Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-26 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 26, 1956 6 AZ ELNÖKVÁLASZTÁSI KÜZDELEEM ÉS WALL STREET- Tiltakozzunk a Fullbright-Harris törvényjavaslat ellen! Több mint 25 millió amerikai család használ gázt főzésre vagy fűtésre. A gáz árának néhány centtel való emelése is növelné az amúgy is elég magas megélhetési költségeket és száz és száz millió dollárral növelné az amúgy is roppant hasznot elkönyvelő olaj trösztök vagyonát. A szenátus most- tárgyalja a Fulbright-Harris javaslatot, amely megszüntetné a szövetségi ellenőrzést a gáz ára felett, utat nyitva ezzel a gáz ára felemelésének s kitéve a fogyasztókat az olajtröszt kénye-kedvének. A szenátusban csaknem egyenlően oszlanak meg a törvényhozók. A déli államok szenátorai természetesen az olaj trösztök mellett vannak, amelyekkel/érdemes nekik “jóba lenni”. Az északi államok szenátorai, bár maguk sem vetik meg az olaj és más ti’ösztök barátságát, mégis tekintettel vannak választópolgáraik érdekeire és ezért többségük ellenzi a javaslatot. A küzdelem kimenetele tehát egv-két szavazaton fog múlni. Ajánljuk tehát minden olvasóknak, hogy írjanak, táviratozzanak szenátoraiknak és kérjék őket, hogy szavazzanak a Harris-Fulbright törvényjavaslat ellen. Ritkán van alkalmunk a Szabadsággal egyetérteni, vagy éppenséggel dicsérni, de el kell ismernünk, hogy legalább ebben az egy ügyben az olvasóik — és az egész amerikai nép — érdekeit szolgálták, amidőn lapjuk jan. 16-iki számának első oldalán tiltakozásra szólították fel olvasóikat e javaslat ellen. Szabó bácsi a hátralékosokról Kedves Munkástársak! Sajnálom, hogy ennyire elmaradtam, de boldogult feleségem elhalálozásával nincs többet a házamban aki figyelmeztessen, hogy apjuk, küld ezt a pár dollárt, ne legyünk pot.vaolvasók! Tudnod köll, — szokta mondani, — hogy azok, akik a munkáslapot ingyen olvassák, a legcsunyább bűnt követik el. Ingyen olvasni egyforma a sztrájktöréssel, meg hogy a munkás-sajtó nem részesül sem a Ford, sem a Rockefeller alapítványból. Tehát mellékelve küldök 5 dollárt a naptárért és a Remekírók könyvért, részemről mind a kettő kifogástalan. Ezenfelül úgy önöknek, mint az összes munkástársaknak kívánok szivemből egy igazi boldog uj esztendőt, amiben hiszek hogy jön, mert lehet, amikor a bőség kosarából mindenki egyformán vehet. Szabó bácsi (A szerk. megjegyzése: Értékeljük azt a határtalan jóakaratot s szeretetet, mely Szabó bácsi soraiból árad lapunk felé. Mindazonáltal úgy érezzük, hogy tulszigoruan ítéli meg Szabó munkástárs a hátralékban levő olvasóinkat. A mi véleményünk az, hogy hátralékos olvasóink túlnyomó többsége csak a legsúlyosabb gazdasági kényszer következtében marad el előfizetésével és az első adott alkalommal igyekszik kiegyenlíteni. Akik viszont indokolatlanul maradnak hátralékosok, azok vagy nem értik meg lapunk fontosságát, vagy nincsenek tisztában azzal a súlyos teherrel, amelyet közönyük a többi olvasókra hárít, vagy pedig végeredményben azzal, hogy tulajdonképen önmagukat károsítják meg ügyük, érdekük hűséges szószólójának gyengítésével.) örül Geréb Jézssf Írásainak Tisztelt Munkástársak! A naptárt kézhez vettem és megörültem, hogy fesz mit olvasni. Annak is örülök, hogy az öreg Beréb József munkástárs tanító és harcias somit olvashatom úgy a lapban, mint a naptárban. (Jeréb munkástárs Írását több évtizede olvastam a. Bérmunkás megszűnt lapban, sajnos azt a magasan lobogtató zászlót le kellett huzni. Ezúton kivánok koldog és békeharci sikerekben gazdag uj esztendőt lapunk munkatársainak. So. Bend-i olvasó THEODORE R. McKELDIN, Maryland állam kormányzója kijelentette, hogy nemcsak piszkos, hanem halálos mesterség az, hogy a washingtoni lojalti program kereteben titkos foglalkozás- szerű besúgókat használnak. — Ez a veszélyes manipuláció ártatlan embereket egész életükre •megbélyegez a hűtlenség bélyegével, anélkül, hogy a gyanúsítottaknak alkalmat adnának annak bizonyítására, hogy hamis vádlóik hazud- nad. “A politikusok, nem pedig a szavazók határozzák meg, hogy