Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-26 / 4. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 26, 1956 Az események nyomában Izrée! megdorgélása Múlt hét csütörtökén az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsának mind a tizenegy tagja, be­leértve USA-t és USSR-t is egyhangúlag megdor­gálta Izraelt, amiért» december 11-én a Galileai tó közelében megtorló támadást intézett sziriai őrállomások ellen s a támadás során 56 sziriai és 6 izraeli életét vesztette. Az arab-izraeli össze­ütközések sorozatában ez a dorgálás volt a leg­súlyosabb ítélet, amelyet» a UN eddigelé hozott. Ha magát az incidenst nézzük, nem emelhetünk kifogást a UN egyhangú döntése ellen. Annak a meggyőződésünknek már nem egyszer kifejezést adtunk, hogy az a politika, amelyet Izráel, ez az uj középkeleti állam folytat, nem helyes. Több- ízben felhívtuk olvasóink figyelmét e politika sú­lyos veszélyeire. Az is bizonyos, hogy ezzel az ítélettel távolról sem oldották meg az arab-izrá- eli ellenségeskedések problémáját. Ennek a mag­va sokkal mélyebben rejlik és sokkal bonyolul­tabb, semmint egy dorgálással tisztázni lehetne. Hogy pedig a probléma súlyos, jelzi Anthony Eden kijelentése is, amely szerint “a középkeleti ellenségeskedések egyetemes kirobbanást idéz­hetnek elő”. Nikita Hruscsov szovjet pártvezér kijelentet­te, hogy téves felfogás azt hinni, hogy a szovjet kormány Izráel-ellenes. Szerinte a szovjet politi­ka azon a felfogáson alapszik, hogy úgy az ara­bokkal, mint Izraellel baráti viszonyban akar ma­radni, aminthogy a szovjetnek az a célja, hogy a világ összes népeivel rokonszenves kapcsolatban álljon. H szovjet és Déi-Amerika Nikoláj A. Bulganin szovjet miniszterelnök a múlt hét folyamán felkérte az összes délameri­kai országokat, hogy létesítsenek gazdasági kap­csolatokat a Szovjetunióval. Bulganin felajánlot­ta Latin-Amerikának, hogy mindenféle gépeket, mezőgazdasági felszerelést, olajipari berendezést, épüleJ»?át, cellulózét, olaj- és vegytermékeket, ezenföliil műszaki szakembereket szállít», ennek fejében a délamerikai köztársaságok mezőgazda- sági termékeket és ásványokat adhatnak el a Szovjetuniónak. A szovjet ajánlat meglehetősen váratlanul tör­tént, de a State Department úgy tünteí-i fel a dolgot, hogy ez a szovjet lépés nem okozott neki meglepetést. A State Department szócsövei azt hangoztatják, hogy USA ellátta Latin-Amerikát minden műszaki segítséggel, amire csak szüksé­ge volt és a jövőben is hasonlóképpen mog cse­lekedni. Hogy azonban mit mondanak majd a dél­amerikai országok szócsövei, az megint más kér­dés. A szovjet nem véletlenül tette ezt az aján­latot. A kezdeményezést a “Vision”, egy spanyol­portugál nyelvű folyóirat adta meg és Bulganin e folyóiratban feltett kérdésekre válaszolt. A gazdasági éls! baroniéierjei Még mielőtt Eisenhower elnök hétfőn benyúj­totta volna gazdasági jelentését a kongresszus­hoz, a múlt hét folyamán két nagy iparszerve­zet jelezte, hogy biza­lommal viseltetik az or­szág ezévi gazdasági vi­rágzása iránt. Az ameri­kai vas- és acélintézet közzétette, hogy az acél­ipar 15 millió tonnával — 11.7 százalékkal — emelni fogja termelőképességét. Ez az elkövetke­ző három év leforgása alatt 3 billió dollárba fog kerülni. A General Motors ugyancsak bejelentet­te, hogy 1956-ban 1 billió dollár befektetéssel fogja fokozni terjeszkedését és üzemi javítását. A nagytőkés közgazdászok általában véve azt jósolják — s ebben a jóslatban csak az hisz, aki akar —, hogy az 1956-os üzletév “jó” lesz (ne­kik minden esetre jó lesz. — Szerk.) talán az el­múlt 1955-ös év után a profit-történelem máso­dik legjobb esztendeje lesz, annak ellenére, hogy njabb pangásra van kilátás. