elrontotta a termőföldeket, melye­ket évtizedekig tartott termelőképessé tenni. A sokezer hajléktalanná és vagyontalanná vált far­mer és városi szegény majd egy jó hosszú ideig könvöradományokból fog élni. Mire azután kihe­veri ezt a nagy anyagi veszteséget, talán egy újabb katasztrófa pottyan a nyakába. Ha igazán nem fognak intézkedni, ha igazán nem tanította meg az urakat ez a nagy csapás egy kis becsü­letre és érzésre embertársaikkal szemben, akkor majd cselekvésre fognak kényszerülni a földön­futóvá vált polgárok. Dehát minden rossznak van jó oldala is —. mondják. A ‘jó’ ebben a rosszban az lesz, hogy a nagy pénzkölcsönzők jó üzleteket fognak csinálni. A nagy épitővállalatok még jobban megtollasod- nad. Akiknek van, vagy maradt pénzük, azok megússzák ezt a csapást. Akiknek nincs, azok úsznak majd a nyomorban, bizonytalanságban és adósságban. De ez csak addig lesz igy, amig Ka­lifornia jobbérzésü és gondolkodni tudó polgárai nem lépnek a cselekvés terére és egy kis házta- karitást nem csinálnak úgy Washingtonban, mint Sacramentóban. Már itt volna az ideje, hogy olyan politikusak ültessünk a kormány vezetésé­be és a törvényhozó testületébe, akik nem egy kis érdekcsoportot képviselnek, hanem a nép, a polgárság nagy többségét. Minarik K. S------------------------------------------------­OfuaóóinL írjál? . . . V_______________________________________^ ___5_

Next

/
Thumbnails
Contents