ki induljon jelöltként az elnökválasztáson” — jegyezte meg a U. S. News & World Report egyik legutóbbi számában. A jelölteket ugyan a pártkorifeusok választják ki, a döntő szót azonban az anyagi fedezetet rendelke- izésre bocsátó monopóliumok mondják ki. Az egyes jelöltek küzdelme mögött a tőkés érdekeltségek szövevényes részletharca, ellentétes személyi és anyagi érdekek harca dúl. Éppen ezért érdemes szemügyre venni a személyi harcokat - befolyásoló, s az ameri- »I kai külpolitika ellentI mondásainak gyökereit is érintő gazdasági mozgatórugókat a jelenlegi választási kampányban. Az amerikai uralkodó osztály fő csoportjai között az utóbbi években kiéleződtek a gazdasági érdekek táplálta taktikai, módszerbeli és fázisbeli ellentétek. Már elmúlt a Wall Street, a hagyományos nagytőke teljes egyeduralmának szakasza. Igaz, a vezete Wall Street-i érdekeltségek _ Rockefeller, Morgan, Du Pont, Mellon, Ford, Kuhn Loeb stb. — a 66 legnagyobb amerikai monopolvállalat közül még most is nem kevesebbet, mint 46-ot ellenőriznek. Azonben a közép- és távol-nyugaton, s részben délen is kialakultak és megszilárdultak a helyi monopoltőkés csoportok. Az “uj gazdagok” hatalmas gazdasági erőt képviselnek. Vegyük például a közép-nyugati csoportot. Ebből egyedül az úgynevezett; clevelandi érdekcsoporthoz 13 nagy bank és ipartársaság tartozik, köztük a Goodyear, az ország legnagyobb gumigyára, az Egyesült Államok harmadik és ötödik legnagyobb acélgyára, (Republic and Youngstown Steel) amelyeknek együttes vagyona 1935-től 1951 végéig ötmilliárd dollárra nőtt. A chicagói és egyébb nagy érdekeltségekkel együtt; (Chrysler, Sears-Roebuck stb.) a közép-nyugati nagyiparosok és bankárok, acél- és vasut- királyok vagyonát 15-18 milliárd dollárra becsülik. Hozzájuk húznak a Pew-család és a texasi olajmilliomosok is hárommilliárd dolláros aktíváikkal együtt. Különösen a második világháború óta megerősödtek a távol-nyugati, elsősorban a kaliforniai monopóliumok is. Ezt a csoportot a néhány éve elhunyt Giannini bankár alapította. A Giannini-csoport* vagyona ma már meghaladja a 20 milliárd dollárt. A távol-nyugat, a középnyugat és Texas finánctőkései korántsem alkotnak egységes, összeforrott tábort. Ezt a három csoportot a Wall Street politikai és gazdasági uralmával való szembehelyezkedés fűzi össze, ám ez a szembenállás sem teljesen következetes. Az uj gazdagok nincsenek megfelelően képviselve sem a republikánus, sem a demokrata párt közvetlen vezetésében, sem pedig a kormányban. Hatalmi igényeik megújuló ellentéteket váltanak ki a pártokon belül, az egyes államok vezetésében, sőt magában a kormány bel- és külpolitikájában is. Az ellentétes érdekek különös élességgel jelentkeznek a választások idején. 1952-ben például Eisenhowerk elsősorban a Rockefeller, a Chase National Bank (Winthrop Aldrich), aMor- gan-bankház (Thomas Watson), Ford és általában a külkereskedelemben elsősorban érdekelt hagyományos monopólumok támogatták, a középnyugat és szövetségesei viszont Taft szenátor mellett kardoskodtak. A küzdelem végül is időleges megegyezéssel végződött. Humphrey!« a clevelandi csoport vezetőjét, az Eisenhower-kor- mány pénzügyminiszterévé, Weekset, a bostoni milliomost pedig kereskedelemügyi miniszterré nevezték ki. Eisenhower elnöksége idején azonban a hadimegrendelések és a “Big Business” oroszlánrészét továbbra is a Wall Streethez kapcsolódó gyáraknak osztották ki s a párt vezete pozícióiba is a régi monopóliumok embereit ültették. Már a tavalyi kongresszusi választásokon is az elégedetlen olaj- és gyapotmágnások az Eisenhowerellenes republikánus politikusokat tá- magatták, amint ezt néhány hónappal ezelőtt a New Republic részletes adatokkal bizonyította. Eisenhower elnök betegsége a belső harcnak természetesen uj lendületet adott. A nagy kérdőjel — jelölteti-e magát ismék Eisenhower vagy sem — közvetlenül érinti a vezető Wall Street-i monopóliumok gazdasági és külpolitikai érdekeit. Eisenhower népszerűségének kulcsa, hogy “félévvel hivatalba lépése után megkötötték a koreai fegyverszünetet, és ezt