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÁKOS ELŐFIZETŐ! ZAVARGÁSOK INDIÁBAN Múlt héten nyugtalanító hírek jelentek meg a sajtó első oldalain az indiai zavargásokról, melyek Bombay ban kezdődtek és átterjedtek az egész indiai alsó kontinensre. A bombayi tüntetések áldozatainak száma a rendőrségi jelentések sze­rint öl»ven, de más hivatalos Jelentések szerint a rendőrök 300—400 tüntetőt öltek meg. A zavargások oka a 3 millió lakost számláló Bombay város jövendő státuszának megállapítá­sa. Bombay India legnagyobb városa, India ke­reskedelmi életének központja, tengeri kikötő és a textilipar székhelye, egyben Bombay-állam fő­városa. Külön kerületben, a hegyek tetején épülfc, virágos kertekkel övezett teraszos villanegyed­ben laknak a gazdagok, a kereskedők és gyáro­sok, lent a gyárvárosban pedig a napi 40—50 cent bérért robotoló munkások. Tavaly az indiai kormány úgy határozott, hogy az ország államai­nak határait tizennégy “nyelvcsoport” szerint fogja újra megvonni. A gazdag kereskedők, akik a gudzserátí nyelvcsoportba tartoznak, a maguk «számára követelik Bombayt, a munkások azon­ban, akiket a maharatti nyelv egyik változatát beszélik, igényt tartanak Bombay-államra Bom- bay-el, a fővárossal egyetemben. Az uj-delhi kor­mány külön akarta ugyan választani a területet két állammá, de úgy, hogy Bombay városából különálló szövetségi körzetet alkot. A kormány mindenekelőtt 400 munkásvezért letartóztatott. Emiatt tört ki a munkások felháborodása, amely zavargásokká fokozódott. A népharag láttára a gazdagok tömegestül elmenekültek. A zavargások átterjedtek Kalkuttába és Madraszba. A válság még tart. Malist? lelkész szembeszáll üldözőivel A brooklyni Holy Trinity protestáns episzko- pális templom kiváló lelkészét az egyházközségi tanács egy része szabálytalanul el akarja távolí­tani lelkészi hivatalából. Melish mögött áll a hí­vek túlnyomó része és a tanács három tagja. A tanács többi hat tagja ellene van. Ez a hat tag a kisebbség mellőzésével önhatalmúlag felfüg­gesztette Melisht állásából és uj segédlelkészt ne­vezett ki. Melish nem vett tudomást erről az erő­szakoskodásról és továbbfolytatta működését. Két héttel ezelőtt aztán az történt, hogy a templom­ban mind a két pap egyidőben vezette a vasárna­pi szertartást, mig a végén az uj segédlelkész feladta az áldatlan küzdelmet és elment. A felmerült vitában a protestáns egyházkerü­let püspökének van döntő szava. A püspök, James Pernette De Wolfe, szintén nem barátja Melish- nek s az uj lelkész kinevezéséig helybenhagyta az uj segédlelkész kinevezését. Csakhogy ám az egyházközségi tanács nem töi’vényesen járt el az uj pap kinevezésénél, s a kisebbségi tanácsta­gok távolléte miatt nem is volt határozatképes. A tanácstagok többsége polgári bíróság elé vitte az ügyet, a biróság azonban január 31-ig függő­ben tartja a döntést, amig úgy a többséget, mint a kisebbséget meg nem hallgatja. A döntésig Me­lish marad a templom lelkésze és ő látja el hiva­talát. 