követő tevékenysége, amely arra irányulj hogy ne engedje háborúba sodorni az Egyesült Államokat”. Az amerikai nép békevágya mellett — támogatja ezt az irányzatot a finánctőke külföldi piacokon érdekelt vezető csoportja, amely el akarja helyezni felhalmozódott termékeit, s be akarja szerezni létfontosságú nyersanyagait is. Ez a magyarázata annak, hogy a legfontosabb érdekeltségek most is Eisenhowert támogatják. Ha az elnök egészségi állapota miatt mégsem indulhatna, akkor — a megfigyelők véleménye szerint — ezek az érdekeltségek igyekeznek elhúzni a döntés idejét, hogy megőrizzék uralmi helyzetüket, fékezzék a belső versengést, és a számukra legelőnyösebb politikust válasszák ki jelöltül. Mindez azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A republikánus párton belüli szélsőségesen reakciós politikusok a távol-vés a közép-nyugati finánctőkések támogatásával mielőbbi döntést kívánnak. Ezek a sugalmazói a Knowland szenátor vezette háborús frakciónak, amely annak idején indokinai katonai beavatkozást, kina- ellenes blokádot és más háborús lépéseket követelt«. Jellemző módon, szinte valamennyi esélyes republikánus párti elnökjelölt — Knowland, Nixon, Knight — a kaliforniai és a texasi finánctőkéseknek köszönheti politikai karrierjét. Ezeknek a monopolistáknak a fő terjeszkedési iránya: a Távol-Kelet. A Kína elvesztése okozta politikai földrengés fészke elsősorban Kalifornia és Texas, az olajkirályok birodalma, az a két állam, amely a múlt néhány évtizedben az Egyesült Államokban példátlan gazdasági hatidommá nőtt. Mc- Carthyt, Jennert, Knowlandot, Nixont kaliforniai és texasi pénzzel választották meg... Ezek a körök közvetlenül érdekeltek — a távol-keleti tőkekivitelben első helyet elfoglaló bankjukon, a Bank of America-n keresztül — a távol-keleti agresszióban, a Csang Kaj-sek-klikk fenntartásában. A jelenlegi szakaszban fő céljuk a nemzetközi enyhülési irányzat visszaszorítása, a katonai költségvetés fenntartása (nyomásuknak köszönhető a jövő évi előirányzat egymilliárd dolláros növelése), a tényleges leszerelés megakadályozása, a ganfi szellem eltemetése. Ugyanakkor óhatatlanul ellentétbe kerülnek azokkal a tőkés érdekeltségekkel, melyek ki akarják használni az atomenergia békés fejlesztésével, a nemzetközi kereskedelem szélesítésével megnyíló hatalmas lehetőségeket azokkal a körökkel, melyeket nyugtalanít a mintegy 9 milliárdos mezőgazdasági termékfelesleg. Ilyen körülmények között a demokrata párt kedvezőbb helyzetben folytatja a választási harcot. “Liberálisnak” látszó belpolitikai programja ellenére ez a párt is a nagytőke pártja. Trösztellenes jelszavakat hangoztat ugyan és a szakszervezetek támogatását élvezi, de az 1952. évi chicagói elnökjelölő gyűlésen — a Chicago Daily News republikánus lap leleplezése szerint — nem kevesebb mint 150 milliomos vett részt. Az amerikai nagytőke, hagyományos taktikájához híven, mindig biztosra megy. A legjellemzőbb példa, hogy 1952-ben, a Morgan-féle International Business Machines Co. elnöke, Watson, Eisenhowert támogatta, ugyanakkor ugyanennek a korporációnak az igazgatója a demokrata párti Stevenson elnök jelölését finanszírozta. Ma még nem tisztázottak a frontok. Az ellentétes érdekű gazdasági csoportok sakkhuzásai korántsem fejeződtek be. Annyi azonban máris világosan látszik, hogy az erőviszonyok alakulása nemcsak a választási harcra, hanem az amerikai külpolitikára is egyre inkább hatással van. NEW YORK környékén 12 nagy fagyasztott élelmiszerkereskedő törvényes eljárás nyomást alatt megegyezett abban, hogy megszüntetik csaló hirdetéseiket, amelyekben nagybani árnál is olcsóbban Ígértek eladni élelmiszert azoknak, akik tőlük vásárolnak mély fagyasztószekrényt. — Egyes esetekben, ahol Ígérték, hogy a legdrágább vágású marhahúst 39 centért adják fontjával, a vevő csak leves-csontot és gulyás húst kapott, porterhouse steak helyett. Amit olcsóbban szerezhetett volna be fagyasztó nélkül is. ® A HALADÁS PÁRTOLÓJA, ® A MAGYAR SZÓ OLVASÓJA lllllllililil!!IÍÍ!ll!IH!IIIÍiE!l!!iÍiill!ilí!tll!l!ii!IE!llill!HiÍ!l!i!!ililt