1955 és 1956 JANUÁRJÁNAK prosperitása közt nagy különbség van. 1955 kezdetén kezdtünk kijönni az 54-es visszaesésből. Az autógyárak be­mutatták uj modelljeiket nagy beharangozással a termelés hirtelen óriásra felszökött. Soha nem létezett kereslet volt lakóházakra. A nagyüzlet és a börze rekordmagasságba emelkedett. 1956 január prosperitása: 8 millió eladatlan autó. Egy millió háromszázezer uj ház egy évvel idősebb lett. Az autóközpontokban sok-sok ember keres munkát és nem a munka keresi az embereket, mint tavaly. Uj lakóházakra kevesebb a kereslet. Következetesen kevesebbet építenek. Nem csak azért, mert nehezebb lett a jelzálogkölcsön szer­zése, hanem az építők nem építenek, mert sok az eladatlan ház. Javult a helyzet polgárjogi ügyekben Az American Civil Liberties Union most bocsá­totta ki 35. évi jelentését, mely szerint 1955-ben némi javulás állt be a főbb pol­gárjogi kérdésekben, amennyi­ben a szövetségi törvényszékek ügyeltek a korrekt jogi eljárá­sokra és az egyenlő bánásmódra. Többek közt ez áll a jelentésben: “A közönség lelkiismeretének ál­talános felébredése arra, hogy milyen kárt tettek a nép alkot­mányos jogaiban, továbbá a szö­vetségi törvényszékek irányitó szelleme és sok felelős törvény­hozó és kormánytisztviselő bátor­sága élesen rávilágított a veszély­re, amely fenyeget bennünket.” A jelentés szerint “a kongresz- szus nem tett semmit” ugyan polgárjogi törvé­nyek hozatala tekintetében, de tett bizonyos elő­készítő lépéseket, amennyiben megszavazott egy pénzalapot az állandó Bill of Rights-bizottság céljaira és feljogosított egy országos pártonki- vüli bizottságot, hogy tegye fölülvizsgálat tár­gyává a “biztonsági” programot. ( rövidek 1 A KREML BEVÉTELE: A bevonuló had­sereg 15 ezer kacagó, éneklő gyermekből állott, akiknek részére 10 napi “open house” volt ott. Bohócok, bűvészek, akrobaták és egyéb mutatvá­nyok mulattatták a jókedvű gyermeksereget. —» A Szent György teremben, ahol nem is olyan ré­gen csak a mindenható cári család tartotta mu­latságait, az óriási terem közepén 75 láb magas fényesen, sok színben kivilágított karácsonyfa állott. — Mindez az újévi ünnepségeknek volt egy része, amelyeken 150 ezer ember vett részt, akik között több kisebb-nagyobb csoportban a különféle nemzetiségű követségek és konzulátu­sok személyzete volt látható. Ez nagyon helyes. Végre is azért lettek oda küldve, hogy figyeljék mi történik Oroszországban. De jó lesz nekik vigyázni, mert ha megírják haza, hogy ott ilyes­mi is történik és azok a vörös muszkák nem mind emberevők, majd még bajba kerülnek, mikor ha­zatérnek. ★ BRICKER szenátor Ohioból társtulajdonos egy nagy ügyvédi irodában, amely óriási összegeket kap a Pennsylvania Railroad Co.-tól különböző ügyekben való képviseletért». Ugyanez a Bricker annak a szenátusi bizottságnak volt elnöke, amely a vasutak törvényes szabályozásának ügyében döntött és természetesen mindig a Penn, vagy egyéb vasúttársaság javára döntött. Mi a különb­ség Bricker és Talbott» között, aki mint repülés­ügyi miniszter, saját, privát cégének adta a ren­deléseket magasabb árért, mint ahogy más cé­gek ajánlatokat tettek annak betöltésére??

Next

/
Thumbnails
Contents